Lili jól van, így lemerészkedünk a Balcsira. Ez alatt a pár nap alatt is rengeteget fejlődött. Gyönyörűen behúzza a lábát, ezerrel teper a szobában. Már majdnem felül, reményeink szerint két hét és minden úgy lesz mint régen, illetve jobb, mert már lépeget. Édes.
Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mit fog szólni a babamedencéhez, a lábkidugós úszógumihoz és reménykedünk abban, hogy nem fog leesni róla a fürdőbugyi, merthogy a legkisebb is eláll a derekától. Hát nem egy kövér gömböc a csaj az tuti.
Viszont új dologként reggel odabújik az emberhez és puszit ad (garantált szülői olvadás már ébredéskor), a kis ujjacskájával mutatja a dolgokat amiket szeretne - általában olyat amit baromira nem lehet neki odaadni - és hisztirohamokat kap attól, hogy "Nem szabad." Nem értem, akármennyire finom hangsúllyal ejtem ki ezt a két szót, abban a pillanatban legörbül a szája és üvölt, visít, jajveszékel. Ez normális?
Kezdjük visszaszoktatni az etetőszékhez, a katasztrófális evése miatt egyelőre nem gyötröm a kanállal, örülök ha elücsörög amíg mi kajálunk.
Hát van rendes hozománya ennek az átkozott 6 hétnek, de talán lassacskán valahogy csak túl leszünk rajta.
Remélem legközelebb be tudok csatolni néhány "pancsoló kislányos" képet.