Összes oldalmegjelenítés

2008. június 25., szerda

Epernet

Rendeltem az epernetről arckrémet, vicces, hogy itthon huszonsokezerért adják (az életben meg nem venném, ha lenne rá annyim sem) itt meg 5.000.-ért nem kellett egy hét sem, hogy ide érjen Hong Kongból, és még ajándékot is kaptam, és gyönyörűen át volt masnizva és isteni és imádom.
Hogy mi volt a gond múltkor miért nem akarták teljesíteni a rendelésem nem tudom, de most csont nélkül átment. Fura.
Mindenesetre az tuti, hogy a Douglasba ezentúl csak szaglászni és kencélni járok - járok Jézus, ez úgy hangzik, mintha hetente mennék, pedig isti bizi legalább 3-4 hónapja nem voltam - és epernetről rendelek a töredékért. Naná.
Lili jól van, így lemerészkedünk a Balcsira. Ez alatt a pár nap alatt is rengeteget fejlődött. Gyönyörűen behúzza a lábát, ezerrel teper a szobában. Már majdnem felül, reményeink szerint két hét és minden úgy lesz mint régen, illetve jobb, mert már lépeget. Édes.
Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mit fog szólni a babamedencéhez, a lábkidugós úszógumihoz és reménykedünk abban, hogy nem fog leesni róla a fürdőbugyi, merthogy a legkisebb is eláll a derekától. Hát nem egy kövér gömböc a csaj az tuti.
Viszont új dologként reggel odabújik az emberhez és puszit ad (garantált szülői olvadás már ébredéskor), a kis ujjacskájával mutatja a dolgokat amiket szeretne - általában olyat amit baromira nem lehet neki odaadni - és hisztirohamokat kap attól, hogy "Nem szabad." Nem értem, akármennyire finom hangsúllyal ejtem ki ezt a két szót, abban a pillanatban legörbül a szája és üvölt, visít, jajveszékel. Ez normális?
Kezdjük visszaszoktatni az etetőszékhez, a katasztrófális evése miatt egyelőre nem gyötröm a kanállal, örülök ha elücsörög amíg mi kajálunk.
Hát van rendes hozománya ennek az átkozott 6 hétnek, de talán lassacskán valahogy csak túl leszünk rajta.
Remélem legközelebb be tudok csatolni néhány "pancsoló kislányos" képet.

2008. június 23., hétfő

Jelentem tisztelettel mindenkinek, hogy Lili teljesen


EGÉSZSÉGES!!!!!

2008. június 22., vasárnap

Holnap

Holnap 12.30-kor jelenésünk van a kórházban és ha minden igaz, akkor Lili megszabadul a műanyag vackától. Légyszi-légyszi szorítson mindenki, hogy minden rendben legyen a törpicsekkel és végre gondtalanul tölthessük a nyarat.
Köszi.

2008. június 19., csütörtök

A héten igazándiból annyi történt, hogy toljuk a napokat. Vagyis siettetjük. Vagyis számoljuk a perceket és az órákat. Hétfőn megyünk a kórházba és ha minden úgy lesz ahogy ígérték, Lili végre megszabadul az elmúlt hat hét minden borzalmától és megint ülhet, állhat, mászhat, kúszhat, gördülhet és amit még akar.
Még sose vártam ennyire egy hétfőt. Sose.

2008. június 11., szerda

10 hónapos vagyok

Helósztok, itt vagyok, én vagyok Lili.
Megint elmúlt egy hónap és nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki volt olyan kedves és gondolt rám 13-án.
Túl vagyunk a műtéten, a doktor bácsi szerint minden rendben volt és nagyon szépen gyógyulok. A nehéz gipsz már néhány hete lekerült rólam és 23-án remélhetőleg ez a műanyag izé is, amin ugyan nagyon helyes virágok és katicák vannak, de én nagyon nem szeretem őket.
Sajnos most nem tudok sok újdonságról beszámolni, mert igencsak vissza vagyok fogva mozgás szempontjából, sajnos nem tudok ülni és rendesen állni sem ebben a bigyóban, de néhány napja ennek ellenére igenis felállok. És lépkedek. Helyesebben próbálok lépkedni. Anyáék nagy ámulatára és még nagyobb aggodalmára, mert szerintük jó hogy ezt csinálom, de nem kéne ennyit és ennyire. Nem éretenek ehhez az öregek, tudom én mi a jó nekem, hát azt teszem.
Mivel a mozgásom most nem tudott fejlődni, ezért fejlődött a kobakom.
Helyesebben rajta a kócimóci. Nagyon sok hajam lett hirtelen, már bele tudok akaszkodni a saját frizurámba, ami ide-oda kunkorodik, anya elég gyakran kapargatja a fejem valami izével, amit hajkefének hív. Hát, leginkább csiklandozza a fejem, ezért én kiveszem a kezéből és jól megharapom. A kefét, nem anyut.
Harapom, merthogy a nagy igyekezetben már van három fogam. Kettő lent, egy pedig fent. Tök édi vagyok, mondja apa, mint egy kis kezdő vámpír.
És mostmár egyfolytában nyomom a sódert. Ebből anyuék az anát és a babát meg a mamát értik leginkább, a többit csak találgatják, de azért én kitartóan ismételgetek nekik, hátha egyszer felfogják szegények, hogy miről hablatyolok.
Hát, nagyjából ennyi történt velem az elmúlt egy hónapban - nem túl sok, de ez a fránya betegség sajnos nagyon rosszkor és rosszul érintett engem is és anyuékat is.
Remélem a következő hónapban már sokkal több és sokkal jobb és sokkal-sokkal vidámabb dologról tudok beszámolni nektek.
Nagy adag zazazdadamamamananana mindenkinek.

2008. június 10., kedd

Indiana

Több, mint egy év óta végre először eljutottam moziba. És mit néztünk meg? Indiana Jones legújabb izéjét.
Izéjét igen, merthogy ez nem igazán film, na az tuti. Spielberg ide Ford oda, Cate Blanchett emide, iszonyúan sajnálom, hogy senkinek semmiféle ötlete nem támadt, amit szegény öreg - igen, nagyon öreg - Indi megtalálhatott volna, csak az ufók. De azok rögtön majd egy tucatnyian kristályfejekkel üldögélnek évezredek óta Eldoradóban. Szegények.
A film egyetlen erőssége, hogy néha azért aránylag jót lehetett nevetni rajta, de az leginkább a vígjátéki elemeknek köszönhető és azt nagyon sajnálom, hogy egy kicsit sem izgultam rajta.
Mindegy, lehet hogy pénteken beülök egy Szex és New Yorkra, ahová J. tuti nem jön el velem, mert szerinte SJP nem nő, hanem férfi. Slussz.

2008. június 4., szerda

Hőlégballon googliéknál



Ez az egyik olyan dolog, amit én is nagyon-nagyon szeretnék egyszer kipróbálni. Talán egyszer lesz rá lehetőségem. Talán.

2008. június 1., vasárnap

Lili meg a zizi



Nagymamám rendszeresen a fejét csóválja és anyu is időnként felvonja a szemöldökét, hogy miket megengedek Lilinek.

Pedig nem is. Illetve dehogynem, de azért szigorúan megvan ám a határvonal, és ezt ő egy pillantásomból tudja is. És ez így van jól.
Ma például azt játszottuk, hogy ebéd után két zacskó zizit beleöntöttem egy tálkába, majd mindhárman végighasaltunk az ágyon és Lili ezerrel szórhatta a zizit amerre csak akarta. Paskolta, püfölte, szórta, rázta a kezét ha ráragadt és igen, néhányat be is falatozott igencsak jóízűen. Mi meg ketten nem tudtuk olyan gyorsan visszarakni a tálkába a zizit, ahogy ő kifelé szórta belőle.
Inkább együtt nevettünk vele és együtt élveztük a szörnyű helyzetet.
Merthogy:
- milyen izgalmas és örökké új elfoglaltságot lehet találni egy 9 és fél hónaposnak, akit 6 hétre gipszbe kényszerítenek és ezzel kb. 60%-kal visszafogják a mozgásban
- miért ne szórhatná a zizit, ha egyszer gyerek?
- ez egy jó játék és ő is tudja - mert nem buta ám, óóóó egyáltalán nem - hogy ilyen nincsen minden nap
- én is legalább úgy élveztem, mint ő és végre nevettünk egy kicsit, ami úgy egyébként rohadtul ránkfért
- simán felettük az egészet az ágytakaróról, nyoma sincs.


1 év


Ma egy éve, hogy nem dolgozom. Nagyon hosszú idő. Egy éve nem járok be reggel, nem riasztom ki az irodát és nem készítem elő a főnöknek a kávéját.

És ami a legszörnyűbb az az, hogy mindez nem is hiányzik.

Ennek okai lehetnek:

- zsigerileg rühellek dolgozni, ami ciki lenne és nem is igaz, mert én szeretek dolgozni

- már nem érdekelt a munkám - ebben van némi igazság

- itthon is olyan dolgokkal vagyok elfoglalva, amik az összes vegyértékemet lekötik - ez is igaz, Lili 24 órás móka, nem egyszemélyes gyerek, iszonyú meló van vele

- egész egyszerűen csak úgy szeretek itthon lenni - ez igaz is amióta fel lett újítva a kégli és teljesen magaménak érezhetem.