Advent

Az első adventi hétvége meglehetősen kalandosra sikeredett és akkor még nem is fogalmaztam túl szélsőségesen.

Szombaton délelőtt leadtuk a csajt megőrzésre a nagyiékhoz, merthogy akkor most egy nap kettesben. Ami igaz is, kettesben voltunk, de milyen furi már, hogy az ember gyerek nélkül félkarú óriásnak érzi magát?

Mindegy, a szombat nem úgy alakult, ahogy szerettük volna és nem is feltétlenül a mi hibánkból, de azért tulajdonképpen jó volt.

Vasárnap délelőtt meg vad lakás díszítésbe kezdtem. Indul a mandula. Az egész évben az adventet és a karácsonyt várom a legjobban. Első körben J.-vel leszedettem a szekrény tetejéről a bazi nagy adag adventi díszeinket. Kiválogattam, majd konstatáltam, hogy mi nincs meg. Na, azt még kerestem vagy egy órát -akkor sincs meg. Biztosan világítanak vele a csenő manók.

Végül azért minden a helyére került - olyan jó volt látni Lili boldog pofiját, amikor este hazamentünk és észrevette hol az egyik angyalkát, hogy a másik koszorút.... na, ha másért nem is, ezért mindenképpen megéri.

És akkor meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún....

De előtte még bővült a család egy szőrös apró lénnyel. 2 hónapos, csíkos, tokkal-vonóval együtt kb. 18 cm és 20 dkg, és fúj. Rám. A piszok még nem tudja, hogy velem érdemes rendkívül jó viszonyt kialakítani, márcsak a későbbi hosszan tartó egészsége érdekében is. Berci névre hallgat, J. szerint bolhazsák, szerintem meg a világ egyik leghelyesebb kismacskája. Már most imádom.

Valamint a kiskorú olyan úrihölgyként viselkedett a délutáni vendégségben, hogy alig győztem összekanalazni az állam a padlóról. (jóóó, előtte kihisztizte magát laza 20 percben, de kicsire már régen nem adunk) Illedelmesen megvacsorázott, megkérdezte, hogy: "Anya, elhagyhatom az asztalt?" (MIVAN?????) Diszkréten és illedelmesen elcsacsogott a házigazdával - J. régi kollegája, akit lazán az ujja köré tekert - körbevezettette magát az egész házon, közölte, hogy nekünk sokkal több hűtőmágnesünk van, mint nekik, majd a hóna alá csapta a házigazdáék fél évvel fiatalabb kisfiú unokáját és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne és ezer éve ismernék egymást, szépen eljátszottak a társasokkal.

Ez tutira nem az én lányom, valami hatalmas hiba van a gépezetben, vagy még egy megoldás létezik: nem hiába koptatom rojtosra a számat, hogy például: "Édesem, nem fél seggel ülünk az asztalnál; várd meg amíg anyádék is befejezik a vacsorát; nem szólunk közbe, ha a felnőttek beszélgetnek; tele szájjal nem beszélünk; Édes szerinted mire való a szalvéta; már lila a lábszáram, kérlek ne harangozz az asztal alatt.....stb.stb."

Szeretnék hinni az utóbbi variációban.

Helyzetjelentés

Kialvatlan, sírva kacagós, zaklatott, izgulós, de jó.

Pocsék, pocsék, pocsék. Pffff.... Sírós-sírós-sírós.

A hétnek a vége

Szombatra beterveztük a Turai Schossberger kastélyt és ajánlom mindenkinek, aki csodát akar látni. Nincs messze, nem nagy érvágás a családi kasszában és egy picit mindenki királylánynak érezheti magát, vagy grófnak.

Én ilyenkor egy kicsit mindig elszomorodom, hogy a mi váraink, kastélyaink, kúriáink miért nem lehetnek olyan állapotban, mint mondjuk a cseheknél, de ebbe most ne menjünk bele. Mindenképpen a "Látni kell" kategóriába tartozik. Amikor ott voltunk csak egy kb. 15 fős nyugdíjas csoport volt vezetővel, illetve 4-5 kisgyerekes család, akik lazán hagyták randalírozni a törpéket, ilyenkor olyan jó, hogy Lili minden huncutsága ellenére is a jól neveltek kategóriájába tartozik, szépen végigmazsolázta velünk az egészet, csak a pálmaházban agyontaposott katicák tömkelege akasztotta meg egy kicsit a lendületét - mindenképpen találni szeretett volna egy ép példányt, ami lehetőleg él is. Nem sikerült.

Helyette viszont rúghatta és gyűjthette a száraz leveleket és gesztenyéket a kastély parkjában, "felléphetett" a park színpadán, mi pedig lelkes nézők voltunk - vastapssal jutalmaztuk a prímabalerína rögtönzött bemutatóját.

Aztán irány Vác, egy finom süti, némi jó kávé és egy kis Duna-parti séta keretében - igen tudom, hogy nincs irányban, de ez van - és végre kidőlt a csaj.

http://www.turaikastely.hu/

A vasárnapot inkább nem említem. Számolatlanul pusztultak az idegsejtjeim és a MagneB6 tablettáim, hogy nyugodt és felelősségteljes szülő tudjak maradni - mégsem mindig sikerült. És ha valaki azt meri állítani, hogy nincs második dackorszak, azt fellövöm műholdnak. Mert igenis, VAN!!!!

Gyerekszáj

Kikerülhetetlen ez a szám, ömlik a rádióból - lássuk be nagyon rendben van. Lili zenemániás, mindegy neki mit hallgat, csak ritmusa legyen (hála az Égnek, hogy legalább ebben nem az apjára ütött) és feltétlenül tudni akarja, hogy pontosan ki is énekli, és az néni vagy bácsi.
Imádja ezt a számot és véresen kritikus is. Tegnap este - miután már vagy ezredszerre hallgattuk végig a rádióban - a következő kérdést tette fel:
- Anya, én azon töprengtem(!), hogy ez a néni miért nyög éneklés közben. Nem értem, nem értem...

Mai google

144 éve született Marie Curie (tökös csaj volt, az már egyszer tuti)

Most légy erős

Mármint én. Jó néhány hete nyomom a diétát, nem centizek, nem számolok kalóriát, nem látom értelmét. Csak nem eszem. Sajnos ez az egyetlen, ami nálam működik, meg persze elmehetnék akármit mozogni, ha lenne még plusz 4 óra napból. Vagy mondjuk este 9 és 11 között....de itt most nem erről van szó.

Nyilván ezért történhetett, hogy a hétfői Verőcei ebéd sokkolta a gyomrom, nem értette szegény pára, hogy mi ez a cucc benne... azóta sincs rendben.

Azonban tegnap miközben átrohantam az Allee-n, beficcentem a kedvenc üzletembe és ötletszerűen leakasztottam három szoknyát - és mivel oltárira ráértem fel is próbáltam. És tadadaaaaaaam mind a három jó volt. Csak nem úgy állt, ahogy én azt elvártam volna, így nem jött velem egyik sem, de azért a diadalittas fejet felraktam pár percre.

Jó úton haladok, jó úton haladok.

És most elrágok 2 karika puffasztott rizst. Sósat. Mert a szezámmagosat már nagyon rühellem, a natúrnak nincs íze. A sósnak sincs, dehát ha ők mondják, hogy sós, akkor az és punktum. Este pedig lazán, rezzenéstelen arccal feltálalom a borjú pörköltet....

4 nap margójára

Szokatlanul jól telt a 4 napos "pihenés". És tényleg volt benne egy kis pihenés is.

Pénteken Lili lovagolt, érett szilvaként hullott alá Taxi hátáról, engem a frász tört ki, de szerencsére megúsztuk egy kis sírással, aztán már pattant is vissza. Tökös a csaj, na.

Szombaton elvittük a csajt fodrászhoz, nagyon ráfért már egy kis igazítás, Ildóban most sem csalódtam.

Jártuk a temetőket, nagyon szanaszét vannak a szeretteink, és tulajdonképpen a felét sem tudjuk végigjárni, ahhoz két hét sem lenne elég.

Hétfőn igazi ajándék kirándulós idő volt, hát elmentünk Zebegénybe. Bóklásztunk a faluban, a Duna parton, Lili több kilónyi kagylót szedett, macskát simogatott, és közös összefogással és éhes gyomorral is alig találtunk egy nyitva tartó éttermet. Kocsma, cukrászda, kávézó az van dögivel, de éttermet csak Verőcén találtunk.

Minden jó, ha jó a vége, jóllakottan és fáradtan mentünk haza.

Tegnap pedig általános fáradtság vett erőt a Takács családon, az ólommadár gyorsasági világbajnok volt hozzánk képest. Délután még befutottak Lili keresztszülei, aztán tökéletes összhangban dőltünk be az ágyba.

Hát ennyit az ezévi utolsó hosszú hétvége margójára.

És hurrááá!!!! szombaton is dolgozunk. Annyira boldoggá tesz, de tényleg...annyira, hogy a rosseb....