Összes oldalmegjelenítés

2005. december 29., csütörtök

Hó - eső

Az úgy volt, hogy elkezdett szakadni a hó. Elhúztuk a függönyöket, hogy lássuk ahogy jobbról-balra, balról-jobbra, cikkcakkban és össze-vissza de szakadatlanul hullik. Annyira szép.

Másnap behúztuk a függönyt, hogy ne lássuk, ahogy ömlik az eső. Jobbról-balra, oda-vissza, cikkcakkban. Pedig nem is nagy a különbség.

Szegény eső. Rossz lehet neki.

Harry Potter - sapkában

Megnéztük aktuális Harry Pottert a Camponában. Arra mindenképpen jó volt, hogy ne otthon nézzük a tv-t, és hálás köszönetem a mozisoknak, hogy nagyjából félidőben berekesztették a filmet és negyed órás szünetet rendeltek el. Aztán szépen visszacsorgott a nép and the movie must go on.
De ennél sokkal lényegesebb, hogy kaptam egy remek sapkát J-től. Úgy tűnik öregszem, mert a svájci sapkámban lefagyott a fülem. Ezt eddig nem tapasztaltam, úgyhogy a mostani olyan mint egy rohambili (apu után szabadon) de nem éri a fülem a hideg. Juhéjjj.

Egér

Pöcök földöntúli boldogsággal hajtotta szanta és széjjel a műegeret, amit karácsonyra vettem neki. Az már más kérdés, hogy távozásunk után Töki félig megette. Mármint az egeret.
Nem baj, vettünk helyette Pöcöknek egy felhúzós szürkét, és egy olyat mint az első volt, csak nagyobbat.
Rossz rágondolni, hogy mi lesz ha egyszer lesz egy gyerekünk...

Szenteste

Tulajdonképpen szinte majdnem minden rendben volt. 23-án és 24-én egész álló nap a konyhában szariztunk J-vel. Ez rendben is volt, az más kérdés, hogy kicsit túlzásba vittük. De azért jó volt. Volt kaja, pia, ajándék és miegyéb.
Jövőre másképp csinálom az biztos.

2005. december 22., csütörtök

Pierrot koncert

Most mondta a rádió, hogy a december 27-i koncert elmarad. Basszus. Még szerencse, hogy lemondtam a jegyeket. Felrobbantam volna.
De vajon mi lehet a baj? Keresek-keresek....

Mai google :o))

2005. december 21., szerda

Most cuccoltam fel a főnöknek egy kb. 20.000.- értékű karácsonyi ajándékot egy cégtől. Mire ő:
- Mi ez a szar?

Nabazmeg. Eddig az volt a baja, hogy alig kap valamit az idén. Ez a szar egyébként egy díszcsomagolású karácsonyi süti, egy 20 cm-es élő feldíszített karácsonyfa, egy dísznaptár, és egy üveg akármi. Tényleg szar. Vagy annak való.
Direkt megérdemli. Ilyenkor tudnék felrobbanni. De nekem természetesen még semmit sem ajánlott fel a 800 naptár, 20 tollkészlet és 500 könyvből. Ez van.

Pankának

2005. december 20., kedd

Agyleszívás

A telefonom szerint ma eddig 68 bejövő hívás volt, 24 kimenő, levezényeltem egy vezetői karácsonyt, egyfolytában mosolyogtam, állatira örültem a karácsonyi ajándékoknak, bizniceltem Kanbékával, (időközben 69 bejövő, illetve 70), csevegtem az egyik vezetővel, mert Ő qrvára ráért, lecsekkoltam hogy Jani a halakon kívül mindent megvett, végre van ajándéka a Gyulának, még legyártottam 4 karácsonyi üzleti csomagot és több tucat karácsonyi képeslapot - és a sajátjainkat sem felejtettem el (jippijéé), észben tartom, hogy hazafelé még be kell zuhanjak a Mammutba, ott is két helyre, és örülök annak, hogy nemiske torka nem fáj már a hideg vizes ruhától.
Kifelejtettem, hogy elintéztem az irodaszereseket, lepattintottam az egyik kolleganőt, elküldtem a francba a portást, és negédesen mosolyogtam az egyik leghernyóbb kolleganőre, akit valaha a Föld a hátán hordott.
És ehhez képest még csak fél 3 múlt.
Van még időm úgy kb. 40 telefonra, még tudok mosolyogni (de már spórolni kell vele, hogy otthonra is maradjon) viszont fáj a gyomrom az idegességtől, még nem ettem rendesen és megdöglök a főnök cigifüstjétől.
Szép a mai nap.

Rámenős és bizalmatlan

Egy topictárs szerint vagy ez vagyok vagy az. Tökmindegy, mindegyikben van igazság. Meg abban is, hogy egyáltalán nem bízom már az emberekben, természetesen a családomon kívül. Túl sokan és túl sokszor átvertek már. Meguntam, így védekezek. Ez van.

Full

A Moszkva tér megtelt. Így első ránézésre az alábbi dolgokkal találkozik az ember tekintete:
- vízzel telt befőttes üvegeket püfölő pasi
- áll-indián Bolíviai plébekkel 10 méterrel arrébb
- karácsonyi bóvlivárás az egyik oldalon
- óriási fakereszt középen halódó mécsesekkel
- a másik csücsökben fenyőfákat árulnak
- fakereszt mellett hatalmas feldíszített karácsonyfa (szerintem ez az egyetlen ami szép)
- koldusok
- ingyenes ételosztók és a hozzájuk tartozó tömeg
- terítő, bugyi, és virágárusok
- a lépcső mellett az elmaradhatatlan hegedűs a kutyájával
- a délután munkából hazainduló embertömeg
- és végül néhány tucat bkv jármű

Minden ósdisága és mocska ellenére szeretem ezt a teret.

2005. december 19., hétfő

barmold le az ingatlanost és másfél órán belül hoz érdeklődőt a kéglire. miért így megy ez basszameg?

A hétvége

valahol félúton elmaradt. Illetve lehet, hogy volt csak én nem vettem észre.
Szombaton fenyőfavásárlás - állati szépet vettünk, persze Jani magára kente a fenyőgyantát és naná hogy az új kabátja volt rajta, úgyhogy első körben örömködés helyett bosszúskodás volt napirenden - délután meg végeláthatatlan sütisütés volt a napirendi pont. De legalább ezen is túl vagyunk.
Vasárnap délelőtt elkezdtük a nagytakarítást, viszonylag jól haladtunk de mázli, hogy Jani a héten már otthon van, egyébként csak amolyan nagyjából-takarítás lenne belőle.
Délután - végre - ideális idő volt némi Vörösmarty tér nézésre. Valószínűleg Budapest lakossága is ezt gondolta, mert iszonyú tömeg volt. Viszonylagos gyorsasággal megvettük amit meg kellett, aztán még elevickéltünk a Mekiig egy forró csokiért - a téren csak forralt bort lehet venni az meg brrrrr - és aztán nekiindultunk az Andrássy útnak. Egyébként is ez a kedvenc utcám Pesten, de most teljesen elérzékenyültem tőle, annyira gyönyörűen fel van díszítve.
Útközben találtunk egy antikvitást, minek eredményeképpen velünk jött egy 70-es évek beli Bánk Bán 3 db-os és szövegkönyvvel ellátott példány (nem vagyok normális), valamint egy ősrégi Mezey Mária duplalemez. Meg majdnem Latabár cvikkere is, de az ára 130.000.- kissé elnagyoltnak találtatott, így a vitrinben maradt.

2005. december 16., péntek

Lófaszt hallotta meg. Szarrá áztam, míg elrohantam a piacra meg vissza. ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!
Lehet, hogy az illetékes meghallotta az előbbit?
Elállt a mindenféle és próbálkozik a nap.

Vörösmarty tér

Valaki odafenn baromira nem akarja, hogy az idén megnézzem az Adventi vásárt a Vörösmarty téren.
Először szakadt az eső, Jani haza akart menni.
Másodszor mire odaértünk, az bódék egyik fele zárva volt, a másik fele éppen pakolt.
Most meg szakad a havaseső, de délutánra lehet, hogy hó lesz belőle, szóval katasztrófa.
De azért lehet, hogy csak jusztis elmegyek, legfeljebb hóember lesz belőlem mire hazaérek.

2005. december 15., csütörtök

Óra

Elfelejtettük felhúzni. Ígyhát 6 helyett 3/4 7-kor ébredtem ÉN, merthogy Jani még édesdeden szunyált.
Belesúgom a fülébe, hogy kedves, kicsit késő van, mire ő jó akkor futás. És alszik tovább... khm. Na én futottam, és semmivel sem értem be később, mint amikor 6-kor kelünk.
Ergo rohadtul el tudom tökölni az időt reggel; és még mindig képes vagyok hatékonyan cirkálni a lakásban ha szükség van rá. Ez jó.

És tegnap kaptam 5 szál sárga rózsát a Tescoban. Romantika hegyek....

2005. december 14., szerda

Aluminium clorohydrat

Napok óta ezen morfondírozom.
A múlt héten volt egyik este akármelyik adón, hogy a ma Magyarországon található golyós izzadásgátló deok döntő többségében megtalálható ez a izé és erről kimutatták, hogy mellrákot okozhat, mivel beszívódik a mirigyekbe és stb. és stb.
Repülőstartban olvastam ki mindkét golyós deom tartalmát és naná hogy mind a kettőben van.
Másnap bevágódtam a DM-be és szépen komótosan - a biztonsági őr szúrós tekintetétől övezve - kiolvastam az összes golyós deot. És mindegyikben van aluminium akármicsodácska. Tehát nemhogy a döntő többségben, hanem mindegyikben.
Közhírré tétetik, hogy hééé lányok ilyen gond van, de dögölj meg nyugodtan, mert úgysem találsz olyat, amiben ez a szar nincs benne. Úgyhogy felelősséged teljes tudatában nyomod magadba a káros anyagot. Na most akkor mi van????
Az van, hogy a hétvégén vettem egy FLP-s aloés stiftet, amit úúútálok mert nem golyós, de viszonylag jó illata van és reménykedem, hogy nem az évek óta beszívódott aluminium izétől leszek rákos, hanem valami mástól.
Így egyet már kiküszöböltem. Talán. Biztosíték erre nagy nulla. :o(((
XXI. sz. Magyarország

Árvácska

A Dózsa György térnél van három hatalmas virágágyás. Évek óta minden reggel megcsodálom az aktuális virágkölteményeket. Idén nyáron azonban nem ültettek semmit sem fővárosunk kertészei, hanem inkább megvárták, amíg a gaz nagyjából derékig érő lett. Na akkor lekaszálták. Szomorú látvány volt.
Aztán november elején rendbehozták az ágyásokat, és teleültették sok-sok száz árvácskával. Reggel még semmi, délutánra virághegyek. Annyira szép volt, hogy csak na. És tegnap észrevettem, hogy a virágokat óvatosan betakargatták télire fenyőágakkal.
Legyen szép téli álmuk.

2005. december 12., hétfő

Palacsinta és Gödöllő

Felavattam az új palacsinta sütőt. És működik. Egy se égett oda - na jó a legelsőt igen tisztességesen kiolajoztam, de akkor is. Csináltam lekvárost, kakaóst, és túróst. Mindösszesen nagyjából úgy 60-65 darabot. Nagyon büszke voltam magamra. És apu ugyanúgy nyelte a lekvárosat, mint otthon. Erre még büszkébb voltam.

Szombaton elmentünk Gödöllőre.
Az, hogy beharangozták, hogy ez lesz meg az lesz, meg korhű ruhákban sétakocsizás meg tárlatvezetés meg miegyéb, nahát ehhez képest kb. 3-4 szegény szerencsétlen árus didergett az udvaron, a jégpálya műanyagból volt, korhű jelmezes vezetés nuku, de 3 teljes áru belépő majdnem 5000.- . Egy eldugott "katakombában", 100 fokban nyomorgott néhány árus, aki horribilis pénzért akart eladni ezt-azt, (pl. csengettyű 3000.-ért; ennyiért a Vörösmarty téren már kezet is csókolnak) és tele volt az egész kastély ukrán "menekültekkel", akik az esti koncertre érkeztek, amire úgy egyébként 5500.- volt a beugró.
A kastély mindettől elvonatkoztatva gyönyörűséges, Sissi ibolyakék lakosztálya elképesztő, és már egy újabb szárnyat megcsináltak azóta, hogy legutóbb ott jártunk.
Mindent összevetve megérte elmenni, de Gödöllőnek még egy kicsit gyakorolnia kell az adventi vásározást. Talán majd jövőre.

2005. december 9., péntek

Trammtamtaaatramtamtaaam

Jani a hét elején az egyik partnerétől kapott egy hóember, akasztóval a feje tetején. Ha megnyomom a hasát - szegény - elkezd karácsonyi dalokat fújni. Rettenetesen giccses dolog, de első lelkesedésemben felakasztottam a konyhaajtó kilincsére.
Azóta minden reggel kényszerem van, hogy megnyomjam szegényt. De csak reggel (pszichológusok ide). És akkor rázendít. We wish you a merry christmas, Gingle bells, óó Tannenbaum ésatöbbi.
És ettől nekem állati jó kedvem lesz. Trallalázva kőrözök a lakásban, tramtrammolva húzom a csizmám és vigyorogva rohanok a villamos után.
Giccs ide, giccs oda, megszerettem ezt a hóembert.
De honnan szerzek húsvétra locsoló verset kántáló nyulat a kilincsre???

2005. december 8., csütörtök

Fókuszcsoport

Voltam már közvéleménykutatásos fókuszcsoportos beszélgetésen, de a tegnapi nagyon jól sikerült, szeretném hinni hogy más is hasznosnak ítéli. Egy új konstrukciós internet használós cuccról volt szó, hát majd meglátjuk. Mindenesetre a tesztelős árak horror szintet vertek, ilyen árakkal teljesen esélytelenek a mai nagy magyar átlagfogyasztói piacon.
Viszont meglepetésként kaptunk 5000.-os Libri vásárlási utalványt. Mondtam már, hogy szeretem a meglepetéseket? Persze csak a jókat.

2005. december 6., kedd

2005. december 5., hétfő

Mikulásvirág


Pénteken hosszas vacillálás után megvettem a piacon egy álomszép mikulásvirágot teljesen baráti áron. Miután hosszasan matattam a pulton lévő példányok között, az eladó csaj közölte, hogy ááá ne ezekből válasszak, majd ugyanezzel a mozdulattal kikapta a pult mögül a létező legszebbet. Naná hogy hazavittem.
Amikor elújságoltam Janinak, hogy képzeld és szép és nagy és ilyen és olyan, közölte hogy akkor most ugye nagyon muszáj volt megvenni? Merthogy ezt hozott volna a Mikulás.... Na jó de én ezt meg honnan tudjam???
Na ezek után ma kaptam valakitől egy másodikat is, ami szintén hatalmas, szépséges és Mikulásvirág. De ezt már nem újságolom el. Csak szimplán hazaállítok vele. Lesz ami lesz.

Pöcök = Mata Hari




Pöcök növekszik, ez kétségtelen. Napról-napra nagyobb, édesebb a kis pofája és egyre kedvesebb. Tegnap végre csináltam róla néhány (khm) képet úgyhogy fel is teszek egyet kettőt.
Mikor este hazavittük anyuékat, Mata Hari alias Pöcök 4 házzal arrébb az utca közepén állt és kétségbeesetten nyekergett.
Diagnózis: fázott, fáradt volt és éhes, és baromira nem tudta hogy hol van. Sánta ló vágtában érterohantam és felkaptam az ölembe mire kb. 3 másodperc múlva hálás dorombolásba kezdett. Aztán a konyhában befalta az aznapi kajáját.
Konklúzió: Mata Hari még pici Mata Hari, ezért nem lenne jó ha még nagyon messzire elkolbászolna a háztól. Én ezt neki el is magyaráztam, de kétséges hogy megértette-e.

Pech

Miután két hét alatt két téli cipőm is tönkrement - egy félmagasszárú fekete fűzősnek keresztbe elrepedt a talpa, a barna féllábszrig érő csizmám egész egyszerűen a kisujjamnál elszakadt - kénytelenek voltunk szombaton levadászni egy csizmát.
Valljuk be, már hetek óta néztem a kirakatban. A múlt héten be is mentem az üzletbe és megcsodáltam közelről is. Így hát szombaton megvettem. Tamaris, antishokk sarokkal, barna-fekete variáció és álomszép. Az ára is. De muszáj volt megvenni, ígyhát otthon figyel a szekrényben. Persze ma nem vettem fel - nagyon büszke vagyok magamra - mert iszonyú szutyok idő van, és hát azé ez a gyönyörűség mégse ilyen pocsék időre való. Majd holnap ebbe jön a Mikulás jól.

2005. december 2., péntek

Vízi liliom


Néhány napja kaptam Janitól. Egy kis üvegvázában van egy szál virág. Éppen csak kipattant bimbó volt, amikor hozta és mostanra már majdnem teljesen kinyílt. Állítólag 3 hétig szép. Az illata semmihez sem fogható. Kaptam én már orchideát fürtökben meg mindenféle különleges virágot, de eddig ez visz mindent.Lehet, hogy hülyeség de nagyon nagy örömöt szerzett vele; minden nap ahogy hazaérek az az első teendőm, hogy köszönök neki, megnézem mennyi vizet "ivott", pótolom ha szükséges, megillatolom és nagyon óvatosan visszateszem a helyére, aztán gyönyörködöm benne egy picit. Pedig csak egy virág, de mégis...

Ma reggel

ahogy a 18-as villamos araszolt velem a rakparton átbambultam a pesti oldalra és az ég pontosan úgy nézett ki, mint a hollywoodi katasztrófa filmekben, amikor már majdnem itt vannak a gonosz földönkívüli megszállók. Szürke, lilás, gonosz és baljóslatú volt. Isten bizony már csak a vészjósló zenekari aláfestés hiányzott. Nagyon elkezdtem fázni.
Azt hiszem a tél ma nem a legszebb arcát fordította felém. Sebaj, majd holnap.
Life is a flower - nyöszörgi most az Ace of Bace a rádióból. Ja, az.

2005. december 1., csütörtök

Moszkva tér

Tegnap délután piacra menet konstatáltam, hogy mostmár korábban érkeznek az ingyenes ételosztogatók. Iszonyú sor állt a forró levesért és még annál is iszonyúbb volt a bűz. Nem a leves volt romlott...
Ma reggel szintén a Moszkván egy férfi éppen a Mennyből az angyalt próbálta eljátszani kopott hegedűjén, mellette a kutyája fájdalmasan vonyított nagyjából minden második taktusra. Iszonyú.

2005. november 30., szerda

címszavakban

- tegnap megvettem néhány dolgot karácsonyra - már jobb a lelkem
- szintén tegnap szétverték a lenti lakást, villanyszerelő hegyek vannak bent, állítólag ma délre készen is vannak, hát majd meglátom ha hazamegyek
- Cseh Annamária veri Kovács Lajost; ehhez nem tudok hozzászólni, de ha vizuálisan elképzelem, nekem már az is több, mint érdekes
- tegnap állat jó paradicsomos csirkemájat rittyentettem mintegy 25 perc alatt. Receptet megtartani

2005. november 28., hétfő

Advent

Tegnap este meggyújtottuk Janival első közös adventi gyertyánkat. Kicsit meghatódtam. Olyan jó volt.
Aztán majdnem lesöpörtük az asztalról a koszorút az éppen összedőlő fatoronnyal.... nesze neked romantika.

Álom


Egész éjjel azt álmodtam, hogy üldözök valakit. Fogalmam sincs, hogy kit és miért, de egész éjjel ezzel szenvedtem. X-szer felébredtem, gondolván hogy abbamarad az álom, hát nem. Ugyanott folytatódott, ahol abbahagytam.
Minek eredményeképpen totál fáradtan ébredtem reggel. Hiszen egész éjjel rohantam, üldöztem valami minden bizonnyal gonosz embert.
És ami a legszebb - Miami helyszínelő kollegával tettem mindezt. Ez a hab a tortán. Mivelhogy:
- kb. egy hónapja esélyem sincs megnézni a kedvenc sorozatomat
- túl azon, hogy nagyon tetszik a fickó filmbéli neve (Horatio) még csak véletelnül sem jut eszembe sosem
Hát ennyit az álmaimról.

Jani reggeli közbeni ötlete nagyon szimpatikus volt, miszerint hívjam fel a főnököt és közöljem vele, hogy bocs, de ma nem megyek dolgozni, ugyanis egész éjjel rohantam, ezért nagyon fáradt vagyok, ledőlök egy kicsit aludni....

2005. november 24., csütörtök

Joanne Harris


Tegnap Kanbéka közreműködésével sikerült dedikáltatni 3 könyvet Joanne Harrissel.
Mindenképpen kellemes meglepetés volt az írónő, hajszál pontosan 5.00-kor érkezett és egyáltalán nem várakoztatta meg a rá váró - szerintem - több száz embert.
Kis feketében érkezett, megállás nélkül mosolygott, összességében egy roppant dinamikus és nagyon kedves nő benyomását keltette.
Ééés Béka letelefonfényképezett amikor éppen aláírta a könyveimet. Úgyhogy a tegnapi nap mérlege totális pozitívum volt. Végre.

2005. november 21., hétfő

ÚÚÚÚtálom

Jajjjj, még csak alig múlt fél 4 és máis kukk sötét van odakint. Ettől teljesen le leszek harcolva január közepére. Supradyn hegyek ide vagy oda. :o((((
NAPSÜTÉST AKAROK!!!!!!

Leesett a hó


Este még semmi sem volt. Aztán reggel kinéztem az ablakon és esett egy kis eső - gondoltam. Aztán felnéztem a háztetőkre és láttam, hogy ez bizony nem eső. Ez hó. Idén az első.
Haza kell vigyem a kocsit a garázsba, le kell engedni belőle a nyári ablakmosót.

2005. november 18., péntek

Joanne Harris Bp-en JUHÉJJ!!!

Joanne Harris Budapestre jön dedikálni új könyvét
november 18. 13:50
[Index]
Budapestre jön Joanne Harris, a világ egyik legismertebb írónője, többek között a Csokoládé című könyv szerzője, melyből Lasse Hallström rendezett filmet Johnny Depp és Juliette Binoche főszereplésével. Harris - az Ötnegyed Narancs, A francia konyha, a Partvidékiek és a Szederbor című könyvek szerzője - szerdán délután 5 órakor a Mammut II. Libri könyvesboltban dedikálja műveit. Az írónő magyarországi látogatása alkalmából két új műve jelenik meg magyarul: a Francia piac című szakácskönyv és a Szent bolondok című regény. A dedikálásban résztvevők chilis csokoládékockát kapnak ajándékba.

2005. november 16., szerda

Colin Budapesten


Reggel nyugdíjas barátnő hív, hogy néztem-e tegnap este a Estét. Hát nem. NEEEEMMM???? Nem, miért? Hát mert itt van Colin Firth és interjú volt és gyönyörű és helyes és borostás és kócos és egyáltalán. ÁÁÁÁÁ, és miért most hívsz, miért nem akkor amikor az adás ment???
Telefon után lázas keresés a neten, ma este lesz az Aktívban valami riport vele, na azt feltétlenül meg kell nézzem.
És találtam néhány friss képet is, ami az Urániánál készült, merthogy filmbemutatóra érkezett a drága. Hát, 45 évesen is iszonyúan jól néz ki, és igen a szeme, még mindig a szeme a leggyönyörűségesebb amit valaha láttam.

2005. november 15., kedd

Új Levi kép


Most kaptam. Egyre szebb ez a manó. Micsoda pasi lesz belőle mindenki meglássa.... :o)))

Pöcök


Van Pöcköm. Igaz nem otthon, hanem anyuéknál, dehát mégiscsak egy Pöcök. Végre. Aranyos, nagyon lelkes és még életemben nem láttam ilyen pici cicán ilyen hosszú farkincát.
Ez csak egy "aligkép", de majd csinálok tisztességeseket is róla.
Szóval ő Pöcök. Isten hozott a családban. Majd jól el leszel kényeztetve.... macska rossz lesz neked.

Prága

Fúúúhúúú, hát ez valami eszméletlen szép és jó és klassz és minden már egyéb de csak pozitív volt. Az időjárásra sem lehetett panaszunk, igaz nem volt az a gatyarohasztó, de egy csepp eső sem esett és ez volt a lényeg.
A város egyszerűen fantasztikus, leírhatatlan. Két és fél napig leesett állal mászkáltunk és Jani szeméről megint nem lehetett lerobbantani a kamerát. Néhány képet feltettem: http://kep.tar.hu/muzli
A szállásunkkal is meg voltunk elégedve, ár/minőség tökéletes volt. És csont nélkül közlekedtünk a városban autóval, villamossal, metróval. Oltári büszkék vagyunk magunkra.
Eszméletlenül hangulatos az egész város. Mindenki vigyorog - csak nem az egyébként állati jó sörtől??? - nyugodt a hangulat mindenhol, sehol semmi feszültség.
Két ok miatt kell visszamennünk:
- az Orloj nem működött, mert ugyan a restaurációval már megvannak, de még nem üzemel sajna, úgyhogy ezt még meg kell nézni
- nagy eszünkkel szombaton mentünk megnézni a Zsidó negyedet - no comment. Sovány vígaszt jelentett, hogy nemcsak mi nem gondolkodtunk....
Hazafelé még megálltunk Lendnicén, ahol találtunk egy elképesztően szép, de sajnos nagyon lepukkant kastélyt, ami - mint utóbb kiderült UNESCO védelem alatt áll. Éppen elkezdték a felújítást, dehát az épület romjaiban is lélegzetelállító. Ajánlom mindenkinek. A parkja végében, ami nemtom hány hektáros van egy minaret. És tó és több híd és romantika, és giccs és én meg irígy voltam de marhára. Szóval azt is meg kell még nézni, merthogy október 25-én bezárták idénre. Lényeg a lényeg, van miért visszamenni Prágába és környékére.

2005. november 9., szerda

Szabi szerdán

Igen. Eddig még nem kaptam a környéken cseh koronát. De akkor mi a tökömnek írja ki az árfolyamot, ha nincsen a pénztárban. Bosszantó. Most gyorsan végignéztem a leveleimet, ülök egy netkávézóban, aztán futás tovább. Venni kell vmi kaját, és valahonnan le kell akasszak koronát. Bassza meg.
Ja, és ma este van Fire of Anatolia. És holnap reggel irány Prága. :o))))
Légyszi-légyszi legyen jó idő....

2005. november 7., hétfő

Múmia visszatér

a tegnap esti film. Hatalmas nagy blődli, én mégis nagyon élvezem akárhányadszor is nézem meg, mert számomra szórakoztató. Oltári jókat rötyögtem rajta és szegény J. minden alkalommal felriadt. :o)))) ő is nagyon élvezte a filmet.

A mai szellemi és fizikai erőnlétemet bemutató kép:

2005. november 4., péntek

Ingatlan

Furi dolog ez az ingatlan-eladás. Az ember mindenféle emberrel találkozik, rengeteg impulzus éri, néha még kellemes meglepetés is.
Tegnap egy ingatlanügynök szinte rábeszélt minket, hogy ne annyiért áruljuk már a lakást, mint amennyiért, mert a környéken ennyi és ennyi a négyzetméter ár, úgyhogy szerinte ez inkább ennyi.
Igaz, a múlt héten egy másik ügynököt majdhogynem kitessékeltünk az ajtón. Ilyen is van.

2005. november 2., szerda

Hosszú hétvége

Tényleg hosszú volt, és mégis rövid.
Szombaton temetőjárat volt, illetve a fiúk elmentek az Autószalonra. Gondoltam ez jótétemény nekik, mire kiderült, hogy a felét sem sikerült végignézniük 3 óra!!!! alatt. (én nagyjából 1 óra alatt végeztem volna vele de nem mentem el) Aztán anyuéknál kaptunk isteni finom marhahús levest meg túróspitét, mamánál meg almáspitét. :o)))

Vasárnap becserkésztük a köztemetőt - iszonyú sok ember brrrr - aztán meg a többi idő valahogy eltelt.

Hétfőn nekiálltak a fiúk kiselejtezni a kisszobában évek alatt felhalmozódott soxart, addig én főztem és készültem tegnapra, levezetésképpen még vasaltam este 9-ig.

Kedden, azaz tegnap folyt a kipakolás ill. nekem a főzés és a készülés és du. anyuék átjöttek és hoztak rácsos sütit - a kedvencem - és kollektív becsókoltuk a kaját amit két napig csináltam. Aztán még hazavittük őket, és iszonyú fáradtan bezuhantam az ágyba.
Igazán pihentető laza hosszú hétvége volt, irigylem azokat az embereket akik tudtak pihenni is.

Most itt ülök a melóhelyen és pihenek. :o))) azaz semmit sem csinálok. Basszus ez ám a fordított élet. Még el tengem-lengem ezt a két és fél napot, szombaton úgysem lesz itt senki, úgyhogy terveim szerint úgy 9 körül bejövök, és dél körül elmegyek. Ennyi szerintem elég is lesz a jóból.
És a jövő héten meg úgyis csak két napot dolgozom, aztán Fire of Anatolia és irány Prága!!!!!

2005. október 27., csütörtök

Prága :o))))

És tegnap befizettük. November 10-től 4 napig Prágában leszünk. Állati jó szállást találtunk (ill. jónak tűnik, aztán meg majd meglátjuk) és Prága állítólag gyönyörűséges. Már csak valami túrista-időt kellene igényelni valahol....
A hétvégén magamévá teszem a kölcsönkapott Prága útikönyvet, úgyhogy a jövőhétre profi leszek. De azért ha valaki már volt, szóljon pár szót.

2005. október 25., kedd

hónapforduló

Mondtam én már az elején is, hogy jó dolog az, ha az ember nem egy napon tartja a polgári és az egyházi esküvőjét. Így dupla alkalma van ünnepelni.
Mi pl. vasárnap és ma reggel is házassági hónapfordulóra ébredtünk. ;o)))

Ugye nem kell mondjam, hogy milyen remek dolog az ilyen.

2005. október 21., péntek

Országjárás

Tegnap megejtettünk egy röpke Várpalota-Veszprém-Zirc-Pápa-Sárvár-Szombathely turnét. J. dolgozott én meg sétáltam a városokban és fotóztam amikor úgy adódott.
Rövid konklúzióim:
Várpalota: a várban vegyipari múzeum van (khm...) amit kihagytam, de a várat egyébként éppen restaurálják, amit nem tudom jelen esetben mit jelent, mert még semmit sem látni, de az tuti, hogy ártani nem fog neki.

Veszprém: egyik kedvenc városom. Gyönyörű - a Fő tér és környéke, valamint az óváros egy része. De a fő sétaúttól 1 utcányira balra iszonyú állapotok. Szégyen. A kilátás továbbra is felejthetetlen, szeretem ezt a várost.

Zirc: kellemes meglepetésként összefutottunk J. rokonaival, úgyhogy jelentősen lecsökkent a városban nézelődéssel tölthető perceim száma. DE. A templomot felújították belülről, valami félelmetesen szép lett - mindenkinek csak ajánlani tudom - és a külső restaurálás is folyamatban van, a köv. 50-60 évben, mert nagyjából ennyi idő alatt jön össze rá a pénz. Meglepi, hogy az idegenvezető hölgy egyedül nekem tartotta meg az ismertetőt, mert én voltam az egyetlen "idegen"...

Pápa: az Esterházy kastély állapota egészen egyszerűn siralmas és kétségbeejtő. Miközben csak a szentlélek tartja össze az évszázados falakat, belül kultúrház és könyvát működik. Nagyon elszomorított a látvány és nagyjából 0 % van arra, hogy ezt a csodás palotát valaha is rendbe tegyék. Tudom hogy horribilis összeg meg minden, de akkor mi a francért kellett így elhanyagolni? A háta mögött lévő szabadtéri színpad egész egyszerűen életveszélyes, pedig gyönyörű környezetben van, mérhetetlen pazarlás ez. :o(((

Sárvár: sajnos csak nagyon kevés időnk volt ott, úgyhogy a várat kénytelen voltam kihagyni, de az mindenesetre döbbenet, hogy a város főutcáján kínai, hongkongi és egyéb ferdeszemű üzleten kívül nagyjából egy dm és 2 optikus van. Ennyit a magyar kiskereskedelemről.

Szombathely: szégyen, de még nem voltam ebben a városban. Most is csak egy nyúlfarknyi időt sikerült eltölteni benne, de nagyon szimpatikus lett. Feltétlenül vissza kell menni, hogy jobban megismerhessük, de az tuti és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy a GÖDÖR nevű műintézménybe nehogy egyen MICIMACKÓ KEDVENCE nevű izét, mert olyan gyomorrontást fog kapni, mint én. :o(((

Összefoglalva: mázli volt, hogy csodaszép időnk volt és egész nap járkálhattam ezekben a csodaszép városokban, de elszomorít, hogy mennyire nem fordítanak kellő figyelmet a városok az értékeikre. Azért persze szépek, mert a miénk, de mégis valahogy időnként nagyon elbúsultam.
Csináltam néhány képet, igyekszem feltenni őket a http://kep.tar.hu/muzli - re.
Akit érdekel...

2005. október 19., szerda

Ilija

Ma délelőtt felhívott egy nagyon régen hallott - és még régebben látott - barátom, Ilija. Emlékeim szerint tavaly év végén hívott fel, amikor majdhogynem a halálomon voltam és akkor megkértem, hogy bocs de most nem vagyok kommunikatív állapotban, hívjon picit később. Hát az most volt. :o))
Igaz, kültem neki anno esküvős képeket, amiket mint most kiderült meg is kapott, csak bocs elfelejtette megköszönni.. hát igen, ő Ilija.
Kedves aranyos és facér fiú, úgy 8 évvel ezelőtt rettenetesen bele voltam szerelmesedve, de akkor ő nem volt belém, aztán úgy két évre rá meg ő szerelmesedebb belém, de akkor én meg már foglalt voltam. Azóta is tart a barátság, ilyenek az életre szólók. Valahogy biztos vagyok abban, hogy ha szükségem lenne rá, akármikor felhívhatnám és ő is engem. Még akkor is, ha ezt nem kötjük naponta a másik orrára.
Akármibe lefogadom, hogy legközelebb nagyjából 8 hónap múlva fog jelentkezni...

2005. október 14., péntek

Vonatozás

Tegnap este elfelejtettük átállítani az órát, így 1/2 6-kor nekiállt ordítani az állatja. De ettől függetlenül sikerül 1/4 7-kor kinyomnom magam az ágyból...
Ma le IC-zek Siófokra. Remélem ez is olyan kényelmes fajta, mint ami Sopronba közlekedik. Bár a néhány évvel ezelőtti balatoni vonatozásaim még mostanában is rémálmaiban jönnek elő. Iszonyú kosz, büdös, tömeg meg még ami sikerül. :o(((
Mindenesetre valamivel több, mint egy óra alatt lent leszek, ami nem számít rossznak. Remélem J. nem felejt el kijönni értem, mert hogy este 7-kor hogy jutnék el Sóstóra Siófokról a lábbuszon kívül, arra nem sok ötletem van.

2005. október 12., szerda

Pfff

Csak pozitívan, pozitívan, pozitívan
Nem lóg az orr, nem lóg az orr, nem lóg az orr
Fel a fejjel, fel a fejjel, fel a fejjel
Huss pesszimizmus, huss huss huss...

2005. október 10., hétfő

Thaiföld

Januári Thaiföldi út stornó. Nagyjából 10 percenként dobtam el az agyam, hogy milyen iszonyú árakat kérnek az idén. Úgy gondoltuk, hogy most az egyszer először és utoljára belecsapunk a lecsóba és elmegyünk egy ilyen hiper-szuper helyre. Hát nem megyünk.
Rövid fejszámolás után egy közepes szállodában két hét Bangkok-Koh Samui 400-460.000.-/fő És ebben csak reggeli van, néhány esetben még a fakultatív programok sem férnek bele.
Ugyanez a variáció tavaly 350.000.-ből kijött. Hát itthon maradunk.
Tényleg. Nem kell valakinek egy tök új, nagyjából 3x kinyitott LP Thaiföld útkönyv? :o(((((

Büszkeség

Szombaton hihetetlenül szép idő volt, úgyhogy miután végigfőztük Janival a délelőttöt úgy döntöttünk, hogy tekerünk egy kört a környéken.
A körből 20 km lett, mer ugye Sóstó-Siófok móló oda-vissza az annyi. Szikrázott a napfény a tavon, amolyan giccskavalkád volt, de nagyon jól esett.
Vasárnapra grandiózus izomlázat prognosztizáltunk mindkettőnknek, de ez teljesen elmaradt. Úgyhogy büszke vagyok magunkra. Olyan jó lenne minden héten előadni egy hasonló akciót.

2005. október 7., péntek

Rövid heti mérleg


- még mindig anyu csinálja a legjobb pizzát
- valamitől csak 50%-ban működök a héten, pedig vedelem az aloe gélt (broáááá)
- mi a francért száradnak nehezen a ruhák amikor a szennyesből kidől a mosnivaló???
- kezdem útálni a hétvégi balaton-járatot
- állatira várom a november 9-i Fire of Anatolia török bulit
- vágyom egy hétvégére a Mátrában
- bosszant, hogy az Auchanban nem adta oda a pénztáros csaj a nagy műgonddal kiválasztott csirkés kaspót, mert szerinte hibás volt a kód (tuti lenyúlta magának a dög)
- és alig várom, hogy péntek lévén elhúzzak már haza innen
- valószínűleg beteges, de a héten elméláztam azon, hogy kinek mit kellene karácsonykor ajándékozni

Konklúzió: totál hikomatos hét van a hátam mögött. Végre. És megérdemlek egy ilyet. Mármint ami a képen van és nem a hetet természetesen, jajjj tényleg el kéne menjek a Mátrába, mondjuk 250 évre.

2005. október 6., csütörtök

Pici tacsi megint


Ma reggel megint láttam tacsit és gazdit. Szembe jöttek velem, hát megszólítottam a bácsit. Morcos külseje ellenére mind az összes fogával rámnevetett, amikor látta, hogy a tacsi hanyadtvágja magát nekem. Remekül elbeszélgettünk megtudtam, hogy tacsi 3 egész hónapos és rossz mint a bűn. Ezt tanúsíthatom, mert a röpke 2-3 perc alatt amíg a bácsival beszéltem kutyó olyan szinten összekent, hogy úgy néztem ki mint egy hajléktalan. Azt sem tudtam hogy üljek a villamoson, hogy ne lássák a könyékig retkes, kutyanyálas és karmolásos kezeimet. Ezért az irodában fürdéssel kezdtem a napot.
De megérte, van egy új kutyabarátom. ;o))

2005. október 5., szerda

Miért

van az, hogyha én kimegyek a piacra közértbe bárhová munkaidőben - főnök távozása után - a főnök tutira keres az alatt az idő alatt legalább kétszer, de más kolleganőknek még arra is van sanszuk, hogy ebédidő címen egy-másfél órákat napozzanak!!!!! a Millenárison????
Hogy kijöjjön belőlem a bunkó némber: Eszem-faszom megáll!!!!

2005. október 4., kedd

Levi fürdik


Egy kolleganőmnek pár hete született babója. Fantasztikusan édes a manó, kolleganő időnként meglep minket képekkel. Tegnap is érkezett néhány, amin Levente a világ nyugalmával fürdik.
Én meg teljesen elképedtem, hogy miért nem babakádban fürdetik. Mígnem felvilágosítottak, hogy ez az általam "gyümölcsmosótálnak" titulált műanyag izé az bizony bébi-fürdető....
Kényszerem van, hogy megmutassam, hatalmasat röhögtünk.

2005. október 3., hétfő

Soproni hétvége

Röviden: Szép volt, jó volt, elég volt.
Kicsit hosszabban:
Pénteken reggel elindultunk fullra töltött csomagtartóval, álmos szemekkel. Ahogy leértünk az autópályáról a mögöttünk lévő éberségének köszönhetően nem lettünk autószerencsétlenség halálos áldozatai - előttünk 2-vel egy maca úgy gondolta akkor ő most megáll és megtette, mögötte 90-nel ment a sor, és ő megállt; Jani nagyjából 2 cm-rel állt meg az előttünk haladó mögött, aki mögöttünk jött nagyjából az én hátamban állt volna meg ha nem kapja félre a kormányt és nem mászik bele félig az árokba - aztán beértünk Sopronba, ott kicsit eltévedve de megtaláltuk a szállást. Kipakolás, majd átruccanás az üzletbe, amit nagyjából másfél óra alatt teljesen kirámoltunk.
Anyuék megérkeztek utánunk, még befejeztük a pakolást, átruccantunk a Fehér Rózsába abszolválni némi kis ebédet, aztán apu nekiesett az üzletnek rombolt ahol tudott. Anyu Jani és én átmentünk Eisenstadt-ba, anyu régen volt, mi meg csak úgy körbe szerettünk volna nézni. Mire visszaértünk apu nagyjából kivégezte a bolt festését.

Másnap még festegetett egy kicsit, addig mi anyuval kivégeztük Sopron belvárosát. Ész megáll, az ottani árak töredékei a pestieknek. Így tettem szert egy minden igényt kielégítő farmerre - nem kínai - 2998.-ért. (Jesszus, még jó hogy a múlt héten nem vettem meg a Mammutban a totálra leértékeltet 13.000.-ért)
Délután aztán elkezdtük a visszarámolást. Húúú, hát nem volt egyszerű. Jani új rendszert akart a boltba, ami teljesen érthető és ésszerű is volt, csak hát kb. 20 féle harisnyaneműt, és nagyjából 50-60 féle női-férfi fehérneműt gusztusosan, átláthatóan, ésszerűen elrendezni adott helyen, hááát voltak káoszos pillanataink.
De vasárnap délután 4 órára kész lettünk. Életem legszebb kirakatát abszolváltuk - mi a francért nem lettem én kirakatrendező - teli őszi díszekkel, őszi színekkel, szóval nagyon guszta lett.
Aztán már csak össze kellett pakolni és irány haza.
Még Tatabányánál álltunk fél órát a nemtudjukmiért, és este 8-ra itthon is lettünk, mikoris kiderült, hogy a szálláson a kétajtós szekrényben maradt a kabátom. :o((
Pánikszerű telefonálás a gondnok néninek, megígértetés hogy csütörtökig megőrzi a kabátot, majd ájulásszerű alvászat, ill. még fél szemmel láttam Nicolas Cage-et háborúzni...

2005. szeptember 29., csütörtök

Tegnapi nap címszavakban

- reggeli tökölés után berohanás
- munkahelyen levés
- hazarohanás
- 20 percig otthon tartózkodás (ezalatt nagyjából 40 féle dolog csinálás)
- elrohanás orvoshoz
- hazarohanás hülye videómadzagért
- elrohanás anyuékhoz hülye videómadzaggal
- eszelős száguldás Budakalászra ház megnézése
- ugrálás ház kerítése előtt a tök sötétbe, házból semmi látása
- pucolás a Szerájba és finom török kaja arcba pakolása
- hazarohanás
- több zsáknyi áru felcuccolása, beárazása, visszaszuszakolása zsákba
- új katalógus felárazása
- pánikszerű fürdés
- villámszerű alvás


Szeretem az ilyen napokat. És a mai sem lesz karcsúbb, sőt.....

2005. szeptember 28., szerda

Reggel


ööö az úgy volt, hogy ma főnök elrepült jó messze, méghozzá kora reggel. eddig okés. este megtanácskoztam férjjel, hogy akkor most még ráhúzunk jó félórácskát az alvásra, ráfér mindkettőnkre. ez is okés.
DE az, hogy ennek ellenére is olyan lassan készültem el, hogy az már nekem is sok volt, és az hogy korán reggel mi a francért ad az HBO Colin Firth-es filmet, na ez aztán betette a kaput. Leültem és néztem a Miről álmodik a lány? c. eposzt, ami giccses, bugyuta és akármi, DE Colin van benne. Ennek eredményeképpen 1/2 9 után értem be, naná hogy keresett a főnök, akit már nem tudtam visszahívni, mert ugye repülőn ült.... nagyjából 20 nem fogadott hívásom és 30 emilem jött azalatt az 1 óra alatt, amivel később zuhantam be.
Az HBO monnyon le és kéretik a Colinos filmeket este 20.00 vagy legkésőbb 21.00-kor kezdeni.

Kis meglepi - kis öröm


Levelet kaptam. Ez nem meglepő, a reklámlevelek 99%-át repítem a kukába. Tegnap szerencsére nem tettem, de ennek előzménye van.
2 évvel ezelőtt az Ariadne Travelnél foglaltunk szállást, amikor Isztambulban voltuk egy hétig. Elzarándokoltam az akkor még Isten hátamögötti irodájukba, ahol befizettem amit kellett, majd az utazás előtt 2 héttel felhívtak, hogy hááát az az igazság, hogy arra a szállodára, amihová mi is megyünk már több utasuk panaszkodott, úgyhogy utólagos engedelmünkkel foglaltak nekünk másik szállást egy másik szállodába, ami jobb egy kategóriával mint amit mi lefoglaltunk, de a különbözetet az iroda állja, mert nekik ez így megéri, ha meg nem lennénk megelégedve az ugye nekik csak árt.
Szóhoz sem jutottam. Kiküldték az új "vócsereket" mi megérkeztünk a szállodába, minden rendben volt. Amikor hazajöttünk felhívtak telefonon, hogy minden rendben volt-e a szállással, mert aggódtak. Ekkor már leesett az állam. El sem hittem, hogy ilyen még létezik.
Aztán tegnap megkaptam az ominózus levelet, benne egy Törzsutas kártya - mondom hogy egyszer utaztunk velük és akkor sem egy többszázezerforintos exclusive hiperszuper akármin, hanem csak egy szállásfoglalás volt - ami tényleg jó kondíciókat biztosít, meg még egy étteremben is kajálhatunk nemtudommekkora kedvezménnyel.
Kellemes meglepetés volt, tényleg jól esett. Kicsi örömök teszik szebbé az életet ugye?

2005. szeptember 26., hétfő

Pici tacsi

Reggelente mostanában a Gellért téren szoktam látni egy kb. 65 éves férfit, aki pórázon terelget egy ici-pici szálkás szőrű tacsit. Mókás látvány; a bácsi igen becsületes testalkattal rendelkezik, viszont minden reggel - úgy fél nyolc körül - talpig öltöny-nyakkendőben, mellénnyel és zsebórával meg a pici tacsival róják a köröket a Gellért tér "parkjában". A tacsi hihetetlenül lelkes, érdeklődő és ezerszer is megpróbálja kitágítani a póráz szabta határokat, mindemellett tényleg nagyon-nagyon pici.
Tehát a sorrend a következő: kutya nekilendül, szalad egy métert, póráz megfeszül, kutya megakad, bácsi utóléri. És ez így megy a reggeli séta folytán kb. 60-szor. Tényleg kitartó. A bácsi meg komótosan bandukol utána. Aztán dolguk végeztével beslattyognak a 3-as számú kapualjba, ahonnan kutyus még egyszer megkísérel kirohanni, de búcsúzóul még utoljára fennakad a pórázon aztán kapu becsuk, kutyus bácsival eltűnik. Aztán jön a villamosom és én is eltűnök. De amikor végignézhetem ezt a különös sétáltatást, akkor mindig jobban indul a napom. Ahogy ma is.

2005. szeptember 21., szerda

Bombariadó

Tegnap egy kollegával éppen azon nyüszögtünk, hogy áááá annyira haza kellene menni, mert hideg van és szakad az eső és egyáltalán semmi kedvünk itt lenni...
Erre pár perccel 13.00 után jön a telefon, hogy mindenki azonnal kifelé, mert bombariadó van, 10 percünk van a teljes távozásra. Marha jó, minden kívánságom így teljesüljön. :o(
Miután közölték, hogy az épület átnézése legalább 5 órát!!!! vesz igénybe - jó-jó 8 emelet azért tényleg sok egy ekkora barom nagy háznál - így szépen elindultam cipőt nézni és vettem egy mohazöld velúr mokaszínt. Álom szép, persze egyáltalán nem jó esőben sárban stb., de lehetetlenség lett volna otthagyni. 5500.-ért meg legfőképpen. Hát naná hogy eljött velem.
Aztán még beugrottam Sánthához, hogy mi van a nadrágommal - este 1/2 9-kor visszatelefonáltak, hogy bocsi nem tudják megjavítani, bónt kapok, vásároljam le - aztán még elvillamosoztam egy ezüstöshöz (olthatatlan gyűrű-vásárolhatnékom van hetek óta), ahol ami tetszett az nagyjából a csuklómra lett volna jó, ami meg méretben jó lett volna, nem tetszett. Mindegy, majd legközelebb. Az ilyen jellegű ingereim nem szoktak elmúlni >:o))
Még beugrottam néhány meggyespitéért a cukiba és irány haza.
Otthon szekrényrámolást csaptam, némi vasalással és végre átraktam a fehérneműket az újonnan - két hónapja - vásárolt Ikeás dobozokba.
Azt hiszem megállapíthatom, hogy kifejezetten hatékony napom volt tegnap. (ez manapság ritkaság, olyan vagyok az esetek többségében, mint egy sózott csiga)

2005. szeptember 19., hétfő

Őszi hétvége

Szombaton beköszöntött az ősz. Ezzel nem is lett volna gond, ha vittem volna megfelelő meleg ruhát, vagy legalább zoknit, ill. ha nem bográcsban akartuk volna megfőzni az őzpörköltet.
Így kölcsön-zokniban voltam és a konyhában főztük a pörit. Végülis minden rendben lezajlott - J. mázlista, kerek egy hétig ünnepeltük a szülinapját, én azért is hálás vagyok, ha egy fél délutánon keresztül tart az enyém - a köv. nagy családi ünnep a karácsony lesz.
Hajlamos voltam néhány perc erejéig azt gondolni, hogy túl nagy feneket kerítünk a családi ünnepeknek. Iszonyú sütés-főzés, aztán még iszonyúbb mostalanhegyek. Sokkal egyszerűbb az éttermes variáció és egyáltalán nem biztos, hogy többe kerül.
De egy előnye tutira van, most legalább még két napig van mit együnk - főzés nélkül. Azért ez sem elhanyagolható momentum akkor, amikor mindent egyedül csinálok.

2005. szeptember 16., péntek

Pierrot

Nagyon bántott, hogy múlt pénteken nem mentünk el a koncertre. Jani valami általam érthetetlen ellenszenvvel bír felé. (lássuk be P. valóban iszonyúan jóképű, és én már nagyjából 15 éve ismerem, úgyhogy tanúsíthatom, hogy tizensok évvel ezelőtt is piszok jól nézett ki)
Szóval nem mentünk el.
Ezért, hogy kárpótoljam magam egész héten - és a hétvégén is - vég nélkül Pierrot cd-ket hallgatok. Illetve letöltöttem a honlapjáról a "Ritkaságok"-at és az megy. És nem tudom megunni. Meg nem is akarom.
A török zenétől mindig jókedvem lesz és felpörgök, P-től pedig megnyugszom, békés vigyor lesz tőle a képemen és rendeződik a vérnyomásom.
A képlet tehát egyszerű: Pierrot többet ér mint megannyi "leszarombogyó" és még a gyógyszergyártókat sem támogatom vele... A mérleg határozottan pozitív irányba mozdul.

2005. szeptember 15., csütörtök

Feltöltött képek

Úgy tűnik megkönyörültek az informatikusok, sikerült feltölteni néhány képet. Remélem ez végleges állapot és töltögethetek még "néhányat" "néhány" témában...


Ja, klikk a címre. ;o)

képek

végre előhívattam az anyuék meg mama által rendelt képeket. a mennyiségről annyit, hogy nagyjából 3 kg-nyi képpel lavíroztam haza tegnap a Lurdyból. Ebből a mi általunk utánrendelt mennyiség 34 db volt, a fennmaradó közel 400!!!! db mellett... Gondolom majd anyu szétválogatja, hogy mikor arról fogalmam sincs.
Szerintem nem normális mennyiség, de ők akarták. Janival úgy döntöttünk, hogy 50-50 db-ot kifizetünk, a fennmaradót pedig sajnos nem tudjuk átvállalni. Azt gondolom így fair a dolog.
Megpróbálok csinálni fotóalbumot a netre, bár nem hiszem hogy menni fog, a munkahelyi net nem lelkesedik a feltöltögetésért sajnos.

2005. szeptember 13., kedd

Jani szülinapi masszázs - Ómama bizsuja

Tegnap Jani túlélte a másfél órás thaimasszázst, utána meg elmentünk törököt enni. Megint túlettem magam, és persze megint állati fincsi volt minden especially a sült tejberizs. Nyami-nyamika.
Minden félelmem ellenére Jani remekül bírta a másfél órás gyötrést, sőt kijelentette, hogy ő nagyon szívesen járna oda havonta-kéthavonta. (az még tán kibírható is lenne anyagilag) Kicsit meglepődött a thai lány mozdulatain de mindent egybevéve ma reggelre nem fájt annyira a térde és a háta-válla egyáltalán. Tehát összességébet abszolut megérte, meg egyébként is jól érezte magát. :o)))))

Este 7-kor benyitottunk az Ómama bizsujába. Igaz, hogy csak 6-ig van nyitva, de egyrészt nem volt bezárva az ajtó, másrészt meg benn volt az eladónő (fantasztikusan kedves). Kinyitottam az ajtót, belestem és megkérdeztem, hogy szétnézhetünk-e. Kellemes meglepetés volt, hogy nem zavart el bennünket a francba, hanem kipakolta nekem a fél üzletet. És persze találtam néhány istenkirály gyűrűt és persze egyik sem tetszett Janinak. Nem baj, úgyis lesz nekem olyanom. Majd jól spórolok.

2005. szeptember 12., hétfő

Fire of Anatolia

Hétvégén az aktuális Pesti Estet lapozgatva találtam ezt. Naná hogy rögtön belelkesültem. Istenkém, végre megint igazi török zenét hallgathatnék... A jegyárak nem olyan vérszomjasak, tuti hogy ott leszünk. Jani is pozitív, lesznek török dobosok is, ő értük van oda de nagyon. Juhéjjj!!!! Csak javasolni tudom mindenkinek, szerintem minimálisan is istenséges fenomenális lesz az az este. És nagyon remélem, hogy török cd-t is lehet majd vásárolni. Itthon egyáltalán nem lehet hozzájutni normális török zenéhez. Legfeljebb csak valami hiperautentikus rettenethez, amit szerintem még a törökök sem hallgatnak. De majd ott... készítem a pénztárcámat.http://www.anadoluatesi.com/FrontsideEN/index1.aspx

Ja, itt lehet rá jegyet venni: www.jegyelado.hu és november 9-én lesz.

Pénteken Janinak annyira pocsék napja volt, hogy jobbnak láttam, ha inkább lemaradunk a Pierrot koncertől. Pedig ez nagy áldozat volt tőlem. Jubileumi koncert meg Parkszínpad meg minden.... ezért inkább egész hétvégén Pierrot cd-t hallgattam. Ez is több a semminél, de azért élőben jajj de nagyon más lett volna. Éljen a híres és hatalmas empátia-készségem.

Mária

Isten éltessen minden Máriát, de természetesen elsősorban a Nagyimat!!! Boldog szülinapot Mama!!!!
Aztán utána rögtön a taknénit itt az irodában - annyira helyes!!!! Isten éltessen Marika!!!!
Ezután pedig boldog névnapot minden Máriának, Marinak, Marcsinak stb.

2005. szeptember 9., péntek

Gyógytorna

Tegnap erőt véve magamon elmentem a cég által meghirdetett gyógytornára. Minden félelmem ellenére nagyon jól esett egy kis mozgás. Semmi divatos hipi-hopi ugri-bugri csak jól bevált régi vágású torna. Állatira jól esett és reggel alig tudtam megmozdulni.
Szerintem megyek a jövőhéten is.

2005. szeptember 7., szerda

A tapasztalat nagy úr

Szegény Gy. ma lejött elmesélni, hogy mi történt a múlt héten amíg nem voltam. Ugyan csak 3 napot töltött a székemben, de nagyon maga alatt volt attól, hogy errefelé milyen bunkók az emberek. (pedig csak 4 emelet van közöttünk...)
Hát igen. Valahogy az emberek könnyedén gondolják azt, hogy a munkánk az egy rózsaszín helyes kis hetyegés és bárki könnyedén és láblógatva megoldaná, úgyhogy még hálásak is lehetünk azért hogy itt ülhetünk. Persze.
Néha azt gondolom, hogy csak én csinálok nagy ügyet magamnak a bunkó yuppie-manager-üzletasszony féle állatok viselkedéséből és isti bizi nagyon megmelengette a lelkem az, hogy más is észreveszi hogy mennyire bunkón viselkednek az emberek ha belépnek egy irodába.
Ettől persze a probléma még nincsen megoldva - és nem is lesz - de írtó jó érzés hogy más is átérzi azt, ami engem nap mint nap nagyon bánt.

2005. szeptember 5., hétfő

Újra itt...

ami egyenesen arányos azzal, hogy vége a szabinak. Rövid volt szegény, de legalább volt és klassz időt sikerült kifogni.
Mondták is, hogy mindenki hozzám fogja igazítani a szabiját, mert amikor én megyek, akkor jó idő van. hehe
Beszélgettem J-vel ők nemrég költöztek Érdre, hogy mondjon már pár keresetlen szót a városról, mert annyian fogják a fejüket, ha kiejtjük a szánkon, hogy oda szeretnénk költözni. Nos ő csak jókat mondott róla, áradozott úgyhogy most egy kicsit megint kedvem van arrafelé is házakat nézni. Persze az sem elhanyagolandó tényező, hogy kb. 10 millával olcsóbbak arrafelé a házak. És az a fennmaradó pénz pedig nagyon kellene nekünk berendezésekre... hát könnyen lehet hogy mégiscsak érdi lakosok leszünk.
A héten megfogadom Cs. ajánlatát és 9-re járok és 3-kor elhagyom az irodát. A kutya sem keres itt minket, mi a fenének üljek a nagy semmire. Ill. holnap még addig sem, mert 2-re megyek fodrászhoz, aztán meg elviszem az esküvős képeket végre előhívatni... már éppen ideje.
Ma meg elmegyek a bankkártyámért, nagyon remélem hogy elkészült, a telefont nem veszik fel, ez egy kicsit furi egy bankfióknál, de én már nem csodálkozom semmin sem.

2005. augusztus 26., péntek

Málhás ló

Reggel beugrottam a széna téri piacra. Ilyenkor annyira imádok piacozni. Mindent lehet kapni, ezer színben játszik a piac, egyszerűen gyönyörű.
Már van néhány kedvenc árusom is, hozzájuk szívesebben megyek. Úgy 3/4 9 körül sikerült bekacsázzak egy legalább 10 kg-os cekkerrel.
Vettem karfiolt, káposztát, tököt, répát, gyökeret, paradicsomot, felvágottat, babot - ja meg kell néznem hogy kell babfőzeléket csinálni - ja és egy nagy csokor virágot.
Jani meg remélem Sopronban nem felejt el husikat vásárolni. Rábíztam miket vesz, este kíváncsi leszek a végeredményre.
Éééés ma délután indul az egy hetes SZABADSÁG!!!! Tegnap hazavittem a kinemolvasott de összegyűjtött újságokat, és még elviszem az Ötnegyed narancsot, meg legalább egyet abból a 3 könyvből amit Csilla adott kölcsön... irány a passzív pihenés olvasással turbózva - és talán egy kis napozással is, de ezt csak halkan mondom...

2005. augusztus 23., kedd

Totális kimerültség

Tegnap reggel, miközben Jani behozott az irodába megjegyezte, hogy igen, mostmár nagyon vágyik Thaiföldre, nagyon fáradt.
Akkor döbbentem rá, hogy lassan több, mint egy éve nem pihentünk egy fél pillanatot sem. A tavalyi egyiptomi nyaralás hurghadai hete volt az utolsó pihenéssel töltött néhány napunk, azóta meg sem állunk.
Hát ezért nem tudok már hetek óta felkelni reggel az ágyból, ezért vagyok ideges és ingerült, ezért van tele a tököm a Balatonon töltött hétvégékkel - ahol ugyanaz a güri van mint itthon hétközben - ezért kapok sírógörcsöt átlagosan kétnaponta ha valami közbejön az amúgy is iszonyú sok dolgaimhoz.
Hiába voltam szabin két és fél hétig június végén az esküvő miatt, az első pár nap a készülődésé volt és az utolsó szálak elsimogatásáé, aztán az esküvő, aztán meg a nászút, ami Rómában volt és felejthetetlen, de egyáltalán nem pihentünk, hanem napi 18 órán keresztül mászkáltuk térdig a lábunkat. És hazajövetel után költözés és utána rögtön munka, azóta is.
Igen, azt hiszem kimerültem. Rövid időn belül túl sok változás állt be az életemben, ez egyébként is megviseli az embert.
Úgyhogy a jövőhéten eltökélten passzív pihenést vagyok csak hajlandó abszolválni és semmi, de semmi mást. Punktum. (na jó, legfeljebb elmegyünk Herendre, mert oda már évek óta nagyon vágyom)

2005. augusztus 22., hétfő

és gondolom mintegy vígaszképpen kisütött a nap.
könyörgöm csak addig bírja ki amíg hazaérek. légyszi-légyszi-légyszi.
Bakker miért van az, hogy amikor az embernek a legszarabb a hangulata és éppen világgá menne és sokmindenre szüksége lenne de leginkább egy kedves szóra, akkor mi a franctól a legbunkóbb a főnöke az elmúlt másfél évben?
Legszívesebben kivágnám az ablakon.

Hétvége - szülinap - tűzijáték

Nem pazarlok szavakat arra, hogy már megint be kellett ússzak. Illetve mégsem, mert Jani behozott, de míg a kapuig beértem és megvártam hogy elhúzzon előttem és integessek, na addig is pont xarrá áztam. Iszonyú.

Hétvége jó volt, apunak tarottuk az 55. szülinapját. Nagyon meghatódott a Hummel kishorgásztól, én meg attól, hogy ő meghatódott. Klassz. Volt bográcsban főtt csülök ala Hajdúszoboszló, meg soproni dobostorta meg mindenféle saláta és persze majonézeskrumpli is.

A tűzijátékra már megint 9-re mentünk ki a partra, és már megint 10-kor kezdődött, úgyhogy elüldögéltünk egy jó órácskát a parton. Viszont cserébe végignézhettük a zamárdii, a széplaki, a csopaki és a balatonfüredi tűzijátékot. És mellettünk kb. 15 méterrel a kemping vezetősége is kedveskedett egy pár perces látványossággal, amitől majdnem megsüketültünk, de végülis a szándék a lényeg.

Vasárnap meg punnyadós idő volt és szörnyű hogy kezdek rászokni a vasárnapi ebéd-mosogatás-felmosás utáni fél órát átölelő alvásra. Szörnyű, mert iszonyúan jól esik. ;o))

2005. augusztus 19., péntek

Elintéztem a kártyámat. El.
Persze nem a fickón múlt, hogy 25 percig nem tudott kapcsolatot teremteni a központi mittudoménmilyen szerverrel, ami engedélyezi az eddigi pin-kódomat.
És az sem rajta múlt, hogy amikor egy egyenleget akartam kérni, az istennek sem ment a termináljuk.
Így röpke 1 óra 36 perc alatt meg is alkottuk közösen az önhibámon kívül elhalálozott bankkártyám megújítását.
Kiértesíteni nem fognak arról, hogy megérkezett az új kártyám, hívogassam őket én.

Magyarország, XXI. század. Gratulálok. :o(((

Mesterségek Ünnepe

Tegnap miután konstatáltam, hogy kedden a Zsolnay boltban a vénasszony szétbarmolta a bankkártyámat, miután letiltattam és bevonattam a bankban, jó másfél órás késéssel Esztivel fel is értünk a Várba a Mesterségek Ünnepére.
Most a faművesek voltak a fő attrakció, jogosan. Elképesztően szép dolgokat láttunk. Én nagyon számítottam némi ezüst ékszerre is, de sajnos csak kettőt találtam, abból az egyik egyáltalán nem az én stílusom volt, a másik meg egy iszonyú ellenszenves pasi. Hát ennyiben is maradtam ékszerügyileg.
De vettem isteni mézespuszedlit, len edényfogókat - hasznos apróság - és megkerestük a levendulás kerámiásomat, akinek ici-pici volt a standja, és nem is volt olyan nagyon sokminden kirakva. De megvan a telefonszáma, mostantól hét lakat alatt őrzöm. Töménytelen gyöngyfűző, fafaragó, csipkeverő, keramikus, köcsögös és még nemtudom kik voltak. És persze nagyjából 20 méterenként orrbavágta az embert valami fenséges illat. Mondjuk sültkolbász, vagy csülkös bableves, vagy kürtőskalács, vagy mézeskalács, vagy sülthús, vagy töki pompos, vagy lángos vagy vagy vagy......
Ja és ettünk dödöllét. Állati jó kaja. Sült hagymába és sült szalonnába forgatott krumplinudli.
Szóval mindent egybevetve jó buli a Mesterségek Ünnepe, jövőre is megyünk.
Most meg én megyek intézni az új bankkártyámat.

2005. augusztus 18., csütörtök

Munkácsy :o(((

Kapja be a Nemzeti Galéria tövig. A kiállításra 2 helyen lehet jegyet venni. Ebből az első a főbejáratnál van, ahol nagyjából 1000-1200 ember állt sorban. Aztán van a másik a belső udvaron. Odamegyünk, ott kb. 60-an állnak. A sor végén két barom vagyonőr, akik közlik, hogy legyünk szívesek átmenni a másik sorba, mert itt a pénztár 5-kor bezár és amott meg este 10-ig lehet bemenni.
Na a jó édes anyátokat. Ha a kiállítás este 10-ig nyitva van, akkor úgy gondolom jogos igény - legfőképpen ha a belépő 1500.- hogy MINDEN pénztár legyen nyitva legalább este 8-ig. Persze elmondtam vagyonőrnek, aki sajátmagát meg nem hazudtolóan bólogatott nagyokat. Bunkóbéla.
Átmentünk a másik sorba az 1000 ember mögé. Negyed óra alatt kb. 2,5 métert haladtunk, a sor szerintünk kb. 600 méteren keresztül kígyózott. Húsz perc múlva kiállítunk a sorból, sétáltunk egyet a várban, megnéztük hogyan készülődnek mára a Mesterségek Ünnepére az árúsok, ettünk egy fagyit, megcsodáltam az egyik kedvenc ékszerészem boltját kívül-belül, aztán hazavittük anyut. Hát ennyit Munkácsyról, a Nemzeti Galéria pedig továbbra is kapja be egymás után legalább negyvenszer. ~:o(((((

2005. augusztus 17., szerda

Munkácsy

Ma szeretnénk elmenni a kiállításra. Tegnap a kolleganőm 2 és fél órát állt sorba. Apu ennyit tutira nem fog. Valószínűleg Jani sem. És gondolom annyian lesznek a termekben, hogy semmit sem lehet látni. Lehet, hogy lefújom az egészet. Vagy elmegyünk és felmérjük a terepet, aztán döntünk, hogy megyünk vagy maradunk.
Tegnap este óta szakad az eső. Nem is szakad, ömlik. Mióta kétágú vagyok nem emlékszem ilyen nyárra. Márha ez egyáltalán nyár. :o((((

Viszont tegnap vacsira isteni zöldséges rizottót csináltam, Jani hozzáfűzése: És hol a husi belőle? Mondom ZÖLDSÉGES.... Válasz: Jó, de hol a husi belőle? :o))))

2005. augusztus 16., kedd

Lakás - sale

Úgy tűnik van vevő hodálykára. (így hívom szegény lakást) Józsikáék tegnap megérkeztek mosolygósan vidáman, leültek, beszélgettünk aztán úgy kellett tukmálni hogy ugyan nézzenek már körül, aztán abban maradtuk - miután Jani benyögte a lakásért kért összegünket - hogy akkor valószínűleg indulhatunk házat nézni...
Eszem megáll. Én sosem vennék úgy lakást, hogy ne forgatnám ki a sarkaiból amikor megnézem. Ők nem tették. Csak ültek, mosolyogtak és közölték hogy nekik nagyon tetszik. És hogy csendes (édes Istenem!!!) és nagy és szép és világos és a ház is milyen rendes és stb.
Aztán elmentek, mi meg Janival nem mertünk örülni. Úgyhogy medve bőrére történő ivászat helyett betápláltunk egy kis pattogatott kukoricát. Valahogy még nem merek örülni, mert túl gyors, túl egyszerű, túl zökkenőmentes az egész. Nem hiszem el, hogy ekkora szerencsénk lehet. Lehet?

2005. augusztus 15., hétfő

Koncentrálás

Ma este 7 körül jönnek megnézni a lakást. Kérem a pozitív energiákat irányunkban koncentrálni. Nem tudom megmondani mit nem adnék ha elvinnék. Majdnem bármit. Isti bizi.

2005. augusztus 11., csütörtök

Levendulás kerámia - végre!!!!

Végre!!!! Megtaláltam. A múlt évben Kapolcson vettem egy levendulás bögrét tányérral. Azóta ezt használom az irodában és teljesen beleszerettem. Ill. már Kapolcson beleszerettem, na mindegy. Szóval az idén meg akartam venni az egész készletet, vagy legalábbis egy részét de olyan xar idő volt, hogy nem mentünk el. Persze a keramikus nevére nem emlékeztem, rákeresni sehogy sem sikerült, el voltam kenődve.
Utolsó ötletként eszembejutott a Mesterségek Ünnepe, amit ugyi nem elfelejteni - aug. 18-tól 21-ig - és erre ma szembejött velem az origon a cikk.
Szóval a nőci Buday Nagy Anna és a MOM parki Bio Piacon szokta árulni a portékáit. Hát ha a Mesterségek Ünnepére nem jutok ki, legalább tudom hol lehet megvenni a szépséges műremekeit. (katt a címre)
Viszont a kedvenc ötvösöm szabadságon van, lepattantam az üzlet ajtajáról. Pedig annyira vágytam egy új gyűrűre. Valami különlegesre, valami olyanra ami nagyon ott van. Márpedig nála - sajnos - csak ilyeneket találok minden egyes alkalommal. Ezért megyek ritkán....

Megújult az nlc

Hö. Hát meglepetés volt az már tutifix. Van pozitív és negatív része is számomra. Remek, hogy mindenféle jópofi dolgokat be lehet már szúrni és képet is meg mindent, de iszonyúan lelassult az egész. Hát, haladnak a korral és meg süssek Váncza sütőporral mi? Na mindegy, az ember - legfőképpen ha bika mint én - mindig nehezen veszi a változást.
Ha minden igaz, hétfőn jönnek megnézni a lakást....

2005. augusztus 9., kedd

Vendégség

Tegnap Adriékat vártuk vendégségbe. Háromkor eltűntem az irodából, Janival kettesben mindent gyönyörűen kiglancoltunk, előkészítettük a rágcsát, megterítettem és 6-tól puccban ültünk. 1/4 8-kor még sehol senki, 7-re vártuk őket. Aztán 8.20-kor bezuhantak és ismét konstatálhattuk, hogy az a rohadék kaputelefon már megint bekrepált.
Nagy örömködés, koccintás, esküvős dvd nézegetés, képek pergetése, egymás szavába vágás, hatalmas kacagások, pizza- és fagyihegyek eltüntetése.
Valószínűleg jól érezték magukat, mert éjfélkor mentek haza. Mi nagyon jól éreztük magunkat velük, az tuti.
DE. Ki a jó ég gondolná, hogy éjfél után NINCS melegvíz???? Mi ez a hülyeség? Ott álltam iszonyú mennyiségű mosatlannal és nem tudtam csinálni velük semmit. Így maradt minden ma reggelre, szépen ráérősen elmosogattam márcsak azért is, mert minden szépen be- és rászáradt. Hát ez van.
Ja, itt vannak az esküvős képeik:http://www.eskuvohaz.hu/vofelycentrum/050625Platanus/index.html Ugye milyen helyesek?

2005. augusztus 8., hétfő

Punnyadás

Kéne valami, amitől felébrednék. És még kellene valami amitől megjönne a kedvem, hogy dolgozzak, vagy esetleg valami olyan, amitől megeredne a nyelvem és nem okozna fizikai fájdalmat hogy megszólaljak. Hm...
Van az úgy hogy az ember saját magával sincsen köszönő viszonyban. Most ez van. Írjuk a frontok és a pocsék idő számlájára. Az elbírja.

2005. augusztus 5., péntek

Álomszép

Egy kis kárpótlás a gonosz időjárásért. Katt a címre.

Enyhe tél

Szerda délután óta most állt el először az eső. Hihetetlen, de egy hónap alatt tegnap áztunk be harmadszorra a fenti szomszédtól, aki a közös képviselő :o))).
Kértem Janit, hogy most aztán már rohanjon fel és lökje ki az ürgét a negyedikről, vagy csináljanak valamit a nyitott erkélyükkel. Hogy a jó túróba fogjuk így eladni ezt a hodályt? Ki a francnak kell így? El vagyok kenődve marhára.
A három napos esőnek hála tutira nem megyünk a Művészetek völgyébe. Noha imádom, de nem akarok nyakig sárban csúszkálni. Úgyhogy levendulás bögrék és tálak valószínűleg csúsznak a Mesterségek Ünnepére. Remélem ott is ott lesz a hölgy aki gyártja ezeket a csodákat.
Jani volt időpontot kérni az orvosnál. Augusztus vége. Hát már ez is valami, hogy legalább elment. Úgy tűnik hétfőn sikerült kellőképpen megijesztenem.
Nos, hétvégére és melegítőre fel!!!

2005. augusztus 4., csütörtök

Nyugalom

Nyugodt a hét. Az eddigi elviselhetetlen kánikulát tegnap estére felváltotta a csendes őszies 20 fok. Nekem ez remek, mert már saját magamtól is undorodtam. Örökké izzadás, ragadás, tapadás, levegőt nem kapás szóval elég volt.
Ma meg kaptam egy 5000.-os ruházati vásárlási utalványt a Sodexho-tól. Megnéztem, rengeteg helyen beválthatom, azt hiszem ma hamarabb eltűnök és megnézem a váci utca C&A-t. Egyrészt régen voltam ott, másrészt meg ennyi pénzért csak ott tudok venni bármit is, harmadrészt még hátha elcsípek valamit a nyári leárazásokból.
Aztán kisautóval vásárlás, aztán haza, karfiolleves csinálás.
Hmm, úgy tűnik ma mindenképpen le kell lépjek úgy 3 körül. Ez túl sok program egy délutánra és még este meleg vacsi is férjnek asztalra... szóval pucolás.

2005. augusztus 2., kedd

In memorian - Kolléga

A múlt héten jópofiskodtunk, hogy jó lenne ha már jelentkezne másfél hónap után, mert ha meghalna azt sem tudnánk.
Tegnap telefonált az élettársa, hogy hajnalban meghalt. Kissé rosszul éreztük magunkat.
Jó, valljuk be senki sem szerette és mindenkit irritált a havi horribilis fizetése amiért egy gemkapcsot sem tett arrébb, de azért mégis.
És hátrahagyott egy fiatal nőt és egy nagyjából másfél éves pöcköt. Ilyenkor olyan fura érzései vannak az embernek.
Janit megeskettem, hogy pénteken elmegy az orvoshoz és kér időpontot, valamint tudatosítottam benne, hogy mostmár nemcsak saját magáért felelős, hanem értem is és később majd egyszer még a gyerekünkért is, hát akkor tessék vigyázni magára.
Vannak történések, amik az embert sokkal inkább megérintik. És itt nem magára az emberre gondolok, hanem a történésre. Azt hiszem ilyenkor próbálja az ember lánya pánikszerűen kézbe kapni sorsa ostorát és úgy hadonászni vele, hogy minden jó legyen. Aztán persze a végkifejlet úgysem tőlünk függ de azért hátha mégis...

2005. augusztus 1., hétfő

Római képek

Kezdem rakosgatni a római képeinket. És ahogy rakosgatom, úgy fáj a szívem. Egyrészt azért, mert olyan távolinak tűnik, pedig alig egy hónapja voltunk ott, másrészt pedig azért mert nem is tudom mi lenne ha ezek az őrült terroristák valóban beváltanák a szavukat és kárt tennének ebben a gyönyörű városban. Nem merek belegondolni sem. Teljesen mindegy hol robbantanának, az emberi életeken túl iszonyú kárt okoznának a felbecsülhetetlen műemlékekben is.

Hétvége

Hmm, hát igen, ez az élet. A hétvégét Gödön töltöttük. Janiéknak most volt a jövő évi fürdőruha bemutatójuk, én meg mint oldalborda csak ott voltam. És egész nap divatbemutatót néztem, ettem, napoztam, fürödtem, gőzfürdőztem és barnultam. Hát így ki lehet bírni nem mondom.
Ennek hozományaként a lakás szalad. Porszívózni kéne, mosni, főzni, portalanítani, hogy a vasalást most ne is feszegessük.... na szóval mindennek megvan a hátránya. De ez a hétvége iszonyúan jól esett és basszus már nagyon megérdemeltem. Zűrös egy félév van a hátam mögött, hát egy punnyadós hétvége mindenkinek belefér. Ugye hogy ugye?

2005. július 28., csütörtök

Szahara

Nyereményfilm. Hááát, annál többet nem is nagyon ér.
Isti bizi fizetnék annak, aki elmondja hogy mi a lótúró a gyönyörű Penelopé (vagyhogyírják) Cruz-ban. Szerintem totál átlagos, csúnya orrú és minimális színészi tehetséggel megáldott nő, aki klasszul tud hunyorítani a marokkói napsütésben. Ennyi.
A film szórakoztató, kicsit humoros, nagyon lendületes de nem maradandó alkotás. Egynek jó.
Ja, a zenéje szerintem többet ér mint az egész film, de Jani szerint az a fekete jacht is megérne egy misét. Legyen igaza, tényleg megérne.

Libri

Tegnap elmentünk a Duna Plazaba abszolválni a nyereményünket. 19.00 helyett 20.00-kor kezdődött a film, úgyhogy volt még időnk belibbenni a Libribe és ott eltölteni egy kellemes órácskát. Gondolatban villámgyorsan el is költöttem mindenféle albumokra kb. 40-50.000.-ot. Azt gondolom nem lesz kérdés, hogy mit kérjek karácsonyra anyuéktól. Pl. NG kiadásban Egyiptom a magasból, vagy Egyiptom Templomok, Istenek, Fáraók c. album. Hihetetlenül gyönyörű képek vannak benne és elmondhatatlan érzés, hogy ami a könyvek nagy részében megtalálható, azokon a helyeken mi is ott voltunk tavaly.
Viszont végignyálaztam az útikönyveket és a Lonley Planet sorozatból nem találtam meg Thaiföldet, pedig állítólag megjelent. Ha valaki látta sikítson.
Amúgy a Thaiföldi útikönyv-választék eléggé silány. Kettőt találtam, abból a Marco Polo-s változat akkor sem kellene, ha színaranyból volna. Még nem voltam ott, de ami abban a könyvben benne azt még én is tudom mindenféle utánaolvasás nélkül. És mindez 1990.-ért.

2005. július 27., szerda

Mr. and Mrs. Smith

Én nem szeretem Brad Pitt-et. (Tom Cruise-t sem, az Utolsó szamurájt sem miatta néztem meg négyszer) A Trója óta kifejezetten haragudtam rá. És Angelina Jolie Oscar-ját sem tartom igazságosnak.
DE ebben a filmben mindketten nagyon-nagyon helyesek voltak. A pletykáktól elvonatkoztatva is állítom, hogy igenis szép párt alkotnak. Bradnek kifejezetten jót tesz a kor, Angelinának pedig leirigylem a hajat a fejéről.
Szóval szerintem egy kellemes nyári könnyed film szép emberekkel, gyönyörű - túl gyönyörű - házzal és istentelen mennyiségű elhasznált tölténnyel. Egyszer megéri megnézni.

2005. július 26., kedd

Retus - before and after

Amikor ilyen dolgokkal szembesülök, akkor egy kicsit megnyugszom; aztán elönt a harci hév, hogy ők sem tökéletesek bakker, akkor nekünk mi a lótúróért kellene annak lennünk? Sok fiatal lány ebbe gőzöl bele és így csak egyre nő a bulímiások, anorexiások száma. Nem tudom jó-e ez, vagy művészet-e ez, (egy kicsit mindenképp) de azt hiszem nem tesz jót a mi tökéletlen de mindenáron tökéletességre vágyó társadalmunknak.
http://glennferon.com.nyud.net:8090/portfolio1/index.html

Ikea

Tegnap este úgy gondoltuk, hogy elköltjük a nászajándékba kapott vásárlási utalványainkat. Jó nem volt túl sok, de mi nagyon örültünk neki, és egyébként sem gyakran szoktunk vásárolni ott.

Ennek eredményeképpen vettünk képkereteket vagy 8-at, meg ilyet:http://www.ikea.com/webapp/wcs/stores/servlet/ProductDisplay?catalogId=10101&storeId=22&productId=13145&langId=-30&parentCats=13716*13721 meg ilyeneket http://www.ikea.com/webapp/wcs/stores/servlet/ProductDisplay?catalogId=10101&storeId=22&productId=16106&langId=-30&parentCats=10109*10246 és ilyeneket is, csak nagyobbakat, http://www.ikea.com/webapp/wcs/stores/servlet/ProductDisplay?catalogId=10101&storeId=22&productId=11316&langId=-30&parentCats=10109*10246 így gyorsan kiraktuk a Piazza Navonán beszerzett festményünket - jajj már nagyon vágytam rá, hogy ne az étkezőasztalon porosodjon - így most minden nap rákacsinthatok. Meg az Angyalvár is rám.
Meg persze beleszerettem egy ilyenből összerakott konyhába: http://www.ikea.com/webapp/wcs/stores/servlet/ProductDisplay?catalogId=10101&storeId=22&productId=23069&langId=-30&parentCats=10110*10652. És megnyugvással konstatáltam, hogy még mindig megvan az általam "A világ legkényelmesebb foteljének" nevezett műremek. Ez az, csak régebben volt fehér-kék csíkos is. Na az a non plus ultra, de azért ez elől se menekülnék fejvesztve:http://www.ikea.com/webapp/wcs/stores/servlet/ProductDisplay?catalogId=10101&storeId=22&productId=11044&langId=-30&parentCats=10114*10292
Ó és persze vettünk még dobozokat a fehérneműimnek, mely dobozok 0,5 !!!!!! cm-rel nagyobbak a kívántnál és így nem tudom behúzni a szekrényajtót. Igen, nagyon szerencsés ember vagyok, de a dobozok ilyenek és hétvégén megműtöm őket, úgyhogy muszály beférjenek: http://www.ikea.com/webapp/wcs/stores/servlet/ProductDisplay?catalogId=10101&storeId=22&productId=34948&langId=-30&parentCats=10115*10298*13800

2005. július 25., hétfő

Nyertem!!!!!

Ez úgy volt, hogy szombaton tyúklépésben araszoltunk át anyuékhoz, amikor a Juventuson feltették a világ legblődebb kérdését és persze kézenfekvő volt rá a válasz. Sosem küldtem még sms-t rádióba - mi a francnak - de ez annyira hülyeség volt - és annyira unatkoztam - hogy küldtem egyet és most hívott a csajszi, hogy IGEN!!! szerdán premier előtt megnézhetjük ketten a Szahara c. filmet a Duna Plazaban.
Hmmm, az élet apró örömei.

Macska

újság.
Jani (drágám) venni akart nekem egy ilyen újságot. Először az árától lettem rosszul, aztán meg attól, hogy mi a francot kezdjek én 120 oldalnyi fényképezett macskával, amikor én egy élőt szeretnék egyenes adásban, szőröstől, bajszostól mindenestől.
Janit lebeszéltem a vásárlásról és amikor nagy barna szemekkel nézett rám, hogy dehát miért nem kell ez a tök helyes lap, amiben x mennyiségű ici-pici cic figyel és milyen aranyosak, na akkor közöltem vele, hogy azért nem, mert nekem ez fáj. Ha így nem lehet úgy sem kell. :o(((

Amerikaiak

Hát megérkeztek. Heten. Ez iszonyú sok. Szombaton fél 11-kor, na neeeem délelőtt, hanem éjszaka. Persze. Irány szállás keresni, mert a házban még állva sem férünk el ennyien. Na ez nem annyira tetszett nekik, mint ahogy gondoltuk.
Az idén nyista rájuk főzés, szállásadás ingyen, mosás-vasalás ingyen. Irány szépen szálloda, és ottan tessék fizetni.
Szóval éjszaka 11-kor már csak a Szabadi-Sóstó internationale campingben sikerült nekik ágyat találni, egy éjszakát kibírak. Aztán tegnap délelőtt az ex-Vasútas Üdülő várta őket tárt karokkal.
Hát eddig jó. Mostmár csak a meglepetésszerű hétközbeni budapesti "sziasztokittvagyunkéhesekvagyunk" akciókat kell kivédeni és akkor az idén minden egyéb idegbaj nélkül túltehetjük magunkat az amerikai "rokonokon".

2005. július 22., péntek

Nadrág(ok)

Anyu istenien befestette a defektes nadrágomat. Most mohazöld helyett olivazöld lett, de nekem nagyon tetszik. És persze tegnap biztos ami tuti alapon megvettem még az ugyanolyan bordó nadrágot is. Namost kb. 3 évre el vagyok látva len nadrággal. De legalább jók.

Hétvégét szervezni egyáltalán nem könnyű legfőképpen úgy, ha két férfi próbálja, akikből az egyik ködösen beszél, a másik meg a korából kiindulva a dolgok 80%-át félreérti. Én meg iszom a levét. Szerintem nekem a legjobb. >:o((

2005. július 21., csütörtök

:o(((

Ja, és 5 perccel ezelőtt ráléptem a számítógépes szemüvegemre. Itt sajnálkozom az atomjai felett. Először is francba a padlószőnyeggel - nem hallottam amikor leesett ez a xar - másodszor most vagy kifizetek 20-25.000.-et egy új szemüvegre, vagy előveszem a fiókból a régit. Na lehet tippelni....

Nadrág

Khm. Szóval az történhetett, hogy kedden beleseggelhettem a figarónál valami trutyiba, ami konkrétan és alaposan kiszívta a vadi új mohazöld lennadrágom színét több helyen is. Mindezt persze nem vettem észre, hanem Jani tegnap szólt diszkréten, hogy khm izé van valami a nadrágodon. Á, mondom biztosan valami kosz, de úgyis ki kell mosni.
Namost otthon jöttünk rá, hogy ezt legfeljebb ecetes ollóval mossuk ki. Irány Mammut - videokamera ügyileg, amihez nem adtak magyar használati utasítást (ááá minek az nekünk), de azóta letöltöttem a netről - és bementünk Sánthához nadrágért. Méretben csak egy bordós van. Most szeressem, vagy ne szeressem? Ez itt a kérdés.
Defektes nadrág anyunál landolt, mert tegnap még vettem egy kék ruhafestéket, anya ma ha minden igaz be fogja festeni.
Mire jók az anyuk ugye?

2005. július 20., szerda

Videokamera

Ééééés megvan!!!!! Ha minden igaz, akkor ma délután megejtjük első közös beruházásunkat egy Soni DCR-HC 39 típusú videokamerát. Jani szárnyal, repked, örül, boldogságos és miegyéb. Hát ha egyszer annyira szeretné és most megtehetjük, akkor most miért ne.
Ennek örömére visszafelé vettem a Mammutban magamnak egy kagylós karkötőt és egy indonéz kókuszból készült nyakláncot. (lehet, hogy nem is kókusz, hanem műanyag, de kit érdekel)
Este meg megalkotom életem első tökfőzelékét. Jani meg remélhetőleg meg fogja enni...

Végre fodrász

Hát voltam végre. És nagyon remek lett.
Már csak azt kellene tudnom, hogy van-e olyan marha ember a Földön, aki három és negyed négyre írja be magát. Mert a recepciós fapina - siccc - szerint én így íratkoztam fel. Szerintem meg háromnegyed négyre. Na mindegy, legközelebb nem hagyom magam.
A lényeg, végre ismét van hordható minőségű fejem. És ez közel fél év után nagyon megnyugtató.
Azt hiszem ma meg kellene nézzem a környéken lévő indiai boltot. Kóros vásárolhatnékom van. De mi a fenétől?

2005. július 19., kedd

Már második hete

vagyok szalma, mármint itt bent. Azért egy idő után állati unalmas a semmittevés. nagyjából egy óra múlva lelépek és irány a fodrász. Végre közel fél év után lesz normális frizurám. Már nagyon vágyom rá.
Szépen gyűlnek az esküvői fényképek. Tündi csinált 500-at és további 100-at vadásztam már össze innen-onnan. Sosem fogom előhívatni őket.

start

indulás...