Ez+az

Nemtom mikor ettem utoljára tejfölös csirkepaprikást, de hogy a tegnapi vérré vált bennem, na az tutifix. Köszi anya!!!
Egész éjjel táncoltam. Mármint álmomban. Jó volt a zene, meg a koreográfia is, marhára élveztem. Ezen kívül semmire sem emlékszem.
A hiper-szuper irodagépből eltűnt a telefonvonal, nem tudok faxolni. Naná, hogy most kellene de rohadtul. Ha valakinek van egy felesleges küldje át. Köszi.

Hűűűű

Na szóval Sárbogárdon még sosem jártam, azt sem tudtam hol van. Mostmár tudom és azt is, hogy megint lett néhány "új" rokonom. J-nek régiek, olyannyira, hogy nem látta őket idestova 27 éve, úgyhogy tulképpen lehet, hogy neki is újak, de nekem mindenképpen. Mostaztán azt, hogy az ember az ilyen rokonságnak örül vagy sem, az legyen költői kérdés, majd az élet megmondja.
A hagyatéki tárgyalás érdekes dolog, erről ennyit.
Ma meg jöttem dolgozni és minden úgy volt, ahogy azt pénteken hagytam. Szép is az, ha helyettesítik az embert...asszem nem vagyok túl jó passzban.
Elfelejtettem, hogy ma fodrásznap lenne, így bepakoltam egy másik porgramot. Fodrász lemond, új időpont kér, pedig a fejem már ijesztő, nem baj. Tényleg nem az én napom. Megyek is.

Hétfőn hagyatéki tárgyalásra megyünk, úgyhogy ezúton is elkezdem elkölteni a múlt évről megmaradt szabadsághegyeimet. Aztán meg majd bővebben.

Fanni

Tegnap hazafelé menet a megállóban figyelmes lettem egy fiatal nőre. Faludy Fanni volt. De lehetett volna egy hajléktalan is. Az arca természetellenesen fel volt püffedve, hátul nyitott fehér bőrpapucsot viselt és egy valaha fehér zoknit, egy erősen használt idejétmúlt farmer volt rajta és egy vízlepergetős béleletlen átmeneti kabát. A vállán egy fullra kitömött vászontáska volt és hányavetin volt össszegumizva a haja, ami legalább két hete nem látott sampont.
A villamoson leültem, ő meg mellettem állt. És akkor megéreztem azt a szagot, amitől gyerekkorom óta rosszul vagyok. Én csak "öregszagnak" nevezem, mert ez a szag érezhető az idős, nem túl tiszta, nem ápolt stb. embereken.
Ez a nő szerintem max. 35 éves - de nincs annyi - és tényleg nehéz dolgokon ment keresztül az utóbbi időben, de azért ezt nem kellene. Komolyan nagyon megsajnáltam. Szomorú, hogy mi lehet az emberből. Nagyon szomorú. :o((

Vasalás monnyonle

Hétfőn alkalmatlan voltam majdhogynem az életre is.
Kedden bútorboltokat terrorizáltunk.
Szerdán egész estés ablakos projektünk volt.
Ma anyulátogatóba megyünk túrós sütivel nehezítve.
Iszonyúan elcsúsztam megint azzal a rohadt vasalással. Nekem ez a mumusom. Holnap kénytelen leszek összekapni magam, csak az a gond, hogy mostanában nem esik jól a másfél két órás egyhelyben történő álldogálás. Ülve meg szerintem nem lehet vasalni pl. ingeket, de lehet hogy ki fogom fejleszteni ezt a technikát. Is.
És az tuti, hogy mihelyst módom lesz rá befektetek egy ingvasaló gépbe. De előtte megvárom, amíg lemegy az ára legalább 70%-kal.

A sajtos stangliból totálisan kifelejtették a sót. Ehetetlen.
Az ablakos este jön és újra felméri az összes ablakot, mostmár végérvényesen. Kívánok magamnak sok türelmet a legalább két órás szófosáshoz (méghogy a nők beszélnek sokat????)
Tegnap elmentünk a Domusba, az ágy amit ki tudunk fizetni nem tetszik, ami tetszik, nem tudjuk kifizetni. Namost akkor?
Kinéztük a lámpákat a konyhába.
A Kika az egy kalap xar áruház.
És most megyek és kérek sót a konyhán.

Junkers Euromax 28 kw kéményes és még kombi is...

Eddig legalább 15 telefont eresztettem meg Junkers Euromax 28 kw kéményes kombi gázkészülék ügyben. Az eredmény, sehol egy szál akció se, nagyjából mindenhol ugyanannyiba kerül, úgyhogy tökmindegy hogy hol vesszük. Direkt érdemes volt fél órán keresztül egy csomó fickóval bájologni. Afffranc.
Ja, miért gondolják a hapsik, hogy csak azért mert nő vagyok nem érthetek az ilyen furmányos műszaki cuccokhoz, mint kombi gázkazán és miért akarnak rámtukmálni olyan gépet - telefonon keresztül ráadásul - amihez nem kéményt kell bélelni, hanem építeni kell egyet külön? Miért gondolják???

Tulajdonképpen teljesen nyugodt és eseménymentes hétvégét tudhatunk a hátunk mögött. Az össz produktum, hogy elmentünk a mosdókagylóért. Ennyi. Vasárnap délelőtt még kacérkodtunk a gondolattal, hogy elmenjünk a Domusba és megnézzük az ágyakat, de ezt kb. 10 másodperc alatt töröltük. Egyszerűen nem volt kedvünk sehova se menni.
Úgyhogy kispolgári népségünket nem meghazudtolva takarítottunk, főztünk, ettünk és tv-t bámultunk. És jó volt.

Ké(e)mény-kérdés

Akinek van tapasztalat kéménybéleléssel kapcsolatban, kérem tegye fel a kezét, lenne hozzá néhány kérdésem.

Miért van az, hogy kb. másfél hónapja amikor bekapcsolom ezt a nyomoronc rádiót, akkor 10 esetből 9-szer a Crystal Pipikaja című velős mondandóval rendelkező száma nyekereg? Kezdem nagyon unni. Hallja valaki illetékes? Légyszi-légyszi.

Védve vagyunk

Szerintem mi fogtuk ki a világ legbeszédesebb (de finoman írtam) védőnőjét. 8.00-tól fél 10-ig egyfolytában és megállás nélkül beszélt. Mindent. Még szerencse, hogy lényeget is, mert mondandójának kb. a fele tök felesleges volt és egyúttal megismertem a kamaszodó fia által gerjesztett családi problémákat is.
Valamint szerencse az is, hogy J-t karonfogva betaszigáltam a védőnő szobájába - majd ő kint megvár mondta - mert valószínűleg már ránktörte volna az ajtót. Plusz információt nem tudtam meg egyáltalán, de legalább ezen is túlvagyok. Hát, ennyi. Se több, se kevesebb.
Viszont a délután 4-kor történő intravénás extra kávéadag úgy tűnik megoldja az állvaelalszom kérdéskört, mert 10-ig úgy fent tudtam maradni, mint a vöcsök. És ez kéremszépen másfél hónapja az egyik legnagyobb mutatvány az életemben.

Csak úgy

3/4 12 óta eszem a bolognait. És még mindig van belőle, nem is kevés. Szerencsére melegen tudom tartani.
A szomszéd irodába mostmár naponta behozzák az egy éves kisfickót. Eddig okés, mert ééédi a gyerek, de az már nem annyira, hogy szerintem most döbbent rá a saját hangjára és megállás nélkül sikíííííít kb. úgy 40 perce. Tegnap is és a múlt héteni is többször. Itt meg ülnek az innen-onnan külsősök és nagyokat hallgatnak, feszengenek stb... Kínos.

Tök nyista

Ti tudtátok, hogy ilyenkor nem lehet gyalult tököt kapni a piacon???
Nekem ez új. Nagyon. J-nek beígértem mára a tökfőzeléket fasírttal, erre tök sehol. Csak fagyasztott. Az meg nem az igazi. Viszont a husit már megvettem a fasírthoz, úgyhogy ma valamilyen húsos lepényt fogok csinálni az otthoni készlet felhasználásával. Alkotás szabadon, kötelmek nélkül. J. meg majd jól meglepődik és közli, hogy dehátnemerrőlvoltszó. :o/

víg weekend

Az ilyen hétvégéket nagyon szeretem.
Az egész péntek délután kezdődött, amikoris konstatáltam, hogy a fél délelőttömet lefoglaló táblázatot tartalmazó floppyt bizony benne hagytam a gépben. Mindez persze már a villamoson jutott eszembe. Ígyhát este kezdhettem előlről az egészet, otthon. Mindegy, akinek nincs a fejében, ezúttal legyen a kezében.
De aztán folytatódott a móka Chili con carnéval. A jó isten tartsa meg Kanbéka művésznő azon szokását, hogy ilyen istenkirály receptekkel tömi tele gasztroblogját. Ripsz-ropsz megcsináltam, és valami oltári finom lett, még az én nemkicsit finnyás uram is benyomott belőle kettő igen becsületes adagot.
Szombaton délelőtt elmentünk szemüveget csináltatni J-nek - az utóbbi pár hétben valahogy nem lát (ezt ő mondja) - úgyhogy belecsaptunk a keretek közé és csiribíí-csiribáá, lett is neki hemüje, azazhogy lesz neki majd 24-e felé.
Onnan elbattyogtunk a markabolt.hu fedőnevű helyre, hogy szemrevételezzük a tűzhely-sütő-mosogatógép-hűtő-mosógép variációkat. Találtunk is. Szépek, drágák, majdmeglátjuk.
Onnan hazasétáltunk, de csak azért, hogy beüljünk a kocsiba és irány Óbuda, ahol némi töprengés után megrendeltük az áhított mosdót. Ami majd egyszer megérkezik, reményeink szerint 2-3 héten belül.
Aztán irány haza, rövid ebéd - fél négykor - és 6-kor megnéztük a Discoveryn Tutankhamon kedves mamájának feltételezett sírhelyének megtalálását. Jó érzés volt, hogy mi is jártunk ott, sőt ahogy mutatták az újonnan feltárt sír helyét, valószínűleg még tapostunk is rajta. Fura.
Tegnapra már csak egy reggeli rosszullét maradt - úgy tűnik átmenetileg nem tudom értékelni a disznósajtot, de még az illatát sem, pedig nagyon-nagyon szeretem - illetve délutánra egy mozi. A Tökéletes trükk tényleg jó film, ajánlom mindenkinek, aki szereti a kicsit lassú, de fordulatos filmeket, valamint az 1900-as évek elejét, és kedveli Hugh Jackmant, vagy Christian (Batman) Balet (így írják?).
Szóval jó hétvége volt, már ránkfért igazán.

Barátság over

Ha egy barátság megkopik, szomorú. Ha csak az egyik "teper", az egy idő után cikivé válik. Legfőképpen, ha az én vagyok. Ha valaki egyszer nem ér rá, hát na sag schon. De amikor már sokadszorra, akkor érdemes elgondolkodni. Én ezt teszem.
Pár hónapja olvastam kókusz hasonló gondjairól, nemtom neki megoldódott-e, ha igen hogyan. Én egy kicsit aggódom, de az évek tapasztalatai alapján már nem akarok teperni. Lehet, hogy nem érdemes. Az okot pedig tök felesleges keresni, az ember általában tisztában van vele, ha rákérdez, akkor meg úgysem mondják meg hogy az volt-e vagy sem. Emberi tulajdonság. Ez van.

Semmi

Semmi nem akar történni ma. Talán nem is baj.
Ha talán csak az nem, hogy sikerült megennem életem legrosszabb brassóiját. Soha többé nem rendelek ilyet a menzáról. Broáááá...

Van kádunk. Szép, jó, kényelmes, fehér. Van hozzá láb, meg kifolyó, lefolyó, átfolyó, túlfolyó, meg még nemtom mi. Örülünk.

Véééér

Reggeli vérvételi móka az sztk-ban. Én még ennyi embert nem láttam. Jó, nem tudom mikor voltam utoljára egyáltalán sztk-ban, talán 2005-ben, vagy még előbb, de akkor is. Fél nyolckor én voltam kb. a 100.
Három ablaknál veszik fel az adatokat, egy ablaknál lehet leadni a pössentést, egy ajtón lehet bemenni a vérvételre - ahová névszerint szólítanak - és odabent 6-an csapolnak egyfolytában. És mindezt kulturáltan, normálisan. Az, hogy egy lökött vénasszony fel akart tankolni a pisilésre szolgáló sárga kupakos műanyag izéből és miután nem adtak neki szóvá tette, az már csak egy kis mosoly volt, némi változatosság.
Vérvételes néni elszörnyedt, hogy mennyi x-em van a papíron, ennyi mindent akarnak megtudni szegény véremről. Én meg akkor szörnyülködtem, mikor láttam hogy nem egy, hanem három fiolányi cuccost akar tőlem lecsapolni. Nana, mondtam, azért nekem is maradjon. De legalább jót kacarászott.
És amikor végeztem - akkor múlt fél 9 - még kb. 200 ember várt kint. És vérvétel 9-ig van. Én ezt nem értem.

Beindítjuk a pénzszórási hadműveletet. Ma fürdőkádat nézünk és mosdót. A hétvégén még nemtom mit, de éppen lenne néhány dolog, majd kiderül mire sikerül elverni a pénzt. Amíg csempéről és egyéb "látványos" dolgokról van szó, addig nincs is baj, de mondjuk a gázkazánoknál már kicsit kínban leszek és a wc-k különféle ki- és befolyásai is el tudnak gondolkodtatni.
Lakásfelújítás rulez.

Leltár kipipálva. Túlvagyunk rajta, hála az égnek.
Tegnap leszedtük a karácsonyfát, végül is rendes darab volt, nem hullott a levele, csak inkább ráaszalódott. Arra nem tudtam rájönni sajnos, hogy ha Gy-t megkértük szombaton hogy legyen kedves mire hazaérünk szedje le, akkor miért mondott élből nemet, ha vasárnap ohne zsinór magától dalolva leszedte. És arra sem, hogy éjszaka fél kettőkor miért kell nyitott ajtónál, a fél lakást rivaldafénybe borítva a klotyin ülni. Kicsit sem volt kellemetlen. Nekem.
Délután átmentünk anyuékhoz, és mint jólnevelt emberhez illik januárban, felöltöztem becsülettel. Aztán a kapualjban hidegebb volt, mint az utcán. Szószerint arcon vágott a meleg. Ez sem normális.
Nagyon törjük a fejünket, hogy egy hónappal előrébb hozzuk a felújítás megkezdését. Asszem kénytelenek leszünk. Ma elolvasom a szerződést, hogy mikor is kell akkor felmondanunk az albérlőknek. Boldogok lesznek gondolom és csak reménykedem, hogy a fennmaradó idő alatt nem amortizálják le a lakást. Bár eddig nem sok panasz lehetett rájuk, viszonylag normálisak.
Hát ilyenek foglalkoztatnak mostanában. Meg még sokminden, de azokról majd csak később.

Leltár

Holnap irány Sopron és az aktuális év végi leltár. Kelés fél 5-kor, merthogy be akarjuk fejezni és még haza is akarunk érni holnap. Nem állítom, hogy a kedvenc hétvégi tevékenységem, dehát ezt is meg kell csinálni valamikor. Pár éve még kétszer kellett abszolválni, na az volt ám csak a finomság, mostmár szerencsére elég évente egyszer. Bár szerintem még ez is sok...
Amikor már a 480. féle bugyit írom cikkszám, darab, beszerzési ár és eladási ár szerint, és a 827. melltartót, na akkor nagyjából azt is válogatott kínok között égetném el, aki ezeket az amúgy álomszép cuccokat kitalálta. És persze ilyenkor jövök rá, hogy mennyivel jobb annak, aki télikabátokat árul, vagy tv-ket - merthogy ezek legalább jó nagyok - és arra is, hogy milyen szar annak, aki csavarokkal, alátétekkel, vagy varrótűkkel, szalagokkal stb. foglalkozik. Merthogy azokat méterre le kell mérni. Broááá.
Szóval túl leszünk rajta, mindenki meglássa.
Viszont kérek mindenkit, hogy tegye össze néha a két mancsát értünk, hogy nehogy lerohadjon az özönvíz előtti laptopunk - mint ahogy a múlt évben nagyjából a leltár felénél megtette a szemét - és lehetőleg ne formatálja csak úgy önszorgalomból a floppyt, amin remélhetőleg rajta lesz a cucc. Merthogy egyszer már ezt is megtette általam ismeretlen okokból kifolyólag. Azóta nem vagyunk túl jóban.
Biztonsági intézkedésként nyomtattam 60 oldal leltárívet, végszükség esetén kézzel írom a cuccost, de akkor meg hétfőre ínhüvelygyulladásom lesz, pluszban még gépre is fel kell majd vinni, na jó abbahagyom. Kalandra fel, reszkessetek bugyik, tangák harisnyák és társaik, jövüüüüünk!!!!

5 dolog...

Hozzám is eljutott kókusz jóvoltából, hát akkor lássuk.

1.) Undorodom mindenféle vízben élő jószágtól. A szaguktól hányingerem van, megfogni nem vagyok hajlandó őket, megenni meg aztán végképp nemlétezik. Viszont profi módon tudok két villával iszonyú mennyiségű halat bepanírozni úgy, hogy még csak véletelnül sem érek hozzá, és lecsökkentem a levegővételeim számát legalább 50%-kal. Broáááá...

2.) Rettegek mindentől, amitől megmozdul a lábam alatt a talaj. Ezért számomra tabu a sí, a görkori és a rendes korcsolya, valamint ezért nem szeretek lejtőn menni, ahol kavicsok vannak, mert tutira odaverem magam a földhöz. Ja, és a földrengéseket sem bírom, szerencsére eddig talán egyet éltem át, az is régen volt. Ha jeges a járda, tökéletes pánikrohamot tudok produkálni - a hisztiből már kinőttem - a havas-fagyos táj számomra kész életveszély, így inkább a szobából szeretem nézni; ha mégis kénytelen vagyok közlekedni, akkor leginkább egy beszart pingvinhez hasonlítom magam és ha valakivel együtt megyek, akkor annak a kezéből kiszorítom a vért a következő két hétre.

3.) Mániákusan szeretek utazni. Tökmindegy hogy hova, mikor csak menjek. Ezért a mániámért nagyon sokmindenről képes vagyok lemondani és utólagosan visszatekintve horribilis összegeket vagyok képes elkölteni a különféle utakra, de nem érdekel. Bennem van a menőmanó na.

4.) Gyerekkorom óta imádom magam mindenféle izékkel kencélni. Ezért hordok magammal iszonyú mennyiségű sminket a táskában, amire napközben persze sosincsen szükségem, de rosszul lennék ha otthon hagynám. Ezért is rohadt nehéz a táskám, többek között. Van egy csomó arckrémem - mostanában egyre drágábbakat veszek - ezerféle pakolásom, koncentrátumom, radírom és még a jó ég tudja mim, több tucat tusfürdőm, valamint gyengéim a szájfények (szia kóki!!!) és megőrülök egy jó szempillaspirálért (Lancome párti vagyok egy ideje).

5.) Mióta világ a világ kövér vagyok és kész. Ezért nem szeretek magamnak ruhát venni, mert nem egyszerű. Viszont megesz a penész a jó cuccokért. Mára nagyjából már elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, amolyan gusztusosan teltnek (ezt egy öregasszony mondta rólam, naná hogy utálom szegény párát). Vadászom az olyan boltokat, ahol nemcsak ropiknak való csinos ruhák vannak, és mióta néhány éve megint hajlandók méretekkel ellátni a ruhákat (majdnem megőrültem a one size korszakban) kicsit nagyobb eséllyel indulok neki vásárolni ezt-azt.

Ha jól láttam lassan körbeér a kígyó, úgyhogy én most csak Tobbernek és rubinak küldeném tovább a stafétát.

Tőzsde

Tőzsdézett/zik már valaki közületek? Lennének kérdéseim, ha esetleg valaki mégiscsak...

Új év, új élet

Asszem megtaláltam a határaimat a karácsonyi vacsora mennyiség és minőségi követelményeit tekintve. Ebből követekezik, hogy a mostani karácsony lényegesen kellemesebben telt, mint a 2005-ös.
28-án elutaztunk Debrecenbe és ott is maradtunk tegnap délelőttig. Debrecen továbbra sem a kedvenc városom, nekem nem szép, nem is kedves, inkább amolyan fél napos séta és kész is. Ettől függetlenül az üdülő nagyon jó volt és Debrecennek köszönhetjük az idei tél első havát is. 29-én reggelre 10 cm-es hó esett, álomszép volt tőle a nagyerdő - még akkor is ha térdig lehet járni a koszban, de legalább egy kicsit eltakarta a hó - és az aznapi idegenvezetéses városnéző séta is mókásabb volt hóban taposva.
A Szilveszter kifejezetten jól sikerült. Volt egy kis műsor, élő zenekar, tombola, normális társaság és egy kis tánc is. Majd ágybaájulás és a szokásos 1-i lődörgés. Aztán tegnap meg haza. Hát, röviden ennyi.
Szép volt, jó volt, elmúlt. És most kezdődik egy új év. Kemény év lesz, de reméljük azért jó.