Advent

Viszlát november, szia december!

Szeretem ezt a hónapot minden rohanásával, ajándékhajhászásával együtt. Azt hiszem, ez a karácsony nagyon szép lesz még akkor is, ha nem lesz időm egy csomó olyan dologra, amit mindig megteszek karácsonykor, hiszen ez lesz az első karácsonyunk Lilivel. Ő még semmit sem fog észrevenni a felhajtásból, de a karácsonyfa égőit már biztosan ki fogja szúrni magának.

Emlékszem gyerekkoromban nagyon odavoltam az adventi naptárakért. Anyu sosem csinált saját kezűleg, vagy ideje vagy kedve nem volt nem tudom, de néhányszor kaptam előre gyártottat - egy idő után Ausztriából. Minden reggel alig vártam, hogy kinyithassam a következő kis ablakot és kipecázhassam a műanyag kalitkából a csokit. Aztán amikor már mindegyik ablak kinyílt, sajnáltam a szép képet, így visszahajtottam óvatosan az összeset és még hónapokig nézegettem, közben néha még kinyitottam egy-egy ablakot, hátha megint van benne valami.

Néhány éve J-nek csináltam olyan adventi naptárt, hogy karácsonyos anyagból batyúkat készítettem, ráírtam a számokat, teliraktam mindenféle bigyóval és egy girlandra felfűztem őket. Emlékszem J. nagyon meglepődött amikor megkapta, mert még sosem volt ilyen naptára, de lelkesen batyúzta ki a kis csomagokat minden nap. És a tavaszi költözésnél megtaláltam az összes batyú anyagát szépen kisímogatva eltéve.

Jövőre talán már Lili is értékelni fogja, ha csinálok neki egy sajátot. Már nagyon várom, ahogy a csöpp kezeivel bogozza majd a kis meglepiket. Jó dolog ez az egész na.

Ti pedig még nem vagytok lekésve róla, csinálhattok egyet gyorsan. Találtam néhány ötletet, szerintem egyik szebb, mint a másik. Jövőre majd én is kiválaszok egyet és nekilátok.

Hason!!!!

Lili ma hasra fordult. Igen bizony, teljesen egyedül. És igen, tudom hogy még korai. Kicsit töprengek is rajta, hogy vajon nem foglalkozom-e vele túl sokat. Már ha lehet-e egyáltalán túl sokat foglalkozni egy kisbabával. Fogalmam sincs.
Megpróbáljuk a Dévény Anna féle gyógytornát. Ma maga Dévény Anna vizsgálta meg Lilit, és igazándiból semmiféle problémát nem tudott megállapítani, de mivel maga is látta, hogy Lili hasravágja magát, azt javasolta, hogy próbáljuk meg a módszerét, hogy ez a korai mozgásfejlődés későbbiekben nehogy stagnáljon, vagy lassuljon. J-vel úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk, aztán majd kiderül. Ha látunk eredményt, akkor jó. De azt semmiképpen nem szeretném, hogy adabszurdum x hónaposan rohangálni lássam. Csak szépen mindent a maga idejében.

Szemét egy dolog :o)))

Sose hittem, hogy létezik olyan, hogy valaki elviszi magával a szemetet. Mármint hogy otthonról. Úgy értem, hogy elsétál a kuka mellett, kezében a szeméttel és szépen elindul a dolgára.
Jelentem, van ilyen. Igen.
Történt, hogy tervbe volt véve Lilivel egy séta, összekötve adventi koszorú vásárlással - igen, béna vagyok, nem tudok ilyet csinálni, de ha tudnék se lenne rá időm mostanában - ezért előrelátó anya lévén beizzítottam a járgányt (értsd: kinyitottam és összeraktam a babakocsit) és szépen az aljába bepakoltam a repedésig megrakott szemetest, merthogy majd ha lemegyünk, akkor kidobom. Aha, persze. Lili közben elaludt, én közben sokmindent csináltam, eltelt az idő, mire elindultunk.
És miután megvettem a karácsonyi díszeket, és pakolnám be őket a kocsi aljába, na mi néz velem szembe na mi??? Hát a teli szemetes szatyor. Dugig kakás és pisis pelussal, sült tökhéjjal és még miegyébbel. Azt hittem rögtön elsüllyedek szégyenemben, így jobbnak láttam harsányan felröhögni - kínomban - és két kézzel egyensúlyozva a babakocsit, a táskámat, a két nagy szatyrot lépcsőn le és fel, kiviharzottam a piacról és az első adandó kukába bevágtam az árulót.
Hát igen.
Azért a díszek nagyon szépek, és vettem egy nagy csokor fagyöngyöt is, felkötöttem az ajtó fölé. J. nyilván azonnali leszedésre fogja ítélni, de majd én elmagyarázom neki, hogy miután a fél XI. kerületet végiggaloppíroztam egy bazi nagy szemétkupaccal, az a minimum, hogy a fagyöngy ott marad, ahová kínkeservesen feltornáztam. Punktum.

Ez meg a csizmám :o)

Nahát!

A dokitól hazafelé vettem az útbaeső cukiban pár sütit. Nagyot, habosat és - akkor még csak reméltem, mostmár tudom is, hogy - finomat. Nem adtak hozzá szatyrot, nekem meg nem volt. Na, gondoltam valahogy csak hazajutok vele, metróra fel. Illetve le. Volt is ülőhely, lezöttyentem. Aztán a Ferenciek terén felugrottam a hetesre.
Iszonyú tömeg, én lavírozok a sütikkel, közben vigyázok a táskámra és az új csizmámra - mert igen-igen, van nekem új csizmám.
És akkor kedvesen megszólít egy középkorú nő:
- Nagyon szívesen megfogom a sütijét ha megengedi.
Hát én Isten bizony szóhoz sem jutottam. Ilyet a mai világban... odaadtam neki a sütiket és nagyon-nagyon szépen megköszöntem.
Majd a Gellért tér előtt a Rudasnál odaszól nekem, hogy megfogná kedves, mostmár leszállok. Én is, semmi gond, majd én töröm az utat.
Lényeg a lényeg, a süti épségben hazaért, én fel voltam dobódva, hogy vannak még normális emberek ezen a világon és valószínűleg a hölgy is meg volt elégedve magával, megvolt már a jótéteménye.

Ripsz-ropsz

Csak röviden.
Lili ma magától az oldalára fordult és ha egy kicsit segítettem neki, hogy átgördüljön a pocakjára, akkor gyönyörűen tartja a kobakját, kinyomja magát és hatalmasakat nevet. Sőt, kacag. Nagyon tetszik neki, ezért egész délután ezt próbálgattatta velem. Lökte magát, lökte és amikor segítettem neki, már rakta is a kis kezét és nézelődött. Az már csak hab a tortán, hogy közben még kétszer magához húzott egy-egy játékot és összenyálazta őket becsülettel jó répás szájjal.
És úgy tűnik sikerült gyógytornászt találjunk, méghozzá Dévény Anna alapítványnál. Ha a hölgynek - akivel telefonon beszéltem - hinni lehet, Dévény Anna fogja megvizsgálni Lilit és meg is fogja tornáztatni. Hát nem tudom, hogy lehet-e nekünk ekkora szerencsénk. De majd kiderül.

Csak orvoshoz ne....

Én sosem voltam orvos párti és mindig is tartottam attól, hogy ha egyszer gyerekem lesz, akkor egyfolytában oda kell majd járni. És igen. Ilyen vizsgálat, olyan vizsgálat, oltás, injekció, ultrahang, felülvizsgálat, menjünk csak úgy, meg még ezer ok miatt.
Na hétfőn éppenséggel a csípő uh-ra mentünk felülvizsgálatra. Ahol megállapította a nő, hogy Lili csípője okés, de szerinte bizony gerincferdülése van. Mindkettőnkkel megfordult a világ, másnapig kitartottunk, mert menni kellett a körzetihez oltásra és ezer más xart felíratni.
Körzeti megállapította, hogy gerincferdülése nincs a gyereknek, de a bal oldalán kicsit gyengébbnek tűnnek az izmai, vigyük el csecsemő-neurológushoz, akihez legfeljebb majd csak december végére tudunk beférni, mert annyira tele van. Fasza.
Még kedden felhívtam a nőcit, aki közölte, hogy okés, akkor pénteken reggel 8-ra legyünk ott. Most vagy nagyon kétségbeesett volt a hangom, vagy tetszett neki, hogy fel mertem hívni a mobilján. Naná, ha egyszer megadták.
Pénteken 8-kor már bent voltunk a dokinéninél, aki állati kedves volt, a végkimerülésig megvizsgálta Lilit és közölte, hogy baloldali izomtónus problémája van, ami egy-két hónap gyógytornával simán ki lehet küszöbölni, illetve vigyük úszni.
A világ már csak kicsit fordult meg. Kaptunk 3 gyógytornász telefonszámot és hazajöttünk. Nos tegnapig 8, azaz nyolc gyógytornásszal beszéltem, senki sem tudja vállalni, mert annyira tele vannak pici páciensekkel.
Beszéltem a babaúsztatókkal, jövő szombaton megyünk. Mostmár csak egy csecsemő gyógytornász kellene, aki hamar vállalja Lilit és a Dévény Anna féle módszerrel dolgozik. Külön öröm lenne, ha házhoz jönne, ha nem az sem baj, de akkor legalább valahol itt legyen a környéken (XI., max. XII. kerület)
Szóval ha valaki tud ilyen gyógytornászt, kérem értesítsen. Köszönöm

Lili harmadik irka-firkája

Helóka-belóka!

Ma vagyok három hónapos, azaz negyed éves - aki vicces kedvében van, mondhatja, hogy negyed egy.

Nagyon sok újdonság történt velem az utóbbi hónapban.

Lássuk csak:
- felfedeztem, hogy van kezem. Nem is egy, hanem kettő. Őrület. És a még izgibb, hogy ezek mindig itt vannak. Nézegetem hol az egyiket, hol a másikat, hol együtt a kettőt. És összefűzöm az ujjaimat. Még szétjönnek.

- második hete elfogadom a cumit. Ezt apa találta ki, mivel egyik szombat este már majdnem könyékig voltam a számban. Szóval mondta anyának, hogy keressük csak meg azt a cumit. Anya megkereste, és így azóta eléggé szeretem ezt a cuccot. Csak sajnos kipotyog a számból. Néha azért bent tudom tartani. És igyekszem visszahalászni a nyelvemmel, amin anyuék nagyokat vidulnak.

- lassan harmadik hete alszom napközben. Na nem annyit, mint egy rendes gyerek, de alszom. Átlagosan háromszor úgy fél órát, maximum 40 percet. Ennek anya nagyon örül, és én sem vagyok olyan gyorsan nyűgös.

- ha hasra fordítanak már nem üvöltök azonnal, csak úgy 5-6 perc múlva, viszont tökéletesen tartom a fejem - már nem nehéz bibibibiiii.

- erős érdeklődést mutatok a főzés iránt, a libacomb pucolástól el sem tudtak cipelni, mert az nagyon érdekes volt.

- hatalmasakat kacagok, mostmár sikkantok is, a dédi hatalmas örömére, ezerrel forgatom a fejem, így hátul nincs hajam. Meglehetősen érdekesen festhetek, szerencsére nem látom.

- kaptam egy nagy rakás csörgőt. Rázom is őket veszettül, időnkét még azokat is a számba akarom gyömöszölni, néha sikerül. Ezért anyu egyfolytában sikálja őket, nem tudja a buta, hogy a jó kis nyálas csörgőnél nincs finomabb.

- merthogy nyálzok. Méghozzá elég rendesen. Apa és a nagyi úgy gondolják, hogy jön a fogam, anya szilárdan hiszi hogy az még messze van, én meg - mint a legilletékesebb -nem mondom meg nekik.

- imádok rugdosni. Ez úgy néz ki, hogy ha elérek valamit amibe belerughatok, azt meg is teszem. Többször egymás után ha lehetséges, és nagyon élvezem. Így emelgetem a popimat, fordítani próbálgatom a csípőmet, azt mondják ebből lesz a hasra fordulás. Még nemtom mi az, anyu szerint nagyon meg fogok lepődni, ha egyszer sikerülni fog.

- anya a héten minden nap adott nekem frissen reszelt-facsart almalevet. Azt mondja itt az ideje enni valami mást is a helyett a fehér izé helyett, aminek szerinte iszonyú íze van. Én nem tudom, hogy az rossz-e, mert még mást nem ettem sose, de az az almalének nevezett lötty, na az nagyon finom. Mindet megeszem nagy cuppogások közepedte. A jövőhétre valami répáról beszélnek... na majd meglátom.

- és a legjobb, kinőttem a pelusaimat!!!! Nem vagyok már mini, hanem egyre inkább midi. Hol van már kérem az a kis pisis, akit mini pelusokba kellett csomagolni??? Ja, a pisis az még stimmel, de igen, már eggyel nagyobb pelust kérek.

Hát ez vagyok én a harmadik hónapom végére. Holnaptól a negyedik hónapomba lépek. Kíváncsi vagyok, mit újdonságot fogok tudni mesélni nektek majd akkor. Most megyek, mert álmos vagyok, cumit szeretnék, meg anyapuszit. Addig is jó kis szöttyös Lilipuszi nektek.

Villám bejegyzés

Muszáj elmondanom, aztán rohanok a piacra.
Szóval Lili ma délelőtt kb. az alatt a 3 perc alatt, amíg a fürdőszobában megfésülködtem keresztbe fordult az ágyában, lerúgta magáról a takarót, ezerrel rázta a - szerencsére kikötött - macit, és megbűvölten nézte az így pont a feje fölött kőröző egereket és hatalmasakat vigyorgott. Én meg azt se tudtam hogy pusziljam össze.
Na ennyit a tegnapi pocsék hangulatomról. Reggelre kisütött a nap, Lili teljesen átaludta az éjszakát, most meg még ez is... rohanok a piacra.

Rossz bejegyzés

MOST úgy érzem, hogy ha túlélem az idei telet ép elmével és még házas is maradok tavaszig, akkor mindent kibírok.
Klassz dolog az anyaság és isteni jó gyerek Lili, DE:
- napi legalább 8x legalább 25 percet etetek
- legalább 4 órában térdelek az ágy mellett és gőgicsélek, és legalább 3 órában kétrét hajolva görnyedek a gyerekágy felett szintén gagyogva, további 2 órában kóválygok a lakásban karomon a hol üvöltő, hol nézelődő gyerekemmel, a maradék időben vágtázok a konyhába és melegítem a vizet a tápszernek és mixereket megszégyenítő sebességgel elegyítem a két összetevőt
- sehova, értsd SEHOVA nem tudok elmenni
- lassan az a program, ha elmegyünk a Tescoba vásárolni és felvehetem a farmerem
- fogalmam sincs hogy fogok karácsonyra bármit is vásárolni, a karácsonyi főzés-sütés mumusként lebeg a fejem felett pedig ez az egyetlen ünnep amit szeretek
- ha véletlenül el tudunk menni bárhová, akkor
1. Lili tuti bekakil, amitől egy idő után üvölt - irány haza
2. Lili átlagosan két és fél óránként éhes, az etetés egyelőre nem túl egyszerű, mert ugye utána még büfizni stb. kell, szóval nem előadható egy bevásárlóközpont padján - irány haza.
Ergo mindig és mindenhonnan rohanunk HAZA. Ma értem el oda, hogy egyszerűen UTÁLOM a mi szép, felújított, bazi nagy lakásunkat, undorodom a Gellért-hegytől. És utálom, hogy esik az eső (a hideg nem izgat) mert így még az orrunkat sem tudom kidugni. Merthogy babakocsit tolni, szlalomozni vele, szöttyös szájacskát törölni, táskát vinni és esernyőt tartani egyszerre még nem tudok. Később sem fogok. És az időjárás-előrejelzés szerint - ami jövőhét közepéig mondott előre - szerdáig esni fog az eső. Na nagyjából addigra fogom fejbelőni magam.

Amit szeretnék:
- emberek között lenni
- elmenni moziba
- elmenni múzeumba
- elmenni színházba
- elmenni sétálni a körúton (nem rohanni, sétálni)
- napozni
- elmenni fodrászhoz, kozmetikushoz
- és életemben először vágyom egy kiadós masszázsra - nem olyanra amitől nyomorékká válnék, hanem egy finom, inkább léleksímogató masszázsra
- és szeretnék főzni is akár csak egy borsófőzeléket, de elejétől a végéig, egyfolytában nem megszakíva
- és bevállalom hogy rossz és hálátlan anya/gyerek/unoka/feleség stb. vagyok, de Lili ugyan 3 hónapos mégis úgy érzem, hogy kb. 15 éve semmi, de semmi nem történik velem, és egyfolytában csak pelenkázok.
Valószínűleg az idő is rátesz az amúgy sem túl fényes kedvemre. Ja és van mellé egy nyűgös, gondterhelt, nyüglődő férjem, aki segít ha kérem, DE én már UTÁLOK kérni, mert mindig mindent KÉREK és már egy nagy kérés az életem. Amit jelenleg utálok.
És most megyek tv-t nézni, mert ma lelövik, vagy csak meglövik Dr. House-t. Ja, a tv-t is utálom. Inkább aludni megyek asszem az lesz a legjobb.

November

November van. Nem szeretem. Ilyenkor kezd minden nyálkás, ködös, szöttyös lenni. Ilyenkor sötét van amikor felkelek és sötét van már délután is.
Mindenszentek, Halottak napja. Az előbbi nekem nem sokat jelent, az utóbbi pedig túl szomorú ünnep. Vagy csak mi csinálunk belőle szomorúságot.
Én meg mostanában inkább feldobott vagyok. Lili minden nap új és új dolgokat mutat. Már határozottan fog. Rázza a csörgőt. Ha nem rázza, akkor a szájába teszi. Viszont hason fekve visít. Ezzel szemben gyönyörűen tartja a fejét. Szépen fel lehet húzni ülőhelyzetbe, és akkor nagy szemekkel bambul, így még nem látta a világot. Éjjel-nappal mosolyog, hangosan kacag, dobálja a popiját, talán már fordulni szeretne, gyertyába pakolja a lábait édes nagyon.
És dumizik. Gágágá, mondja és grrrr meg hrrrrr, meg ööööö és áááááá. Én meg olvadok meg bőgök meg olvadok meg bőgök, hogy nekem már ilyen nagy lányom van, ilyen sokmindent tud. Ugyehogy?