Évzáró

Jó év volt, nagyon jó. És villámgyors.
Kezdődött azzal, hogy Lili bejelentette szándékát az Életre. Ígyhát végigizgultuk a bő fél évet, majd augusztus 11-én megszületett.
Egy hónappal előrébb kellett hozni a felújítást, hogy még Lili előtt időben kész legyen a lakás, következett tehát két és fél hónap totális felfordulás és ugyanennyi anyuéknál lakás.
Aztán hazaköltöztünk, de még mindig nem vagyunk teljesen berendezkedve, mondhatni néhány ruhadarabunkról fogalmunk sincs hol lehet, írjuk hát őket a manók számlájára.
Iszonyú sok pénzt költöttünk mindenfélére. Mesteremberekre, gépekre, bútorokra, orvosra, gyerekre, számlákra és még amire kell.
Rengeteg segítséget kaptunk anyuéktól - valószínűleg nem tudunk eléggé hálásak lenni érte.
Június 1-e óta nem dolgozom és meg kell mondjam, hogy egy fikarsznyit sem hiányzik.
És augusztus óta már igazándiból család vagyunk, Lili teljesen felforgatta a mi kis nyugis életünket, de mostmár így van ez jól. Bele- és összerázódtunk, nem is emlékszünk arra, hogy létezett élet Lili előtt is, pedig dehogynem.
Szóval nagyjából így telt ez az év. Nagyon-nagyon sokminden történt, végiggondolni is sokáig tart, de mostmár így kerek a világ. Van kis takács, nagy takács és egy takácsnagy. És így hármasban éldegélnek az elkövetkezendő évek során. Remélhetőleg még nagyon-nagyon sokáig.

Boldog Új Évet mindenkinek!!

Hmmm

Két héttel ezelőtt egy hétig fájt a hasam és hányingerem volt.
A múlt héten iszonyúan meg voltam fázva, alig éltem.
Ezen a héten J. elrontotta a gyomrát, hatodik napja agonizál.
Változatos a házasélet.

Lili második napja a saját szobájában alszik. Egyedül, sötétben és nagyon.
Már hetek óta nyüglődtünk az alvással, valószínűleg zavarta a tv hangja és a képernyő vibrálása, meg a beszélgetésünk, a mozgolódás.
Csodák-csodájára ma fél 8-ig aludt egy nyikkanás nélkül. Az persze már más kérdés, hogy olyan éhes volt, hogy majdnem egybe lenyelte a cumisüveget, de akkor is aludt egyhuzamban nyikkanás nélkül 11 órát. Juhéjj.

Most van kész

Kész - azt hiszem

Boldog karácsonyt mindenkinek

Alakul

Mai

Kaptam - köszönöm

666.

A számláló szerint ez a 666. bejegyzés. Hát nem is tudom.
Na szóval szombaton volt az első alkalom, hogy Lili élvezte az úszást. De nagyon, elejétől a végéig. Teli szájjal kacagott, néha prüszkölt egy kicsit de egyszer se görbült le a szája. Vasárnap is jó volt a kedve, és ma is egészen addig, míg haza nem jöttünk az orvostól, ahol pedig kétféle oltást is belediktáltak. Na itthon aztán vége lett az aranyéletnek. Minden normális gyerek elkókad az oltásoktól. De nem úgy az én gyerekem. Nem, az nem. Este fél 8-kor már kétségbeesetten hívtam J-t, hogy jöjjön már haza, mert nem bírok a négyhónapossal.
Villám tempóban fürdettem meg és tettem le aludni. De azóta egy nyikkanás sincs.
Na, becsomagoltam az ajándékokat. Mind az összeset. Egyedül Lili játékaival vagyok gondban. Most azért csomagoljam be, hogy aztán kibontsam? Mindegy, még kitalálom mi legyen.
Azt hiszem fáradt vagyok. A múlt hét első 6 napját azzal töltöttem, hogy fájt a gyomrom és hányingerem volt egyfolytában. A hétvégét a klotyin töltöttem, ma meg fáj a torkom, és érzem hogy náthásodom. És fáradok. Egyre inkább fáradok. Idén elmarad a karácsonyi nagytakarítás. Érdeklődés hiányában. Ez azt jelenti, hogy becsukom a szemem és akkor nem látom, hogy hol van a kosz. Merthogy van. És nem is csinálja meg senki helyettem, bár már gondolkodtam azon, hogy este fél 9-kor leteszem a gyereket aludni és utána begerjesztem a porszívót meg a kárpittisztítót. Biztosan tök jó lenne. És hülyét kapok az okos megjegyzésektől, hogy óóó ne törődj idén a karácsonnyal, te csak a gyerekkel törődj. Na persze. Nemtom milyen lenne a karácsony ajándék és - jelen esetben - karácsonyi ebéd és sütemények nélkül. De azt sem tudom, hogy velem mi lesz.
666. bejegyzés. Mondom én, hogy az ördögé. Jó éjszakát.

Hiszti

Ha jön a hideg, hisztis
Ha megy a hideg, hisztis
Ha jön a meleg, hisztis
Ha megy a meleg, hisztis
Ha hó jön, hisztis
Ha nem jön, akkor is
Ha eső esik, hisztis
Ha nem esik, akkor azért.
Azt mondják frontérzékeny a gyerek.
Nem, nem az. HISZTIS!!!!!!

Lili negyedik irománya

Sziasztok, megint itt vagyok. Hogy elszaladt ez a hónap, szinte észre sem vettem. Biztosan azért, mert egy csomó minden történt velem. Lássuk csak.
Járok gyógytornász nénihez. Hát mint mondjak, nem az esetem ez a macera, de anya azt mondta, hogy fontos. Jó, legyen igaza. De azért az óra végefelé már nagyon tele van a pelenkám az egésszel. Meg is mondom nekik.
Aztán járok úszni is. Na ez azért jobb, mint a torna. Lebegtetnek, meg lenyomnak a víz alá én meg felúszom hozzájuk. Ez azért jó, mert mindig ölelgetnek és puszilgatnak, hogy milyen ügyes vagyok. Mert egyébként egyáltalán nem áááááá, nem.
Képzeljétek, hasalok. Ez nagyon klassz dolog, magamtól megfordulok, így teljesen másképp látom a világot. Csak az a gond, hogy tartani kell a fejem, ami eleinte nem gond, de aztán kicsit nehéz lesz és akkor bummm, belebuccolok a takaróba, vagy az éppen aktuális játékba. Aztán meg sírok. Anya azt mondja, hogy akkor lesz a jó, ha már magamtól vissza is tudok gurulni a hátamra. Biztosan igaza van, de én egyelőre azt is élvezem, hogy ő fordítgat vissza kétpercenként. Ő nem annyira.
Viszont ami a legklasszabb, tudtatok ti arról, hogy nekem van hangom? Mármint a síráson kívül. Hát ez eszméletlen! Úgy bő egy hete egyszer csak kicsusszant a torkomon valami nagyon érdekes hangocska. Én úgy, de úgy meglepődtem, anya meg nagyot kacagott. Na, azóta ezt próbálom a tökélyre fejleszteni. Vagyis egyfolytában gyakorlok. Apu szerint nekik nem is lányuk van, hanem vércséjük. Anyu szerint meg egy éhes sirály hangját produkálom. Hát nem tudom, nekem tetszik. Szerintem nekik is, csak direkt cukkolnak.
Éhes sirályról jut eszembe. Már második hete napi egyszer anya valami mást ad. Szerinte krumpli almával, szerintem meg nagyon finom. A legjobb benne, hogy nem büfizem vissza egyáltalán. Ennek anya is nagyon örül. A krumpli répa variációt köszi nem kértem, pfujjj nagyon pocsék volt az íze. Anya utólag bevallotta, hogy szerinte is, bár ő örülne neki ha megenném, elősegítendő a későbbi jó fütyülési készségemet. Ám én úgy döntöttem, fütyülni ráérek később is.
És ja igen, a múlt héten volt itt a Mikulás. Kaptam egy olyan kacsát, mint ami az uszodában van. Tök rendes volt tőle, hogy a kedvemért elúszott ide mihozzánk. Szeretem őt nagyon. Kaptam még egy finom meleg takarót és egy macit is, aminek mikulás sipka van a fején. A bojtját megragadom és úgy, de úgy meg tudom cincálni... anyuék valami Jézuskáról meg karácsonyról beszélnek, ami nemsokára itt lesz. Még nem tudom mi az, de biztosan jó dolog. Anya az utóbbi hetekben egyfolytában kuglófot süt, hogy karácsonyra a legfinomabbat tehesse az asztalra. De én ebből még nem kaphatok, majd csak jövőre. Á, irigyek ezek a felnőttek. Kíváncsi leszek a jövőheti őszibarackra. Ezt ígérték.
Na jó, most megyek, mert álmos lettem egy kicsit, megyek álmodni macikkal, meg álom manókkal. Sziasztok, készüljetek a karácsonyra és szeressétek nagyon a gyerekeket. Ők is szeretnek titeket.

Igazság szerint semmi különös nem történik mostanában. "Járunk" gyógytornára - kétszer voltunk - és járunk úszni - háromszor voltunk. Utálom a sötétséget és az esőt.
Készülünk a karácsonyra, a hétvégi nagyipapi segítségnek köszönhetően a mi ajándékunkon kívül már egészen jól vagyunk.
Már csak a kajának valókat kell beszerezni és minden klappol. Hát, röviden ennyi.
Ja és Lili holnap 4 hónapos, úgyhogy már bejelentette igényét a gépre. Kis piszok, nagyon gyorsan rászokott a jóra.

Advent

Viszlát november, szia december!

Szeretem ezt a hónapot minden rohanásával, ajándékhajhászásával együtt. Azt hiszem, ez a karácsony nagyon szép lesz még akkor is, ha nem lesz időm egy csomó olyan dologra, amit mindig megteszek karácsonykor, hiszen ez lesz az első karácsonyunk Lilivel. Ő még semmit sem fog észrevenni a felhajtásból, de a karácsonyfa égőit már biztosan ki fogja szúrni magának.

Emlékszem gyerekkoromban nagyon odavoltam az adventi naptárakért. Anyu sosem csinált saját kezűleg, vagy ideje vagy kedve nem volt nem tudom, de néhányszor kaptam előre gyártottat - egy idő után Ausztriából. Minden reggel alig vártam, hogy kinyithassam a következő kis ablakot és kipecázhassam a műanyag kalitkából a csokit. Aztán amikor már mindegyik ablak kinyílt, sajnáltam a szép képet, így visszahajtottam óvatosan az összeset és még hónapokig nézegettem, közben néha még kinyitottam egy-egy ablakot, hátha megint van benne valami.

Néhány éve J-nek csináltam olyan adventi naptárt, hogy karácsonyos anyagból batyúkat készítettem, ráírtam a számokat, teliraktam mindenféle bigyóval és egy girlandra felfűztem őket. Emlékszem J. nagyon meglepődött amikor megkapta, mert még sosem volt ilyen naptára, de lelkesen batyúzta ki a kis csomagokat minden nap. És a tavaszi költözésnél megtaláltam az összes batyú anyagát szépen kisímogatva eltéve.

Jövőre talán már Lili is értékelni fogja, ha csinálok neki egy sajátot. Már nagyon várom, ahogy a csöpp kezeivel bogozza majd a kis meglepiket. Jó dolog ez az egész na.

Ti pedig még nem vagytok lekésve róla, csinálhattok egyet gyorsan. Találtam néhány ötletet, szerintem egyik szebb, mint a másik. Jövőre majd én is kiválaszok egyet és nekilátok.

Hason!!!!

Lili ma hasra fordult. Igen bizony, teljesen egyedül. És igen, tudom hogy még korai. Kicsit töprengek is rajta, hogy vajon nem foglalkozom-e vele túl sokat. Már ha lehet-e egyáltalán túl sokat foglalkozni egy kisbabával. Fogalmam sincs.
Megpróbáljuk a Dévény Anna féle gyógytornát. Ma maga Dévény Anna vizsgálta meg Lilit, és igazándiból semmiféle problémát nem tudott megállapítani, de mivel maga is látta, hogy Lili hasravágja magát, azt javasolta, hogy próbáljuk meg a módszerét, hogy ez a korai mozgásfejlődés későbbiekben nehogy stagnáljon, vagy lassuljon. J-vel úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk, aztán majd kiderül. Ha látunk eredményt, akkor jó. De azt semmiképpen nem szeretném, hogy adabszurdum x hónaposan rohangálni lássam. Csak szépen mindent a maga idejében.

Szemét egy dolog :o)))

Sose hittem, hogy létezik olyan, hogy valaki elviszi magával a szemetet. Mármint hogy otthonról. Úgy értem, hogy elsétál a kuka mellett, kezében a szeméttel és szépen elindul a dolgára.
Jelentem, van ilyen. Igen.
Történt, hogy tervbe volt véve Lilivel egy séta, összekötve adventi koszorú vásárlással - igen, béna vagyok, nem tudok ilyet csinálni, de ha tudnék se lenne rá időm mostanában - ezért előrelátó anya lévén beizzítottam a járgányt (értsd: kinyitottam és összeraktam a babakocsit) és szépen az aljába bepakoltam a repedésig megrakott szemetest, merthogy majd ha lemegyünk, akkor kidobom. Aha, persze. Lili közben elaludt, én közben sokmindent csináltam, eltelt az idő, mire elindultunk.
És miután megvettem a karácsonyi díszeket, és pakolnám be őket a kocsi aljába, na mi néz velem szembe na mi??? Hát a teli szemetes szatyor. Dugig kakás és pisis pelussal, sült tökhéjjal és még miegyébbel. Azt hittem rögtön elsüllyedek szégyenemben, így jobbnak láttam harsányan felröhögni - kínomban - és két kézzel egyensúlyozva a babakocsit, a táskámat, a két nagy szatyrot lépcsőn le és fel, kiviharzottam a piacról és az első adandó kukába bevágtam az árulót.
Hát igen.
Azért a díszek nagyon szépek, és vettem egy nagy csokor fagyöngyöt is, felkötöttem az ajtó fölé. J. nyilván azonnali leszedésre fogja ítélni, de majd én elmagyarázom neki, hogy miután a fél XI. kerületet végiggaloppíroztam egy bazi nagy szemétkupaccal, az a minimum, hogy a fagyöngy ott marad, ahová kínkeservesen feltornáztam. Punktum.

Ez meg a csizmám :o)

Nahát!

A dokitól hazafelé vettem az útbaeső cukiban pár sütit. Nagyot, habosat és - akkor még csak reméltem, mostmár tudom is, hogy - finomat. Nem adtak hozzá szatyrot, nekem meg nem volt. Na, gondoltam valahogy csak hazajutok vele, metróra fel. Illetve le. Volt is ülőhely, lezöttyentem. Aztán a Ferenciek terén felugrottam a hetesre.
Iszonyú tömeg, én lavírozok a sütikkel, közben vigyázok a táskámra és az új csizmámra - mert igen-igen, van nekem új csizmám.
És akkor kedvesen megszólít egy középkorú nő:
- Nagyon szívesen megfogom a sütijét ha megengedi.
Hát én Isten bizony szóhoz sem jutottam. Ilyet a mai világban... odaadtam neki a sütiket és nagyon-nagyon szépen megköszöntem.
Majd a Gellért tér előtt a Rudasnál odaszól nekem, hogy megfogná kedves, mostmár leszállok. Én is, semmi gond, majd én töröm az utat.
Lényeg a lényeg, a süti épségben hazaért, én fel voltam dobódva, hogy vannak még normális emberek ezen a világon és valószínűleg a hölgy is meg volt elégedve magával, megvolt már a jótéteménye.

Ripsz-ropsz

Csak röviden.
Lili ma magától az oldalára fordult és ha egy kicsit segítettem neki, hogy átgördüljön a pocakjára, akkor gyönyörűen tartja a kobakját, kinyomja magát és hatalmasakat nevet. Sőt, kacag. Nagyon tetszik neki, ezért egész délután ezt próbálgattatta velem. Lökte magát, lökte és amikor segítettem neki, már rakta is a kis kezét és nézelődött. Az már csak hab a tortán, hogy közben még kétszer magához húzott egy-egy játékot és összenyálazta őket becsülettel jó répás szájjal.
És úgy tűnik sikerült gyógytornászt találjunk, méghozzá Dévény Anna alapítványnál. Ha a hölgynek - akivel telefonon beszéltem - hinni lehet, Dévény Anna fogja megvizsgálni Lilit és meg is fogja tornáztatni. Hát nem tudom, hogy lehet-e nekünk ekkora szerencsénk. De majd kiderül.

Csak orvoshoz ne....

Én sosem voltam orvos párti és mindig is tartottam attól, hogy ha egyszer gyerekem lesz, akkor egyfolytában oda kell majd járni. És igen. Ilyen vizsgálat, olyan vizsgálat, oltás, injekció, ultrahang, felülvizsgálat, menjünk csak úgy, meg még ezer ok miatt.
Na hétfőn éppenséggel a csípő uh-ra mentünk felülvizsgálatra. Ahol megállapította a nő, hogy Lili csípője okés, de szerinte bizony gerincferdülése van. Mindkettőnkkel megfordult a világ, másnapig kitartottunk, mert menni kellett a körzetihez oltásra és ezer más xart felíratni.
Körzeti megállapította, hogy gerincferdülése nincs a gyereknek, de a bal oldalán kicsit gyengébbnek tűnnek az izmai, vigyük el csecsemő-neurológushoz, akihez legfeljebb majd csak december végére tudunk beférni, mert annyira tele van. Fasza.
Még kedden felhívtam a nőcit, aki közölte, hogy okés, akkor pénteken reggel 8-ra legyünk ott. Most vagy nagyon kétségbeesett volt a hangom, vagy tetszett neki, hogy fel mertem hívni a mobilján. Naná, ha egyszer megadták.
Pénteken 8-kor már bent voltunk a dokinéninél, aki állati kedves volt, a végkimerülésig megvizsgálta Lilit és közölte, hogy baloldali izomtónus problémája van, ami egy-két hónap gyógytornával simán ki lehet küszöbölni, illetve vigyük úszni.
A világ már csak kicsit fordult meg. Kaptunk 3 gyógytornász telefonszámot és hazajöttünk. Nos tegnapig 8, azaz nyolc gyógytornásszal beszéltem, senki sem tudja vállalni, mert annyira tele vannak pici páciensekkel.
Beszéltem a babaúsztatókkal, jövő szombaton megyünk. Mostmár csak egy csecsemő gyógytornász kellene, aki hamar vállalja Lilit és a Dévény Anna féle módszerrel dolgozik. Külön öröm lenne, ha házhoz jönne, ha nem az sem baj, de akkor legalább valahol itt legyen a környéken (XI., max. XII. kerület)
Szóval ha valaki tud ilyen gyógytornászt, kérem értesítsen. Köszönöm

Lili harmadik irka-firkája

Helóka-belóka!

Ma vagyok három hónapos, azaz negyed éves - aki vicces kedvében van, mondhatja, hogy negyed egy.

Nagyon sok újdonság történt velem az utóbbi hónapban.

Lássuk csak:
- felfedeztem, hogy van kezem. Nem is egy, hanem kettő. Őrület. És a még izgibb, hogy ezek mindig itt vannak. Nézegetem hol az egyiket, hol a másikat, hol együtt a kettőt. És összefűzöm az ujjaimat. Még szétjönnek.

- második hete elfogadom a cumit. Ezt apa találta ki, mivel egyik szombat este már majdnem könyékig voltam a számban. Szóval mondta anyának, hogy keressük csak meg azt a cumit. Anya megkereste, és így azóta eléggé szeretem ezt a cuccot. Csak sajnos kipotyog a számból. Néha azért bent tudom tartani. És igyekszem visszahalászni a nyelvemmel, amin anyuék nagyokat vidulnak.

- lassan harmadik hete alszom napközben. Na nem annyit, mint egy rendes gyerek, de alszom. Átlagosan háromszor úgy fél órát, maximum 40 percet. Ennek anya nagyon örül, és én sem vagyok olyan gyorsan nyűgös.

- ha hasra fordítanak már nem üvöltök azonnal, csak úgy 5-6 perc múlva, viszont tökéletesen tartom a fejem - már nem nehéz bibibibiiii.

- erős érdeklődést mutatok a főzés iránt, a libacomb pucolástól el sem tudtak cipelni, mert az nagyon érdekes volt.

- hatalmasakat kacagok, mostmár sikkantok is, a dédi hatalmas örömére, ezerrel forgatom a fejem, így hátul nincs hajam. Meglehetősen érdekesen festhetek, szerencsére nem látom.

- kaptam egy nagy rakás csörgőt. Rázom is őket veszettül, időnkét még azokat is a számba akarom gyömöszölni, néha sikerül. Ezért anyu egyfolytában sikálja őket, nem tudja a buta, hogy a jó kis nyálas csörgőnél nincs finomabb.

- merthogy nyálzok. Méghozzá elég rendesen. Apa és a nagyi úgy gondolják, hogy jön a fogam, anya szilárdan hiszi hogy az még messze van, én meg - mint a legilletékesebb -nem mondom meg nekik.

- imádok rugdosni. Ez úgy néz ki, hogy ha elérek valamit amibe belerughatok, azt meg is teszem. Többször egymás után ha lehetséges, és nagyon élvezem. Így emelgetem a popimat, fordítani próbálgatom a csípőmet, azt mondják ebből lesz a hasra fordulás. Még nemtom mi az, anyu szerint nagyon meg fogok lepődni, ha egyszer sikerülni fog.

- anya a héten minden nap adott nekem frissen reszelt-facsart almalevet. Azt mondja itt az ideje enni valami mást is a helyett a fehér izé helyett, aminek szerinte iszonyú íze van. Én nem tudom, hogy az rossz-e, mert még mást nem ettem sose, de az az almalének nevezett lötty, na az nagyon finom. Mindet megeszem nagy cuppogások közepedte. A jövőhétre valami répáról beszélnek... na majd meglátom.

- és a legjobb, kinőttem a pelusaimat!!!! Nem vagyok már mini, hanem egyre inkább midi. Hol van már kérem az a kis pisis, akit mini pelusokba kellett csomagolni??? Ja, a pisis az még stimmel, de igen, már eggyel nagyobb pelust kérek.

Hát ez vagyok én a harmadik hónapom végére. Holnaptól a negyedik hónapomba lépek. Kíváncsi vagyok, mit újdonságot fogok tudni mesélni nektek majd akkor. Most megyek, mert álmos vagyok, cumit szeretnék, meg anyapuszit. Addig is jó kis szöttyös Lilipuszi nektek.

Villám bejegyzés

Muszáj elmondanom, aztán rohanok a piacra.
Szóval Lili ma délelőtt kb. az alatt a 3 perc alatt, amíg a fürdőszobában megfésülködtem keresztbe fordult az ágyában, lerúgta magáról a takarót, ezerrel rázta a - szerencsére kikötött - macit, és megbűvölten nézte az így pont a feje fölött kőröző egereket és hatalmasakat vigyorgott. Én meg azt se tudtam hogy pusziljam össze.
Na ennyit a tegnapi pocsék hangulatomról. Reggelre kisütött a nap, Lili teljesen átaludta az éjszakát, most meg még ez is... rohanok a piacra.

Rossz bejegyzés

MOST úgy érzem, hogy ha túlélem az idei telet ép elmével és még házas is maradok tavaszig, akkor mindent kibírok.
Klassz dolog az anyaság és isteni jó gyerek Lili, DE:
- napi legalább 8x legalább 25 percet etetek
- legalább 4 órában térdelek az ágy mellett és gőgicsélek, és legalább 3 órában kétrét hajolva görnyedek a gyerekágy felett szintén gagyogva, további 2 órában kóválygok a lakásban karomon a hol üvöltő, hol nézelődő gyerekemmel, a maradék időben vágtázok a konyhába és melegítem a vizet a tápszernek és mixereket megszégyenítő sebességgel elegyítem a két összetevőt
- sehova, értsd SEHOVA nem tudok elmenni
- lassan az a program, ha elmegyünk a Tescoba vásárolni és felvehetem a farmerem
- fogalmam sincs hogy fogok karácsonyra bármit is vásárolni, a karácsonyi főzés-sütés mumusként lebeg a fejem felett pedig ez az egyetlen ünnep amit szeretek
- ha véletlenül el tudunk menni bárhová, akkor
1. Lili tuti bekakil, amitől egy idő után üvölt - irány haza
2. Lili átlagosan két és fél óránként éhes, az etetés egyelőre nem túl egyszerű, mert ugye utána még büfizni stb. kell, szóval nem előadható egy bevásárlóközpont padján - irány haza.
Ergo mindig és mindenhonnan rohanunk HAZA. Ma értem el oda, hogy egyszerűen UTÁLOM a mi szép, felújított, bazi nagy lakásunkat, undorodom a Gellért-hegytől. És utálom, hogy esik az eső (a hideg nem izgat) mert így még az orrunkat sem tudom kidugni. Merthogy babakocsit tolni, szlalomozni vele, szöttyös szájacskát törölni, táskát vinni és esernyőt tartani egyszerre még nem tudok. Később sem fogok. És az időjárás-előrejelzés szerint - ami jövőhét közepéig mondott előre - szerdáig esni fog az eső. Na nagyjából addigra fogom fejbelőni magam.

Amit szeretnék:
- emberek között lenni
- elmenni moziba
- elmenni múzeumba
- elmenni színházba
- elmenni sétálni a körúton (nem rohanni, sétálni)
- napozni
- elmenni fodrászhoz, kozmetikushoz
- és életemben először vágyom egy kiadós masszázsra - nem olyanra amitől nyomorékká válnék, hanem egy finom, inkább léleksímogató masszázsra
- és szeretnék főzni is akár csak egy borsófőzeléket, de elejétől a végéig, egyfolytában nem megszakíva
- és bevállalom hogy rossz és hálátlan anya/gyerek/unoka/feleség stb. vagyok, de Lili ugyan 3 hónapos mégis úgy érzem, hogy kb. 15 éve semmi, de semmi nem történik velem, és egyfolytában csak pelenkázok.
Valószínűleg az idő is rátesz az amúgy sem túl fényes kedvemre. Ja és van mellé egy nyűgös, gondterhelt, nyüglődő férjem, aki segít ha kérem, DE én már UTÁLOK kérni, mert mindig mindent KÉREK és már egy nagy kérés az életem. Amit jelenleg utálok.
És most megyek tv-t nézni, mert ma lelövik, vagy csak meglövik Dr. House-t. Ja, a tv-t is utálom. Inkább aludni megyek asszem az lesz a legjobb.

November

November van. Nem szeretem. Ilyenkor kezd minden nyálkás, ködös, szöttyös lenni. Ilyenkor sötét van amikor felkelek és sötét van már délután is.
Mindenszentek, Halottak napja. Az előbbi nekem nem sokat jelent, az utóbbi pedig túl szomorú ünnep. Vagy csak mi csinálunk belőle szomorúságot.
Én meg mostanában inkább feldobott vagyok. Lili minden nap új és új dolgokat mutat. Már határozottan fog. Rázza a csörgőt. Ha nem rázza, akkor a szájába teszi. Viszont hason fekve visít. Ezzel szemben gyönyörűen tartja a fejét. Szépen fel lehet húzni ülőhelyzetbe, és akkor nagy szemekkel bambul, így még nem látta a világot. Éjjel-nappal mosolyog, hangosan kacag, dobálja a popiját, talán már fordulni szeretne, gyertyába pakolja a lábait édes nagyon.
És dumizik. Gágágá, mondja és grrrr meg hrrrrr, meg ööööö és áááááá. Én meg olvadok meg bőgök meg olvadok meg bőgök, hogy nekem már ilyen nagy lányom van, ilyen sokmindent tud. Ugyehogy?

Mindennnapi kenyerünket....

Nem, nem csinálok én gasztroblogot, dehogy. Mostanában nincs is időm főzni, hol vannak már a mindennapmelegvacsorátgyártok idők. Örülök egy gyors ripsz-ropsz tésztának, vagy valami alig kell hozzányúlni és kész is van húsnak.

Na szóval végül megcsináltam a dagasztás nélküli kenyeret. Háromszor. Abból kettő ehető lett. Az első és a harmadik. A második a kukában landolt válogatott szitkozódások közepedte. De az is csak azért, mert betartottam a leírt arányokat.

De erre azért baromi büszke vagyok, úgyhogy lefotóztam. És fel is rakom. Kenyér nektek hehe.

Google-ok

Valahogy mostanában ha észreveszek egyet örülök, ha le tudom menteni. Ha lementettem, akkor elfelejtem feltenni, vagy esélyem sincs rá. Most mindketten alszanak, így pótolom, mert

- eszembe jutott

- szárad a felmosás, beszorítottam magam a szobába

5000.

Igaz, hogy csak a múlt év végétől számlálom, de ma ellátogatott hozzám az 5000. olvasó. Sajnos nem tudom ki volt, de köszönöm neki is és mindenki másnak, aki rendszeresen, vagy véletlenül, megszokásból vagy hóbortból, ad hoc jelleggel, vagy csak kíváncsiságból de errefelé keveredik.
Remélem néha érdekes dolgokat - Isten ments hasznosakat - találtok errefelé.

A négynapos hosszú ünnep úgy elszelelt, mintha itt sem lett volna. Lili körbeutazta a Balatont, hol Siófokon, hol Alsóörsön és Balatonfüreden szívta a jó friss levegőt. Mi egy napot rendrakásnak és takarításnak szenteltünk, a 23-át pedig "kinemdugomazorromalakásból"-nak és ez így is történt, semmit, de semmit nem csináltunk az ég megadta világon. Azazhogy de igen, néztük a tv-t és vígasztaltuk Lilit, mert egész nap nagyon nyűgös volt szegény.
Tegnap J. elment a kardiológushoz - köszi Csilla - majd még kiderül hogy milyen, egyelőre vizsgálatokra kell mennie, de ez így logikus. Hát, röviden ennyi, talán még azt megjegyezném, hogy a Plus-os bevásárlókocsira nem fér rá a babahordozó, így oda se tudok Lilivel vásárolni menni. Merthogy ha rárakom, akkor nem tudok a kosárba tenni semmit sem, ha meg nem rakom rá, akkor egyáltalán nem tudok vásárolni. Bakker, szép az élet.

Mindennapok

Teljesen eseménytelen hét. De tényleg.
Hétfőn voltunk oltáson, kedden ortopédián, és eljött egy barátnőm (jó, hogy itt volt nagyon) szerdán nem történt semmi, ma kaptunk egy bírósági végzést (qrva anyjukat baromira nem kellett volna nekik már kiküldeni, mert a dolog ezelőtt másfél hónappal tisztázódott), Jani felhívta a kardiológust, szerdán lehet menni hozzá, de addig még szerezni kell egy beutalót a körzetitől és voltunk a csarnokban, ahogy minden csütörtökön.
Második hete töröm a fejem valamin, ami egyre inkább kezd kikristályosodni bennem. Nem tudom, hogy jó ötlet-e egyáltalán, azt meg végképp nem, hogy tudnám-e csinálni, de beleéltem magam veszettül. És J. is benne lenne. Folyamatosan utánajárok a dolognak, meglátjuk.
Ja, és miután a hűtőgépet ugye kamatmentes hitelre vettük, így bekerültünk a bank adatbázisába, ahonnan átlagosan havonta felhív egy nőci és megdicsér minket, hogy milyen nagyon ügyesek vagyunk hogy rendesen fizetünk, és ilyen és ilyen hitelkonstrukciókat kaphatunk ha kérünk, mert mi milyen baromi jó ügyfelek vagyunk. Sose fogjuk tudni őket levakarni.

Köszi Kanbéka

create your own visited country map
or check our Venice travel guide


Valamikor úgy két éve már kitöltöttem ezt a "holjártálmáravilágban?" bigyót. Csak akkor még nem volt blogom. Most meg rátaláltam Kbk-nál, úgyhogy lenyúltam utólagos szíves engedelmével. Asszem van még pótolni valóm utazási célok terén, de annyi baj legyen.

Öböl

Tegnap a szeles idő ellenére - miután Lilit jól becsomagoltuk a vadi új nyulas overáljába, amit fél órán belül naná hogy leköpött - elmentünk megnézni a sok vitát kiváltott Kopaszi-gátat, vagyis Újbuda új leendő kulturális stb. létesítményét, az Öblöt. És jól tettük.

A kerületi újságban már hónapok óta arról van szó, hogy a kerület elkótyavetyélte a területet ezért magántulajdonba került, és akkor most jujj meg jajj, meg majd nem mehetnek be az emberek meg akármi.

Hát jelenleg be lehet menni, ingyenes a parkolás - még az idén - és ki merem jelenteni, hogy oltári jól néz ki az egész. Van/lesz szabadtári színpad, ami a vizen van, mármint a színpad, mert a nézőtér az nem, van fövenyes rész, a napozni vágyóknak, vannak wc-k, padok, gyönyörűen van parkosítva az egész, guszta leendő vendéglátóegységek épülnek, szóval színvonalas az egész. Nem értem, hogy miért baj az, ha egy magánbefektető haszonnal akar valamit működtetni, ha már egyszer iradatlan mennyiségű pénzt belefektet valamibe.

Szóval szép, modern, új, guszta, és őrökkel teli a park. Még közel sincs készen, de gőzerővel dolgoznak. Csatolok egy képet, hogy a tervek szerint milyen lesz ha kész lesz. Nyilván nem lesz ingyenes a bejutás, de ha van egy kis esze a tulajnak, akkor normál árakat kér majd, és akkor hipp-hopp meg fog térülni a befektetése, mert nagyon nagy szükség van egy ilyen létesítményre. Szerintem.

Lili második bejegyzése

Hahó, megint itt vagyok. Anyu azt mondta, mostmár kezdek nagylányos lenni, ennek örömére megengedte, hogy megint írogathatok.

Két hónapos vagyok ma - egész nap - és hát igen, sokminden történt velem az előző pár hétben. Csak amik hirtelen az eszembe jutnak:

- koszmós lett a kobakom, de már elmúlt

- pöttyös volt a pofim, de túl vagyok rajta

- kihullott egy csomó hajam, de már növesztem az új adagot

- kinőttem az 56-os ruháim döntő részét

- szeretettel fogadom a hódolóimat - egyre többen vannak

- ezerszámra szórom a mosolyaimat, anyáék rendszeresen elájulnak tőle

- voltam has-koponya-csípő uh-n a doktornéni mindent rendben talált

- már nem olyan nehéz a kobakom, sokáig tudom tartani

- néha fáj a pocim, olyankor nagyon el tudok kenődni

- már gyakran nézelődöm séta közben, nem alszom mindig

- voltam Balatonon, nagy utazás volt

- kaptam egy csomó szépséges dolgot a szobámba

- kezdek ismerkedni a teával - szigorúan csak úgy natúr, cukor nélkül

- még mindig nem szeretem a cumit

- már komolyan figyelem a dolgokat, a forgó egerek a kedvenceim

- pár napja kezdenek kinyílni a pici ökleim, hamarosan észreveszem az ujjacskáimat

- emelgetem a popómat, így anya már sokkal nehezebben tud bepelusozni

- csikis vagyok, anya meg apa rendszeresen vissza is él ezzel, én meg jókat kaccantgatok

Hát most elsőre így ennyi. Ma még két hónapos vagyok, holnaptól meg nekifutok a harmadik hónapnak. De most sürgős bömbölnivalóm akadt, úgyhogy megyek. Sziasztok.

Lili a héten eddig királylányos oldalát mutatja. Ébredéskor minden alkalommal széles mosollyal csábít, napközben alszik egy kicsit, békésen eljátszadozik, vidorkodik és újabban hosszan nézelődik a séta alatt.
A héten eddig megáldotta egy apáca, bebambult a kocsiba legalább 6-7 kisgyerek hangos BABA!!! felkiáltással, és rácsodálkozott 3 öregasszony.
Találtunk a közelben egy pici de aranyos játszóteret és megkerestük a nagy komolyat a Feneketlen tónál. Borzalmas sokan voltak. Találtunk egy másikat ami nagy és üres, na ott van egyedül hinta az egészen piciknek. Amolyan "kaloda" szerűség, de tutira nem potyog ki belőle a törpe delikvens. Hát nem tudom, most választhatok - majd - hogy a gyerek egyedül hintázzon biztonságosan vagy gyerekek között és majd csak akkor ha fixen tud ülni a hintán. De ez még odébb van.
J. dolgozik - valakinek azt is kell, én meg lassan helyre teszem magamban, hogy nem tudok most úgy helytállni a háztartásban és minden máshol, mint eddig, Lili rengeteg időt leköt, de nem is baj, most ez a dolgom. Csak fel kellett dolgoznom.
"Fájdalom díjul" vettem a múlt heti Elle napon egy Kipling táskát magamnak - igen, nagyjából az 500. darabot - már nagyon régen fájt rá a fogam. Őrült az ára, de nem bántam, az idén nem nagyon vettem magamnak semmit sem, hát most bepótoltam.
Lili a hétvégén kapott a szobájába szép szőnyeget, fehér szekrénykéket, amik polcosak, pici asztalt pici székekkel, egy nagy szőrös kutyát, mi meg kaptunk neki bébiőrt. Merthogy a kisasszony úgy 3 hónapos kora körül - terveink szerint - beköltözik a szobájába ágyastul, mindenestül. Már most tudom, hogy nagyon fog hiányozni, de így döntöttünk(tem). Szépen alszik éjszakánként, remélem hamar megszokja majd a szobáját.
Elkészült az egyedi névtáblánk a bejárati ajtóra. Nem szánom reklámnak - egyszer már áradoztam a lány munkáiról úgy május körül - de itt láthattok csodákat. http://www.nevtabla.hu/
És most megyek, mert Lili felébredt.

Még mindig

Tegnap este ismét remekül bömböltem az tv2 szülinapi műsorán. Számomra elképesztő élmény volt, hogy Rúzsa Magdi együtt énekelt Kaszás Attilával. Beleborzongtam, megbabonázva néztem a képernyőt. És nem azért, mert technikailag csúcsszuper volt az egész, hanem azért, mert még mindig nagyon-nagyon érzékenyen érint Attila halála. Anno írtam, hogy én még ismert embert így nem sirattam meg. Na, most megint megtettem. :o((


Lili valószínűleg jobbkezes lesz. A jobb mancsával erőteljesen püföli a babahordozóra felakasztott csörgő kislányt, sőt tegnap kiszúrtam, hogy mostmár majdnemhogy meg is próbálja kaparintani, nemcsak püföli. Ez nagyon nagylányos cselekedet ugye? Úgyhogy meg is dicsértem, kapott nagy cuppantást a kobakjára. Ma aludta először át az éjszakát, amit azt jelenti, hogy úgy 3/4 9-kor lefektettük, és aludt reggel 1/2 6-ig. Aztán még ráhúzott - persze némi kaja után - bő másfél órácskát. Rendes gyerek. Csak ne üvöltene utána napközben legalább 6 órát...

Állítólag ez a 3. hónap után elmúlik. Bakker, még csak a jövőhéten lesz a csajszi 2 hónapos. Addigra valószínűleg halláskárosult leszek és ideggyenge. De legalább kialudt ideggyenge. Jó nekünk.

Szombaton Lili megtette élete első hosszabb útját. Lementünk Balatonra.
A pici lány az odautat végigaludta, az ottartózkodás 80%-át végigaludta a finom friss levegőn és a kellemes napsütésben, a maradék 20%-ot evéssel és pelusozással töltötte. Majd a hazaút felét végigbömbölte. De azért büszkék voltunk rá nagyon.
Tegnap voltunk has-koponya-csípő ultrahangon. Világos, hogy 7 hetes babával este 3/4 6-ra adnak időpontot. De az tényleg nem az ő hibájuk volt, hogy J. összekeverte az Királyhágó utcát az Istenhegyi úttal. Az esti csúcsba szlalomozni a városban miközben tutira elkésünk.... komolyan azt hittem, hogy J. agyvérzést kap. Végülis időben odaértünk, Lili a vizsgálat felét üvöltötte csak végig - mondjuk én se örülnék ha forgatnának mint a ringlispilt és hideg izével kennék össze mindenem. Pedig a doktornéni igazán kedves volt a répaszínű hajával együtt. A lényeg, hogy minden rendben van, semmi rosszat nem találtak.
Jutalmul Lili este 9-től 3-ig aludt, majd reggel 1/2 7-ig húzta a lóbőrt és hogy gyönyörűen induljon a nap mosolyogva köszöntötte a reggelt meg minket. Naná, hogy elolvadtunk.
Ugye mostmár van egy kis esélyünk arra, hogy legalább egy héten 1-2-szer így aludjon. Ugyeugyeugyeugye?
Ja és október van. Szeretem ezt a hónapot, barátságos. És most megyek, mert Lili kéri a reggeli ráadást, ami természetesen jár egy ilyen tündérnek.

Séta

Lilivel ma sétáltunk először úgy, hogy a kisasszony nem aludta végig az egészet. Kedélyesen nézelődött, bambulta a fák lombjait, fogadta az egyetemista fiúk hódolatát (vajh az egyetemista lányok miért nem néznek be a babakocsiba - nem értem) és egészen addig nem volt gond, amíg meg nem álltunk.
Ahogy rátaláltam egy napsütötte padra és letelepedtem, kibányásztam a könyvemet, kinyitottam, na akkor Lili elkezdett grimaszolni, tekeregni, majd 10 másodperc múlva más sírt is. Na, én könyv becsuk, eltesz, feláll, indul sétálni. Lili mosolyog, majd 1 perc múlva elalszik.
Ó, remek. Én keresek egy új padot, leülök, kiveszem a könyvemet, kinyitom. Lili felébred és nekiáll sírni. Szóval asszem jobban szeretem ha alszik séta közben. Bár én asszem mindenhogy szeretem.

Pocak gondok

Azt mondják, hogy ha egy baba 6 hetes lesz, akkor változások állnak be. Na ez igaz. Beállt. Lili eddig nem volt hasfájós. Mostantól az.

Akinek van/volt pici babája tudja, hogy a khm durrantás, a böffentés és a napi pelenka-telipakolás nagyon fontos dolog. Lilinek eddig nem volt gondja ezekkel a dolgokkal, egészen tegnapig.

Merthogy tegnapelőtt 5 órán keresztül sírt lélekszaggatóan vígasztalhatatlanul, pedig anyuval mindent bevetettünk, és tegnap 4 órán keresztül adta elő ugyanígy. Na akkor már úgy gondoltam, hogy nem lehet ez véletlen, ennyit nem lehet hisztizni, így felhívtam a doktornőnket, aki mázli de éppen ügyeletes volt és közölte, hogy jobb ha beviszem, inkább megnézné, nehogy tényleg valami baja legyen.

Lili este fél 7-kor babakocsiba be, én végigtéptem vele a Bartókon, a Móriczon berobogtam a rendelőbe. Lili a második sarkon elaludt, de addig velőtrázóan üvöltött. A diagnózis: Lili hasfájós, a szelek és a büfik nem távoznak tőle megfelelően. Klassz. Mit tudok én csinálni? Büfiztessem. Köszi szivi, azt teszem, de van, hogy 20-25 percnyi rázogatás, hátsimi és miegyéb után sem hajlandó a drága kiscsaj röffenteni egy felet sem. Símogassam a pocakját. Jó, ezt amúgy is megteszem, ettől még nem fog többet durrantani.

Végül felírt 2 féle kúpot, egy cseppet és egy homeos izét, valamint közölte, hogy vegyek a gyereknek szélcsövet. Szélcsövet nemtom honnan vennék, mert a patikában úgy néztek rám amikor kértem, mint egy őrültre, de úgy el tudom képzelni ahogy a magán kívül üvöltő gyerekemet hasra fordítom, majd a popójába belepaszírozom a csövet, remélve hogy ettől majd csak úgy dől belőle a szél. Jézusom!!!!! Szélcső részemről kilőve. Nem fogom pár hetes korára megerőszakolni.

A patikába zárás előtt 2 perccel rohantam be az akkor már újra üvöltő Lilivel, de ennek az volt az előnye, hogy gyorsan kiszolgáltak. Hazarohantam, naná hogy majd megfagytam, mert a nagy igyekezetben nem vettem magamra semmit, csak egy rövidujjú poló volt rajtam.

Lili üvölt.

Hazaértünk, ezerrel olvastam a használati utasítást, majd beletápláltuk a cseppeket. 20 perc múlva enyhültek a görcsei, fél óra múlva már elmosolyintotta magát. Én meg nem tudtam, hogy bőgjek, vagy nevessek. Inkább gyorsan megfürdettük és ágyba dugtuk. Aludt, mint a bunda. Ma meg árgus szemekkel lestem a büfiket és a durrantásokat. Hát, van min dolgozni, de legalább javulófélben vagyunk azt hiszem.

Fúú, kemény dolog szülőnek lenni én mondom nektek, de az benne a jó, hogy egy könnyes pofiból kicsalogatott félmosoly eltörli az összes rosszat, amit előtte volt.

Hétköznapok

Most mondjam azt, hogy unalmasan és egyformán telnek a napjaink? Mondhatnám, hiszen nagyjából egyformák, de nem unalmasak.
Lili egyre értelmesebben tekintget a világba.
Pöttyös lett a pofija, kencéljük.
Koszmós lett a feje, mosogatjuk, kapargatjuk.
A feje tetején kihullott a haj, reméljük hogy nem marad így, nő helyette másik.
Kezdi kinőni az 56-os ruhácskákat, lecseréljük 62-re.
Elkezdett kommunikálni velünk - persze csak a maga módján.
Egyre többször mosolyog, tegnap egy széles vigyort megtoldott egy hangos hööö-vel is. (naná hogy elolvadtam)
A kis cumisüvegeket felváltják a közepesek, merthogy a kicsikbe már nem fér elég kaja.
És ki kellett tágítani a cuclikon a lukat, mert a kisasszony gyorsabban óhajtja tömni a pocakját, mint ahogy a cucliból csörgedezik a manna. Hát segítettünk rajta.

Valami sajt

Az már ugye jelent valamit, ha külön-külön is ugyanazt a sajtot vesszük meg, csak mert azt a másik annyira szereti? Mi így jártunk tegnap és annyira jó volt.

Pocsék nap

Hát ez a hét nem az én hetem azt hiszem, pedig már megint nagyon gyorsan mennek a napok, szinte összefolynak. Lilinek tegnap adtam anyatejet, a gyerekorvos kiírta, J. elment érte hétfőn délután, tegnap délelőtt megkapta belőle az első adagot, majd a következő evés alkalmával a másodikat. Ennek eredményeképpen ismét nekiállt hányni, bukni veszettül, estére jóformán nem volt olyan ruhája amit ráadhattam volna, mindegyik vagy száradt, vagy ázott a vízben. Hogy ez ne legyen elég, egyfolytában fájlalta a hasát, ami iszonyú, velőig hatoló sikításban hozott a tudomásunkra. Az éjszaka úgy ahogy eltelt, de reggel fél hattól nagyjából délig ismét egyfolytában sírt, sikított és nem lehetett megvígasztalni, mígnem az egészet elintézte egy bazi nagy adag hasmenéssel. Ismét ruhacsere. Dél körül aludt úgy fél órát, aztán kezdte az egészet elölről. Végül úgy fél 2 körül sikerült elaltatnom, aludt is úgy fél 5-ig, aztán ébredés, és ismét sikítás. Nem sírás vagy hiszti, nem. Sikítás. És ezzel nem lehet mit kezdeni. Peluscsere, büfizés, simi, dödörgés, stb. na talán elalszik, letesz a kiságyba. Eltelik 10 másodperc, Lili sikít. Jó, akkor még kaja, mert hátha kevés. Büfizés, simi, dödörgés stb. letesz. Alszik 20 percet és megint sikít. Hát nem tudom. Most vagy még nem ürült ki teljesen a pocakjából az a barom idegen anyatej, vagy szimplán rossz napja van, de én mára teljesen kikészültem az már egyszer tutifix. Arra már nem volt energiám, hogy a hipernyűgös gyerekemet 1000 rétegbe felöltöztetve elvigyem sétálni is.
Remélem a holnapi nap megint nyugodt és békés lesz, mert az ilyen és ehhez hasonló történetek nagyon megviselnek.
Szóval nevezzenek nyugodtan gonosz és rossz anyának - mert ma csak az az anya, aki 3 éves koráig szoptatja a gyerekét hozzátáplálás nélkül, a többi pfujjj az anyák szégyene - de én többé a hírét sem akarom hallani az anyatejnek. Másodszorra is nagyon rossz élményünk volt vele, soha többé ilyet.

Lili első bejegyzése

Kedves Mindenki, ezt a bejegyzést én írom, Lili. Anyukám megengedte, - mivelhogy tegnap egy hónapos lettem - hogy én is írkáljak egy kicsit. Hát gondoltam leírom mi mindent tanultam mióta megszülettem.
Szóval az már egyszer biztos, hogy megismerem anyukámat és apukámat. Az arcukat is és a hangjukat is. (ennek ők különsen örülnek, különösen anyukám, ő elég sokat pityereg állítólag örömében, hát nemtom én általában éhségemben pityergek meg akkor ha fáj a pocakom vagy valami ilyesmi)
Egyre többször és jobban emelgetem a kobakom. Remélem apáék odafigyeltek erre a dologra amikor készültem, mert egy kicsit még nehéz tartani a buksimat. Ezért gyakran orraesem. Ettől ők hol nagyot nevetnek, hogy meg megrémülnek. Pedig nekem nem fáj, de azért remélem egy idő után már nem lesz ilyen nehéz tartani, kicsit kellemetlen.
Figyelek a fényekre és a színekre. Utóbbiakra nagyon. Imádom a lakás falain lévő képeket nézegetni. Tátott szájjal bámulom apáék gobelinjeit és a festményeket is, a konyhaszekrény is lenyűgözött a minap. Tele van mindenféle fényes, színes dologgal. Az már tuti, hogy ahogy nagyobb leszek jobban meg kell vizslatnom ezeket a izéket. Ma reggel elbambultam az ajtófélfán. Én még sosem láttam ilyet. Nemtom mire való, de azt hiszem meg kell majd kérdezzem, ha már meg fogom tudni. Biztosan válaszolnak majd.
Anya sokat beszél hozzám. Meg énekel is. Két éneket már felismerek. Viszont ha újít valamit a repertoáron, na akkor bizony ráncolom a homlokom, mert azt tudom, hogy valami újat hallok. Olyankor anya mosolyog. És én is. Egyre többször. Hol álmomban, hol ha csiklandoznak, hol fürdés közben és apára is amikor bohóckodik nekem. Mert apa nagy bohóc. Mindig mókás dolgokat csinál. Néha nem értem, de anya mindig nagyokat kacag rajta, úgyhogy biztosan vicces. Mire megnövök én is rötyögni fogok apa bohóckodásán az biztos.
Hát, ennyi telik tőlem egy hónapos létemre. Nem kevés, bárki megmondhatja. Jó kislány vagyok, igyekszem nagyon. Anya most szólt hogy késő van, menjek aludni. A jó kislányok pedig szót szoktak fogadni, úgyhogy most megyek a kiságyamba és még gőgicsélek egy sort a macinak, a vízilónak és a bogárnak. Ők a legjobb barátaim, mindig megértenek. Sziasztok nénik és bácsik, jövök még. Csőrikés puszi: Lili

Meghalt Luciano Pavarotti. :o((( Régóta betegeskedett már, sajnálom nagyon. Pár napja láttam a tv-ben Carrerast, hát bizony ő is nagyon-nagyon meg van öregedve.

Lili ma - jó pár nap óta először - igazán rendes kiscsaj. Megengedte, hogy felmossak, megmossam a hajam, sőt még meg is száríthattam, békésen somolygott az orra alatt miközben dudorásztam neki, nem habzsolháp módjára szívta be a kaját, hanem illedelmes kisasszonyként kortyonként, ügyesen. Ennek eredményeképpen nem is fuldoklott, remélem rájött, hogy így is megkapja az összes hamiját a kis édes. Merthogy édes, ahhoz nem fér kétség. A mi kis édesünk.

Lili és még ez+az

Lili a múlt héten elképesztő szempillákat növesztett. Jó látni, hogy a pocakjába töltött hihetetlen mennyiségű kaja nem marad haszontalan. És igen, egyre nehezebb a kisasszony feneke, ha az ember sokáig tartja a karjában. Márpedig sokáig tartja, mert az olyan jó. Tegnap elértük a 4 kg-os álomhatárt. Ennek örömére este majdnem az össze kaját - ismét szép adag volt - kihányta. Rám. Naná. Bár ha jobban belegondolok ez még mindig a jobbik eset volt, mintha mondjuk az ágyterítőre, vagy a szőnyegre célozta volna...

Kivonul a Sky Europe Magyarországról. Pusztuljak meg, ha értem. Egyfolytában telített gépekkel közlekedtek, és már az utazási irodák is velük töltötték fel a charter járataikat egész nyáron. Komolyan nem értem.

Tegnap hajnalban egy hapi elütött az 51-esen 5 bicklist. Letarolta őket, mint nyúl a répát. Állítólag azért,mert elbambult a napfelkeltén. Baszki még nem látta? Az 5 emberből egy meghalt, három súlyos sérült, egy úgy ahogy megvan. A három súlyos sérült lábán még a biztonság kedvéért átment egy szemből közlekedő autó is. Merthogy ő nem az árokba esett mint a többi négy, hanem az útra. Pech.

Tegnap sikítottam a röhögéstől ezen a cikken. Ja és érdemes megnézni hozzá a videót is. http://index.hu/politika/belfold/mihalydi8123/

Szóval szeptember

Hát itt a szeptember, elmúlt a nyár. És Lili ma 3 hetes. És már nem annyira jó kislány. Mondtam én ugye mondtam, hogy a jóság csak a mézes madzag... Á, nincsen vele különösebben gond, néha kicsit sírós - egyfolytában úgy 4-5 órát bír óbégatni úgy, hogy ember nincs aki megvígasztalja - de egyébként áldott jó gyerek. Kivéve ha az a 4-5 óra nem pont az éjszakába kúszik be.... Új szavak költöztek szótárunkba, úgy mint bukizás, spenótvadászat, cupicsoda és még jó néhány babaszó, ami gondolom majd szépen elkopik, ahogy Lili nődögél és lesznek helyette újak, mások.
Szóval szeptember. Ezen a nyáron nem voltunk sehol. Nem csináltunk semmi érdemlegeset, az augusztust végig itthon töltöttük, iszonyúan szenvedtünk a rettenetes hőségtől, soha életünkben nem volt ilyen hypó színünk mint most, Balatonon is viszonylag kevés időt töltöttünk, viszont 3 hete van egy gyönyörűséges bőgőmasinánk. (aki most is bömbizik a szomszéd szobában)
A jövő nyarat az ideivel ellentétben sokkal-sokkal eseménydúsabbnak tervezem. Lili addigra majdnem egy éves lesz, kitárul a világ és talán leköltözhetünk Alsóörsre egy kicsit hosszabb időre. Friss levegő, kert és miegyéb, járunk majd fürdeni és szépen lebarnulunk J. pedig esténként oda jön haza. Szép tervek.
Szóval szeptember. Remélem azért még lesz szép idő, az ősszel együtt megérkezett a hűvös idő és a különféle frontok is, amik maguk után húzzák a fejfájásaimat is. (basssz) És még a Mucha naptáron is randa kép a szeptemberi.
Szeptember. J. szülinapja pár nap múlva itt van, fúúú újabb kihívás.

Dolgok

Tulajdonképpen békésen telnek a napok. Lili növekszik, kerekedik, egyre többet mosolyog mi meg egyre inkább el vagyunk varázsolva tőle. Igyekszünk minden nap kimenni sétálni. Voltunk már többször a Citadellán, egyszer a Városligetben - marha Lizsé nincs nyitva ilyenkor?? - egyszer nagyinál a temetőben és egyszer a Gellért-hegy oldalában, mert nem volt kedvem felmászni a Citadellához. Az egy külön erőnléti edzés. Dilemma, hogy ha esni fog az eső a héten, akkor is kivigyem? Még nem tudom.
Ez az utolsó hét, hogy úgymond felügyelet alatt vagyunk. Anyu még itt van velünk a héten, aztán a jövő héttől indul az élet élesben kettesben.
Az már biztos, hogy Lili mellett egyelőre nem tudok sem vásárolni, sem pedig főzni. Hétköznap legalábbis. Így egyelőre a héten még eszünk amit csinálunk anyuval, aztán a jövőhéten feléljük a fagyasztóban lévő kész kajákat és aztán belekezdünk a kaja házhoz rendelésébe. Soha életemben nem ettem még ilyen kaját, J. sem, ő nem is túl boldog a dologtól, de egyelőre képtelenség Lili mellett teljes háztartást vezetni.
Igen, az utóbbi hónapok HTB státuszából átvedlek 24 órás bébiszityóvá. Ebbe pedig nem fér bele a főzőcske.
Mindez persze iszonyú lelkiismeretfurdalást okoz nekem, de kis könnyebbség, hogy anyu ma elmondta, hogy anno ők is hozatták a kaját majdnem 4 hónapos koromig, mert ő sem tudott mellettem másra figyelni. Igaz, akkor még nem voltak ilyen csilli-villi kajaszállítók, ő csak naponta leugrott a szomszéd kajáldába, ahol már várták a kiporciózott koszttal.
Hát ha az én szuper anyám sem tudta megoldani a helyzetet, akkor én hogy a fenébe tudnám? (igen, most dolgozom le a lelkiismeretemet)
Na szóval ezt néztem ki: http://www.jokerfood.hu/
Jónak tűnik, ezt fogjuk először kipróbálni, aztán majd meglátjuk. Tulajdonképpen J-n áll vagy bukik a dolog, én szinte mindent képes vagyok megenni, ebből a szempontból eléggé kisigényű vagyok. J. meg nem. Pech.
Most, hogy a kajatémát ilyen remekül körbekerítettem, asszem mennem kell, Lili hercegnő bejelentette igényét a bébiszityóra. És milyen igaza van...

Első séta

Megtörtént az első sétáltatás. Gyermek tökig felöltöztetve bekerült a vadi új kocsiba, benyomultam vele a liftbe (J. a következő menettel tud csak jönni, hogy rohadjon meg aki ilyen elbaltázott kicsi lifteket csinál) kinyomultunk a földszinten, és elindultunk felfelé a Gellért-hegyre. Mit ne mondjak izgultam. De csak én. J. peckesen tolta a kocsit, Lili pedig le se bagózta a gödröket, meg a bukkanókat, békésen végigszundította az egész sétát. Hát így alakult a mi első sétánk. Én leizzadtam mint a ló, apa büszkén tolta a kocsit, Lili aludt. Totó meg megsértődött, mert ő addig itthon gubbasztott.

Mik azok a dolgok?

Hogy mik azok a dolgok, amik megszűnek azzal, hogy Lili megszületett?
- gyomorégés
- lábdagadás
- kézdagadás
- állandó wc-re menés
- nehéz lélegzetvétel
- rendesen tudok enni

és hogy mik azok, amiket újra meg tudok csinálni?
- rendes cipőt felvenni
- rendes ruhát felvenni (rámjönnek a régi nacik)
- le tudok hajolni
- fel tudok állni
- normális ütemben tudok menni
- meg tudom mosni a lábamat a kádban
- nem kell pedikűröshöz járnom
- szőrteleníteni tudom a lábam
és még biztosan van egy csomó dolog, de így elsőre ennyi. Hát, nem is kevés azt hiszem.

Egy hét

Rohan az idő. Lili ma egy hetes. Komoly kor kérem, komoly kor.


Egy héttel ezelőtt bizony mindketten keményen megdolgoztunk azért, hogy ő most itt szuszoghasson mellettem a mózeskosárban, de megérte - remélem ezt ő is így érzi.


Egy héttel ezelőtt még nem ismerte, hogy ha a nyakába kerül a pártedli, akkor már csak pár másodpercig kell küzdeni az éhenhalás veszélyével és máris kapja a hamit. Ma már tudja.


Egy héttel ezelőtt még fogalmam sem volt hogy kell bepelenkázni egy visító újszülöttet. Ma már tudom.


Egy héttel ezelőtt nem tudtam egyáltalán hogyan foghatom meg, hogy ne "törjön" össze. Ma már ezt is tudom.


Egy héttel ezelőtt még nem tudtuk, hogy védőnőnek lenni a világ egyik legnagyobb humbuk melója. Ma már tudjuk.


Egy héttel ezelőtt még nem tudtuk, hogy vannak aranyos és kedves doktornénik is (még sosem találkoztunk egyetlenegyel sem), most már tudjuk.

Egy héttel ezelőtt még nem is gondoltuk, hogy egy rottyantás, vagy egy böffentés igenis égi zene tud lenni - néha abbamarad tőle a keserves sírás.

Egy héttel ezelőtt J. még nem tudta milyen csoda dolog apukának lenni és szerelembe esni egy 3, 5 kg-os csajjal. Ma már tudja.


Egy héttel ezelőtt fogalmam sem volt róla milyen remek dolog anyukának lenni, ma már tudom.

Egy kép Liliről

Egy kép Liliről végre nem telefonnal pöttymentesen, de alvóbabaként. :o)

MEGÉRKEZTEM!!!!

Tudja meg a nagy világ, hogy Takács Liliána 2007. augusztus 11-én délután negyed háromkor 3,60 kg-val, 53 cm-vel makk egészségesen megszületett.

Reggeli vicc

Fél órája kaptam egy sms-t egy régi kedves barátnőmtől, hogy gratulál, mert most hallotta, hogy lányunk született.
Hát nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Később megnevezte a forrást is, na az meg aztán végképp non plus ultra.
A vicc az egészben, hogy mi sem tudjuk pontosan, hogy Lilipeti Lili-e, vagy Peti-e?

Megkurtítva

Mivel fogalmam sincs, hogy legközelebb mikor tudok fodrász közelébe menni, ezért ma hirtelen felindulásból levágattam jó 15 cm-t a hajamból, ha már egyszer úgyis festetni mentem. Egyelőre egyáltalán nem bántam meg, J. meg majd frászt kap, de nem baj. Leszek én még barna is. Majd rábeszélem, hogy vegye úgy, mintha új felesége lenne.
Megint melegszik az idő. Egyszerűen már rühellem. Miért nem lehet békés 27-28 fok? Alig várom, hogy a hét második felében - azt ígérik - lehüljön az idő megint. Én megértem a nyaralókat, és ellenkező esetben valószínűleg én is azért brusztolnék, hogy 50 fok legyen, de x kiló túlsúllyal, utolsó utáni idősen, lakásban ülve, sokmindent kíván az ember, csak harmincsok fokot nem.
A mai nap csúcspontja: sétálok hazafelé a Bartókon, szembejön velem egy marha régen nem látott ismerős. Rámcsodálkozik: Nahát te babát vársz???? Jézus ereje! Nem bazmeg tehenet. Igen, tudom hogy már nem kell sokat kibírni és megszűnnek ezek a kérdések, de akkor majd jönnek - gondolom - a következők, hogy amikor majd tolom babót a kocsiban, akkor majd így csodálkoznak rám: Nahát, gyereked született? Nem bazmeg, lódarazsam. Igen, az emberek elmések és igen, a kismamáknak türelmet kell növeszteni. Mondjuk a hátukra, mert a hasukra ugye már nem fér.

Békés csütörtök

J. ma itthon maradt, mivel a következő néhány napban nagyjából csak álmosan fogom látni reggel és késő este. Úgyhogy most olyanok vagyunk mit a mintacsalád. Anya főz, vasal és szöszmötöl, apa meg szerel és éjjeli szekrényt újít fel. Ebéd együtt, aztán anya elmegy pihenni egy kicsit (jó közben el is szenderedik egy fél órácskára) addig apa tovább újít, majd anya felriad egy férfias szitkozódásra, mert apa lábára ráesett a cucc. (szegény-szegény apa) Hát, ilyen a mi békés csütörtökünk. Jó, nagyon jó.

Napjaink

Viszonylag normál hétvége van a hátunk mögött, mondhatnánk úgy is, hogy gyermektelen házaspárként valószínűleg az utolsó normális. Merthogy a köv. hétvégén J-t alig fogom látni, a szokásos 1000 napos fürdőruha bemutatósdi alkalmából. Megboldogult fiatalasszony koromban ilyenkor én is elmentem vele Gödre és egész nap süttettem a hasam a napon, ettem-ittam, míg ő dolgozott keményen - de hát mi más dolga is lehetne egy családfenntartónak manapság nem igaz? - aztán tavaly valahogy kihagyhatónak éreztem a dolgot, idén meg asszem okafogyottá vált, mivelhogy kissé furán mutatnék utolsó idős babásan a 20-30 bikinis modell között.... inkább nem is mondom tovább. Jövőre pedig még Lilipeti nem lesz túl szalonképes az egész napos macerához, fél napot pedig kocsi nélkül nem tudok abszolválni, úgyhogy előreláthatólag jövőre is le fogok maradni a következő évi fürdőruha divat bemutatásáról és egy egész napos ingyenes eszem-iszomról. Igyekszem túlélni. :o)
Szóval szombaton lementünk Balatonra még egy utolsót hajózni meg úszni az idén, meg amerikás barátainknak egy üdvözlégyet mondani.
Vasárnap meg ikea és kika támadást hajtottunk végre. Előbbiben elszívóhoz való csövet és narancsleves poharakat, utóbbiban egy egészalakos antikolt keretes tükröt vettünk, amit iziben fel is aplikáltunk délután az előszobai falra. Király.
Ma várom az upc-s kollegát (nem akarok a részletekbe belemenni, mert felrobbanok) aztán estefelé meg irány a doki, merthogy Lilipetinek ma van az utolsó lehetősége, hogy megmutassa ki is ő valójában. Attól tartok azonban, hogy megint nem fog élni ezzel a hihetetlen lehetőséggel, ahogy eddig sem élt vele egyszer sem. Hát ennyi történés van napjainkban. Meg talán még annyi, hogy J. közölte, ha még egy szüléstörténetet és még egy jóslást végig kell hallgasson a gyerek nemével kapcsolatban, akkor ő bizony mostmár begorombul. Ámen. (szegény ha tudná, hogy én már mennyit hallgattam végig, valószínűleg ő a fasorban sincs)

Lusta nap

Vannak napok, amikor az embernek semmit sincs kedve csinálni. Na, ez egy ilyen nap. Ti voltatok már így? Álmos, andalító az idő, Totó is egyik oldaláról a másikra dől, már végigpróbálta az összes díszpárnát.
Ilyenkor kissé olyan érzésem van, hogy csak vegetálok és lusta vagyok a végtelenségig, de aztán rájövök, hogy ááá, én most éppen növesztem a babát a pocakomban - a popsija már rendesen megnőtt, rendszeresen kidugja, érdekes, de még mindig jobb ha farnehéz lesz a gyerek, mint fejnehéz ugyebár - és a jól megérdemelt pihenésemet töltöm éppen. Nemsokára úgysem lesz időm pihenni. Aztán már el is szállt a lelkiismeret furdalásom. Így kell ezt csinálni kéremszépen ;o).
Állítólag megérkeztek az amerikai "rokonok" Balatonra. Egyelőre "csak" négyen vannak, szombaton érkezik még kettő. Tavaly mázlink volt, viszonylag megúsztuk őket. Azt hiszem, hogy az idén méginkább mázlink lesz. Hacsak szerencsétlenségünkre fel nem akarnak jönni Pestre, sétálni egyet a Gellért tér és a körtéri meki között. Mert nekik ezt jelenti a budapesti látogatás. Szegények.
Akkor most összeállítom az egybesült fasírtot - igen még ahhoz is lusta vagyok, hogy darabonként süssem ki - és akkor már majdnem kész is leszek a mai napi teendőimmel. Felháborító.

HAHÓÓÓÓ!!!!

Hahó!
És igen, megtörtént a hét csodája, mit hét csodája, az év csodája, itthonról írom a blogot. Merthogy a UPC-s fickó most ment el pár perce én meg gyorsan kihasználom a nyakamba szakadt időt - vasalás félresöpörve, ebéd majd stb. - és írok egy kicsit.
Igen, van itthon laptopunk. Aranyos, helyes, Acer és egy csomó olyan dolgot tud, amiről nekem gőzöm sincs, de majd lesz.
Velünk minden rendben van, élünk mint hal a vízben, hetente kell járni CTG-re ami azt jelenti,hogy Lilipeti hamarosan megérkezik. Mondjuk már nem árt. Az utóbbi hetek hőmérsékleti csúcsai asszem jobban megviseltek, mint ahogy azt szerettem volna, nem hittem volna hogy ennyire tudok örülni pár foknak mínuszban. No, most rohanok tovább, neeem, még nem vasalok, de mostmár ígérem sokkal gyakrabban fogok jelentkezni.

Tulajdonképpen kéthetente szülinapokra jártunk eddig, ennek a hétvégén vége lett, most a következő szülinap a babáé lesz, majd apu következik. Hehe.
Igen, valószínűleg teljesen igazatok van, túlérzékeny vagyok/lehetek. Remélem elmúlik, nemegyszer saját magammal sem állok szóba.
A múlt hét a pénzszórás és a vásárlás jegyében telt. Vettünk jónéhány cuccot a babának - jónéhányat????? - azóta egyfolytában pirinyó babarucikat mosok/vasalok. A hét végén megcsináltam néhány képet a falra, iszonyúan sajnáltam kiadni több ezer forintot szörnyű rikító szamaras képekért és még nem is igazán tetszett. Így most megvan asszem 6 db kemény 500 Ft-ból. És még jól is éreztem tőle magam. Úgyhogy csinálok néhányat a konyhába is. Nyilván nem kék szamarasat. :o)))
Csütörtökön ha minden igaz, akkor találkozok Rubival szűkebb otthonában Csatáron és megcsodálom a kis feketerigót. Zárójelben megjegyzem, hogy sosem hittem volna, hogy ilyen nehéz pici méretű napellenzős sapit találni fiúcskának. Lánykának van amennyit akarsz, fiúcskának nincs. Ill. van csak óriási méret. Feketerigócska meg egyelőre ici-pici mind az ő 5 hetével.
Na szóval ezek vannak.
Meg még annyi, hogy este lemegyünk anyuhoz Alsóörsre, J. onnan fog menni a héten dolgozni, aztán majd legközelebb vasárnap este dugjuk haza az orrunkat.
Legújabb felfedezésem, hogy a heti vasalnivalót leviszem Balatonra, meg így legalább nem unom magam lilára, kivasalni pedig egészen egyszerűen kénytelen vagyok.
Cs.-ék hazajöttek Törökhonból és úgy vettem ki a szavaiból, hogy jól érezték magukat. Tavaly nem ezt éreztem rajta, amikor Máltán voltak. Meg tudom érteni. Ugyan Máltán még nem voltam, de ott igen, ahol ők most. Kicsit irigyek voltunk. Ha az idei év nem úgy alakult volna ahogy alakult, szeptemberben mi is eltengődtünk volna ott két hetet. De az idei év így alakult és ez így van jól.
Most megyek, mert mint lassan vérbeli HTB-nek oltári sok dolgom van :o/// szerintem pont kész van a mosógép.
Ja, mivel bekrepált az ősrégi asztali gépünk mostmár tényleg kénytelenek leszünk venni egy laptopot. Tegnap picit körbenéztünk. De tényleg csak picit. A jövőhéten folytatjuk. Előbb-utóbb csak lesz valamink.
Addig is ha valakinek van biztos tippje, hogy hová érdemes menni laptopot venni max. 190-ért, az legyen kedves szóljon pár jó szót. Köszönöm előre is.

Hát az van, hogy nincsen semmi. Szépen lassan alakul a babaszoba, van már babaágyunk - összeszerelve - komódunk - összeszerelve - és babakocsink, szintén összeszerelve. Van tekintélyes pocakunk, ez is össze van szerelve eléggé rendesen, állítólag minden rendben van vele.
Van szülésznőnk, kivéve ha a gyerek két nappal később óhajt a világra jönni. Akkor nincs. De legalább orvosunk lesz tutira.
Van már jónéhány babaruhácskánk, a kedvencem a 0-ás babazokni. Hehe. Nullás.
Ami nincs. Kedvem kimozdulni otthonról, de még Balatonra sem. Inkább a Balaton jöhetne ide, hogy délutánonként beleugorjak. Merthogy fürdeni azt szabad. Mondá a doki. Hát én fürdök.
Nincs továbbá ingerenciám izzadni - ez nem érdekli a szervezetemet, izzadok mint egy ló, nem szeretek hajolni, azt valamiért csak délelőtt vagyok képes kivitelezni - nem röhög tényleg így van valamiért. Ja, és újabban nem bírom a kaják szagát. Tudom, hogy illatuk van, de nekem ezek újabban szagok. Rühellek a hentes előtt elmenni, mert hányhatnékom van, minden húst büdösnek érzek, valamint a hagyma szagát sem bírom legyen az bármilyen formában. Legjobban akkor undorodom tőle, ha párolódik. Broááá.
Ami remélem elmúlik, ha megszületik a baba: álmosság, extra érzékeny szaglás, gyomorégés, állandó gyomor telítettség, egyik pillanatról a másikra levegő nem kapás, kíváncsi tekintetek az utcán, 40 kg-os lányok lesajnáló pillantásai, és a házbeli sosemlátott öregasszonyok hülye kérdéscsokrai a felszedett kilóimról (úgy 9 körül lehet), valamint hogy tényleg akartuk-e a gyereket (tényleg bazmeg), fiú vagy lány (még mindig nem tudom és már nem is akarom tudni) örülünk-e neki (nem bazmeg, nem örülök neki, azért tartottuk meg), egyik "kedves" ismerős megjegyzései, mely szerint gömbike vagyok (anyád) és pont úgy nézek ki, mint a lánya. Namost azért kéne hogy gáz legyen az ő szemszögéből, mert a lánya 6 héttel a hátam mögött kullog. A csajt állítólag leállították minden kajáról, vizet ihat és zöldséget ehet sovány hússal. Nekem még egyetlen egészségügyi képződmény nem mondta, hogy "sok" lennék bárhogy is. Na innetről kezdve anyád a göbmike barom. De ilyet a jólnevelt kismama nem mond, mert ugye akkor már rögtön nem vagyok édi-bédi babaváró mamika. Nem is, nő vagyok és nem hülye. Bár mostanában egyre gyakrabban érzem, hogy hülyének akarnak nézni. Azt gondolják, hogy ahogy nő az ember hasa, úgy csökken az IQ-ja? Vicces. Nem, inkább egyáltalán nem az. Bosszantó.

Röviden, tömören

Hahó!
Hol is kezdjem? Inkább sehol, írom ahogy sikerül.
Szóval már a második hetemet töltöm otthon. Meg kell mondjam, hogy egy cseppet sem hiányzik a munkahely. Ennek vagy az az oka, hogy egyelőre baromi sok dolgom van otthon is, vagy pedig az, hogy már nagyon tele volt a tököm az egésszel. Gyanítom, hogy inkább ez utóbbiról van szó.
Szóval jól megvagyok. Minden napra van dolgom bőven, néha több is mint amit meg tudok csinálni.
Már van babaágyunk, komódunk, pelenkázóizénk, és babakocsink is. Néhány babaruhát is beszereztem, már de még nagyon hiányos a készlet, úgy gondolom még ráérek vásárolgatni.
J. sokat van otthon, ez nagyon jó. Pöpecül szereli a mindenfélét a falra, meg ide-oda, lelkesen rakodik.
Ami nem bírunk, az a meleg. Iszonyú. Ezzel nyilván más is így van, de x kiló túlsúllyal jelenleg a teljesítményem lecsökkent nagyjából 10%-ra. És ez zavar. Nagyon. De abban reménykedem, hogy nem marad ez így még két hónapig. Ha mégis, akkor abba most inkább nem szeretnék belegondolni.
Gy. szülinapján szerencsésen túltettük magunkat, most anyué következik, két hét múlva pedig egy rokon-féleség lesz 50 éves. Kéthetente szülinap. Hehehe.
Hízni különösebbképpen nem hiszem, hogy hízok, jóóó nő a pocakom, de minden más egyéb jó rám. Azért csak gondolom, mert ugye már nem anyuéknál lakunk, így a mérlegre sem tudok ráállni naponta - félóránként - az otthoni sajátba pedig valakinek kéne venni végre elemet. Hát ezért.
De oda se neki. Akik ritkán látnak azt mondják még nem hasonlítok egy általuk ismert zombira sem, és ez jó hír.

Csendes békés utolsó nap. Jobbat nem is kívánhatnék. Tehetségemhez mérten elintéztem mindent, a többi már nem rajtam múlik. Első körben szabadságon leszek, aztán meg betegállományban. És azután kezdődik a híres állami ellátás. Nem fűzök hozzá túl nagy reményeket, de elég sokan átvészelték már ezt az időszakot, nyilván mi is meg fogjuk oldani valahogy.
Amire most vágyok az jó sok alvás, némi semmittevéssel kombinálva és max 25 fok, mert azt még képes vagyok viszonylag kulturált körülmények között átvészelni. Ámen. Ehhez képest a helyzet korántsem ennyire fényes.

J. tegnap hozott egy csomó gyönyörűbbnél gyönyörűbb fürdőruhát. Idei modellek. Eddig ilyenkor Dagobert bácsi módjára vetettem közéjük magam és halásztam ki évente 2-3 gyönyörűséges darabot. Most meg csak fáj értük a szívem de veszettül és csak remélni merem, hogy találunk egy olyan darabot amit magamra tudok húzni és nem szorít és nem érzem magam túl gusztustalannak benne.

Holnap van az utolsó munkanapom. Megírtam a pár soros elköszönést néhány kollegának. Még nem küldtem el. Majd inkább az utolsó pillanatban.
Nagyjából összepakoltam a cumómat, ami néhány bögrét jelent és néhány zenei cd-t. Letöröltem a gépről a vackaimat.
Otthon előreláthatólag jó ideig nem lesz internetem, ami azt jelenti, hogy nem tudom mikor blogolhatok. Többek közt. A saját mailcímem él, majd időnként azért leruccanok a szomszédos netkávézóba és elolvasom a leveleket.

Két és fél hónap alatt majdhogynem teljesen elszoktam a minden napi főzéstől, így komoly fejtörést okoz, hogy akkor most mit is csináljak vacsorára minden nap. Nem baj, gondolom majd pár nap alatt megint bele fogok jönni. Gondolom.

Világ életemben a legutálatosabb testrészem a fenekem volt és a térdem. Merthogy az első túl nagy, a második meg - nem röhög - kövér. Aztán mostanában kezdek rájönni arra az aranyigazságra, hogy minden viszonyítás kérdése. Jelenleg a legkedveltebb testrészem a fenekem, merthogy olyan kis helyes, és a térdemmel sem vagyok rosszban. Ezzel szemben kezdek nem szimpatizálni a hasméretemmel. Még szerencse, hogy ezen az idő segíteni fog viszonylag hamar, és akkor megint ezerrel utálhatom újra a fenekemet és a térdemet. Hát igen, az élet nagy problémái.

Névtábla

Ezektől a névtábláktól csak én vagyok elájulva, vagy másnak is tetszik?
http://www.nevtabla.hu/

És Isten hozott kedves Singer Dávid, aki vasárnap születtél, azt hiszem nagyon jó helyre pottyantott a gólya.

Hétvégi erőltetett menet.
Szombaton bedőltem a húdeerősvagyokmajdénmegmutatom effektusnak. Igaz, hogy klakkba vágtuk egy nap alatt a konyhát tökéletesen, sőt még húst is sütöttem meg miegyéb, de iszonyúan elfáradtam. Sőt, szerintem egy kicsit meg is erőltettem magam.
Ennek örömére vasárnap már kicsit visszafogtuk az agarakat, de így is szépen elhaladtunk.
Tegnap pedig klassz rosszullétet produkáltam, így a délelőttöt nagyjából végigfetrengtem - hála neked frontérzékenység kombinálva 7 hónapos pocakkal - de délután már megint tettre kész voltam, így belecsaptunk a lecsóba ismételten.
Este még anyuék felugrottak, tetszett nekik a látvány, majd J-vel beájultunk az ágyba. Úgy tűnik van az a fáradtsági szint, amikor az ember már nem tud elaludni. Így tegnap még éjfélkor is tágra nyitott szemekkel fetrengtem az ágyban.
De:
- az új ágy királyság, lassan visszakerülnek a csigolyáink az eredeti helyükre
- a mosógép csendes, gyors, aaaaranyos
- a mosogatógép a világ legnagyobb találmánya és hálás vagyok érte mindenkinek, akik rábeszéltek a nagyobb verzióra. Tényleg tele lehet durrantani.
- mindenütt jó, de legjobb otthon.
Hát ennyi röviden a hétvége konklúziója.
Ja, moziba megint nem mentünk el, sőt töröknél sem ettünk, de majd bepótoljuk. Egyszer.

Tegnap megejtettük a felújítás utolsó nagy beruházását. Ezt. Remélem jó lesz, így elsőre, na jó másodikra is tetszik. A hétvégén meg majd kipróbáljuk. Vagy a jövőhéten. Vagy nem tudom.

Tegnap villanyszerelő bácsi bekötötte a főzőlapot. Naná, hogy kipróbáltuk és állati klassz. Még J. is elismerte, hogy jó és nem is bonyolult annak ellenére, hogy nincsenek rajta gombok, tekerők, csak érintős.
Ha minden igaz, ma eltűnik az életünkből a "kedvenc" víz-gázszerelőnk. Brrrr. Soha az életben többé nem lássam. Régen undorodtam valakitől ennyire. És állítólag 5-re jönnek az ablakosok is. Ha mégsem, akkor már nem leszek túl barátságos. És ha ez is rendben lenne, akkor van ám csak a hawaii, mert akkor már nem kell több "mestert" várnunk. Vége, nincs többé szükség rájuk. Egy jó darabig nem is akarok hallani egyről sem.

Kávé

Német fejes vendégek ketten eddig 8 kávét ittak meg 10 óra óta. A fickó bevallása szerint őt ahányszor megkérdezik annyiszor iszik kávét. Mennyi koffein tud mérgezést okozni? Mert számításaim szerint ha ezek még itt ülnek kettőig, a fickó a reptér helyett az ügyeletre megy. Nem normális.

Apuék ma felhordták a lakásba az összes dobozunkat. 32 db, meg még valami táska, meg még amivel ott vagyunk náluk. Hm. Érdekes lesz.... megvan a hétvégi program. Broáááá.

A hétvége pakolással, szereléssel telt. Konyhabútor, ágy, beépített szekrény, ablakpucolás, könyvcipelés, könyvrakosgatás, sikálás, ez-az. És ma bejöttem pihenni. Asszem fáradok.

Pénteken Zorán koncerten voltunk. Kicsit tartottam tőle, hogy LiliPeti hogy fogja viselni, de gondoltam mégsem egy rock koncert, ha meg nem értékeli, akkor hazamegyünk. Nos, a gyermek remekül viselte, úgy tűnik neki is bejön Zorán kellemes hangja. Remek koncert volt, nem csápolós, olyan kis kedves, békés, családias. És tele volt az Aréna. Megyünk legközelebb is.

Van egy kb. 70%-ig kész konyhánk, van egy lapraszerelt ágyunk - végre - és van egy részleteiben összerakott előszobaszekrényünk. A hétvégén mindennek rendben kell lennie. És punktum. Ja és van vagy egy tucat retkes ablakunk, erre nem vállalkozom.

Szülinap

Bakker, megint eltelt egy év.

Tavaly ilyenkor még rámjöttek a kedvenc tavaszi-nyári ruháim, most örülök ha van pár darab ami jó rám, okés lassan 7 hónapos babás vagyok.

Tavaly ilyenkor Totó enyhén serdülő nyakigláb szőrmók volt, most meg egy minden hájjal megkent átkozott kis szeretethegy.

Tavaly ilyenkor még egy "enyhén" lerobbant lakásban éltünk boldogan, most ugyanaz a lakás tökig felújítva várja hogy a hétvégén kitakarítsuk és lassacskán visszaköltözzünk bele.

Tavaly ilyenkor fogalmam sem volt a fugák, a csaptelepek, az élvédők, csatlakozók, kombi kazánok és egyéb bizgentyűk mibenlétéről, most van. Több is, mint szeretném.

Tavaly ilyenkor már nagyban készültünk a nyaralásra, a fenti akció miatt most évekig nem lesz gondunk ilyen úri huncutságokra.

Tavaly ilyenkor halvány ibolyám nem volt arról, hogy miért jó egy babaágy, ha átalakítható, most tudom.

Tavaly ilyenkor nagyon szerelmes voltam a férjembe, most mégjobban az vagyok.

Isten éltessen engem. (Megint nem tudtam választani, úgyhogy mindenki abból vegyen egy szeletet amelyik jobban tetszik. )

Tegnap este megtettem életem első rendőrségi bejelentését.
Egy viszonylag új - max. 1 éves - Alto állt a Csíky utcában majdnem két órája járó motorral (benne a kulcs) nyitott ajtóval és lehúzott ablakkal. Mi J-vel hurcoltuk fel a kocsiból a cuccokat, és ahogy telt az idő feltűnt, hogy sehol nincsen senki az autó körül, a parkoló cetlije fél 1-kor lejárt.
Gondoltam, ha megyünk hazafelé és még mindig ott lesz, telefonálok a rendőröknek. Ők meg tudják nézni a rendszám alapján, hogy ki a tulajdonos. És ott volt. Én meg telefonáltam. Reggel már nem volt ott. Kíváncsi lennék mi lett vele... vagy kandi kamera volt, hogy kipróbálják mennyi idő alatt lopnak el Budapesten egy járó motorú autót, vagy el nem tudom képzelni, hogy mi.

The Number 23

Azért jót is írok: a héten lesz a hazai bemutatója Jim Carrey új filmjének. Nem az a kiköpött humorhegy. Jim-fanoknak - like me - hétvégén kötelező. Naná, hogy igyekszem majd nem kihagyni.

És akkor azt még meg sem említettem, hogy a jövőhéten pedig behajózik köreinkbe Jack Sparrow kapitány immáron harmadszor. Egyszerűen imádom. Nagyjából úgy 12 éves korom óta. Ill. amióta a skycsatornákon foghatóvá vált a Sat1 és az Rtl. Boldog békeidők voltak.

Na de ez a jövőhét eseménye. Az eheti ez:

Szal az úgy volt, hogy szóltam a főnöknek, hogy egy kicsit ma később jövök dolgozni, merthogy megyünk Ikeába konyhaszekrényt venni. Jó, mondta semmi gond ő úgysincs ma. Okés.
Na, első lépésben elfelejtettem, hogy eme áruház nem 9-kor, hanem 10-kor nyit. Khm. Aztán meg azt felejtettem el, hogy ott bizony jónéhány dolgot magunknak kell összeszedni. De még ez volt a legegyszerűbb, komolyan. Eddig piros pont az Ikeának. Állítólag holnap hozzák legkésőbb 2-ig, remélem így is lesz.
Aztán irány az Max City. Ott volt két hónapja a félig kifizetett ágyunk, melyre ráírták a nevünket márciusban. Ezt az ágyat teljesen kifizettünk, irány a raktár. Ahol olyan kupleráj fogadott, hogy ilyet még életemben nem láttam, J-nek kellett ide-oda toszogatnia a qrva nagy dobozokat, és persze nem találták meg. Mármint az ágyat, nem J-t. Most van egy papírunk, mely szerint ugyan ki van fizetve a cucc, de el nem hoztuk és van egy ígéret, mely szerint pénteken legkésőbb megérkezik az ágy Békéscsabáról. J. kissé morcos volt, én inkább éhes. Hát ennyi a mai napunk egyelőre, és tényleg csak "kicsivel" később értem be. Még szerencse, hogy a főnök tényleg nincsen ma. Égne a pofám veszettül.
Hétvége?
Ja, hát az egyetlen említésre méltó dolog az volt, hogy végre vitorláztunk egy jót. Jó szél volt, kapaszkodni kellett rendesen, meg ide-oda ülni a dőlések miatt, lobogott a hajunk - Totónak a füle - én meg marhára élveztem. Hát ennyi.

Belőlem tényleg péntekenként jön ki az egész héten összegyűlt felborulthormon-hegy. Komolyan, még a xar is keserű. Vagy inkább csak nincs kedvem ismét és újra Balatonra menni? Frusztrál a hülye "rokonok" örökös baszogatása, vagy csak nem vágyom Gy. "társaságára"? Asszem mindkettő egyben és mindez tudatalatt gyűlik bennem, mígnem pénteken - amikor már tényleg menni kell - kirobban belőlem az egész. Aztán végigszorongom a hétvégét. Klassz.
De azért történt jó is. Aki látta tegnap este az Eurovíziós dalizé elődöntőjét, az tudja miről beszélek. Nekem nem a szívszerelmem Rúzsa Magdi zenei stílusa, de az vitathatatlan, hogy magasan verte az egész mezőnyt. Hihetetlen hangja van annak a lánynak. Hihetetlen.

Ő J.

Mármint a jobb oldali. A bal oldali egy rodoszi néni, aki valahogy kiszúrt minket; kisettenkedett a lakásából és ékes görög szóval elmagyarázta, hogy őt márpediglen mi bizony fényképezzük le. Úgy örült a fényképnek, meg annak hogy utána meg is tudta nézni, mint egy gyerek. Hihetetlenül aranyos volt.

J. postja

Tegnap kaptunk - nem túlzás - kb. 20 kg babaruhát 0-tól úgy 1 éves korig. Két iszonyú nagy szatyor, telis-tele aranyosabbnál aranyosabb ruhácskával. J. ma bejött és hazaviszi őket. Amikor meglátta a mennyiséget közölte, hogy nem kamionnal jött. Hehehe.
Asszem a múltkori bécsi babakocsi-vadászaton rájött arra, hogy nem baj az, ha egyetlen magzata 1x-2x használt rugikban fog majd feszíteni otthon, mert iszonyatos árak vannak bébifronton. Szóval hazavitte a cuccosokat, és otthon majd belevetem magam a kupacba, mint Dagobert bácsi a lóvé közé.
Felvittem őt az étterembe, telepakolta magát bécsi szelettel, a csomagokkal ellavírozott a kocsihoz, majd a Mammutban részt vesz egy - remélhetőleg - kiadós thai masszázson. Mondhatnám hogy jó neki, de nem az. Legalább 3 helyen van gerincsérve, csigolyakopása meg még ki tudja mi mindene, és ugye a már második hónapja tartó felújítás baromira nem tesz jót neki. És még nem is hurcolkodtunk vissza.... na mindegy.
Aztán még elmegy a Kikába, hogy felmarja a tegnap említett lámpákat, és vesz még egy szál szegőlécet a parkettához, merthogy kevés lett. :o) Szép, tartalmas nap. Jó neki.
Jé, ez egy J-s post lett. Éppen ideje.

(ka)Kika

3 hete rendeltük meg a lámpákat a konyhába. Kika, Budaörs. Igen tudom fogjátok a fejeteket, egyik kolleganőm is több hónapot várt, mire megérkezett a sokszázezres ülőgarnitúrája és majd' fél évet, mire kicserélték az egyik elemét, ami a szállítás során megsérült.

Dehát ha mi egyszer ott láttuk meg. Na mindegy, megrendeltük. Kedves volt a csajszi, segítőkész stb. Aztán teltek a hetek. Gondoltam ma felhívom őket. És jól tettem. Végülis csak kb. 10 percig fütyültek a fülembe, majd egy kedves női hang - miután bediktáltam az akármilyen számunkat - közölte, hogy óóó ez már réééégen megérkezett, lehet jönni érte.

Khm. Nos szóval. Csajszi aztatat mondotta volt, hogy én NE telefonáljak, majd ők megteszik ha megérkezett. Csajszi utasításának ellenszegülve én MÉGIS telefonáltam, mire kiderül hogy már régen ott a cucc, amit ha vették volna a fáradtságot és szólnak, a hétvégén a villanyszerelő sitty-sutty fel tudott volna nyalni a falra, ezzel szemben ez az akció J-nek eléggé hosszadalmas lesz. Na mindegy.

De azért megkerestem a lámpákat. Én lenni beléjük full love. :o))) Csak a miénk nem kék mintás, hanem zöld mintás. De olyat nem találtam. E van.

Már 1/2 12 felé jár az idő és még csak most kezd el égni a gyomrom. Szép nap ez a mai.

Légyszi-légyszi valaki

Segítsetek légyszi.
Réz - vagy ha nem az nem is lenne baj - régi típusú ajtócsengőt keresnénk. Ami a lényege:
- max. 3 cm széles
- kb. 5 cm hosszú
- a közepén van a nyomógomb
A régi bérházak lakásai ajtaján voltak ilyen csengők. Azt hittük, hogy a mienk még megmenthető, de sajnos a célnál beadta a kulcsot. Szóval ha valaki tudja, hogy ha ilyet nem is, de hasonlót hol lehet venni, vagy hol van olyan üzlet, ahol réz tárgyakkal (nem dísztárgy) foglalkoznak, ossza meg velem. Hálás köszönet

Hétvége erőltetett menetben. Szombaton full takarítás, egy kis festés, egy kis villanyszerelés, meg még ami sikerült. Hazafelé még egy kis konyhaasztal és néhány konyhaszék vásárlás, majd haza és hullaként eldőlés.
Vasárnap azért lazább egy kicsit, anyáknapi ezmegaz, egy kis takarítás, kis bútorhúzogatás, pakolgatás satöbbi. Hazavánszorgás, önmagunk tisztábatétele, majd éhes siserehadként séta nagyihoz, aki kitett magáért, oltári finom kajákat készített, amit mi szemrebbenés nélkül el is pusztítottunk. Tele pocakkal haza, ágyra lerogy, fájó talpakat megmasszíroztat, konstatál, hogy semmi értelemes nincs a tévében, ezért 10-kor mély álomba zuhan. Hát ennyi.
Ja és kaptam ám én is egy szál rózsát, mint majdnemanyukat. :o)

Hűtő hitelre

Na ez is megtörtént. Még életemben soha semmit nem vettem hitelre. Egészen tegnapig. Mert nem elég nekünk a lakásfelújítás, kell még nekünk mosógép, hűtő meg még ezer ..rva drága cucc is. Mert miért ne ugye. Na szóval a hétvégén a kezembe került egy hirdetési újság - naponta 50-60 db - és valamiért nem dobtam ki kinyitás nélkül, hanem átlapoztam. Szerencsére, mert a második oldalon ott figyelt az a hűtőszekrény, amit kinéztünk már több hónapja, hogy majdan - mostanság - pont erre lesz nekünk szükségünk. Az még hagyján, hogy kb. 25000.-tal kevesebbért próbálták elsózni, mint ahogy mi néztük anno, de még 10 havi részletre is 0 Ft-tal el lehetett hozni egy fitying ráfizetés nélkül. Naná, hogy nem hittem el. Körbenéztem, körbeérdeklődtem, igen nagyon ritkán van ilyen akció itt-ott. Hát ez most ilyen. Na, tegnap elmentünk, és egy, azaz 1 Ft-ért van nekünk szépséges hűtőnk. Aztán a csekkek meg majd jönnek. Hát, így jártunk mi a hűtővásárlással. Mostmár van hitelem. Na nem esz meg a fene, azért ha nagyon akarom éppen ki tudnánk fizetni, de így most nem akartam. Had mondhassam, hogy bibibiiii nekem is van....

Ja, a hűtő meg ilyen.

Úgy tűnik az ember egy idő után megszok(hat)ja a vérvételt. Emlékszem, hogy míg januárban nagyjából elájultam és egy fél órát ücsörögtem az sztk-ban a vérvétel után ma olyan simán vettem a két fiolás variációt, mintha mindennap ez történne velem. Igaz, kissé kellemetlen a reggeli két dl tej és az egy zsemi után egy órán belül vérvételt produkálni legfőképpen akkor, ha az ember látja, hogy kb. 12 kismama vár szépen a sorára a labornál. De vettem egy nagy levegőt és bementem mindenki előtt - eztetet mondta nekem a doktor bácsi két hete, hogy tegyem így. Közöltem miért jöttem, mondták oké, akkor ide a vénát. Szúrtak, aztán már mehettem is. Laposkúszásban kifelé. Mindenkitől nem kérhettem elnézést, de egy kicsit megnyugtattak a nővérkék, hogy ezt igenis így kell csinálni. Aha, persze.
Ja, és remélem, hogy jó lesz az eredmény, mert ha nem, akkor mehetek megint csak most majd innom kell azt az ihatatlanul édes xart. És nem egyszer, hanem kétszer szúrnak. Broááá. Szóval kérek szépen egy kis szurkolást.

4 napos ünnep. Jó dolog, legfőképpen ha az ember kellőképpen ki tudja használni. Hát mi ki tudtuk. Szombaton délelőtt mérgezett egér módjára megvettük a hiányzó szanitert, a parkettát a kisszobába meg az ezernyi hozzávalót, fel is vittük a lakásba. Hazatéptünk, prezentáltam a hűtőből kivett ebédet, közben odadobtam egy kis cserkólevest, amit levittünk a telekre. Aztán még összepakoltunk 3 napra ruhát és kaját, majd proccba vágtuk magunkat - ez mondjuk esetemben kezd eléggé érdekesen kinézni - és irány Budafok meg az esküvő. Templomban eszméletlen hideg, őszinte szurkolás a 18 hetes terhes menyasszonynak hogy ne legyen rosszul a kurva szűk, de valóban nagyon szép menyasszonyi ruhában, gratuláció, majd hazatépés, kutya és cucccok bepakol, majd irány Balaton.
Ottmaradás egészen tegnap délutánig. Jó volt. Szép idő volt, barnult az arcom-karom egy kicsit, már nincsenek hullafoltjaim. :o)

Velence

Velence az űrállomásról. Mindig elképedek az ilyen képek láttán. Először azért, mert lenyűgöz a szépsége, aztán meg azért, mert hihetetlen - számomra - a technika.

A fürdőszoba majdnem teljesen készen van. Az aljzat majdnem teljesen készen van, a festést elkezdték. Ma veszünk bordűrt a gyerekszobába. Macisat. Édeset. Nem röhög. :o))

Hosszú bécsi hétvége

Pénteken reggel elindultunk Sopronba. Oda is értünk, el is foglaltuk a szállást, ami jéééé fel lett újítva, igazán kényelmes lett - persze ahhoz képest, amilyen legutóbb volt.
Aztán irány a SCS, vagyis a Shopping City Süd. Én még sosem voltam ott, nem is nagy kár így utólag. Iszonyú nagy helyen még iszonyúbb mennyiségű üzlet, de a Body Shop kivételével egyetlen olyan nem volt - na talán még a Kleider Bauer - ami itthon ne lenne megtalálható. Sétáló ember sok, vásárló alig. Az árak nagyjából mint itthon, csak vásárolni tök felesleges oda elmenni. Ez az én véleményem - nem is vettünk semmit sem az ég világon.
Szombaton irány Schönbrunn. Térkép elő, irányban vagyunk. Aha, egészen addig amíg egy kamion el nem takarta előlünk az egyetlen lejáratot. Egy órát kóvályogtunk Bécs külvárosában, mire egy rendes hapi normálisan elmagyarázta, hogy merre menjünk. Egyből megtaláltuk. Röpke 6 órát töltöttünk ott, záróra előtt fél órával hagytuk el a tett helyszínét. Viszont hazafelé csont nélkül vettük az akadályokat.
Vasárnap is irány Bécs, mivel szombaton kissé eltököltük az időt. A Burg nagyon-nagyon szép, nem mintha Schönbrunn nem lenne az, ott is elvertünk vagy 3-4 órát. Aztán még megkerestük a Kapucinus-templomot, ott vannak eltemetve a Habsburgok évszázadok óta, szegény Sissit és Ferenc Jóskát éppen restaurálják. Aztán még egy kis kolbászka, egy kis Stephans kirche, egy kis kávécska majd irány haza.
Lényeg a lényeg, jó érzés volt, hogy nem csak mandarin nyelven - nem vicc - hanem magyarul is lehet kapni fülhalgatós idegenvezetős telefont majdnem mindenhol. Igazán rendes dolog a sógoroktól. Bécs egyre koszosabb, de még mindig nagyon szép.
Hát röviden ennyi. Érdemes volt, szép volt, tanulságos volt, és nem is olyan őrülten drága. Megyünk máskor is.

Forráspont

A vízszerelő ma nemtomhanyadszor vert át minket, miután J-vel kétszer megbeszélte, - ebből egyszer a fülem hallatára - hogy ma reggel 8-kor ott lesz a lakásban és beszereli a fürdőbe a kádat. Persze nem jött. 3/4 9-kor felhívtam, hogy ugyanmámikorleszolyantünciésmikorszíveskedikmegjelennihogyrohadjonmeg. Mire ő: "Nem gondolta volna, hogy percre pontosan kell megjelenjen a burkolók előtt." Hogy a jó ...va anyádat. Komolyan nem tudom, hogy az ilyen emberekkel mit kell/lehet tenni. Mérhetetlenül hazug, arcátlan és minden lepereg róla. Ha van valakinek ötlete a szankcionálásra, ne kíméljen.

Alsóörsi holland szomszéd jókívánságokkal teli levele dobta ma fel először a hangulatomat. Igazán kedves tőle nem? Legalább egy kicsit gyakorolhatom az "angol tudásomat". Hehe.
Főnököm szerint nekem - is - fehér köpeny szindrómám van, egyébként mivel magyarázható, hogy tegnap az asszisztens nő 146-os vérnyomást mért nálam? Soha soha nem volt ilyen magas, erre hazamentünk, leültem megmérni, mert el nem hittem hogy ilyen nekem lehet. Naná, hogy 117 volt. Beszarás. Ha kitalálják, hogy nekem márpedig magas a vérnyomásom, én világgá megyek.

Nem értem

Ha egy kollega teljesen simán, rendesen megy el nyugdíjba - értem ezalatt, hogy nem létszámleépítés keretében, vagy egyéb módon - akkor miért gondolja, hogy őt teljesen jogosan megillet x összeg, nevezzük végkielégítésnek? Nem értem. Nyugdíjba vonuláskor nem jár végkielégítés én legalábbis úgy tudom. Mégis a kollegák 98%-a teljesen természetesnek érzi - és ha nem kapja meg az általa kért!! összeget, akkor mélységesen megsértődik, és őrült lobbizásba kezd - hogy nyugdíjbamenetele alkalmából a cég hozzávágjon egy igen tisztességes összeget szinte mindegy, hogy milyen címszó alatt. Komolyan és tényleg nem értem.
Én Tgyásra, Gyedre és Gyesre megyek hamarosan. Nekem nem akar átutalni valaki egy kisebb összeget? Tárgyalóképes vagyok és rugalmas.....

UPC - Mekdönci

Valamikor a múlt évben morogtam a UPC miatt. Azt továbbra is fenntartom, viszont kiegészítem azzal, hogy fejlődnek.
Igaz, hogy vártam 30 percet mire sorra kerültem, de oltári kedves ügyfélszolgálatos csajszi mindent elintézett, információkkal bőségesen ellátott sőt.... szóval igen, van ma Magyarországon olyan cég, aki képes fejleszteni az ügyfélszolgálata színvonalát.
S hogy teljes legyen az örömöm megajándékoztam magam és Lilipetit egy sajtburgerrel és egy nagy sültkrumplival a mekdönciben. Nincsenek emlékeim arról, hogy mikor ettem ilyen helyen utoljára. Hát épp ideje volt, hogy gyermek megkóstolja a kevésbé egészséges, de nagyon jól tud esni eledelek egyikét.

Keresztkérdés

Szerintetek ha az egyik mérleg szerint három hét alatt 1 kilót híztam, míg a másik szerint ugyanezen idő alatt 4-et, akkor kinek van igaza?
Megfejtéseket várok.

Körülöttem kezdenek előkerülni az ilyen-olyan iskolai osztálytársak. Ennek oka, hogy ahogy észreveszem mindenki most szül, vagy most fog vagy a testvére fog, vagy készül rá, vagy akármi. Ezek jó dolgok. És érdekes elmélázni rajta, hogy míg az anyuék korosztálya rögvest esküvő után hamar-hamar, de legkésőbb a 20-as éveinek végén szülte a babákat, addig az én korosztályom köszöni ráért. Kiélvezte a 20-as éveit, járt erre-arra, csinált ezt-azt, vagy férjhez ment vagy nem, lett neki lakása vagy nem lett, szóval nem a legelső helyen áll már a gyermekvállalás.
Ez szociológiai szempontból szomorú, egyébként meg teljesen és tökéletesen megértem magunkat. Igazunk van. Én még mindig nem érzem, hogy lemaradtam volna bármiről is és nem bánom, hogy 50 éves leszek mire a gyerekem 20 lesz. Kéne?

Aranyos

Olyan régen volt már ilyen, hiányzott.

Hajrá Kóki, hajrá Kóki, hajrá Kóki!!!!!

Tulajdonképpen

Tulajdonképpen gyönyörűséges idő volt a hétvégén. És tulajdonképpen az is isteni volt, hogy vasárnap elmentünk Bakonyba és ott csaptunk egy igazi hamisítatlan pikniket. Amolyan pokrócosat. Tulajdonképpen jó volt az is, hogy tegnap csináltam egy bazi nagy tepsi pásztortarhonyát és mindenki szerint jóóó volt.
Tulajdonképpen egyáltalán nem jó, hogy a ma reggeli Nap keltében annak a szülészetnek a főorvosa, ahol reményeim szerint világra óhajtanám pottyantani szerelmünk gyümölcsét még mindig nem tudja, hogy most kinek hogy kell majd fizetni és mennyit és miért is. Kedvencem a bizonytalanság mondtam már?

Nos nem tudtam eldönteni, hogy melyik képet is tegyem fel húsvét alkalmából, ígyhát felteszem mind a hármat. Remélem mindenki talál köztük számára kedveset.