Összes oldalmegjelenítés

2008. december 31., szerda

Évösszegzős


Eltelt ez az év is. Gyorsabban, sokkal gyorsabban mint ahogy vártam. Volt benne sok rossz is és volt jó is.
A jó dolgok első-második és századik sorban Lilinek voltak köszönhetőek, mert a törpicur minden nehézség ellenére bőven beragyogja a napjainkat.
A legrosszabb a tavaszi ideggörcs Lili műtéte és az azt követő iszonyat miatt. Aztán a mindennapos bosszúságok, hogy folyamatosan mennek tönkre az ilyen-olyan gépeink. Pl. fényképező (jó a Jézuska rendes volt, pótolta a hiányát) botmixer, aprító meg ilyenek. Ezek apróságok, de akkor és ott nagyon fel tudják bosszantani az embert és pocsék a hiányuk.
Ebben az évben Lili nagyon nagyot nőtt, megtanult mászni, majd járni, majd futni, forogni, táncolni, tapsolni, dacolni, kacagni, viccelődni, huncutkodni, bújócskázni, incselkedni, rosszalkodni, szeretni, kedveskedni, bújni, puszit adni, ölelni, kanállal és villával enni (segítséggel), pohárból inni (egyedül) és még ki tudja mi mindent.
Beleszeretett a kutyákba és az apjába, rendesen viselkedik társaságban, megkedvelte a vizet mint pancsolási lehetőséget, megtanult este egyedül elaludni (nappal még nem) és a legalsó részre kellett engedni az ágyát. Lett rengeteg foga, sajnos megtanulta mi az a fájdalom, hősiesen viseli a szurikat, egyedül bemenetel a doktor nénihez, nem irigy, szívesen ad. Imádja a mesekönyveket, szereti Fifit és Thomas mozdonyt. Járunk Ringatóba, és utál bevásárolni. Szereti a fűszeres kekszeket és a pizzát, nem eszi a cérnametéltet.
Én megtanultam keveset beosztani úgy, hogy néha még marad is - nagyon néha - és alig várom, hogy egyszer legyen újra rendes fizetésem - Jani a múlt héten a hasát fogta a nevetéstől, amikor ecseteltem, hogy valószínűleg az első fizetésemmel úgy fogok bánni, mint Dagobert bácsi az aranyával, azt se tudom hová tegyek ilyen hihetetlen összeget - de azért szeretnék Lilivel itthon maradni 3 éves koráig, bár erre kicsi az esély.
Nagyon régen vettem magamnak ruhát, lassan már nem is hiányzik a vásárlás, csak ha nagynéha eljutok egy-egy bevásárlóközpontba. Vannak vágyaim továbbra is, ezek közül néhány egyre távolodik, néhány pedig parkolóálláson van, de egy sem jutott közelebb sajnos, legalábbis egyelőre.
J. jövőre 50 éves lesz, ezt tisztességgel szeretném megünnepelni, készülök rá - egyelőre csak gondolatban - de minden héten új és új ötlet jut az eszembe.
Szeretnénk Lilit jövőre elvinni a tengerhez egy picit, szeretném látni ahogy rohangál a homokban és pancsol a tengerben és barnára sül a pofija.
J. rájött, hogy tényleg jó apa, mindenben segít és nem is keveset - már ami az idejéből telik. A gondjainkat megpróbáljuk megoldani, néha sikerül, néha nem. De mindketten bolondulásig imádjuk Lilit és ez azért sokmindenen átsegíti az embert, még ha néha vacak is a dolog.
A szüleimmel azt hiszem jó a viszonyom - talán jobb, mint egy évvel ezelőtt ilyenkor. A nem túl sok barátaim egy része lemorzsolódott - várható volt - de jöttek helyette újak és vannak olyanok, akiknek a barátsága valahogy nem jött össze - ez bánt valahol, de ez van.
Kicsit félek a következő évtől, de minden bizonnyal azon is túl leszünk valahogy, és mindenkinek kívánom, hogy az idei évnél senkinek ne legyen rosszabbja, csakis jobb új éve és akkor minden rendben lesz.
És most mindenkinek kívánok nagyon Boldog Új Évet, töltsétek ezt az estét úgy, ahogy szeretnétek. Mi a tévé előtt, mert mi híresen "antiszilveszterezők" vagyunk.

2008. december 21., vasárnap

800. bejegyzés


ként megemlíteném, hogy tegnap alkalmunk nyílt elmenni színházba. József Attila színház: Kaviár
Mint rendes nézőközönség - és gyakorlott budapesti lakos - időben elindultunk, hogy ugye karácsonyi dugó és miegyéb.... na 15 perc alatt úgy ott voltunk a József Attila Színháznál, mint a sicc, és mivel még a színház sem volt kinyitva, békésen elücsörögtünk úgy 45 percet a kocsiban.
Főszerepben Koltai Róbert. Én még sosem láttam Koltait színpadon, nagyon kíváncsi voltam. És egy kicsit csalódtam. Bár ahogy a műsort nézem ezt a darabot igen ritkán játszák, kicsit olyan érzésem volt, hogy nem adtak bele mindent a színészek, akiket egyébként nagyon szeretek. Merthogy szerepelt benne még Galambos Erzsi, Vándor Éva, Mihályi Győző, Ulmann (moncsicsi) Mónika és Andorai Péter, aki - ha jól láttam, márpedig nehéz volt nem észrevenni - nagyon-nagyon beteg.
Szóval a darab kellemes, szórakoztató, két részes és az első rész irdatlanul hosszú és vontatott. A második értelemszerűen rövidebb és sokkal szórakoztatóbb. Mint ahogy ez az ilyen vidám zenés daraboknál lenni szokott.
Azt már csak alig jegyzem meg, hogy a sokadik meghajlásnál szegény Koltai akkorát esett miközben hátrált, hogy isti bizi nekem is fájt.
Jó hangulatú este volt, köszi minden kedves közreműködőnek.

Zizi-Lili

Valami történt a hét elején. Az én jó lánykám eleinte csak hajazott az ördögre, míg a hét második felétől már ő maga az ördög.
Megtanulta a nem szót, okés rendes gyerek. Arról azonban szó sem volt, hogy mindenre ezt óhajtja használni már csak azért sem, mert úgy tudom ezt egy kicsit később ként abszolválnia, mondjuk úgy fél év múlva.
Na szóval minden nem. Ami meg nagyon nem, az nemnem. Iszonyú. Nem öltözik fel, nem kér enni - és tényleg nem is eszik, amitől külön hülyét kapok - nem veszi fel a cipőt, papucsot, nem játszik, nem jön ide, nem adja oda, nem viszi vissza, nem dobja ki. Ellenben két perc alatt átmegy agresszív kismalacba és üt vág karmol mar. Harapni még nem harap, de ezt a lehetőséget valószínűleg már nem kapná meg.
Kicsit nehezek így a napjaink, szerencsére J. erre az évre letette a lantot, így ketten viseljük Lili vadulásait. Amíg bírjuk...

Googlenél is kezdődik


2008. december 18., csütörtök

Jim, the Cable guy

Jim Carrey a Kábelbarát c. filmben győzött meg végképp, hogy nemcsak orbitális nagy komikus, de igenis jó színész. A filmet moziban láttam anno még nagyon régen, aztán egyszer egy késő éjszakai órán leadta az egyik csatorna és én felvettem. És ebben a filmben van egy iszonyatosan jó rész.
Ahogy énekli a Somebody to Love-ot, azon első körben ki lehet nyúlni - persze már aki szereti Jimet - második és sokadik körben rendszeresen beleborzongok. Iszonyú jó, nagyon-nagyon-nagyon.
A YouTube-on itt lehet megnézni. Én ma este kb. huszadszorra.....
http://www.youtube.com/watch?v=VhtIydTmOVU

2008. december 15., hétfő

Karácsonyi ajándék tőlem, nekem

Minden évben meglepem magam egy kis aprósággal karácsonyra. Általában olyasmivel, amit úgysem vesz meg nekem senki vagy azért, mert nem is gondol rá, vagy mert nem kérdezték, vagy mert nem is tudhatja senki sem, hogy éppen azt szeretném.
Kaptam már így magamtól ajándékba táskát (sicc), ékszert, drága parfümöt, drága kozmetikumot, rég áhított csizmát, stb. Az idén - hála a gyes/gyed mérhetetlen bőkezűségének három 30%-kal leértékelt könyvre futotta, amelyeket egyelőre nem tudom, hogy mikor olvasok el, de hihetetlen örömmel töltött el pusztán az új könyvek illata is, és egyébként is mindkét író abszolút kedvencem, úgyhogy kitartóan ott figyelnek az éjjeli szekrényemen - és várják hogy kiolvassam őket iziben - ezek:




Harmadik adventi hétvége


Aminek keretében elmondható, hogy elfelejtettük meggyújtani az aktuális gyertyát. Gyermek a nagyiéknál volt a hétvégén, ezért mi ki se látszottunk a melóból - mintegy pihenésképpen.

Lásd: ablak és ajtómosás, brutál takarítás, függönymosás, karácsonyi süti sütés, mosás, csempesikálás, felmosás legalább ötször, meg még ami sikerült. Azért szombaton délután sétáltunk egy kiadósat a Ferenciek tere-Vörösmarty tér-Deák tér-Oktogon-Jászai Mari tér-Kossuth tér-Váci utca vonalon. Irotó jól esett, a félúton bekebelezett botrányosan nagy adag Szerájos török kaja nemkülönben.

Gyermek már 4 kutyával alszik, így lassan már tényleg csak ő nem fér be az ágyba, viszont tökéletesen használja a nem szót. Mindenre. Ha valami nagyon nem, akkor az nemnem.

Édes.

Na megyek, ez most csak ilyen pár soros volt.

2008. december 11., csütörtök

16 hónapos

Tulajdonképpen az volna a legjobb, hogyha amikor történik az érdemleges, na akkor gyorsan beírnám. Merthogy mindig elmarad és a végére elfelejtem.
De most nem felejtem el, hogy Lili 16 hónapos.
Bezony.
Iszonyú sokat fejlődik, minden napra tartogat valami újdonságot. Új szó a cica, amit annyira édesen mond, hogy naponta ezerszer is elmondatom vele, ő meg a végére már összehúzott szemöldökkel néz, hogy: "Anyám hát nem érted, hogy ez egy cica????"
Aztán párosít. Mármint képeket. Van egy olyan mesekönyve, amin oldalanként kétszer vannak a rajzok. Rábök az egyikre én mondom, hogy mi az, aztán szépen megkeresi a párját. Nagy móka, szerintem még nem kéne ilyet csináljon, de élvezi.
Új felfedezés, hogy tud hátrafelé is menni, valamint lábujjhegyen is, és rájött hogyan kell forogni. Ettől gyorsan elszédül és lecsüccsen. Nagyon helyes.
Végre úgy tűnik, hogy nem fél a családi ebtől Totótól. És igen, kimondja a nevét: Totó. Lelkesen simogatja, odamegy hozzá és pórázon akarja sétáltatni. De ezt Totó még baromira nem akarja. Ki érti miért...
Imádom, hogy nem ilyen kis cini-mini hangja van, hanem kicsit rekedtes, kicsit mély, olyan karakteres. Ahogy egyre többfélét mond, egyre inkább látszik, hogy milyen lesz a hangfekvése.
Nagyon barátkozós, nem félős egyáltalán idegen társaságban sem, pedig sajna nincs körülötte túl sok gyerek.
Járunk Ringatóba, jönnek hozzánk a barátnőmék a 3 hónappal fiatalabb Rékával és Lili mindenhol szeretgeti simogatja a gyerekeket, meg a felnőtteket is.
Imád táncolni, egyre többször kéri a zenét. És imádja Fifit. Ha megy a Minimaxon és szólok, hogy "gyere Lili itt a Fifike", mindent eldob és spurizik be a szobába kéri fel magát az ágyra és nagyokat nevet Fifin. Világos, hogy a karácsonyfa alatt is lesz egy Fifi baba, de pszt el ne mondjátok neki.
A Mikulás nagyon jól sikerült. Örült az ajándékoknak nagyon, és 2 Mikulással is találkoztunk, az elsőt csont nélkül vette, a másodiktól egy kicsit megijedt a Váci utcában, pedig ez volt a kedvesebb, meg a szebb is, de a szaloncukor csodát tett, a végére még egy integetésre is futotta. Hát ennyi történt mostanában, készülünk a karácsonyra és izgulunk, hogy Lilinek tetszen a karácsonyfa és ne kapjon sírógörcsöt tőle ha meglátja.

Új Jim film a láthatáron IGEN!!!