Szombat délután

Tegnaptól tavaszi fesztivál van, ennek keretében kirakodós a Vörösmarty tér, ennek tudatában elmentünk ma délután családilag - ez ritka alkalom, hogy mindhárman egyszerre csak úgy, úgyhogy nagyon örültem neki.

Lili végigült egy rézfúvósokkal dúsított pantomim előadást - tapsolt, nevetett amikor kellett, eszem megáll - kergetett galambokat, kapott egy nemez golyókból álló karkötőt, benyomott egy becsületes adag kókuszos izét, egyáltalán nagyon jól érezte magát.

És én is kaptam egy száraz virágokból álló koszorút. Már nagyon régen fájt a szívem egy ilyenre, de valahogy sosem vitt rá a lélek, hogy beruházzak egybe, hát most kaptam.

Úgyhogy mostmár lassacskán a konyha kezdi felölteni azt a ruháját, amit én is nagyon szeretnék.

Ma van a tavasz első napja!!!

Amikor segítséget kérsz egy barátodtól, ő pedig készségesnek tűnik, majd onnantról fogva nem keres, nem tudod elérni, nem jelentkezik, akkor te mire gondolsz?
Nem tud segíteni és nem meri megmondani, nem akar segíteni és nem meri megmondani, elfelejtette, hogy megígérte - ez nem jó, mert látnia kellett, hogy kerested - vagy egész egyszerűen csak magasról tesz rád?
Basszus miért vacakolnak mostanában a barátságok minden szinten?

Lili, a bili meg a pisi

Lili úgy egy hete veszettül vetkőzik. Egyfolytában rángatja le magáról a cuccokat, de leginkább a pizsamát reggel. Ez nagy szó, mert pár nappal ezelőttig alig tudtam leimádkozni róla ugyanezt a becses ruhadarabot és az éjjeli pelustól történő elbúcsúzás is rendszeres tragédiába torkollott.

De mostanában nemcsak a pizsit, hanem a pelust is tuszkolja le magáról.

Ezért mostanában intenzívebben vetem be a bilis hadműveletet.

Ma reggel is lekapta magáról a macis pizsamát, letornázta a teli pelust és aló mars, csak úgy egy szál semmiben elindult szaladgálni a lakásban. Én meg előkaptam a bilit, ő meg rácsüccsent. Mondtam, hogy akkor most itt üldögélünk egy picit, Lili meg megpróbál belepisilni, vagy belekakilni jó? Oké - bólintott, és kérte a cumiját. Én el a cumiért és mire visszaértem, Lili belevarázsolt egy jó adag pisit a bilibe. (az más kérdés, hogy aztán könyékig belemászott)

Én a hirtelen örömtől jól elérzékenyültem, majd hihetetlenül megdicsértem, aztán együtt elvittük a "termést" és leküldtük a wc-be.

Nyilván tisztában vagyok vele, hogy ez

a. lehet hogy csak véletlen volt

b. abszolút nem lesz rendszeres egyelőre

de akkor is nagyon büszke vagyok a csajra, mert már érzékeli a dolgokat a kell és a nem kell között. Talán jó úton haladunk.

Kalács te foszlós

Imádom a kalácsot. Gyerekkoromban a vasárnapi reggeli mindig kalács volt vajjal és általában házi lekvárral és természetesen kakaóval.

Mióta férjhez mentem ez elmaradt, mert

a.) J. nem szereti a kakaót

b.) neki a kalács kevés kajának, ő a húst szereti ipari mennyiségben

c.) magamnak minek vegyek meg egy fél kilós kalácsot

d.) manapság már nem olyan jók a bolti kalácsok mint régen.

DE ENNEK VÉGE!!! Merthogy van nekem ugye kenyérsütő gépem, és kb. 2 sikertelen próbálkozás után végre megtaláltam az igazi, a hamisítatlan, a tökéletes kalács receptet. Kicsit macerás, de tökéletesen megéri a fáradtságot. Az nlc-n találtam, hála érte már nem is tudom kinek - mivel tényleg nem emlékszem ki írta le, nagyon szívesen elküldöm aki kéri, de nem rakom fel ide, még a végén plágiummal vádolnak.

Szóval nagyon finom és szép kalácsot sikerült rittyentenem ma, és már nem érdekel az sem, hogy J. nincs oda érte annyira. Mert ugye kalácsot lehet enni teával is és egyen hozzá húst.

Én meg majd jól megkenem vajjal. Holnap reggel.

Lovacska

Gyönyörű idő lévén - idén talán az első ilyen alkalommal - fogtuk magunkat és a prücsköt (Lili) és elmentünk a Hajógyári szigetre. Szigorúan vinnünk kellett magunkkal a kicsi babakocsit is, amiért masszív hiszti volt, mert a csaj nem hitte el, hogy amikor beül a kocsiba, akkor anya nem azért veszi el tőle, mert otthon hagyjuk, hanem csak mert berakjuk a csomagtartóba, mint a rendes nagyot, szóval kisebb zökkenőkkel elindultunk és oda is értünk csont nélkül.
Lili először azon döbbent le, hogy kb. 3 méterenként kutyák jöttek vele szembe különféle méretben, színben és fajtában - esetleg fajtátlanságban - aztán rájött, hogy ő felismeri a dolgokat amik körülveszik - úgy mint fa, fű, vaú, baba, bácsi - és azt a nyavalyás babakocsit mindössze kb. 10 méteren keresztül óhajtotta tolni, utána én voltam a szerencsés, aki vihettem.
Aztán találtunk egy játszóteret - állati jó, nagyon újnak néz ki - és Lililány életében először lovagolt. Igazi lovon - jó, póni volt, de akkor is ló - ment 3-4 kört, peckesen ült a pici lány, stikában magától még meg is simogatta a lovacskát és hatalmas vigyorokkal nézegetett körbe-körbe. (képet csak a telefonommal tudtam csinálni, majd berakom)
Én meg naná hogy baromi büszke voltam - én ugyanis sose mertem felülni egyetlen lóra sem, és valószínűleg ki is marad az életemből. Ergo, a pici lány máris átélt valami olyat, amilyet az anyja még nem. Ez klassz.
Aztán még hintázott, csúszott, mászott, pörgött, forgott egy jó adagot és elindultunk haza. Félúton elájult, de csak addig tartott a jóvilág, míg haza nem értünk, itthon aztán feléledt és le sem állt mostanáig - most viszont kb. 3 perc alatt elaludt.
A lovacskázás akkora élmény volt neki, hogy egész nap arról beszéltünk, hogy a Lili ült a lovon, a bácsi vezette és a Lili megsimizte a pacit és igen, a Lili ült a lovon, a bácsi vezette.......
Asszem megyünk a jövőhéten is.

Lili főz, és nem mellékesen elmúlt 19 hónapos

Nekiveselkedek a feladatnak...

Jól megkeverem....

Na anya, szerinted elég benne a só?...

Na jó, akkor még kavarintok rajta néhányat...

És biztos, ami biztos ráteszem a fedőt, abból gond nem lehet.

Fogyik...

12 nap alatt -4,5 kg. Szerintem nem rossz. Kicsit többet szerettem volna, de most ennyit sikerült. Egy kis szünet és folyt. köv.

Bonanza

Pár napja apuéktól átvándorolt hozzám egy cipősdoboznyi kazetta, mondván ne ő dobja ki, dobjam ki inkább én.

Hát kibontottam. És tele van remekbeszabott Bonanza és Ákos és Sipos F. és bolíviai és egyéb népzenei kazettákkal.

Gondoltam ááá, már úgyse jók, de azért beraktam egyet. (Lili nagy érdeklődve figyelte a cselekményt és rögvest ki is vesézett két kazettát, nem látott még ilyet, ő már a XXI. század gyermeke) És igen, még jók.

Így történt, hogy tegnap délután és ma is Bonanza Banzai nótára rázzuk a csajjal. Merthogy ahogy felhangzott az első néhány ütem, Lili elkezdett riszálni. Hát akkor szóljon az Elmondatott, a Colours, a Nem ér semmit a dal, a Kihalt minden, a Coming around és legfőképpen az Induljon a banzai.

Basszus, idestova 20 évesek ezek a dalok, én meg úgy örültem neki, mint majom a farkának - ebből látszik, hogy sajnos öregszem. Meg annak is, hogy Lililány ütemesen billeg rá. (Halász Judit nem hatja meg, az Alma együttes viszont igen - hiába, abban pasik vannak)

Lépcsőre fel

Lili megtanult - vagy még tanulgatja - egyedül menni a lépcsőn le és fel. Történt mindez a Művészetek Palotájában a bordó bársonnyal borított főlépcsőn 3 emeleten keresztül. (hol máshol) Le és fel, le és fel le és fel. Nyújtottam neki a kezem, hogy fogd anya kezét segítek, óvatosan, ő meg közölte, hogy nem és szépen learaszolgatott. Majd amikor rájött, hogy igen megy egyedül is, csak úgy lubickolt az örömmámorban, hangosakat kurjantgatott nagy boldogságában. Én meg büszke voltam rá és angyali türelemmel vártam, hogy kilépcsőzze magát.

Volt ennek másik hozománya is, rendesen elfáradt, és itthon békésen szunyált két órát - ez ritka mint a fehér holló - így én nyugiban megcsinálhattam az ebédet, amit be is nyomott becsülettel - ez is ritkaság.

Hát igen, tanul a gyerek, nő a gyerek, függetlenedik a gyerek. Asszem lassan befizethetünk neki egy kocsira is, hátha hamarosan úgy dönt, hogy nem óhajt velünk egy közlekedési eszközzel jönni-menni a nagy önállóságban.

Nyühühűűűűgös

Jahahajjj, nyűgös vagyok.
Lili iszonyúan hisztis, baromi válogatós a kajában, ma végre eljutottunk játszótérre, ott is hisztizett, ha nem kapta meg a lapátot, nem akart hintázni, legalább csúszott néhányat egyedül.
Új jelenség, hogy nem lehet leimádkozni róla a pelenkát. Eddig mindenkinek hisztériázott miatta, csak nekem nem, de tegnap óta már nekem is időnként fizikai erő kell, hogy leszedjem róla a koszos pelust. Iszonyatosan elfáradok ezekben a felesleges küzdelmekben. Hiába énekelek, hülyéskedek, semmi nem jön már be ami eddig remekül bevált, ugyanakkor felnőtt ésszel azt sem értem, hogy miért kell ragaszkodni egy totálisan teli, iszonyúan büdös pelenkához, amikor örül a tisztának. Nem értem. Csak elfáradok tőle, és a nap végére már alig várom, hogy J. hazajöjjön és ne kelljen egyfolytában Lilivel foglalkozni. Ő meg édesem jön, hogy anyaanyaanya. Merthogy az utóbbi hónapban rettenetesen anyás lett. Ez is új.
Hát szóval ezek vannak. Meg a március. Meg már alig várom, hogy végre tényleg itt legyen a tavasz, nem bírom már a hideg undorító napokat. És némi változatosságot is szeretnék. Asszem elmegyek fodrászhoz. Mondtam már, hogy nyűgös vagyok?