Az ez évi utolsó

Számvetés - BUÉK

Év végi számvetés? Eddig minden évben csináltam, most valahogy nem fűlik hozzá a fogam, mert az év utolsó pillanataiban is olyan képlékeny, villámgyorsan változó körülöttünk minden, hogy nem is tudom van-e értelme. Azért megpróbálom.

Ez az év jól indult. Lilit teljesen egészségesnek nyilvánították, sikerült elmennünk hármasban a tengerhez, ami várakozáson felül jól sikerült. A nyár további része is remek volt, és jó volt hazaköltözni.

Lilit felvették oviba, méghozzá abba, ahová nagyon szerettük volna, mostanra talán már megszokta ezt a változást, bár még mindig nem fűlik hozzá igazán a foga lehet, hogy így is marad.

Úgy indult, hogy van munkahelyem. Majd a választások után kiderült, hogy nincs, majd megint hogy igen. És vissza is mentem, jó kis csapatba kerültem, mígnem közvetlenül karácsony előtt kihúzták a lábunk alól a talajt, majd a mai napon még rántottak rajta egyet. A jövő év ebből a szempontból várhatóan nem lesz rózsás.

Igazándiból ezen kívül nem sokminden történt velünk, de mérföldkövekből az idénre ennyi is megtette.

Alapvetően elmondható, hogy ami tőlünk függ, ami befolyásolni tudunk, az pozitív, ami tőlünk kívülálló, az mind negatív. Ha vagy 10 évvel fiatalabb lennék, valószínűleg most csomagolással tölteném az időmet és tűnnék elfelé az országból.

A jövő évre semmilyen perspektívánk nincs, ami azért is rendkívül zavaró, mert én nem vagyok ilyen. Tervek nélkül nekem végem. És most egyáltalán nem érzem azt, hogy bármit is terveznem lehetne.

De ne induljunk ilyen negatívan az új év felé, találtam egy olyan újévi köszöntőt, amit nem tudok kihagyni, szerintem nektek is tetszeni fog. Úgyhogy ezúton is kívánok mindenkinek

Boldog Új Évet!!!!

Nihil

Egy hete teljes hycomat üzemmódban működöm. Csigalassúsággal csinálunk mindent, J. elnevezett minket ólommadár családnak. Nagyjából nem történik semmi, és ez az utóbbi néhány hónap után kissé furcsa.

De tény:

- J. gps-e amit karácsonyra egy kisebb vagyonért kapott valószínűleg nem jó, így most a szervízben van vele

- a kávéfőzőnk, amit anyuéknak akartunk adni tönkrement, mire odaértünk vele hozzájuk, most szervízben van

- a karácsony a legjobb dolog a világon

- a nyár a másik legjobb, egyszerűen 34 éve nem tudom megszeretni a telet, folyamatosan fázom

- holnap bábszínházba megyünk

- vicces, hogy az Auchanban nincs bőrös malaccomb, de a csarnokban volt ám

- már alig várom, hogy a szilveszteri tésztasalátát elkészíthessem

- a szilvesztert, mint olyat továbbra sem szeretem

- rettenetesen rühellem a januárt

- végre sikerült eltalálni a karácsonyi sütik indokolt és fogyasztható mennyiségét, ami azt jelenti, hogy kellemes mennyiségben fogynak és nem úgy tűnik, hogy ki kellene őket néhány hét múlva aszottan és szárazan dobni őket

- vannak emberek, akik valószínűleg jól érzik magukat attól, ha kellemetlen helyzetbe hozhatnak - egyre kevésbé szeretem őket

- január első két hétvégéjére már megvan a programunk - ez mulatságos, ennyi időre előre általátban sosem tervezek

- mondom ezt, amikor a holnapi bábszínház jegyeket már októberben megvettem

- jó néha unatkozni, még akkor is, ha egyesek szerint ez erősen elítélendő dolog

Hát ennyi.

:o)))

Még sose blogoltam a konyhából, gőzölgő edényektől és sütiktől körbevéve, de meg lehet szokni.
Töltött káposzta kész, körtekrémleves kész, husi sül, krumplipüré készül, husik sütésre előkészítve, már csak a harcsapaprikás hibádzik és a túróscsusza, de az sitty-sutty meglesz.

Mindenkinek nagyon békés, boldog karácsonyt kívánok!!!!

Célegyenes

"Új" hajam van, vettem csomagoló papírt, J. ajándéka okés, és a tűzhelyen rotyog a töltött káposzta.
Célegyenesbe fordultunk. :o)

Ő

Igazi arany hétvége

Szombaton elindultunk becserkészni az adventi Bécset. Kemény útunk volt, nagy hóesés, lassú haladás de azért csak odaértünk.

Tisztelettel jelentem, Bécset megszállták a magyarok. A Kartner strasse, Graben, Burg, Városháza, Mária Terézi szobor környékén elvétve lehetett hallani egy-egy szlovák, vagy cseh hangot, magyart azonban mindenhol. Mintha itthon sétáltam volna. Elképesztő. Azért megvettük álmaink Nespressoját, kaptunk hozzá 250 kapszulát. Beraktuk a csomagtartóba és nekivágtunk a téli Bécsnek.

Megebédeltünk Figlmüllernél - jajjj, isteni az a krumpli saláta - érdemes volt 20 percet várni az asztalra.

Aztán még megvártuk, hogy kicsit besötétedjen és megint elámultunk az adventi fényeken. Autóba be és irány haza. Kicsit elfáradtunk, finomat ettünk, és annyian voltak az autópályán, mint nyáron az M7-en vasárnap délután hazafelé. Hihetetlen, de komolyan.

Mai google

Jane Austen 235 éves lenne. Nagyon szeretem a regényeit.

Igen

Igen, Lili ma oviba ment. Végre.
Igen, csak úgy tudtuk rábeszélni a "menésre", hogy bevetettük az új piros kopogós cipő aduászt.
Igen, megígérte, hogy nem lesz hiszti.
Igen, betartotta.
Igen, büszke vagyok.
Igen, J. elfelejtette megkérdezni az ovinénit, hogy mikor ebédelnek, hogy a nagyi pöccre ott lehessen érte ebéd után.
Igen, ma még csak félnapos.
Igen, holnap már nagyon ott kéne aludjon.
Igen, igyekszünk figyelni a gyerek lelkére. Meg a torkára, meg a fülére, meg a tüdejére.
Igen, tényleg csak 4 napot jár ebben a hónapban/évben oviba.
Igen, ez valóban katasztrófa.
Nem, nem vagyok elkeseredve, bizakodom, hogy ezalatt a 4 nap alatt nem szed össze már több betegséget, mert
Igen, akkor tutira megbolondulok.

Jó

Valahogy jó volt ma reggel nyakig felöltözve sapka-sál-kesztyű kombóban várni a buszra és még az is jól esett, hogy a metróból kiérve mellbevágott a csontig hatoló hideg. Jó volt reggel látni a hóleples várost, és az is jó, hogy most százágra süt a nap, ami becsapós, mert a hideg most marad.
Az ilyet szeretem. De ha elkezd esni a hó vagy az eső és fújni a szél.... na akkor brrrr vége a szeretemnek.
Nem akarok inni előre a medve bőrére, de valahogy mintha látnám az alagút végén a fényt pislákolni. Vagy a vesztemet érzem. Vagy nem tudom. Most jó.

Végre

Az első jókedvű, klassz nap már nem tudom mióta.
Reggel végre nem kellett korán kelni, így családilag aludtunk fél 9-ig, így kicsit elcsúszott a nap, de a fene sem bánta, átaludtuk az éjszakát, ilyen idestova legalább 3 hete nem volt.
Aztán elkezdett hullani a hó, mi nyakunkba vettük a karácsonyi várost és sikerrel jártunk.
Lili ismét jól érezte magát papival, mi sem voltunk feszültek végre, nem tudom mióta ismét tudtam szívből nevetni J. viccein.
Beszereztük a maradék hiányzó ajándékokat, (már tényleg csak alig vagyok adós pár aprósággal) és már a fenyőfa is az erkélyen várakozik a nagyjelenetre.
Jajj, annyira kellene még néhány ilyen nap, hogy helyrebillenjen a lelkem.... de ne legyek elégedetlen; ez is isteni volt.

Ugye

Egy ilyen hosszú negatív periódus után ugye már csak jó jöhet? Mondjuk hogy holnap mindent meg tudok venni és szombaton is sikerrel járunk a naaaagy karácsonyi bevásárlás alkalmával. Ez a minimum.
És hogy Lili a jövőhét második felétől megint mehet oviba. Ugye ugye ugye?????

Mondtam

én, hogy nem szabad munka közben zenét hallgatnom fülivel. Hát nem megmondtam. :o))))))

Mai google

Mikulás

Mindenkinek nagyon kellemes Mikulás/Télapó várást kívánok. Annak is, aki még hisz benne, annak is aki már nem, és annak is, aki azon dolgozik, hogy valaki(k) még hihessen benne egy ideig. :o))

Kubu

Azt mondja meg nekem valaki illetékes, hogy mi a jó fityfenét tesznek a Kububa, hogy minden, értsd MINDEN általam ismert kiskorú addig issza, míg valamennyi is lötyög a műanyag palackban.

És ez érvényes az én enni/inni alig akaró lányomra is, még akkor is, ha beteg. Ép ésszel fel nem foghatom, hogy hogy képesek a 3 deci tömény cuccot egy szuszra lepocakozni, de megteszik.

Már gondolkodtam azon, hogy írok a Kubu gyártójának, hogy valljanak, mivel kábítják a törpéket. Gondolom hiába is várnék válaszra és én is megkóstoltam. Rossz. Szerintem legalábbis.

Én mindenesetre ritkán adok Lilinek, azonban érdemes akkor megfigyelni a felcsillanó tekintetét. Merthogy legyen bármilyen jóllakva az adott ebéd/vacsorától, a Kubu az szent és sérthetetlen és befejezhetetlen. Ha van rá valakinek értelmes magyarázata, ne tartsa magában.

És akkor bemegy a szobába pizsamába, merthogy öltözzünk fel. És kijön talpig felöltözve.
Levette a pizsit, felvette a bugyit, a zoknit, a nadrágot, a felsőt és rá a mellényt. Sőt, még be is zippzározta. Leesett az állam.
Viszont az a csillogó, boldog szempár.... na az ér a legtöbbet.

Napi

Pizsamában kócosan, két köhögés között zsírkrétával telefont rajzol nem is rosszul, majd az elkészült képet kivágja. Egyszerűen imádom. :o))

Olvastam

Igazi jó kis ponyva. Jobb, mint az író első kötete, annak már a 100. oldalán tudtam, hogy mi fog történni a többi 350-en. Szóval kikapcsolódásként tökéletes mondjuk metrón, vagy a 7-es buszon reggel...

Szerda

Esik a hó, Lili lényegesen jobban van - a tegnap esti fennforgás után - még a kedvem is jobb. :o))

Pár szóban

- Lilinek tüdőgyulladás-félesége van
- ezért egész héten itthon vagyok
- vacak, amikor egy gyerek beteg
- ha a tied, akkor meg iszonyatos
- akkora alvás deficitet szedtem össze, hogy belátható időn belül le sem tudom dolgozni
- az oviban ma a 26 gyerekből 2 volt
- ezt onnan tudom, hogy noha Lili nincs oviban, azért bevitettem J-vel a gyümölcs fejadagunkat, nehogy szó érje a ház elejét
- engem is kerülget ez a rohadalom, remélem azért elférünk egymás mellett
- vicces, hogy itthon vagyok és mégsem tudok igazán csinálni semmit, mert a kis beteg maci folytonos törődést igényel
- elmúlt az első adventi hétvége és mi végig itthon agonizáltunk, majdnem a gyertyát is elfelejtettem meggyújtani
- ha a szombati Mikulásozásra sem tudom elvinni Lilit, én világgá megyek
- jó lenne már, ha mindenki egészséges lenne végre

Pocsék, pocsék, pocsék

Tegnap reggel megint orvosnál kezdtünk Lilivel, hajnalban elkezdett köhögni, de veszettül. Piros a torka, de még mehet oviba. J. el is vitte, estére katasztrófa.
Ezért az egész - egyébként szupernek ígérkező - hétvége ugrott.
Nem mentünk lovagolni - isten ments.
Nem mentünk el Lili keresztanyjáékhoz - csak remélni tudom hogy nem sértődtek meg - pedig ej, de jó lett volna.
És nem tudom, hogy lemondjam-e vasárnap délutánra a barátnőméket.
J. alig tud lábraállni, a vírusai távozóban, de be van dagadva a térde, megmozdulni is alig tud.
Jó lenne, ha már történne velünk valami jó is. Az elkeseredés nem jó szó, lassan kétségbe zuhanok.

google ma

Közvéleménykutatás - adventi naptár

Az egy dolog, hogy megvettem Lilinek a világ legszebb adventi kalendáriumát.
Az meg a másik, hogy most gondban vagyok, hogy mit tegyek bele neki nap mint nap, hogy érdekes legyen, hogy várja.
Az meg a nehezítés, hogy viszonylag kicsit a zsebek, szóval nem tudom megtölteni naponta legó dobozokkal - még szerencse.
Ötleteket várok tőletek, hogy szerintetek miket varázsoljak a kis zsebekbe éjszakánként, hogy Lili egész decemberben várakozásteljes mosollyal ébredhessen. Ne kíméljetek!!!

Erre ma meg annyi minden történik, hogy csak kapkodom a fejem.
Elárasztanak munkával, távügyintézek gázművekkel, telefonon irányítom J-t a játékbolthoz, feltörik a barátnőmék kocsiját, kirabolják a kolleganőmet azon a mozgólépcsőn, ahol én is minden nap közlekedek.
Jesszus, hát ez ám a nap. De jó, hogy már csak a holnap van hátra ebből a dolgos hétből...

Ma még a fű is visszafelé nő. :o((

:o//

Csak valami átok lehet, más nem. Ha ez a hét is olyan vacak lesz, mint az előző volt, el se hiszem. Pedig minden esély megvan rá.
Lili talán kilábalt az x. felvonásos betegségből, erre J. nyakig benne van. És még folytathatnám a sort.
Ellenben Lili karácsonyi ajándékait megrendeltem délelőtt 10-kor és 12-kor telefonáltak, hogy mehetünk értük. Na ez a gyorsaság.
Más érdemben nincs, hacsak az nem, hogy már mindentől elment a kedvem, még attól is, amihez eredetileg lett volna.

Light Kiss

Nem vagyok Labello fan, mert annyi rosszat írtak róla, hogy csak na és túl sok pozitív élményem sem volt vele, ígyhát az utóbbi években erősen hanyagoltam, használtam inkább a Carmex tubusosát, amit szintén nem annyira szeretek, de valaminek lenni kellett.

És akkor most az aktuális DM kuponok között volt egy Labellos, bizonyos Light Kiss. Ez valami újdonság, de isti bizi tényleg jó.

Mondjuk akik nem szeretnek kézzel kotorászni a kencében azok ne is nézzék meg, engem nem zavar, utána mindig kézmosás jön.

Sokkal lágyabb a textúrája, mint a hagyományos Labelloknak, nem érzem a bálnazsírt a számon, egyáltalán semmit sem érzek, hogy lenne rá bármi is kenve. Enyhe fénye van, ami viszonylag hamar el is tűnik, de tényleg hosszantartóan kellemes érzés. Szóval ajánlom. Vagy lájkolom (broáá)?

Nespresso

Úgy tűnik megkönyörültek rajtam, mert van egy új Nespresso reklám George Clooney-val és John Malkovich-csal(?) - illetve, lehet hogy csak nekem új - ami bearanyozta a napom. Ugye milyen jó, hogy nekem ennyi is elég? Merje mondani valaki, hogy nagyigényű vagyok.
http://www.youtube.com/watch?v=lerQRYxHm1o&feature=related

Vacak

Nohát ezen a héten jó még nem történt velem, úgyhogy le se írom. Mármint a rosszat. Akkor meg minek koptassam itt a billentyűket nemde? Úgyhogy mára ennyi. :o//

Kérdés

Pár hete olvastam arról egy cikket, hogy a gyerekek úgy 5-6 éves koruk körül kezdenek el érdeklődni a halálról és minden olyasmiről ami ezzel kapcsolatos.
Ezért állt meg ma a kanál a kezünkben a vasárnapi ebéd közepén, amikor Lili megkérdezte:
- Anyu, mi lesz velem, ha ti öregek lesztek és aztán meg angyalkák?
- ......
Higyjétek el, pocsék dolog álcázva végigbőgni a vasárnapi - egyébként 10 pontos - ebédet.

Hétvége terv

Szombat
- reggeli után ebéd villámgyors abszolválása
- ha jut rá idő akkor Liliputi cipő beszerzése a Mammut mellett
- lovarda megkeresése
- megtalálás esetén a ded lovagoltatása rövid fél órában
- hazaút megtalálása
- ebéd
- gyerek altatása - mely ha sikerül megtalálni a lovardát, akkor nagyon könnyű lesz
- SZABAD délután

Vasárnap
- libacombok fogyaszthatóvá tétele, ergo megsütése
- talán csinálok némi stanglit, hamár a múlt héten olyan fincsik voltak
- ebéd után gyerek sürgős elaltatása - vagy sikerül vagy nem
- irány élete első szülinapi bulija
- túlélés
- hazamenés
- gyors alvás, mert jön a hétfő

DE mindezek előtt ma délután elmegyek FODRÁSZHOZ!!! Jippppijéééé!!!!!! És akkor megint emberi kinézetem lesz legalább egy hónapig.

Kérdés

Ti is vagytok úgy, hogy csak ültök a monitor előtt és se kép se hang?

Arccal előre karácsony felé :o))

Azt hiszem lassan érdemben is kell foglalkozni a karácsonnyal, nemcsak elméleti szinten. A csaj ajándékhalmaza már kialakult, már "csak" meg kell venni. Igazán semmiség.
J. ajándékaival mindig bajban vagyok és a küzdelem nehezítve van még a névnapjával is, úgyhogy... pffff.
Mások ajándékaival nagyjából jól állok - agyilag - de tényleg nem tudom, hogy mikor fogok tudni elmenni vásárolni.
Ja és igen, hogy én mit szeretnék.... alig néhány dolog jutott eszembe, ígyhát gyorsan leírom, hogy ha véletlenül valaki kérdezné, nehogy ne tudjak válaszolni.
- egy nem feltétlenül vastag, ámde kályhameleg paplan
- a jól megszokott és elfogyott L'Occitane parfümöm
- láttam az újságban egy pompás táskát a Benettontól
- jó általában bármilyen táska jöhet, nem vagyok semmi rossznak az elrontója
- egy szép szőnyeg az ágy mellé az én felemre
- bizsu, de különleges nyakláncok dögivel
- Nespresso kávéfőző
- istenem, az az álomszép Tamaris hosszúszárú csizma ott az Árkádban
Tájékoztatásul: a fenti lista nem sorrendiséget jelent, így jutott eszembe és percről-percre bővülhet...

Tőmondatokban

- a tegnap isteni volt, igazi csajos nap fő attrakció az Elevenpark volt - ajánlom
- a mai is isteni nap némi extra hisztivel körítve - és még folyt.köv.
- elképesztő a 20 fok novemberben
- nincs árvácska a piacon egy darab sem
- iszonyatosan beteg vagyok, ami természetesen tegnap reggelre hatalmasodott el rajtam
- nem baj, kemény vagyok, mint a vídia, de este fél 9-kor beájulok az ágyba
- borzasztóan utálok köhögni
- be vagyok tojva, nehogy Lili elkapja és akkor kezdődik az egész elölről - nem tudom most ki tudna itthon maradni vele (őszi szünet gyönyörei ugyebár)
- én tartom el a papírzsepi gyárakat ez tuti és mégsem kapok levegőt már lassan egy hete

Őszi szünet

Nem akarok én folyton csak rosszat írni az oviról, mert alapvetően nincs ott semmi gond és mostmár Lili is beilleszkedni látszik, de ahogy tegnap Calcifer blogját olvastam, úgy éreztem nekem is van mondani valóm az őszi szünettel kapcsolatban, nem is kevés.
1. múlt héten szerdán el tudtam menni Liliért, és akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy ezen a héten őszi szünet van - jó ezt eddig is tudtam - és hogy az eheti 4 napból EGYETLEN EGY napon sem lesz ott egyik ovinéni sem, de még csak a dadus sem, ergo az alig beszokott kiscsoportosokat bevágják egy vadidegen csoportba, ahol senkit, SENKIT nem ismernek, merthogy az ovinéniknek is ki kell venniük valamikor a szabadságukat
2. Edit néni belenyomta a pacákomba - amikor én kikerekedett szemmel közöltem, hogy hát Lilit csak pénteken tudom otthon tartani, mert csak akkor tudok szabit kivenni - hogy márpedig a kiscsoportosoknak az a jó, ha ilyenkor otthon tudnak maradni a szüleikkel. (igen, ekkor ment fel a vérnyomásom 250-re és legszívesebben lerúgtam volna Edit néni egyébként sem túl szimpi hájas fejét)
3. hazarohantam és rögtönzött családi kupaktanács keretében megoldottuk a 4 napot, így Lili a héten nem ment oviba őszi szünet címen, amit ő még baromira nem ért
4. azért, hogy a T. ovinénik kivehessék a szabijukat, jelenleg 3 másik embernek kell szabira mennie - és ez csak 1 család
5. ha annyira törődnek a kiscsoportosok lelkivilágával és annyira tisztában vannak azzal, hogy mi jó az én gyerekemnek, akkor talán vennék a fáradtságot és az egyébként is rövid hét alatt megoldhatnák, hogy ha nem is a saját szobájukban lennének, de minden nap lenne velük legalább egy olyan felnőtt gondozó, akit ismernek
6. és akkor még nem beszéltem a téli, a tavaszi, a nyári szünetről, a nevelés nélküli munkanapokról, amit lazán kivesznek és azokról a napokról, amikor munkaidőben csinálnak vicces - szerintük - programokat, amin illik ott lenni a gyerekeddel - és amin értelemszerűen csak a gyesen otthon lévő anyukák tudnak viszonylagosan csont nélkül résztvenni
7. egy hét után biztosan sétagalopp lesz ismét beszoktatni a 26 aprólékot - én mindenesetre nem lennék J. helyébe hétfő reggel
8. a következő életemben ÓVÓNŐ AKAROK lenni és ha ezt véletlenül elfelejteném, kérlek szóljatok rám, már ha akkor is találkozunk
9. mélységesen felháborít, hogy egy olyan ember mondja meg nekem nem túl populáris hangsúllyal, hogy mi a jó az én gyerekemnek, aki ugyan 25 éves szakmai múlttal rendelkezik, de két hónapja ismeri a lányom és még 3 hét után sem tudta megjegyezni a nevét
10. értelemszerűen nem tettem megjegyzést ezekről az oviban, mert nem akarom hogy a gyerekem lássa kárát, de azért jó lenne egy fórum, ahol ezeket meg lehetne említeni és ha még véletlenül történne valami pozitív elmozdulás ezügyben, az direkt haszon lenne. Mert jelenleg úgy érzem, hogy csak az óvónőknek van joguk, nekünk szülőknek pedig csak kötelezettségeink aszerint, ahogy/amit ők ott kitalálnak - és ez márcsak a túlfejlett igazságérzetem miatt is igencsak nyomja a lelkem

Nem tudom, hogy igazam van-e - szerintem igen - de szívesen olvasnám a véleményeteket.

Aztaaaa

Akik ismernek tudják, hogy engem nem nagyon nyűgöznek le a különféle mobilok. Azonban pénteken láttam az egyik ovis anyuka kezében egy csodát. Mármint nekem csoda, mert eddig én még ilyet nem láttam és lássuk be nincs is szükségem rá, de azért nagyon tudnék örülni neki. Persze álom marad, de azért lássuk be szép nem?

Új

Lili fejenáll és a gravitációt magyarázza, valamint érdekli a térde összetétele. 3 éves és két és fél hónapos.

Jippi!!!

Úgy tűnik sikerült kiadni a lakást. Jippijéééé!!!!

Élesben

Mától él az akció!!!

Tessék, csak tessék, senki se maradjon le a lehetőségről!!

http://www.lilisline.hu

Akció indul!!!!

A lényeget megkapják a tagok hírlevélben, a weboldalon pedig a Hírek alatt találjátok.

Gyertek, nézelődjetek.

http://www.lilisline.hu

Szolgálati közlemény

Holnap indul az akció-kommandó a Lili's Line-on!!!

http://www.lilsline.hu

Eljött az ideje

a gumicsizmának. Merthogy vettem ám még szeptemberben egy cipőboltban Sopronban egy noname csizmát. Van bélése, lapos sarkú és fekete-pink kockás. Kissé vicces - ezt továbbra is állítom - de mindenképpen praktikus. Nagyon praktikus.

Úgyhogy ma vagányan beleficcentem és végig galoppoztam benne a városon. Képet sajnos nem találtam róla, csak a fekete-fehér variációjáról. (ilyet szerettem volna, de már nem volt a méretemben)

Olvastam

Kölcsön kaptam. Ritkán szoktam könyvet kölcsön kapni/kérni, mert én sem szeretek könyvet kölcsön adni, inkább venni szeretem. Nekem valahogy egy különös kapcsolat, ha egy könyvet én olvashatok először.

Na ezt kölcsön kaptam. És nagy elánnal láttam neki, mert olyan sok jót hallottam róla. És jó volt. Legalábbis bepótoltam a rendkívül hiányos fizikai ismereteim nagy részét, és hála az írónak még a hétköznapi ember számára is érthetően írták le laza 20-25 oldalon keresztül a különféle fizikai összetételeket.

Az utolsó 100 oldal kicsit elnagyolt, picit úgy éreztem, hogy vagy határidő problémája volt az írónak, vagy csak 500 oldalt fizettek neki. Mindegy, a könyv jó és ajánlom. Nem feltétlenül könnyű laza nyári olvasmány, igenis oda kell figyelni, de ha ez sikerül, akkor rá lehet csodálkozni a dolgokra. Mélyen vallásos embereknek nem javaslom, ateistáknak nagy sikerélmény.

Lili's Line hírek

Hamarosan új hírek, akciók jönnek a Lili's Line-nál, úgyhogy érdemes figyelni az oldalt, vagy feliratkozni hírlevélre...

http://bolthely.hu/lilisline

Miért nem jó munkaidőben fülhallgatóval rádiót hallgatni?

Hát nekem pl. azért nem, mert ha jó szám van, akkor rögtön elkezd járni rá a lábam és a derekam, de minimum dúdolnom kell. Az meg ugye....
Tanulság: ez a móka csak olyanoknak jó, akiknek nincs ritmusérzékük, vagy nem ismernek egyetlen számot sem.

Ovi helyzet

No, akkor mától oviba beszoktatottnak tekintem a csajt. Már szerda óta nincs hiszti otthon, hogy menni kell és az oviban sincs üvöltés.
A lehetőségek:
a. megszokta
b. beletörődött
c. gyűjti az erőt az újabb tiltakozási hullámhoz
d. rájött, hogy nem olyan rossz az a hely

Én az a. és a d. változatot respektálnám, de gondolom sokat nyom a latba, hogy vannak már barátai - ezt gondolom abból, hogy a fél csoportot rendszeresen meg akarja hívni hozzánk - és tetszik neki egy kisfiú (jézusom), és Vali néni meggyógyult (ő a kedvenc, meg tudom érteni).
Szóval asszem ovi kipipálva. Végre.

Tulajdonképpen kezdünk összerázódni. Már nevetünk nagyokat, vannak cinkos összekacsintások, és időnként együtt megyünk ebédelni. Egy percig sem álltatom magam azzal, hogy nem lesznek vacak napok, vagy összezördülések, de ez most így egyelőre jó.

Napi pozitív

A tavasszal Tobbertől kapott nagy adag szuper ruci most kezd igazán realizálódni, hogy dolgozom. (lássuk be otthon nem feltétlenül feszít az ember lánya csinos fekete szoknyában, vagy de?)

És bár még van 2 darab, ami nem úgy áll rajtam, ahogy szeretném (jó, egy sehogyse, mert még nem jön rám) a többi király. Sőt, egy szoknya már "forog" is rajtam. :o))

Az aggódókat lehűtöm, hogy nem fenyeget az anorexia réme, csak talán lement néhány deka. Abból a 15-ből, ami felesleges. (nem dkg, kg - ha valaki esetleg nagyvonalú szeretne lenni velem)

Napi morr

Talán ha egy háromévesnek nemcsak megmutatnák, hogy hol a zsepi, vagy nemcsak a kezébe nyomnák, hogy nesze gyerek fújd ki, hanem esetleg segítenének neki, akkor lehet, hogy nem lenne arcüreggyulladása.
Mert egy középsős/nagycsoportostól talán már elvárható, hogy rendesen tudjon orrot fújni, de egy alig háromtól szerintem még nem igazán.
Jól gondolom, vagy jól gondolom?

Moleskine

Mostmár nekem is van egy. A héten két helyről is kaptam hírlevelet, hogy megérkeztek a jövő évi naptárok ezer variációban és okulva a múlt évi koppanásból, úgy gondoltam, az idén idejében lépek Moleskine ügyben.

És most itt fekszik mellettem az asztalon. Még vadi új, még nincs benne gyűrődés, firka és áthúzás, még finom illata van és tényleg lenyűgözőek a krémszínű lapok.

A jövő évet vele fogom tölteni, ő pedig velem. Nekem volt választásom, neki nem, de úgy gondolom jól megleszünk mi ketten. A Moleskinem és én.

Nothing

Vicces, hogy van olyan nap, amikor a fű se nő. Na, ez ilyen. De legalább úgy tűnik van Lilinek oviba való nesajnáldrúgdszét csizmája a télre. Nagyjából ennyi a nap történése. Helyesbítek, mégsem vicces.

1000.

Ezredik bejegyzés. :o))

Köszönöm mindenkinek, aki rendszeresen, hébe-hóba, így-úgy, félválról olvasgat. Mindig elmélázom azon, hogy én ezt igazándiból magamnak, vagy későbbiekben Lilinek írom, aztán mégis érdekel másokat is. Gyertek máskor is, minél többen.

Átkos péntek

Ha lehetne ilyet kérni, a pénteki napot szeretném semmissé nyilváníttatni. A borzalom akkor kezdődött, amikor eljöttem a munkahelyemről.
Pontosítok nem jöttem, ügettem. Merthogy a péntek az egyetlen nap, amikor én is el tudok menni Liliért az oviba és ezt semmiért ki nem hagynám.
Hát kitartóan ügettem, de ennek ellenére
- késtem
- Edit néni kétségbe vonta, hogy a férjem kifizette az egyenpolót, és a Gryllus-koncertre a belépőt (tudom, hogy mindkét esetben J. az elsők között volt)
- rossz buszra szálltam Lilivel hazafelé, így nem tudtunk leszállni a házunk előtt, ellenben átmentünk Pestre és a totális pénteki csúcsban visszanyomoroghattam a gyerekkel a Ferenciek teréről
- rájöttem, hogy a hétvégére szánt ezerféle felvágottat az irodában hagytam a hűtőben
- az újonnan teszveszen vett - egyébként meseszép - Clarks csizma zippje működésképtelen
Ezek úgy 40 percen belül zúdultak rám és az idegrendszeremre, és nem én győztem, hanem a bőgés és a düh.
Majd miután behajigáltam hármunk ruháját két táskába és irány Alsóörs. Elhagytuk Székesfehérvárat, mire olyan állapotba kerültem, hogy hozzám lehetett szólni.
Miért van az, hogy ha jön gáz, akkor csőstől jön???
De legalább úgy néz ki a csizma vételárát keddig visszautalják, a cuccok a hűtőben talán nem mentek tönkre és soha többé nem szállok fel semmiféle 173-as buszra, csak 7-re akkor is, ha fél órát kell állnom a buszmegállóban. Edit néni meg írjon listát, miután átveszi a lóvét az ezerféle dologra. És ezt majd kedden el is mondom neki a szülőin. Morr befejezve.

Olvastam

Millenium Trilógia
Sosem olvastam még svéd írótól semmit, ezt is csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy mitől vannak oda érte olyan nagyon. És aztán a film is.... amit még nem láttam és nem tudom, hogy akarom-e.
Hát mostmár értem.
Iszonyatosan jó mind a három könyv. Az első különálló történet, a második és a harmadik egymásra épül. Azonban ha az elsőt nem olvasod el, akkor a többit nem érted. Furmányos mi? Szóval ajánlom mindenkinek, aki feszes, olvasmányos, napjainkban játszódó és izgis könyvet szeretne olvasni. Képet később teszek.

Pozitív

Azért az emel egy keveset az önbecsülésemen, hogy a 3 éve nem hordott, anno horribilis összegért vásárolt mesés sötétszürke gyapjú nadrágom pöccre rámjött reggel és még mindig nem hat ódivatúan. Éljen a stressz!!!

Vegyes

Munkahely: vegyes
Lili: vegyes
Lelkiállapotom: vegyes
Háztartás: romokban

Vége

A holnapi nappal véget ér az itthon töltött 3 évem.
Még nem is múlt el és máris tudom, hogy ez soha vissza nem hozható, soha el nem felejthető, soha fel nem dolgozható és soha meg nem hálálható 3 év volt.
És lássuk be tele vagyok kérdéssel, feszültséggel, lelkiismeret furdalással; és nincs bennem egy csepp várakozás, kíváncsiság sem. És ez nem jó, de mivel született pesszimista vagyok, azért titkon remélem, hogy a sok hátrány mellett jut talán valami kicsi jó is a jövőben. Ha meg mégsem, akkor remélem, hogy lesz elég merszem ahhoz, hogy változtassak. Ha meg merszem sem lesz, akkor legalább valami kis kényszerítő erőm.
Mindenesetre csináltattam bérletet, és van érvényes bérletszelvényem is hozzá, ami iszonyú nagy szó, mert notórikus lógó vagyok/voltam (sicc!!) és tudom hogy nem szabad meg akármi, de nem voltam hajlandó kifizetni sose 320.-ot 2-3 megállóért, villamosbérlet meg sosem volt, legalábbis az én pályafutásom alatt.
Na mindegy, próbálok tiszta lappal indulni, de azt nem ennyi idősen már nem lehet. Pl. fogalmam sincs, hogy hétfőn melyik irodába menjek, azt nagyjából tudom, hogy kit keressek, de hogy én hová és egyáltalán.... hát nem.
De annyi baj legyen. Holnap nekünk nagyon fontos Marcipán cica bábszínházunk lesz, aztán ha rá tudom venni magam, akkor elmegyünk szavazni, aztán még egy finom ebéd, aztán nem tudom.
Aztán hétfő, én el dolgozni, J. viheti a várhatóan ezerrel ellenkező Lilit az oviba - én is akarom majd vinni naná, de nem kéne rögtön az első nap elkésni ugye? - és indulhat a soha véget nem érő lelkiismeret furdalás.
Mert én leszek az, aki várhatóan otthon marad ha beteg a gyerek, aki előbb elmegy, ha szülőire kell menni, vagy farsang van, vagy akármi, aki pont a munkaidő végén kirobban az irodából és ha egy mód van rá köszi nem kér a pluszmunkából és az is én leszek, akit ezért a többi nőnemű kollega valószínűleg rühellni fog (ugye Tobber?) . És lássuk be, piszkosul nem fog érdekelni. Mert akinek még nincs gyereke, az ezt úgysem érti meg (ezért nem is fogom nekik elmagyarázni), akinek meg már van gyereke, de mondjuk felnőtt annak elviekben meg kéne érteni, de ha mégsem teszi, akkor el fogom neki magyarázni, mert én ilyen vagyok. Meg egyébként is mindenki tehet ezügyben egy szívességet.
Nohát, pá nyugodt, békés 3 év, üdv nektek továbbiak, remélhetőleg jól megleszünk. Vagy majd kiderül.

Sopron, Rust, Lutzmannsburg

Sopron továbbra is szép és jó. Még esőben is, még szélviharban is.
A Lutzmannsburgi Sonnentherme pedig kellemes csalódás volt nekünk, maga a paradicsom Lilinek. A 4 órát megállás nélkül végigviháncoló, végigpancsoló, csúszdázó, ugráló, egyszer sem hisztiző, szófogadó és a végére elájuló Lilit öröm volt nézni.
Itt tényleg minden a gyerekeknek/ről szól, minden adott ahhoz, hogy egy pár hetes csecsemővel, vagy akár egy örökmozgó 3 évessel eltölts néhány kellemes órát. És nem utolsósorban garantált a nyugodt éjszaka, ami azért nem megfizethető ugyebár.
Aztán tegnap Rust sem hagyott minket cserben, továbbra is egy kis ékszerdoboz, csak sajnos a szuper játszótéren ért derékig a víz és a sár, így ez kimaradt, de lett helyette kb. 5 kg gesztenye.
Jó volt ez a 3 nap na, bár egyelőre sajnos nem látom, hogy mikor lesz folytatása, vagy akár ismétlése.
Ha valaki volt már az itthoni Aquaworld-ben, legyen kedves megosztani velem, hogy ott van-e kicsiknek is részleg, vagy azt inkább felejtsem el. Bár amennyi oda a beugró, annyiból Lutzmannsburgban kb. 3-szor tudnánk pancsolni, csakhát az megy "kicsit" messze van itthonról...

Pocsék

Lili bekeményített. A héten kőkeményen nyomatja a hisztit reggel ébredéstől egészen addig, míg be nem érünk az oviba, ott is a csoport szobába. Iszonyatosan idegörlő, kétségbeejtő, elkeserítő és dühítő is egyszerre, amikor már tízmilliomodszorra mantrázza, hogy:
- Anyuci én téged és apát szeretlek a legjobban, nem akarok oviba menni, én ott nem érzem jól magam, én a gyönyörű rózsaszín szobámat szeretem a legjobban, én mindig veletek szeretnék lenni, ugye értem jössz, ugye sosem hagysz ott, ugye nem felejted el hogy értem kell jönni... és ez megy körbe-körbe, közben hiszti és nem is hallja, hogy én/mi mit mondok/unk.
Az én híresen birka férjem is kezd berágni de nagyon.
Beszéltem az ovinénikkel, nincs a csajjal az ég világon semmi gond, elvan.
Most vagy az van, hogy nagyon haragszik, mert elvittem - ergo eldobtam magamtól - oviba, és egyelőre nem tudja feldolgozni, vagy szimplán zsarol. (ebbe inkább bele se merek gondolni, hogy 3 évesen zsarolni mer, pedig erre igenis van példa, nem ő lenne az első a világon).
Bármi legyen is, pocsék az egész. Hiába mondja délutánonként úton hazafelé, hogy "Anya, mégiscsak jó oviba menni", ha már este azért megy a hiszti, hogy holnap nem akar menni, a reggelek meg egész egyszerűen idegtépők.
Vége lesz ennek valaha?

H&M a veszélyzóna

Tudom, hogy túlzásba esem és túlontúl sok cuccot veszek a lánynak. Mármint ruhát (is). Magam sem gondolta volna sosem, hogy majd egyszer ilyen elvetemült vadkan leszek gyerekruha ügyileg.

Én - alkatomból kifolyólag ez teljesen nyilvánvaló - nem szeretek ruhát venni magamnak. Lili ellenben az anyukák álma. Nő, mint a gomba és karcsú és gyönyörű.... na lényeg a lényeg, hihetetlenül élvezem a neki történő ruhavásárlást.

Ennek eredménye, hogy ma kiszakadt a kis komód hátulja. Merthogy befér még ez is alapon benyomtam a frissen mosott pulcsikat - és nem fért be. Illetve de, csak a másik végén kijött. De csitt, megszereltem, J. nem tudhatja meg.

Viszont nagy szerencse, hogy visszamegyek dolgozni, mert nem lesz időm battyogni a boltok előtt mellett között itt-ott. Ezért ma még bementem a H&M-be, ahol magamnak semmit sem vettem, Lilinek viszont lőttem két pár harisnyát (ez kell), egy pár gyönyörű kesztyűt (nem kell, de nagyon fog neki örülni) másik három pár kesztyűt (ez viccesen olcsó volt és nem fog fájni érte a szívem, ha elhagyja az oviban, merthogy elfogja, az tutkerály) és egy hihetetlenül édes púder rózsaszín sapkát (ami szintén nem kell csak nem tudtam otthagyni) és le volt árazva egy fehér ünneplős tunika, ami még nem kell, de majd ha közlik az oviba, hogy holnap ünneplőbe kell ám jönni, na akkor én majd nem sápadok el, hanem lazán kiszedem a degesz szekrényből és voilá!!! felkiáltással ráapplikálom a gyerekre.

Szóval tulajdonképpen én nem is vagyok elvetemült vadkan, hanem csak egy előrelátó anya. Ugye hogy ugye????

És akkor most teszek a csajról egy képet. Úgyis régen volt már illusztrálva a maca.

Bakker

Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy ki van száradva a torkom. Estére fájt a mellkasom, a fejem, iszonyú náthásnak éreztem magam, szégyen ide szégyen oda, de előbb lefeküdtem, mint Lili. Reggelre migrénes fejfájás fogadott és full nátha. Reggeli után visszafeküdtem egy órát, a fejfájás elmúlt, de a többi maradt.
Most ott tartok, hogy totál nátha vagyok - amennyire ember csak lehet - és fáj a légcsövem. Vastagon lerakódásos, kezdek köhögni, de ahogy ismerem magam, ennek záros határidőn belül hányás lesz a vége, amitől majd csak méginkább ki fogok készülni.
Király. Sehová se tudok menni - J. meg is tiltotta - az egész hétvége ugrott. Most küldtem le őket a játszótérre, hogy legalább Lili legyen egy kicsit levegőn, ha már én szobafogságon vagyok.
Talán holnapra egy kicsit összeszedem magam. Remélem.
Viszont a tegnapi nap sikere, hogy tudtam szerezni néhány napra egy Bioptron lámpát és sikerült venni jegyet a Bábszínházba a Marcipán cicára. Úgyhogy azért van jó is, de ez a rohadalom most nagyon nem hiányzott a fenébe is.

Megtört a jég?

Lili immár két és fél hete ovis és kb. két hete teljesen bezárkózott. Bármiről lehetett vele beszélgetni továbbra is, csak az oviról nem. Egyáltalán, semmiről.

Ha mégis megpróbálkoztunk kérdezni tőle bármit is a rendszeres válasz ez volt:

- Anya, ne beszéljünk az oviról. - és ezt tiszteletben is tartottuk.

De én aggódtam. Lili sápadt volt, kedvetlen, szomorú, rendszeresen elsírta magát, mintha elveszett volna belőle az én energiától dagadó égetni való kis ördögöm.

Egészen máig.

Ma volt az első nap, hogy nem sírva mentünk oviba. Hogy nem sírva ment be a terembe. Hogy amikor érte mentem nem csak bambult maga elé, hanem "társadalmi életet" élt, csillogott a szeme, mosolygott.

És hogy amikor mentünk haza egyszercsak elkezdett mesélni. Elmondta, hogy mi volt az ebéd, hogy ki mit csinált, hogy melyik kislányt szereti és melyiket nem, hogy körbeszaladta háromszor az udvart, hogy melyik kisfiú rossz és mit mondott neki a Vali néni.

Nagyot hancúroztunk a Feneketlen-tó partján, majd itthon folytatódott a mese. Elmesélte - én meg lerajzoltam - hogy kinek mi a jele, majd a legkedvesebb élményeit elmondta J-nek is mégegyszer.

Nem gondolom, hogy teljes a siker ovi ügyben, de azt hiszem, hogy elég nagy lépést tettünk affelé, hogy nyugodt szívvel hagyjam ott reggelenként.

Felsorolás

- Lili megint sírással ment oviba, szerintem sose fogja elhagyni

- a Deák Ferenc utcában konstatáltam, hogy tinikori ideálim Sasvári Sándor is öregszik és kicsit vicces az őszes Jézus frizurával

- mostmár biztos, hogy van munkahelyem

- asztalom valószínűleg nem lesz

- számítógépem és telefonom biztos hogy lesz

- vettem egy állati szép körömlakkot, csak mert megérdemlem

- egyelőre viccesnek érzem, hogy visszamegyek dolgozni, de nem vágyom rá különösebben, ellenben a fizetéses fecnikre kezd égető szükségem lenni

- fél szemmel láttam egy kb. 12 éve nem látott kolleganőt, aki isti bizi semmit sem változott - ugyanolyan utálatos a feje, mint anno

- megint feltörte a cipő a sarkam

Gumicsizma help!!

Bevallom kinevettem az első fecskéket. Azonban ahogy látom és sajnos tapasztalom is, kicsi hazánk időjárása enyhén csapadékosra fordult mostanában, úgyhogy - miután tegnap kb. térdig jártam a vízben a Millenárison - erőteljesen gondolkodom egy nőcis gumicsizma beszerzésén. A nőcis nálam nem feltétlenül rózsaszínt jelent, azt meghagyom Lilinek, hanem mondjuk valami barnásat, kekiset, feketéset valami szolid mintával.
Persze mindezt emberi áron, mert ahogy most így első felindulásomban rákerestem, nem áll szándékomban tizen-huszonezreket kiadni rá, mert továbbra sem látom értelmét, de a hasznossági amplitudója némileg emelkedett a szememben.
Szóval aki tud lelőhelyet, ahol emberi áron lehet kapni ilyen pompás terméket ne tartsa magában. Asszem érdekel a dolog. Legfeljebb majd engem is kinevetnek, viszont a cipőm, a nadrágom, a harisnyám nem lesz totálisan vizes.

Kérés!!!

Ha van valakinek feleslegessé vált műanyag "cipőgyilkos" motorja és már nem kell neki, kérem jelezze. Nálunk az oviban nagy hasznát vennék a gyerekek, de valahogy ebből van a legkevesebb és értelemszerűen erre lenne a legnagyobb igény az udvari játszások alatt.
Előre is hálásan köszönöm.

Agora te édes

Én nem szeretek piacolni. Sose szerettem, megmagyarázni nem tudom, ez van és kész. Pedig el vagyok kényeztetve, pont középen lakom a Fehérvári úti piacot és a Vásárcsarnokot képzeletben összekötő madzagon.
A Fehérvári útitól írtózom, mert szemérmetlenül drága, csúnyán vannak kirakva a húsok és mérhetetlenül utálatosak a kofák. Meg a hentes fiúk. De J. csak az ott kapható savanyúságot hajlandó megenni, mert 30 éve azt eszi.
Mégis sokat jártam oda az utóbbi 3 évben, mert ugye jövet-menet nagyjából útba esett a játszótér, a dokinéni, a védőnőci stb. És mégsem szerettem meg.
A Vásárcsarnok más. Bazi nagy, iszonyú kínálattal és mégis. 3 év alatt egyetlenegy hentest sikerült megkedvelnem, én nem szeretem, ha cicáznak velem a pasik, dobálják amit már kifizettem és szeretek válogani, amit itt egyáltalán nem lehet. (megjegyzem a Fehérvári útin sem)
Legutóbb nyár elején voltam, gondoltam kacsából itt nagyobb a választék. Erre "mitadisten" a fél csarnokban nincs áram - kukk sötét - és úgy kóborolnak az emberek, mint a denevér. Jó, kacsát azért találtam, de az egyetlen helyen, ahol mákot és mazsolát lehet kapni, unottan támaszkodik a maca és kérdésemre közli, hogy "Maga szerint hogy mérjek, ha nincs áram, és digitális a mérleg? Jöjjön vissza ha már lesz áram." Nem mentem.
De nincs mákom és mazsolám sem. Majd holnap megveszem az Intersparban, ahol végigfogdoshatok mindent, kiválaszthatom, hogy melyik paprikát teszem a szatyromba és nagyjából biztos vagyok benne, hogy nem drágábban, mint az undok "Fehérvárin", vagy a puccos Vásárcsarnokban.
Igen, én egy anti piacista vagyok.

Siker

Sose hittem volna, fel voltam készülve, hogy amikor megyek, már a lépcsőházban hallom a sírást. És nem. Csend volt. Nagyban settenkedve felóvakodtam a lépcsőn, Edit néni széles mosollyal üdvözöl és közli, hogy ALSZIK, ill. aludt sokat, csak az egyik kislány elsírta magát az anyukája után, és felébredtek néhányan. Lili is, de a lényeg, hogy ALUDT!!!!!
Isten bizony nem tudom hogy csinálták, tudom csordaszellem meg miegyéb, de a lényeg a lényeg. És azt mondta jó volt, és nem volt elkenődve amikor érte mentem.
Viszont fázott az udvaron - ott van a kardigánja a zsákban és még mellé legalább 4 felső basszus - úgyhogy csupa takony szegény. Majd a hétvégén kiűzzük a rosszaságot, ha addig el nem múlik. Ma vittem be még egy kardigánt és egy sapkát is, remélem megtalálják és ráadják.
Esküszöm Lilinek van a legtöbb ruhája bent és mégis... na mindegy.
És ma reggel sem volt sírás egy csepp sem, csak az öltözőben kenődött el egy picit, de az rendben van. Viszont ahogy bement csend is lett. Úgyhogy ma megint megyek 3-ra meg még holnap is, de a jövőhéten már csak uzsi után hozom el és akkor már tényleg teljes jogú ovis lesz a csaj. Hüpp, hüpp.
Ja, nyilván az ovi hozadéka, de ha eddig matrica volt, akkor most übermatrica a lány. Jön utánam, mint a kiskutya, 5 percenként ölelget, hihetetlen bókokat mond, időnként el is bőgöm magam. Imád, szeret, ölel, puszil.

Cold

Hát én fázom.

Ez az év valószínűleg - sok más mellett - arról lesz számomra emlékezetes, hogy kisebb kihagyásokkal egyfolytában fáztam. Valahogy engem elkerültek a langyos nyári esték - pedig évek óta mindig voltak - általában köntösben ültem J. mellett esténként a teraszon Alsóörsön. A mostani időjárást inkább nem említem, Lili ma pulóverben ment. Vacak, egyszerűen vacak és lássuk be, ha nem lenne olyan dühítően drága a fűtés, megkockáztatom, hogy bizony bepöccinteném a cirkót. Merthogy fázom. Nem újdonság, de akkor is.

Ott alszik

Én Isten bizony leborulok előttük, ha el tudják altatni az én alvást gyűlölő, állandóan izgő-mozgó, reggelenként hisztiző, és "mindent kitalálok csak ne kelljen oviba menni" taktikázó lányomat.
Bár azt hiszem így első körben az is pozitív lesz, ha be tudják rakni az ágyba, és ott is marad. Az, hogy csendben legyen, szerintem a jövő zenéje.
De majd ma ki fog derülni. 3-ra ott vagyok.

Névnap kérdés

Legyetek olyan jó és osszátok meg, hogy az alábbi lehetőségek közül melyik az igazi Ágnes és Valéria névnap. Editet csak egyet találtam, az is a jövőhéten lesz....
Szóval:
Valéria április 28, június 5, december 9
Ágnes január 21, január 28, március 6, június 8, november 16.

Ennél nagyobb gondom sose legyen, de ez most úgy tűnik fontos.

Morr

Ma és holnap az egész házban 8.00-16.00-ig nincs áram. Nem részletezem, mert csak felhúzom magam, de ez van.
Ergo egy kávét nem tudok itthon meginni, tv nincs, takarítani nem tudok, főzni szintúgy.
Lili oviban, az összes bolt 10-kor nyit az Alle-ban. Piacra nem kell menni, és még a kedvenc turkálóm is zárva.
Ilyenkor örülök, hogy van aksija a laptopoknak.
Viszont kezdek ráébredni újból, hogy milyen hosszú is a nap, ha az ember 1/2 9, 9.00 helyett mondjuk 1/4 7-kor kel...
Jó, persze összerakhatnám a komódot, amit tegnap vettünk az Ikeában, de úgy hiszem - és jól hiszem - hogy jobban jár, ha megvárja J-t a dobozban. Legalább nem teszek benne kárt. És ez mindkettőnknek előnyös a jövőre nézve.

A negyedik

Reggel nem akarok oviba mennivel kezdtük a napot, majd nem akarom, hogy elmenj anyu-val folytattuk.
Aztán ahogy odaértünk, trappolt fel a lépcsőn, nyitott be a csoportszobába, átöltöztünk bement, odaadtam a borítékot Edit néninek, majd közölték, hogy már nincs közös játszás, csók puszi és pá. Ekkor volt egy fél perces hüpp-hüpp, ami olyan hangos volt, hogy hallottam az öltözőben, de amikor elmentem és bekukucskáltam a kulcslyukon láttam, hogy teljes erőbedobással mesél valamit Vali néninek. Mosolyogva.
Na ekkor megnyugodtam.
Merthogy Vali néni a kedvenc, Edit nénit eddig még nem vette észre. Talán azért, mert még mindig nem tudja megjegyezni a nevét. Lili volt már Noncsikám, Hannuskám és minden más, de Lili még nem. Nem baj, majd kialakul.

A harmadik

Reggel úgy indultunk,hogy nem akaro oviba menni,mert otthagysz és az nekem nagyon nem jó. Majd sírás.
De azért elmentünk - naná - és ottmaradtam majdnem reggeliig, persze sírással jöttem el. Délre kellett visszamenni, de 1/2 12-kor már ott voltam.
Szégyenszemre rácuppantam a kulcslyukra és láttam, hogy Lili ugyanazon a helyen ül az ebédnél ahol tegnap és úgy tűnt, mintha enne. Vagy legalábbis szépen ült a helyén és éppen reklamált valamit a dadusnak.
Majd hazafelé elmesélte, hogy voltak az udvaron és az nagyon jó volt, játszott a Pankával, két fiú a fejére húzta a vödröt, egy leejtette a poharat és összetört, de ő nem törte össze.
Szóval ma azért egy kicsit már jobb volt azt hiszem. Jelenleg úgy érzem, hogy ovis lesz a gyerekem akárki meglássa.
Hétfőn nyilván nem lesz ilyen fényes a helyzet.

A második

Na igen, reggeli után ott kellett hagyni őket egy órára úgy, hogy a reggelit már egyedül ették meg. Máraki. Merthogy Lili nem evett kalácsot, de ivott pár korty kakaót.
Irdatlan nagy sírás, ami persze ragadós és a végére az összes sírt, de nagyon.
Néhányan a megfutamodást választottuk és jártunk egy jó nagy kört, mások az öltözőben kucorogtak. (ők biztos bírják a gyereksírást, én nem)
Egy óra múlva kivágódott az ajtó özönlött ki az összes gyerek. Lili vastagon kisírt szemmel fogadott, közölte hogy sose menjek el többet és nagyon aggódott értem. Vali néni szerint könnyek nélkül nyomta végig az egészet, de ha kérdezték válaszolt, sőt ha nem akkor is.
Majd mindannyian lementünk az udvarra. Ez viszonylag jól sült el, még az újdonság ereje hatott.
Aztán vissza ebédelni. Miután biztosítottam arról, hogy nem megyek el, megvárom hogy ebédeljen becsukták az ajtót és az egész sírásosdi kezdődött elölről. Bevallom kukucskáltam a kulcslyukon és láttam, hogy Lili el van ugyan keresedve, ahogy majdnem mindegyik, de nem annyira. (mondjuk nekem pont eléggé) Állítólag evett egy kis levest, meg némi krumplit, de a sóskát köszönte nem kérte. (meg tudom érteni)
Viszont ő volt a második, aki kirohant az ajtón pogácsával a kezében, hogy akkor most mehetünk haza. Útközben megígértette velem, hogy soha többé nem hagyom ott, (hááát) én pedig megígértettem vele, hogy holnap már nem sír, hanem már csak a fiúk fognak pityeregni.
És most itthon vagyunk. Most nem látok rajta olyan fáradtságot, mint tegnap, a kedve is jó, az enyém nem. Ez van.
Ja, holnap reggeli előtt ott kell hagyni és ebéd után kell értük menni délre.
Hétfőn meg már egésznaposak lesznek. Erre kifejezetten kíváncsi vagyok.
Ja, és jó látni a játszótéren megismert anyukákat bömbölni. Eddig az ember csak a gyerekeket látta... Hát nem tudom.

Az elsőn túl

Valamivel 1/4 10 után érkeztünk. Lazán nem a jó bejáraton mentünk be, alig találtam meg a termet....mindegy meglett.
Röviden összegezve:
- Lili nem kért sem teát, sem kenyeret, sem szilvát
- viszont ki akart menni az udvarra, amit nem lehetett
- eljátszott mindennel, a gyerekekkel nem annyira
- majd haza akart menni
- morcosan néz mindkét ovinénire, akik ezen nagyon jól mulatnak (legalább valaki)
1/2 12-kor a megadott penzum végén távoztunk és próbálom a tudtára hozni, hogy holnap már ott is kell(ene) ebédelni.
Szerintem nem lesz könnyű menet, de biztosan rendben leszünk a hónap végére. Több lehetőség ugyan nincs.

Holnap

És holnap elkezdődik. És mostmár sosem lesz vége. És izgulok, és elbőgtem magam, amikor a 3 éves földöntúli örömmel takarózott be az ovis ágyneművel. Inkább gyorsan kirobogtam a konyhába enni. Hogy ne lássa. Mert állítólag nem kéne, mármint hogy lássa.

Bőgni persze szabad, és holnap még jó is lesz, mert nem kell otthagyni, na de pénteken, meg ugye hétfőtől.... hát nem is tudom.

Mindegy. Össze van készítve a pöttyös bögrével díszített fésű, a kitöltött ezer oldalas kérdőív, az orvosi igazolás, a váltócipő és a váltóruha és az ágynemű meg az új párna és az oviszsák is, ami gyönyörű. És holnap elindulunk.

Lili kinőtt ruhái

Szolgálati közlemény!!
Elkezdtem szelektálni Lili kinőtt ruháit. Rengeteg otthoni nacink van, farmer, bélelt téli kanátos naci, kordnaci, pár felső, egybepizsik.
Mindegyik márkás, szép darabok, (Kenguru Gold, Next, Esprit) ha kéri valaki szívesen küldök képeket, árakat.
Méretük szerint 86-tól 92-ig vannak egyelőre.

Mikró????

Szerintem a világ legundorítóbb dolga mikrót tisztítani. Nagyon nem vagyok oda attól, hogy barom erős vegyszerekkel fényesre suvickolom a gépet, majd hiába hagyom nyitva az ajtaját - ég benne a villany - nem megy el a szaga.
Ilyenkor valahogy nekem nagyon nem kóser berakni bármilyen kaját, hátmég a gyerekét.
Tudom, ne pucoljam ki, hagyjam, hogy a fincsi pörkölt és a guszta akármi ott ficeregjen a belsejében, dehát én ilyen pucolós vagyok.
Ti hogy takarítjátok a mikrótokat?

Pöttyös bögre

Jelentem, Lili a Süni csoport büszke Pöttyös bögre jelű lelkes tagja lesz jövő szerdától. :o)

Lazán el is dicsekedett vele az utcán és le is rajzolta.

Home again

Van abban valami bájos, amikor az ember két hónap után újra kinyitja a lakás ajtaját.
Mindenhol por és a szellőzetlenség jellegzetes szaga, de én ilyenkor látom, hogy milyen nagy a lakásunk és milyen szép (nekünk).
Aztán iszol egy kávét a kupi és a két hónapos kosz közepén és mintha hájjal kenegetnének, hogy milyen jó megint a koszos-büdös-hangos belvárosi otthonodban lenni.
Mert én szeretem.
Mint ahogy szeretem a hűtőt is, ami vicces volt így tök üresen, elárvultan. De már hűthet egy kezdőkészletet a hétvégére, hogy amikor már véglegesen hazajövünk, addigra lehűtve várja Lilit a kedvenc pudlingja (!).
És most irány az ovi, a szülői értekezlet. Nyugtató be.

Close

A Balaton, az mindig Balaton marad. Augsztus 20-a után megszűnik az élet, vagy legalábbis alig észrevehetőre zsugorodik.
Vasárnap még sokan voltak Tihanyban - mesés volt hajózni Alsóörstől Tihanyig, majd ezerrel robogni a kisvonattal az apátságig, betegre enni magam lángossal, majd fáradtan hazamenni - de ma már lazán vásárolhattunk a közértben lökdösődés nélkül és szerintem a jövőhéten megint 20.- alatt lesz a kifli a közértben. A kemping lassan kiürül, a strandon oda rakod a törölköződ ahová akarod és senki nem teszi a nyakadba.
Mi pedig szombaton hazautazunk.
De előtte szerdán még hazaugrunk egy laza szülői értekezletre az oviba, és előtte még talán fel tudom tölteni az otthoni kongó hűtőt, hogy szombaton ne kopogjon a szemünk az éhségtől ha nagy nehezen hazavergődünk. Legalább a minimál elvárásnak feleljen meg szegény pára.

Lili úgy tűnik allergiás lesz, mert 3 napja maximálisan produkálja az allergia minimális követelményeit - hapci, orrfolyás, szemviszketés/dörzsölés/pirosodás. Otthon mindenképpen elviszem dokihoz, de addig is kell valami átmeneti megoldás. Talán holnap J. tud hozni Törökbálintról valami csodaszert. Szegény kisegér piros szemekkel néz nagyokat, olyan mint egy nyuszi.

Szolgálati közlemény

Mesés újdonságokat raktam fel a Lili's Line-ra, érdemes megnézni őket.

Az árak továbbra is 20%-kal vannak a bolti alatt, és inkább az előre utalást válasszátok, mert úgy sokkal olcsóbb, a postai utánvét arcátlanul drága.

http://bolthely.hu/lilisline

Könyvek

Nyár elején/derekán vettem három könyvet azzal a szándékkal, hogy elolvasom őket és jelentem sikerült!!!
Íme az én recenzióm:

- A felolvasó: Gyorsabban végeztem vele, mint gondoltam. Igazi fajsúlyos, elgondolkodtató olvasmány, amit nagyjából mindenkinek a kezébe nyomnék 23 év felett. A belőle készült filmet azonban nem nézném meg, és nem is fogom.

- A harmadik titok: Igazi ponyva, aminek az 50. oldalán tudtam a végét, de azért becsülettel végigolvastam. Most J. olvassa, ahogy látom neki jobban tetszik, talán megkapja az író következő könyvét szülinapjára, de én asszem kihagyom.

- A tetovált lány: Bevallom pusztán a kívácsiság vezetett hozzá és milyen jól tette... Irdatlanul jó könyv, aminek az első 150 oldala döcögős és kínkeserves, de ha nem rágod magad végig rajta az egész nem ér semmit. Mert ami utána jön, na az nagyon jó. Izgalmas, feszes, tartalmas olvasmány, ha hazamegyünk megveszem a többi részét is.

- Márai Sándor Füveskönyv: Ez nem volt az előzőben felsorolva, csak a nyár folyamán csapódott hozzám. Mindenkinek kell egy példány az éjjeliszekrényére. Csak úgy. Hogy beleolvasson. Mert jó.

Napok

Rohanvást telnek a napok, ezt mi sem mutatja jobban, minthogy elmúlt augusztus 20. és megünnepeltük apu 60. szülinapját.
Gyerekkorom óta augusztus 20. a nyár végét jelenti - pedig nem is - mert akkor már készülni kellett oviba, suliba, stb. Most meg már nem én készülök oviba, hanem Lili. Illetve dehogynem én készülök.
Pánikszerűen böngészem az aukciós oldalak ruhás lapjait, hogy mindent megvegyek neki őszre, miközben tudom, hogy
- nem tudnak olyan ruhadarabot mondani, ami Lilinek nincs
- teljesen felesleges, mert nem vagyok semmiről sem lekésve
- még a további x hónapban betegre fogom vásárolni magam őszi/téli ruhából a csajnak

Mindegy. Lényeg a lényeg, jól sikerült ez a nyár, csak valahogy sokkal gyorsabban elrepül, mint a múlt évben. Éppcsak, hogy hazajöttünk Olaszországból.
Éppcsak most volt Lili névnapja. Éppcsak múltkor voltunk állatkertben. És erre tessék, vége is van az augusztusnak.
A szeptemberünk nagyon sűrű lesz és nehéz. Nagyon nehéz. Rengeteg tervem és kötelezettségem van, így szerintem nem lesznek túl vidámak a bejegyzések, előre is bocsánat.
És egy kicsit már vágyom haza, mint múlt évben ilyenkor szintén, mert igen én egy büszke városi maca vagyok, akinek újra hiányzik a sok bolt, a zaj, a büdös, a sok ember és a történések. Mert az itteni nyugalom megfizethetetlen, de én a szmogban vagyok otthon igazán. Ez van.

3 éves

Annyira vártam már ezt a pillanatot és most, hogy itt van, egyáltalán nem érzem azt a boldogságot, amit gondoltam, hogy érezni fogok.

3 éves lett a pici lány, és gyönyörű és okos, és szép és kedves. Bátran viselkedik közösségben, nem durva, hihetetlen szókincse van, vágyik a gyerektársaságra, folyékonyan mesél bármiről, rengeteg éneket tud, mondókát is, a hisztit kezdi levetkőzni, imád öltözködni, fésülködni és a körömlakkokat. Igazi nő.

Az evés nem központi téma, virslin és édességen lazán felnőne ha hagynám.

És már csak pár hét és óvodás. Na és ezzel van nekem a gondom. Sose gondoltam volna, hogy enyire nehezen fogom tudni elengedni, de úgy tűnik ez a helyzet, miközben már nagyon vágyom felnőtt-társaságra is, némi másféle tevékenységre is, és tudom hogy neki is nagy szüksége van a változásra, a másra, a gyerekekre. Mindegy, túlleszünk rajta. Ő minden bizonnyal lényegesen hamarabb, mint én.

Isten éltessen édes kis 3 éves tündérkirálylány!!!!

Hullócsillag

Sose hittem volna, hogy tényleg lehet látni ilyet. És azt sem, hogy ez ilyen gyönyörűen szépségesen csodálatos.

Szombaton teljesen véletlenül vettem észre. Hatalmas volt, zöldes-sárgás, hihetetlenül gyorsan szelte át az eget.

Egyszerűen elállt a lélegzetem. Aztán tegnap olvastam, hogy az idén igen erőteljes hullócsillag-hullás (hülye szó) lesz észlelhető. Hű, nagyon örülnék ha elcsíphetnék még néhányat.

Puszkoládés puszedli

Lili lélekszakadva rohan fel hozzám a lépcsőn.
- Anya kérek szépen olyan kerek barna laposat.
- .........
- Anya kérek szépen olyan kerek barna laposat, olyan puszkoládét vagy mit.
- Puszedlit édesem?
- Igen!!! Anya kérek szépen puszedlit!!!

---

Véletlenül sikerült kipécézni az eheti xar időből azt a fél napot, amikor hibátlan volt az idő egy kis állatkertezéshez.
Én nagyon szeretem az állatkerteket, Lilit is próbálom efelé terelgetni.
A Veszprémi Állatkertet mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom. Szép, gondozott, barátságos, gyerekbarát - pl. a játszóterei szebbek, mint a budapestinek - és nyugodtan végigsétálható egy majdnem háromévessel is.
Lilire büszke voltam. Nyikk nélkül végigsétálta velem a 3,5 órás túrát, nem nyavalygott -pedig hajlamos rá - nem akarta megvetetni a fél bódévárost és cipeltetni sem akarta magát. Igaz elmagyaráztam neki, hogy a hátizsákom dugig van és nehéz, mint ő, úgyhogy nem tudom felvenni. Megértette. Ugyanezt az apjának nem érti meg. Ki érti...
Ja, ha valaki tud Veszprémben, vagy Alsóörs környékén jó játszóházat, ne tartsa vissza magát és ossza meg.
Ez az idei nyár a hektikusságával megbolondít, többnapos esős idő után nem tudok jó programot kitalálni, úgyhogy végszükség esetére kell egy jó játszóház. Csakhogy a csaj ne legyen alulszocializált. Rólam ne is beszéljünk. Csütörtökre ölni tudtam volna egy felnőtt szóért. Eh, mindegy.

Boldog névnapot minden Liliánának, de legeslegfőképpen az enyémnek.

Bakker

No szóval ez a 12 órán belüli 15-17 fokos hőmérséklet-változás azért egy kicsit sok. Pénteken még 38 fok volt és szó szerint felforrt az agyam, ma meg macinaciban és felsőben majdnem megfagytam. És egyáltalán nem vicces.
Mindamellett Lili névnapja jól sikerült, örült a rollernek, a társasjátéknak, és lenyűgözte a 10.000 darabos gyöngykészlet. Én meg imádkozom, hogy nehogy kiboruljon a doboz. Mert akkor a következő 5 évben pici színes műanyag gyöngyöket fogok söpörni. Egyfolytában.
És ami a legviccesebb, hihetetlenül örült annak a Sandic sportcipőnek, amit vicces összegért lőttünk még a múlt héten Egerben. Két napja le se lehet robbantani a lábáról és ha így haladunk az időjárással, akkor teljes joggal hordhatja is annak ellenére, hogy egy kicsit nagy a lábára, ámde tényleg irtó vagány.

Google Mucha

Olyan régen volt ilyen szép guglis kép. És hogy a kedvencemről ilyen szívet melengetően emlékeznek meg, ez külön nagyon kedves nekem.

Mucha 150 éve született.

Aranyélet

Eger hihetetlen volt, csodás és gyönyörű, a szállásunkat mindenkinek csak ajánlani tudom, ha valakit érdekel kérdezzen és megmondom.
Teljesen véletlenül kifogtuk a Középkori piactér és a Végvári játékok névre hallgató rendezvényt, és ettől olyan volt az egész belváros, mint egy meseház. Úgy is éreztük magunkat 4 napig. Ettünk-ittunk jól tartottak, kirándultunk, iszonyú melegünk volt, de kikapcsolódtunk, tökéletes volt minden, egyszóval úgy sikerült minden, ahogy elterveztük. Vagy még jobban.
Errefelé minden változatlan vannak jobb és kevésbé jó napok, az emeleti szobákba masszívan befészkelte magát a 30 fok, így vénségemre társául szegődtem Lilinek a pancsolóban. Gondolhatjátok a látványt....
A csaj most eszi a negyedik szelet áfonyás sütit, két nagy tányér szaftos tarhonya és egy fél főtt kukorica után.
Valószínűleg az áfonya színe tetszik neki, meg hogy bogyó, de majdnem ő eszi meg az egész tortát.
Holnap pedig kirándulunk egyet Rita barátnőmékhez Fertőrákosra, J. pedig addig dolgozik serényen Sopronban és ha végzett, akkor eljön értünk és hazajövünk.
Mondom én, hogy aranyélet.

Holnaptól

négy napig itt leszünk J-vel kettesben. Ránkfér. Megint.

Fogalmam sincs, hogy lesz-e hozzá tehetségem, de azt gondolom, hogy minden évben el kéne mennünk legalább ennyi időre csak ketten.

És igen, azt gondolom, hogy minden szülőnek félévente kellene hogy legyen lehetősége legalább egy hosszú hétvégét egyedül lenni. Amikor nem az elmaradásokat próbálják behozni ezerrel és a vasárnap este fáradtabbak, mint amikor lepasszolták a gyereket akárkinek.

Hanem amikor csak ketten lehetnek, pihenhetnek, nem kell foglalkozni a gyerekkel. Mert Olaszország egyszerűen csodás volt és minden vágyam beváltotta, de egy fél pillanatot sem pihent egyikünk sem, sőt. Akkor értettem meg azokat a szülőket, akik inkább befizetik a nagyszülőket is a közös pompás nyaralásra. De én nem tenném. Az a pár nap csak a hármunké volt és úgy volt tökéletes ahogy volt.

És ez a négy is úgy lesz tökéletes -remélem - ahogy elképzeltük. Ketten. Csak ketten.

Igazi nyár

Lepottyant az első majdnem érett őszibarack a fáról, Lili meg anyaszült meztelenül rohangál a kertben a kisház, a pancsoló és az ugrálóvár között. Rólam meg csendben patakzik a veríték. Jó így.

Pozitív

dolog együtt vásárolni a kisboltban az egyik kedvenc színészeddel, majd a kocsinál a csomagok bepakolásakor összemosolyogni - és csendesen konstatálni, hogy bizony a híres színészek is legalább úgy izzadnak, mint mi. Ő Gáspár Sándor.

Ezeket pedig

abban a hitben rendeltem és vettem meg, hogy lesz időm kiolvasni őket a nyáron. A felolvasót már el is kezdtem, de róla majd később.

Ha esetleg már olvastátok valamelyiket, szívesen olvasnám a véleményeteket.

Olvasás

Régen rengeteget olvastam. Aztán kevesebbet. Aztán férjhez mentem és megint volt időm olvasni. Aztán megszületett Lili és úgy éreztem soha többé nem lesz időm olvasni. És valahogy mostanában van úgy, hogy újra van egy kis időm és egyre nagyobb igényem a könyvek iránt.

Az idén eddig még nem volt túl bő az olvasmányaim sora, de ezeket már elolvastam.

Örök klasszikus. Nem volt túl nagy meglepetés. Kell egy példány belőle a polcra.

Ez szerintem nem szorul magyarázatra, szeretem és kész.

A másik klasszikus. Jó volt olvasni, filmen is az egyik kedvencem.

Ez egy régi darab újra olvasva. Könnyű semmiség.

Nyissz

Tudom, hogy néha kissé túlféltem Lilit, ennek több oka van, nem is lényeges. Legutóbb például tegnap délután lettem olyan ideges a féltéstől, hogy a lábujjaim is elzsibbadtak.
Szóval én nagyon óckodtam attól, hogy ollót adjak Lili kezébe. Ezt anyám megoldotta, simán odaadta neki, nekem meg felállt a hajam és nem adtam a kezébe.
Majd a barátnőmnél pár hete gyönyörűen el gyerekollózgatott, ígyhát vettem neki egy pompás pirosat, amit naná hogy otthonhagytunk.
Így ma leakasztottam neki az itten rendes nagy ollót - szolidabb változat, nem a 40 cm-es - és Lili immár másfél órája átszellemülten vág. Most éppen fél centiszer egy centis kockákat, nem vágja le az ujját, viszont minden egyes darabbal határtalan boldogsággal iderohan, nekem pedig el kell pakoljam őket biztos helyre. Megteszem.
És ezentúl nyugodtabban adok ollót a kezébe.

Egyébként

megérkeztünk Lignanoból.
Az egész úgy ahogy van felülmúlta minden várakozásomat. Istentelenül elfáradtam azon a héten, és éjjel 3-kor indultunk, de jó döntésnek bizonyult, hiszen kora délután Lili már a tengerben pancsolhatott önfeledten.
Önfeledten igen, mert nem zavarta hogy sós a víz, hogy jön a hullám, hogy meleg a homok. Imádta az egészet, édes kis vízicsikó volt.
Az appartmanunk kifogástalan volt, mosógép és mosogatógép is volt meg légkondi, tiszta szép bútorok, és a tenger tényleg 150 m-re volt, nemcsak rekálmfogásnak írták. Puccos kertvárosi rész elegáns villákkal, és a 6 lakásos épületben mi voltunk egyedül. Volt 2 erkélyünk meg még vasalódeszkánk is, ha akartam volna vasalni - nem akartam.
Az közvetítő iroda hihetetlenül laza volt, se kauciót nem kértek, csak a kezünkbe nyomták a kulcsot és pá. Aztán visszafelé a kezükbe nyomtam a kulcsot és pá. Viva olasz lazaság.
Egyelőre úgy tűnik, hogy jövőre veled ugyanitt. Még pár évig Lilinek az ilyen fajta nyaralás tökéletesen meg fog felelni, mi meg még egy picit várunk az extra menőkés nyaralásokkal, Lili úgyis túlságosan hamar nagy lesz. Addig tengerpart, homok, séta.
Képek később...

Újdonságok

Saját maga fésülködik és pakolja a hajába a rengeteg fésűt.
Megállás nélkül nézi a saját árnyékát és teljesen ámulatba ejti a látvány, nem tud betelni vele.
Egyfolytában foglalkoztatja a délelőtt-délben-délután-este, a tegnap-ma-holnap, de még nem érti.

Szóval holnaptól itt leszünk megtalálhatók,

szombattól pedig itt

aztán pedig majd újra ittJó lesz nekünk, ha az idő is végre úgy gondolja. Most egy kis szünet, aztán majd folyt.köv.

No ez is eljött

Kissé vicces - és asszem nagyon hosszú hétnek nézünk elébe.
A héten van az ötödik házassági évfordulónk. Ezzel mindig hadilábon állok, J-nek eleve nehéz bármit is venni, de házassági évfordulóra meg végképp. Nem is tettem.
Csütörtökön leköltözünk Alsóörsre, visszük a betyárbútort - nem kell részletezzem gondolom, hogy tudjátok ez igen mókás egy még nem is háromévessel. Két kocsi totál felpakolva...
És a lényeg, hogy szombaton hajnalban indulunk Olaszországba egy hétre.
Tehát le kell cuccolni az egész nyári vackokat úgy, hogy az olaszországi ezer vacak külön legyen már pöccre pakolva..... egyelőre elképzelni sem tudom és húzom-halasztom, úgyis nekem kell megcsinálni a nehezét.
Lilivel pakolni szinte lehetetlen, többet visz vissza, mint amit már kikészítettem és lazán szétdobál mindent, amit már összehajtogattam.
De választhatom még a hisztit is.....
Ennyi program mellett pénteken este asszem nem lesz idő és kedv a házassági évforduló ünneplésére, fullra megrakott kocsi, játékok és szendvics-készítés közepedte, valamint kora hajnali ébredés előszeleként.
Mindegy, majd ha visszaérünk - és egyáltalán túléljük a kétszer legalább 8 órás utat Lilivel - bepótoljuk. Csak az már nem lesz ugyanaz. :o(
Annyi baj legyen.

E heti mosoly

Lili ül az ölemben, miközben nézünk egy mélyen szántó műsort Donald Trumpról, a multimilliárdos üzletemberről.
Ismerősei beszélnek róla: - Donald így, Donald úgy, Donald amúgy....
Lili csendben ül, néz nagyokat, érzem hogy valami nem stimmel. Egyszercsak kiböki.
- Anya ki az a Donald?
- Az a bácsi édesem, akiről ez a film szól.
Nagy csend, majd összehúzott szemöldökkel rosszallóan rámnéz és kiböki:
- De anyuci Donald egy kacsa.....

Nordsee és CundA

Tegnap kaptam egy kis kimenőt - ezt kihasználva végigjártam az összes kedvenc boltomat - csupán nézelődés céljából - a Váci utcában.
Örömmel konstatáltam, hogy megnyílt az első Nordsee. Aki járt már valaha a Mariahilferen, vagy a Kartner strassen tudja jól miről beszélek.
Én ugyan sose fogok ott enni egy falatot sem, de aki szereti a halakat és a tengeri herkentyűket, annak igazi aranybánya, a pénztárcájának pedig fájó emlék lesz.
De nem ez a lényeg.
Betértem a C&A-ba és ott figyelt velem szembe egy farmer szoknya. Nem vagyok egy szoknyás maca, alig van néhány azok is inkább mutatóban, de ennek nem tudtam ellenállni és felpróbáltam egyet. Majd mégegyet egyel kisebb méretben, majd még egyet még kisebb méretben. A végén megvettem egy 38!!!!!!-as szoknyát. (és most kérem magatokban tartani a tényt, hogy a cunda méretezése néha hagy némi kívánnivalót maga után)
Szóval nem tudom mikor volt utoljára 38-as ruhám, de hogy ezt bekeretezem, az tuti. Így lett szép a tegnapi napom.

Már évek óta

szeretnék egy ilyet. Az igazat megvallva itthon még nem láttam senkinek a lábán, de külföldön nagyon sokan használják, láttam.

Rajongója vagyok a "vietnámi" papucsoknak, rengeteg volt és van és lesz is még szerintem.

A havaianas-ról meg mindig csak jókat hallottam, de olyan áraik vannak, amit nem szánok kiadni egy papucsra.

Így minden évben megörülök az akciós mailnek, de sose veszek semmit, mert elfelejtem.

De most nem feledtem el és kb. 5 nap szemezés után megvettem ezt.

És tényleg más, mint a pár ezer forintos - ne adj Isten - kínai vackok. Van különbség, nem is kicsit.

Úgyhogy szerintem jövőre is kivárom az akciót,és jövőre is veszek egyet. A vackokat meg kidobom.

Ezt nem így képzeltem

Az első szülői értekezlet az oviban.
Tartalma röviden:
- beteg gyereket soha ne vigyél oviba, tök mindegy mennyire beteg, de ne és kész - mert terheled az ovinénit
- csak olyan gyereket vigyél oviba, amelyik majdnem tökéletesen önellátó - mert egyébként terheled az ovinénit
- tudomásodra adták, hogy x+y nap nincs felügyelet az oviban hol ezért, azért amazért - van megoldás, de inkább ne, mert - terheled az ovinénit
- utalj át lehetőleg gyakran nagyobb összeget az ovi alapítványára, de igazolást nem tudnak adni az év végén, mert nem közhasznú - ezzel nem terheled az ovit, inkább csak a pénztárcád

Ezzel szemben nem tudták megmondani, hogy a gyerekek melyik csoportba fognak járni, kik lesznek pontosan az ovinénik és a dadusok, mi lesz a gyerek jele, mit kell venni pontosan és mennyit, miben kell járniuk a gyerekeknek. (ezekre nagyjából válaszoltak ha odamentél és megkérdezted).

De augusztus 25-én délután 4-kor lesz egy újabb szülői, ahol majd ezeket is megmondják. És persze szeptember 1-én irány az ovi 3, azaz három beszoktatásos nappal. Én erre egy hónapot hagytam magamnak és Lilinek. A köztes pár napot nyugodt szívvel töltsd rohangálással, hogy az ovinénik esetleges kívánalmainak teljes mértékben megfelelhess, merthogy ugye nehogymár pont a te gyereked lógjon majd ki a sorból kezdéskor.

Kicsit átverve és levegőben lógva érzem magam és nem értem és csalódtam és nem így képzeltem.

Minden bizonnyal van ma valami a levegőben. Lili 1/4 11 óta megállás nélkül hisztériázik.
Már mindent megtettem, ami emberileg ép ésszel megtehető, de nem hagyja abba.
Azonnali segítséget várok, különben megbolondulok, vagy olyat teszek, amit később garantáltan megbánok. :o(((((

Na de ez...

A világért sem szeretnék hálátlannak tűnni, és roppant boldog vagyok, hogy nem ömlik az eső, de azért nem tudom kinél lehetne reklamálni egy kis egészséges átmenetért.

Tegnapig még jól bírtam, de Lili ma a játszin az 50-es napkrém ellenére is megpirult, én pedig úgy éreztem magam, mint aki menten szétrobban a melegtől.

Meg sem vártuk a déli harangszót (bim-bam) hanem irány haza.

És ezennel üdvözlöm az összes illetékes építészt, aki a hazai játszótereket csinálja - biztosan nincs gyerekük, vagy az összes 70 éves - mert egy fia árnyék nincs az ittenieken. Egy fia se. Úgyhogy mindenkinek, aki odatéved garantált a napszúrás és a leégés.

Nyaff vége.

SOS, SOS, SOS!!!!!

Ha valaki lenne olyan jó és segítene nekem egy kicsit pofásítani a blogot nagyon hálás lennék érte. Már nagyon unom a hátteret, de nem tudom hogy kell megváltoztatni olyanra, amilyenre szeretném.
Szeretném kirakni oldalra azok blogját akiket szeretek és olvasok, de nem tudom hogy kell.
Van valaki, aki tud segíteni ebben nekem?????
Valaki légyszi!!!!!!!

És megkapta

élete első virágját egy kisfiútól. Miközben nagy lelkesen motoroztak a játszótér elkerített betonpályáján, a kisfiú lehajolt és odaadta neki a szál pitypangot.

Lili nézte nézte, majd elvette és lazán odavetett egy "Köszit". Aztán gyorsan odahozta nekem.

Igen, ilyen kisfiúk is vannak.

A következő "lovag" nagyjából annyi idős volt, mint "Pitypang" úrfi, de ő közölte Lilivel csúszdázás közben, hogy:

- Na mi van, bírod a boxert? Mert ha akarod úgy belédboxolok, hogy sírsz majd mint egy kutya.

Apuka pedig büszkén hallgatta a padon a kisfiát, akit - bocs - legszívesebben visszaküldtem volna anyukájába. Igen, ilyen kisfiúk is vannak.

Előbbi nem volti divatosan öltöztetve, kissé még nagy volt a szandálja és kopottka, de kedves volt és szépen beszélt a nála legalább 2-3 évvel kisebb lányommal.

A másik divatos volt és "trendi" apukával együtt, meg egy bunkó. Apukával együtt. És nagy arccal, neveletlenül és beképzelten beszélet a nála 2-3 évvel fiatalabb lányommal.

Remélem Lili egyszer majd egy Pitypang úrfit talál magának.

Hurráááá!!!!

Tegnap előtt még csak sejteni lehetett, de teljesen biztosan tegnap derült ki, hogy Lilit felvették oviba!!!!

Méghozzá abba az oviba, amit a legjobban szerettem volna.

Csendes, szép kertvárosi rész és az ovi nagyon emlékeztet arra, ahová én jártam. A játékok, az illat, minden.

Szóval most boldog vagyok, hogy sikerült és ráadásul úgy ahogy szerettem volna, de azért egy kicsit el is vagyok kenődve, mert mostmár tényleg látszik a vége a mi kis három éves kettesben-összenövős szeánszunknak és nem tudom ki fog jobban sírni miatta.

De a lényeg, hogy az első nagy akadályon túljutottunk mi ketten, méghozzá sikeresen.

Szomorú

Egyszerűen hihetetlen, hogy elmúlt a május - a legszebb hónap az évben - és olyan pocsék volt, hogy igazándiból karaktert sem érdemel.
Összeszámoltam - nem volt nehéz - összesen 3, azaz három!!! alkalommal tudtunk kimenni a játszótérre, ennél még márciusban is többször voltunk és alapvetően folyamatosan szakadt egész hónapban az eső.
És már június van és még egyetlen nyári ruhácska sem volt Lilin, pedig ott sorakoznak a szekrénykében gyönyörűek és csodásak és nyáriak és lengék és pörgősek és mindig belesajdul a szívem amikor kinyitom a szekrényt, hogy kivegyek egy újabb melegítő nacit. Hosszút, meleget. :o(((
Szóval szörnyű. Ennek örömére ma ismét itthon maradunk, és sütünk egy újabb adag mézeskalácsot. Merthogy a múltkori elfogyott és a múltheti keksz nem volt túl sikeres a csajnál.
Szerintem sosem lesz az idén nyár. Vagy ha mégis, abban sem lesz sok köszönet attól tartok.

Nagylányos pizsi

Szóval a lentebb említett vásárlás eredménye volt két darab nyári pizsi a Lilinek.
Eddig a kisasszony egybepizsiben aludt, vagy pizsirugiban vagy hívjuk akárminek.
Jók ezek nagyon, de az ő méretében már nem nagyon lehet kapni és lassacskán át kell térni a rendes pizsire, vagy hálóingre.
De miután Lili egy ringlispilt is megszégyenítően alszik, a hálóing kiesett, hacsak nem akarok félóránként berohanni hozzá, hogy kitekerjem belőle. (Nem akarok.)
Szóval hazaállítottam a két pizsivel és az eredmény minden képzeletet felülmúlt.
Földöntúli öröm volt az arcán, fülig ért a szája, azonnal fel kellett próbálni a pöttyöset - mert az jobban tetszik - és nekem is a sajátomat, hogy megnézzük magunkat a tükör előtt, milyenek vagyunk mindketten pizsiben.
És a lényeg: legalább ezerszer megköszönte. Csak úgy kirohant a konyhába, átölelt és közölte: Anyuci, köszönöm a nagylányos pizsit.
Sose hittem volna, hogy egy ilyen aprósággal ekkora örömet tudok szerezni neki, de az a boldog gyerekarc bármit megért. Elképesztően jó érzés volt na.

Szerencsés pénzköltéses nap

Úgy indult, hogy a gyógyszertárba az egyébként arcátlanul drága gyereknapvédő cucc mellé adtak egy 50 faktoros stiftet arcra meg "egyéb érzékeny helyre" (jesszus, mire gondolnak ezek) csak úgy, ajiba (sicc).
Elfogadtam, megköszöntem és kihúztam a csíkot mielőtt még meggondolnák magukat.
Majd bementem a játékboltba, hogy lőjek a csajnak valami apróságot gyereknapra - vicces, hogy én anno egy nagy tál pudingot kaptam a nagyitól gyereknapra, anyáméktól meg soha semmit,én meg ajándékot veszek az enyémnek, mindegy legalább tudom, hogy hol rontom el - és majdnem hagytam magam, hogy rábeszéljenek egy 19.000!!! forintos fa babaházra - ami egyébként valami álom volt.
Na szóval végül vettem egy tényleg apróságot és erre ajiba (jesszus) hozzámvágtak egy egész lócsaládot fésűvel, meg karámmal, meg mittudoménmivel. Megköszöntem, majd kihúztam a csíkot.
A C&A-ban vicces összegért vettem a csajnak két nyári pizsit, amit már hónapok óta nem találok, és két polót, amire abszolút nincs szüksége, de ennyiért a hülyének is megérte. Vesztemre lementem egy emeletet és a női részlegen kiabált egy ruha - de tényleg kiabált - hogy ő az enyém, én az övé. Vicces, de 2290.- volt és még én is csinosnak gondolom benne magam, ami azért nem kevés gondolat tőlem irányomba.
Sajnos az Intersparban nem adtak semmit ingyen, de vettem J-nek egy Louis De Funes filmet 199.-ért, gondoltam örüljön ő is valaminek. És örült neki.
Jó nap, legalábbis ami a pénzköltést illeti.

Ica néni

Lazán átmegy szomszédolni az Ica nénihez, mert ugyan hiába mondtam, hogy most nincs itthon, elkarikázott a futóbiciklivel, majd vissza és közölte, hogy de ő hallotta a hangját. És most ott szomszédol, ill. gomboznak, mert Ica néninek hihetetlen mennyiségű és gyönyörűségű gombja van, amit minden egyes alkalommal hajlandó Lilinek kiszórni a szőnyegre és felette görnyedni legalább fél órát és újra felfedezni a több évtizedes kincseket.
Ilyen a jó szomszéd Ica néni.

Anna, Peti, Gergő

Megvettem az első Anna, Peti, Gergő könyvet Lilinek. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogja. Bogyó és Babóca régóta barátaink, de ez mindent felülmúl.

Bartos Erika tud valamit az egészen picik lelkéről, eszméletlen.

Sokan nem szeretik, mert szájbarágósnak gondolják, meg idilli, meg akármilyen. Igen, az. De tudomásul kéne venni, hogy ezek a könyvek nem felnőtteknek vannak írva - még ha felnőttek olvassák is - hanem a legkisebbeknek. És a legkisebbek élete - szerencsére - néha szájbarágós, remélhetőleg idilli és akármilyen.

Mindenesetre tuti, hogy a mi Anna, Peti,Gergőnk rongyosra lesz olvasva - akkor is ha iszonyúan fogom unni - mert neki ez jó. És a többi meg majd később lesz jó.

Kegyelmezz a világnak jó Prospero

Nem emlékszem ilyen időjárásra mióta kétágú vagyok. Fázom, Lili simán elviseli itthon a polár pulcsit és ha ki akarnám vinni - nem estem a fejemre, hogy szakadó esőben és orkánban kivigyem - tutira ráhúznám a télikabátot. Ma 11 fok volt és kockára fagytam, míg levittem a szemetet.
Á, nagyon rühellem ezt az egészet.
Ja, a cím Pierrot Vihar c. dalának egy sora.

Boldogat nekem

A hét mondata

Ebédelünk.
Elfelejtettem szalvétát tenni, kér. Kap. Megtörli a száját nagyjából minden második falat után.
Csend, majd egyszercsak:
- Képzeld anya, a múltkor szalvétába fújtuk az orrom.
- Igen szívem, biztos nem volt kéznél zsepi.
- Na de anya, hát ki látott már szalvétában takonyot???? (bocs a gyenge idegzetűektől)
- Mi édesem, mi......

Bók

Tulajdonképpen régen kaptam bókot, de ez jólesett még akkor is, ha nem feltétlenül az én érdemem.
Éppcsak kijöttem a fodrásztól, amikor a velem szembe jövő - eléggé figyelemre méltó - fickó ahogy mellém ér elmormogja:
- Csodálatos a hajad.

Jólesett na.

Rejtély

A múlt évben előfizettem a Nők Lapjára asszem úgy negyed évre. Ajándékba kaptam mellé fél évig a Nők Lapja Konyhát, ami szerintem egy igen színvonalas kiadvány.
Ahogy lejártak a terminusok értelemszerűen nem küldték az újságokat.
Majd januárban néztem nagyot, benne volt a postaládában a Nők Lapja Konyha. Á, gondoltam biztosan tévedés.
Majd benne volt februárban is és az azt követő hónapok mindegyikén gondosan becsomagolva nevemre címezve.
Nem, nem fizettem elő és nekem sem fizette elő senki, hacsak nincs egy titkos jóakaróm - de ezt erősen kétlem, ám ha mégis kérem jelentkezzen, mert lenne még ötletem, hogy jótékonykodhatnak irányomban.
Aztán ma délelőtt kinyitom a postaládát és kihullik belőle egy csomagolt Nők Lapja nevemre címezve. Pedig Isti bizi még el is ugrottam előle, úgy megijedtem......
Isten bizony gőzöm sincs mivel érdemeltem ki ezt a hihetetlen jóságot a Sanomától, ezúton üzenem, hogy tartsák meg jó szokásukat.