Tegnapi nap címszavakban

- reggeli tökölés után berohanás
- munkahelyen levés
- hazarohanás
- 20 percig otthon tartózkodás (ezalatt nagyjából 40 féle dolog csinálás)
- elrohanás orvoshoz
- hazarohanás hülye videómadzagért
- elrohanás anyuékhoz hülye videómadzaggal
- eszelős száguldás Budakalászra ház megnézése
- ugrálás ház kerítése előtt a tök sötétbe, házból semmi látása
- pucolás a Szerájba és finom török kaja arcba pakolása
- hazarohanás
- több zsáknyi áru felcuccolása, beárazása, visszaszuszakolása zsákba
- új katalógus felárazása
- pánikszerű fürdés
- villámszerű alvás


Szeretem az ilyen napokat. És a mai sem lesz karcsúbb, sőt.....

Reggel

ööö az úgy volt, hogy ma főnök elrepült jó messze, méghozzá kora reggel. eddig okés. este megtanácskoztam férjjel, hogy akkor most még ráhúzunk jó félórácskát az alvásra, ráfér mindkettőnkre. ez is okés.
DE az, hogy ennek ellenére is olyan lassan készültem el, hogy az már nekem is sok volt, és az hogy korán reggel mi a francért ad az HBO Colin Firth-es filmet, na ez aztán betette a kaput. Leültem és néztem a Miről álmodik a lány? c. eposzt, ami giccses, bugyuta és akármi, DE Colin van benne. Ennek eredményeképpen 1/2 9 után értem be, naná hogy keresett a főnök, akit már nem tudtam visszahívni, mert ugye repülőn ült.... nagyjából 20 nem fogadott hívásom és 30 emilem jött azalatt az 1 óra alatt, amivel később zuhantam be.
Az HBO monnyon le és kéretik a Colinos filmeket este 20.00 vagy legkésőbb 21.00-kor kezdeni.

Kis meglepi - kis öröm

Levelet kaptam. Ez nem meglepő, a reklámlevelek 99%-át repítem a kukába. Tegnap szerencsére nem tettem, de ennek előzménye van.
2 évvel ezelőtt az Ariadne Travelnél foglaltunk szállást, amikor Isztambulban voltuk egy hétig. Elzarándokoltam az akkor még Isten hátamögötti irodájukba, ahol befizettem amit kellett, majd az utazás előtt 2 héttel felhívtak, hogy hááát az az igazság, hogy arra a szállodára, amihová mi is megyünk már több utasuk panaszkodott, úgyhogy utólagos engedelmünkkel foglaltak nekünk másik szállást egy másik szállodába, ami jobb egy kategóriával mint amit mi lefoglaltunk, de a különbözetet az iroda állja, mert nekik ez így megéri, ha meg nem lennénk megelégedve az ugye nekik csak árt.
Szóhoz sem jutottam. Kiküldték az új "vócsereket" mi megérkeztünk a szállodába, minden rendben volt. Amikor hazajöttünk felhívtak telefonon, hogy minden rendben volt-e a szállással, mert aggódtak. Ekkor már leesett az állam. El sem hittem, hogy ilyen még létezik.
Aztán tegnap megkaptam az ominózus levelet, benne egy Törzsutas kártya - mondom hogy egyszer utaztunk velük és akkor sem egy többszázezerforintos exclusive hiperszuper akármin, hanem csak egy szállásfoglalás volt - ami tényleg jó kondíciókat biztosít, meg még egy étteremben is kajálhatunk nemtudommekkora kedvezménnyel.
Kellemes meglepetés volt, tényleg jól esett. Kicsi örömök teszik szebbé az életet ugye?

Google

Ezeket annyira szeretem...

Pici tacsi

Reggelente mostanában a Gellért téren szoktam látni egy kb. 65 éves férfit, aki pórázon terelget egy ici-pici szálkás szőrű tacsit. Mókás látvány; a bácsi igen becsületes testalkattal rendelkezik, viszont minden reggel - úgy fél nyolc körül - talpig öltöny-nyakkendőben, mellénnyel és zsebórával meg a pici tacsival róják a köröket a Gellért tér "parkjában". A tacsi hihetetlenül lelkes, érdeklődő és ezerszer is megpróbálja kitágítani a póráz szabta határokat, mindemellett tényleg nagyon-nagyon pici.
Tehát a sorrend a következő: kutya nekilendül, szalad egy métert, póráz megfeszül, kutya megakad, bácsi utóléri. És ez így megy a reggeli séta folytán kb. 60-szor. Tényleg kitartó. A bácsi meg komótosan bandukol utána. Aztán dolguk végeztével beslattyognak a 3-as számú kapualjba, ahonnan kutyus még egyszer megkísérel kirohanni, de búcsúzóul még utoljára fennakad a pórázon aztán kapu becsuk, kutyus bácsival eltűnik. Aztán jön a villamosom és én is eltűnök. De amikor végignézhetem ezt a különös sétáltatást, akkor mindig jobban indul a napom. Ahogy ma is.

Bombariadó

Tegnap egy kollegával éppen azon nyüszögtünk, hogy áááá annyira haza kellene menni, mert hideg van és szakad az eső és egyáltalán semmi kedvünk itt lenni...
Erre pár perccel 13.00 után jön a telefon, hogy mindenki azonnal kifelé, mert bombariadó van, 10 percünk van a teljes távozásra. Marha jó, minden kívánságom így teljesüljön. :o(
Miután közölték, hogy az épület átnézése legalább 5 órát!!!! vesz igénybe - jó-jó 8 emelet azért tényleg sok egy ekkora barom nagy háznál - így szépen elindultam cipőt nézni és vettem egy mohazöld velúr mokaszínt. Álom szép, persze egyáltalán nem jó esőben sárban stb., de lehetetlenség lett volna otthagyni. 5500.-ért meg legfőképpen. Hát naná hogy eljött velem.
Aztán még beugrottam Sánthához, hogy mi van a nadrágommal - este 1/2 9-kor visszatelefonáltak, hogy bocsi nem tudják megjavítani, bónt kapok, vásároljam le - aztán még elvillamosoztam egy ezüstöshöz (olthatatlan gyűrű-vásárolhatnékom van hetek óta), ahol ami tetszett az nagyjából a csuklómra lett volna jó, ami meg méretben jó lett volna, nem tetszett. Mindegy, majd legközelebb. Az ilyen jellegű ingereim nem szoktak elmúlni >:o))
Még beugrottam néhány meggyespitéért a cukiba és irány haza.
Otthon szekrényrámolást csaptam, némi vasalással és végre átraktam a fehérneműket az újonnan - két hónapja - vásárolt Ikeás dobozokba.
Azt hiszem megállapíthatom, hogy kifejezetten hatékony napom volt tegnap. (ez manapság ritkaság, olyan vagyok az esetek többségében, mint egy sózott csiga)

Őszi hétvége

Szombaton beköszöntött az ősz. Ezzel nem is lett volna gond, ha vittem volna megfelelő meleg ruhát, vagy legalább zoknit, ill. ha nem bográcsban akartuk volna megfőzni az őzpörköltet.
Így kölcsön-zokniban voltam és a konyhában főztük a pörit. Végülis minden rendben lezajlott - J. mázlista, kerek egy hétig ünnepeltük a szülinapját, én azért is hálás vagyok, ha egy fél délutánon keresztül tart az enyém - a köv. nagy családi ünnep a karácsony lesz.
Hajlamos voltam néhány perc erejéig azt gondolni, hogy túl nagy feneket kerítünk a családi ünnepeknek. Iszonyú sütés-főzés, aztán még iszonyúbb mostalanhegyek. Sokkal egyszerűbb az éttermes variáció és egyáltalán nem biztos, hogy többe kerül.
De egy előnye tutira van, most legalább még két napig van mit együnk - főzés nélkül. Azért ez sem elhanyagolható momentum akkor, amikor mindent egyedül csinálok.

Pierrot

Nagyon bántott, hogy múlt pénteken nem mentünk el a koncertre. Jani valami általam érthetetlen ellenszenvvel bír felé. (lássuk be P. valóban iszonyúan jóképű, és én már nagyjából 15 éve ismerem, úgyhogy tanúsíthatom, hogy tizensok évvel ezelőtt is piszok jól nézett ki)
Szóval nem mentünk el.
Ezért, hogy kárpótoljam magam egész héten - és a hétvégén is - vég nélkül Pierrot cd-ket hallgatok. Illetve letöltöttem a honlapjáról a "Ritkaságok"-at és az megy. És nem tudom megunni. Meg nem is akarom.
A török zenétől mindig jókedvem lesz és felpörgök, P-től pedig megnyugszom, békés vigyor lesz tőle a képemen és rendeződik a vérnyomásom.
A képlet tehát egyszerű: Pierrot többet ér mint megannyi "leszarombogyó" és még a gyógyszergyártókat sem támogatom vele... A mérleg határozottan pozitív irányba mozdul.

Feltöltött képek

Úgy tűnik megkönyörültek az informatikusok, sikerült feltölteni néhány képet. Remélem ez végleges állapot és töltögethetek még "néhányat" "néhány" témában...


Ja, klikk a címre. ;o)

képek

végre előhívattam az anyuék meg mama által rendelt képeket. a mennyiségről annyit, hogy nagyjából 3 kg-nyi képpel lavíroztam haza tegnap a Lurdyból. Ebből a mi általunk utánrendelt mennyiség 34 db volt, a fennmaradó közel 400!!!! db mellett... Gondolom majd anyu szétválogatja, hogy mikor arról fogalmam sincs.
Szerintem nem normális mennyiség, de ők akarták. Janival úgy döntöttünk, hogy 50-50 db-ot kifizetünk, a fennmaradót pedig sajnos nem tudjuk átvállalni. Azt gondolom így fair a dolog.
Megpróbálok csinálni fotóalbumot a netre, bár nem hiszem hogy menni fog, a munkahelyi net nem lelkesedik a feltöltögetésért sajnos.

Jani szülinapi masszázs - Ómama bizsuja

Tegnap Jani túlélte a másfél órás thaimasszázst, utána meg elmentünk törököt enni. Megint túlettem magam, és persze megint állati fincsi volt minden especially a sült tejberizs. Nyami-nyamika.
Minden félelmem ellenére Jani remekül bírta a másfél órás gyötrést, sőt kijelentette, hogy ő nagyon szívesen járna oda havonta-kéthavonta. (az még tán kibírható is lenne anyagilag) Kicsit meglepődött a thai lány mozdulatain de mindent egybevéve ma reggelre nem fájt annyira a térde és a háta-válla egyáltalán. Tehát összességébet abszolut megérte, meg egyébként is jól érezte magát. :o)))))

Este 7-kor benyitottunk az Ómama bizsujába. Igaz, hogy csak 6-ig van nyitva, de egyrészt nem volt bezárva az ajtó, másrészt meg benn volt az eladónő (fantasztikusan kedves). Kinyitottam az ajtót, belestem és megkérdeztem, hogy szétnézhetünk-e. Kellemes meglepetés volt, hogy nem zavart el bennünket a francba, hanem kipakolta nekem a fél üzletet. És persze találtam néhány istenkirály gyűrűt és persze egyik sem tetszett Janinak. Nem baj, úgyis lesz nekem olyanom. Majd jól spórolok.

Fire of Anatolia

Hétvégén az aktuális Pesti Estet lapozgatva találtam ezt. Naná hogy rögtön belelkesültem. Istenkém, végre megint igazi török zenét hallgathatnék... A jegyárak nem olyan vérszomjasak, tuti hogy ott leszünk. Jani is pozitív, lesznek török dobosok is, ő értük van oda de nagyon. Juhéjjj!!!! Csak javasolni tudom mindenkinek, szerintem minimálisan is istenséges fenomenális lesz az az este. És nagyon remélem, hogy török cd-t is lehet majd vásárolni. Itthon egyáltalán nem lehet hozzájutni normális török zenéhez. Legfeljebb csak valami hiperautentikus rettenethez, amit szerintem még a törökök sem hallgatnak. De majd ott... készítem a pénztárcámat.http://www.anadoluatesi.com/FrontsideEN/index1.aspx

Ja, itt lehet rá jegyet venni: www.jegyelado.hu és november 9-én lesz.

Pénteken Janinak annyira pocsék napja volt, hogy jobbnak láttam, ha inkább lemaradunk a Pierrot koncertől. Pedig ez nagy áldozat volt tőlem. Jubileumi koncert meg Parkszínpad meg minden.... ezért inkább egész hétvégén Pierrot cd-t hallgattam. Ez is több a semminél, de azért élőben jajj de nagyon más lett volna. Éljen a híres és hatalmas empátia-készségem.

Mária

Isten éltessen minden Máriát, de természetesen elsősorban a Nagyimat!!! Boldog szülinapot Mama!!!!
Aztán utána rögtön a taknénit itt az irodában - annyira helyes!!!! Isten éltessen Marika!!!!
Ezután pedig boldog névnapot minden Máriának, Marinak, Marcsinak stb.

Gyógytorna

Tegnap erőt véve magamon elmentem a cég által meghirdetett gyógytornára. Minden félelmem ellenére nagyon jól esett egy kis mozgás. Semmi divatos hipi-hopi ugri-bugri csak jól bevált régi vágású torna. Állatira jól esett és reggel alig tudtam megmozdulni.
Szerintem megyek a jövőhéten is.

A tapasztalat nagy úr

Szegény Gy. ma lejött elmesélni, hogy mi történt a múlt héten amíg nem voltam. Ugyan csak 3 napot töltött a székemben, de nagyon maga alatt volt attól, hogy errefelé milyen bunkók az emberek. (pedig csak 4 emelet van közöttünk...)
Hát igen. Valahogy az emberek könnyedén gondolják azt, hogy a munkánk az egy rózsaszín helyes kis hetyegés és bárki könnyedén és láblógatva megoldaná, úgyhogy még hálásak is lehetünk azért hogy itt ülhetünk. Persze.
Néha azt gondolom, hogy csak én csinálok nagy ügyet magamnak a bunkó yuppie-manager-üzletasszony féle állatok viselkedéséből és isti bizi nagyon megmelengette a lelkem az, hogy más is észreveszi hogy mennyire bunkón viselkednek az emberek ha belépnek egy irodába.
Ettől persze a probléma még nincsen megoldva - és nem is lesz - de írtó jó érzés hogy más is átérzi azt, ami engem nap mint nap nagyon bánt.

Újra itt...

ami egyenesen arányos azzal, hogy vége a szabinak. Rövid volt szegény, de legalább volt és klassz időt sikerült kifogni.
Mondták is, hogy mindenki hozzám fogja igazítani a szabiját, mert amikor én megyek, akkor jó idő van. hehe
Beszélgettem J-vel ők nemrég költöztek Érdre, hogy mondjon már pár keresetlen szót a városról, mert annyian fogják a fejüket, ha kiejtjük a szánkon, hogy oda szeretnénk költözni. Nos ő csak jókat mondott róla, áradozott úgyhogy most egy kicsit megint kedvem van arrafelé is házakat nézni. Persze az sem elhanyagolandó tényező, hogy kb. 10 millával olcsóbbak arrafelé a házak. És az a fennmaradó pénz pedig nagyon kellene nekünk berendezésekre... hát könnyen lehet hogy mégiscsak érdi lakosok leszünk.
A héten megfogadom Cs. ajánlatát és 9-re járok és 3-kor elhagyom az irodát. A kutya sem keres itt minket, mi a fenének üljek a nagy semmire. Ill. holnap még addig sem, mert 2-re megyek fodrászhoz, aztán meg elviszem az esküvős képeket végre előhívatni... már éppen ideje.
Ma meg elmegyek a bankkártyámért, nagyon remélem hogy elkészült, a telefont nem veszik fel, ez egy kicsit furi egy bankfióknál, de én már nem csodálkozom semmin sem.