Hát az van, hogy nincsen semmi. Szépen lassan alakul a babaszoba, van már babaágyunk - összeszerelve - komódunk - összeszerelve - és babakocsink, szintén összeszerelve. Van tekintélyes pocakunk, ez is össze van szerelve eléggé rendesen, állítólag minden rendben van vele.
Van szülésznőnk, kivéve ha a gyerek két nappal később óhajt a világra jönni. Akkor nincs. De legalább orvosunk lesz tutira.
Van már jónéhány babaruhácskánk, a kedvencem a 0-ás babazokni. Hehe. Nullás.
Ami nincs. Kedvem kimozdulni otthonról, de még Balatonra sem. Inkább a Balaton jöhetne ide, hogy délutánonként beleugorjak. Merthogy fürdeni azt szabad. Mondá a doki. Hát én fürdök.
Nincs továbbá ingerenciám izzadni - ez nem érdekli a szervezetemet, izzadok mint egy ló, nem szeretek hajolni, azt valamiért csak délelőtt vagyok képes kivitelezni - nem röhög tényleg így van valamiért. Ja, és újabban nem bírom a kaják szagát. Tudom, hogy illatuk van, de nekem ezek újabban szagok. Rühellek a hentes előtt elmenni, mert hányhatnékom van, minden húst büdösnek érzek, valamint a hagyma szagát sem bírom legyen az bármilyen formában. Legjobban akkor undorodom tőle, ha párolódik. Broááá.
Ami remélem elmúlik, ha megszületik a baba: álmosság, extra érzékeny szaglás, gyomorégés, állandó gyomor telítettség, egyik pillanatról a másikra levegő nem kapás, kíváncsi tekintetek az utcán, 40 kg-os lányok lesajnáló pillantásai, és a házbeli sosemlátott öregasszonyok hülye kérdéscsokrai a felszedett kilóimról (úgy 9 körül lehet), valamint hogy tényleg akartuk-e a gyereket (tényleg bazmeg), fiú vagy lány (még mindig nem tudom és már nem is akarom tudni) örülünk-e neki (nem bazmeg, nem örülök neki, azért tartottuk meg), egyik "kedves" ismerős megjegyzései, mely szerint gömbike vagyok (anyád) és pont úgy nézek ki, mint a lánya. Namost azért kéne hogy gáz legyen az ő szemszögéből, mert a lánya 6 héttel a hátam mögött kullog. A csajt állítólag leállították minden kajáról, vizet ihat és zöldséget ehet sovány hússal. Nekem még egyetlen egészségügyi képződmény nem mondta, hogy "sok" lennék bárhogy is. Na innetről kezdve anyád a göbmike barom. De ilyet a jólnevelt kismama nem mond, mert ugye akkor már rögtön nem vagyok édi-bédi babaváró mamika. Nem is, nő vagyok és nem hülye. Bár mostanában egyre gyakrabban érzem, hogy hülyének akarnak nézni. Azt gondolják, hogy ahogy nő az ember hasa, úgy csökken az IQ-ja? Vicces. Nem, inkább egyáltalán nem az. Bosszantó.

Röviden, tömören

Hahó!
Hol is kezdjem? Inkább sehol, írom ahogy sikerül.
Szóval már a második hetemet töltöm otthon. Meg kell mondjam, hogy egy cseppet sem hiányzik a munkahely. Ennek vagy az az oka, hogy egyelőre baromi sok dolgom van otthon is, vagy pedig az, hogy már nagyon tele volt a tököm az egésszel. Gyanítom, hogy inkább ez utóbbiról van szó.
Szóval jól megvagyok. Minden napra van dolgom bőven, néha több is mint amit meg tudok csinálni.
Már van babaágyunk, komódunk, pelenkázóizénk, és babakocsink is. Néhány babaruhát is beszereztem, már de még nagyon hiányos a készlet, úgy gondolom még ráérek vásárolgatni.
J. sokat van otthon, ez nagyon jó. Pöpecül szereli a mindenfélét a falra, meg ide-oda, lelkesen rakodik.
Ami nem bírunk, az a meleg. Iszonyú. Ezzel nyilván más is így van, de x kiló túlsúllyal jelenleg a teljesítményem lecsökkent nagyjából 10%-ra. És ez zavar. Nagyon. De abban reménykedem, hogy nem marad ez így még két hónapig. Ha mégis, akkor abba most inkább nem szeretnék belegondolni.
Gy. szülinapján szerencsésen túltettük magunkat, most anyué következik, két hét múlva pedig egy rokon-féleség lesz 50 éves. Kéthetente szülinap. Hehehe.
Hízni különösebbképpen nem hiszem, hogy hízok, jóóó nő a pocakom, de minden más egyéb jó rám. Azért csak gondolom, mert ugye már nem anyuéknál lakunk, így a mérlegre sem tudok ráállni naponta - félóránként - az otthoni sajátba pedig valakinek kéne venni végre elemet. Hát ezért.
De oda se neki. Akik ritkán látnak azt mondják még nem hasonlítok egy általuk ismert zombira sem, és ez jó hír.

Csendes békés utolsó nap. Jobbat nem is kívánhatnék. Tehetségemhez mérten elintéztem mindent, a többi már nem rajtam múlik. Első körben szabadságon leszek, aztán meg betegállományban. És azután kezdődik a híres állami ellátás. Nem fűzök hozzá túl nagy reményeket, de elég sokan átvészelték már ezt az időszakot, nyilván mi is meg fogjuk oldani valahogy.
Amire most vágyok az jó sok alvás, némi semmittevéssel kombinálva és max 25 fok, mert azt még képes vagyok viszonylag kulturált körülmények között átvészelni. Ámen. Ehhez képest a helyzet korántsem ennyire fényes.

J. tegnap hozott egy csomó gyönyörűbbnél gyönyörűbb fürdőruhát. Idei modellek. Eddig ilyenkor Dagobert bácsi módjára vetettem közéjük magam és halásztam ki évente 2-3 gyönyörűséges darabot. Most meg csak fáj értük a szívem de veszettül és csak remélni merem, hogy találunk egy olyan darabot amit magamra tudok húzni és nem szorít és nem érzem magam túl gusztustalannak benne.