Tegnap reggel megint orvosnál kezdtünk Lilivel, hajnalban elkezdett köhögni, de veszettül. Piros a torka, de még mehet oviba. J. el is vitte, estére katasztrófa.Ezért az egész - egyébként szupernek ígérkező - hétvége ugrott.
Nem mentünk lovagolni - isten ments.
Nem mentünk el Lili keresztanyjáékhoz - csak remélni tudom hogy nem sértődtek meg - pedig ej, de jó lett volna.
És nem tudom, hogy lemondjam-e vasárnap délutánra a barátnőméket.
J. alig tud lábraállni, a vírusai távozóban, de be van dagadva a térde, megmozdulni is alig tud.
Jó lenne, ha már történne velünk valami jó is. Az elkeseredés nem jó szó, lassan kétségbe zuhanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése