Bukfenc

25 és fél hónaposan tökéletes bukfencet vág le a francia ágyon mindenféle segítség nélkül. Őrület.

Pihenünk

Egy hét Lili nélkül. Bükfürdőn vagyunk J-vel a Hotel Répcében. Szép hely, jó hely, az ennivaló fergeteges, a látnivalók elképesztőek. Voltunk Szombathelyen, Sárváron, Kőszegen, Oberwartban és Grazban. A fürdő klassz, jót tett a derekamnak, J-nek pedig remélhetőleg a vállának, a térdének, a gerincének stb. stb.stb.
Valljuk be őszintén, a mai napon már nagyon-nagyon hiányzik a csirke. Lilicsirke. Persze minden nap beszélünk vele telefonon, anyuék rendesen lefoglalják, vagy inkább fordítva, ennek ellenére már nagyon hiányzik. Összevásároltunk neki mindenfélét, remélhetőleg fog örülni nekik.
Ez a hét terápiás jelleggel járt nekünk már nagyon-nagyon. Én csak egyszer voltam ideges "félig", mert J. elfelejtett autópálya matricát venni Ausztriában. De aztán vettünk és meg is nyugodtam. Idegesség volt-nincs. Szóval remélhetőleg azért egy kicsit nyugodtabban indulok neki az ősz-tél variációnak, és végre megfogadtam, hogy elmegyek nőgyógyászhoz és utánajárok az epémnek is. Csak győzzem betartani.

Muzli menni hazaaaaaa

Ó, most látom, hogy hanyagolom az itten dolgokat rendesen. Bocsánat. Igazándiból az van, hogy készülök J. nagyon kerek szülinapjára, próbálom kordában tartani a kétévest, és szintén próbálom kordában tartani a saját őserővel feltörő honvágyamat.
Iszonyúan vágyom már haza, városi maca vagyok na.
Még egy hetet leszünk itt, aztán egy hétig J-vel "nyaralunk", már ami még megmaradt a nyárból, aztán irány haza!!!!!
Isten bizony azt sem bánom, hogy otthon nyakig ér a több hónapos por és kosz, hogy első éjjel állott ágyneműbe fogunk aludni, csak már legyek otthon. Sose hittem volna, hogy van ilyen fokú honvágy.
Affene, ezek szerint már el se költözhetnék itthonról, úgyse lenne nekem jó már sehol. Vagy mégis? Egyhamar nem szeretném kipróbálni az tuti, így is el fog tartani néhány hétig, mire otthon rendbe kapom magam minden szempontból.