Az ez évi utolsó

Számvetés - BUÉK

Év végi számvetés? Eddig minden évben csináltam, most valahogy nem fűlik hozzá a fogam, mert az év utolsó pillanataiban is olyan képlékeny, villámgyorsan változó körülöttünk minden, hogy nem is tudom van-e értelme. Azért megpróbálom.

Ez az év jól indult. Lilit teljesen egészségesnek nyilvánították, sikerült elmennünk hármasban a tengerhez, ami várakozáson felül jól sikerült. A nyár további része is remek volt, és jó volt hazaköltözni.

Lilit felvették oviba, méghozzá abba, ahová nagyon szerettük volna, mostanra talán már megszokta ezt a változást, bár még mindig nem fűlik hozzá igazán a foga lehet, hogy így is marad.

Úgy indult, hogy van munkahelyem. Majd a választások után kiderült, hogy nincs, majd megint hogy igen. És vissza is mentem, jó kis csapatba kerültem, mígnem közvetlenül karácsony előtt kihúzták a lábunk alól a talajt, majd a mai napon még rántottak rajta egyet. A jövő év ebből a szempontból várhatóan nem lesz rózsás.

Igazándiból ezen kívül nem sokminden történt velünk, de mérföldkövekből az idénre ennyi is megtette.

Alapvetően elmondható, hogy ami tőlünk függ, ami befolyásolni tudunk, az pozitív, ami tőlünk kívülálló, az mind negatív. Ha vagy 10 évvel fiatalabb lennék, valószínűleg most csomagolással tölteném az időmet és tűnnék elfelé az országból.

A jövő évre semmilyen perspektívánk nincs, ami azért is rendkívül zavaró, mert én nem vagyok ilyen. Tervek nélkül nekem végem. És most egyáltalán nem érzem azt, hogy bármit is terveznem lehetne.

De ne induljunk ilyen negatívan az új év felé, találtam egy olyan újévi köszöntőt, amit nem tudok kihagyni, szerintem nektek is tetszeni fog. Úgyhogy ezúton is kívánok mindenkinek

Boldog Új Évet!!!!

Nihil

Egy hete teljes hycomat üzemmódban működöm. Csigalassúsággal csinálunk mindent, J. elnevezett minket ólommadár családnak. Nagyjából nem történik semmi, és ez az utóbbi néhány hónap után kissé furcsa.

De tény:

- J. gps-e amit karácsonyra egy kisebb vagyonért kapott valószínűleg nem jó, így most a szervízben van vele

- a kávéfőzőnk, amit anyuéknak akartunk adni tönkrement, mire odaértünk vele hozzájuk, most szervízben van

- a karácsony a legjobb dolog a világon

- a nyár a másik legjobb, egyszerűen 34 éve nem tudom megszeretni a telet, folyamatosan fázom

- holnap bábszínházba megyünk

- vicces, hogy az Auchanban nincs bőrös malaccomb, de a csarnokban volt ám

- már alig várom, hogy a szilveszteri tésztasalátát elkészíthessem

- a szilvesztert, mint olyat továbbra sem szeretem

- rettenetesen rühellem a januárt

- végre sikerült eltalálni a karácsonyi sütik indokolt és fogyasztható mennyiségét, ami azt jelenti, hogy kellemes mennyiségben fogynak és nem úgy tűnik, hogy ki kellene őket néhány hét múlva aszottan és szárazan dobni őket

- vannak emberek, akik valószínűleg jól érzik magukat attól, ha kellemetlen helyzetbe hozhatnak - egyre kevésbé szeretem őket

- január első két hétvégéjére már megvan a programunk - ez mulatságos, ennyi időre előre általátban sosem tervezek

- mondom ezt, amikor a holnapi bábszínház jegyeket már októberben megvettem

- jó néha unatkozni, még akkor is, ha egyesek szerint ez erősen elítélendő dolog

Hát ennyi.

:o)))

Még sose blogoltam a konyhából, gőzölgő edényektől és sütiktől körbevéve, de meg lehet szokni.
Töltött káposzta kész, körtekrémleves kész, husi sül, krumplipüré készül, husik sütésre előkészítve, már csak a harcsapaprikás hibádzik és a túróscsusza, de az sitty-sutty meglesz.

Mindenkinek nagyon békés, boldog karácsonyt kívánok!!!!

Célegyenes

"Új" hajam van, vettem csomagoló papírt, J. ajándéka okés, és a tűzhelyen rotyog a töltött káposzta.
Célegyenesbe fordultunk. :o)

Ő

Igazi arany hétvége

Szombaton elindultunk becserkészni az adventi Bécset. Kemény útunk volt, nagy hóesés, lassú haladás de azért csak odaértünk.

Tisztelettel jelentem, Bécset megszállták a magyarok. A Kartner strasse, Graben, Burg, Városháza, Mária Terézi szobor környékén elvétve lehetett hallani egy-egy szlovák, vagy cseh hangot, magyart azonban mindenhol. Mintha itthon sétáltam volna. Elképesztő. Azért megvettük álmaink Nespressoját, kaptunk hozzá 250 kapszulát. Beraktuk a csomagtartóba és nekivágtunk a téli Bécsnek.

Megebédeltünk Figlmüllernél - jajjj, isteni az a krumpli saláta - érdemes volt 20 percet várni az asztalra.

Aztán még megvártuk, hogy kicsit besötétedjen és megint elámultunk az adventi fényeken. Autóba be és irány haza. Kicsit elfáradtunk, finomat ettünk, és annyian voltak az autópályán, mint nyáron az M7-en vasárnap délután hazafelé. Hihetetlen, de komolyan.

Mai google

Jane Austen 235 éves lenne. Nagyon szeretem a regényeit.

Igen

Igen, Lili ma oviba ment. Végre.
Igen, csak úgy tudtuk rábeszélni a "menésre", hogy bevetettük az új piros kopogós cipő aduászt.
Igen, megígérte, hogy nem lesz hiszti.
Igen, betartotta.
Igen, büszke vagyok.
Igen, J. elfelejtette megkérdezni az ovinénit, hogy mikor ebédelnek, hogy a nagyi pöccre ott lehessen érte ebéd után.
Igen, ma még csak félnapos.
Igen, holnap már nagyon ott kéne aludjon.
Igen, igyekszünk figyelni a gyerek lelkére. Meg a torkára, meg a fülére, meg a tüdejére.
Igen, tényleg csak 4 napot jár ebben a hónapban/évben oviba.
Igen, ez valóban katasztrófa.
Nem, nem vagyok elkeseredve, bizakodom, hogy ezalatt a 4 nap alatt nem szed össze már több betegséget, mert
Igen, akkor tutira megbolondulok.

Jó

Valahogy jó volt ma reggel nyakig felöltözve sapka-sál-kesztyű kombóban várni a buszra és még az is jól esett, hogy a metróból kiérve mellbevágott a csontig hatoló hideg. Jó volt reggel látni a hóleples várost, és az is jó, hogy most százágra süt a nap, ami becsapós, mert a hideg most marad.
Az ilyet szeretem. De ha elkezd esni a hó vagy az eső és fújni a szél.... na akkor brrrr vége a szeretemnek.
Nem akarok inni előre a medve bőrére, de valahogy mintha látnám az alagút végén a fényt pislákolni. Vagy a vesztemet érzem. Vagy nem tudom. Most jó.

Végre

Az első jókedvű, klassz nap már nem tudom mióta.
Reggel végre nem kellett korán kelni, így családilag aludtunk fél 9-ig, így kicsit elcsúszott a nap, de a fene sem bánta, átaludtuk az éjszakát, ilyen idestova legalább 3 hete nem volt.
Aztán elkezdett hullani a hó, mi nyakunkba vettük a karácsonyi várost és sikerrel jártunk.
Lili ismét jól érezte magát papival, mi sem voltunk feszültek végre, nem tudom mióta ismét tudtam szívből nevetni J. viccein.
Beszereztük a maradék hiányzó ajándékokat, (már tényleg csak alig vagyok adós pár aprósággal) és már a fenyőfa is az erkélyen várakozik a nagyjelenetre.
Jajj, annyira kellene még néhány ilyen nap, hogy helyrebillenjen a lelkem.... de ne legyek elégedetlen; ez is isteni volt.

Ugye

Egy ilyen hosszú negatív periódus után ugye már csak jó jöhet? Mondjuk hogy holnap mindent meg tudok venni és szombaton is sikerrel járunk a naaaagy karácsonyi bevásárlás alkalmával. Ez a minimum.
És hogy Lili a jövőhét második felétől megint mehet oviba. Ugye ugye ugye?????

Mondtam

én, hogy nem szabad munka közben zenét hallgatnom fülivel. Hát nem megmondtam. :o))))))

Mai google

Mikulás

Mindenkinek nagyon kellemes Mikulás/Télapó várást kívánok. Annak is, aki még hisz benne, annak is aki már nem, és annak is, aki azon dolgozik, hogy valaki(k) még hihessen benne egy ideig. :o))

Kubu

Azt mondja meg nekem valaki illetékes, hogy mi a jó fityfenét tesznek a Kububa, hogy minden, értsd MINDEN általam ismert kiskorú addig issza, míg valamennyi is lötyög a műanyag palackban.

És ez érvényes az én enni/inni alig akaró lányomra is, még akkor is, ha beteg. Ép ésszel fel nem foghatom, hogy hogy képesek a 3 deci tömény cuccot egy szuszra lepocakozni, de megteszik.

Már gondolkodtam azon, hogy írok a Kubu gyártójának, hogy valljanak, mivel kábítják a törpéket. Gondolom hiába is várnék válaszra és én is megkóstoltam. Rossz. Szerintem legalábbis.

Én mindenesetre ritkán adok Lilinek, azonban érdemes akkor megfigyelni a felcsillanó tekintetét. Merthogy legyen bármilyen jóllakva az adott ebéd/vacsorától, a Kubu az szent és sérthetetlen és befejezhetetlen. Ha van rá valakinek értelmes magyarázata, ne tartsa magában.

És akkor bemegy a szobába pizsamába, merthogy öltözzünk fel. És kijön talpig felöltözve.
Levette a pizsit, felvette a bugyit, a zoknit, a nadrágot, a felsőt és rá a mellényt. Sőt, még be is zippzározta. Leesett az állam.
Viszont az a csillogó, boldog szempár.... na az ér a legtöbbet.

Napi

Pizsamában kócosan, két köhögés között zsírkrétával telefont rajzol nem is rosszul, majd az elkészült képet kivágja. Egyszerűen imádom. :o))

Olvastam

Igazi jó kis ponyva. Jobb, mint az író első kötete, annak már a 100. oldalán tudtam, hogy mi fog történni a többi 350-en. Szóval kikapcsolódásként tökéletes mondjuk metrón, vagy a 7-es buszon reggel...

Szerda

Esik a hó, Lili lényegesen jobban van - a tegnap esti fennforgás után - még a kedvem is jobb. :o))