Málhás ló

Reggel beugrottam a széna téri piacra. Ilyenkor annyira imádok piacozni. Mindent lehet kapni, ezer színben játszik a piac, egyszerűen gyönyörű.
Már van néhány kedvenc árusom is, hozzájuk szívesebben megyek. Úgy 3/4 9 körül sikerült bekacsázzak egy legalább 10 kg-os cekkerrel.
Vettem karfiolt, káposztát, tököt, répát, gyökeret, paradicsomot, felvágottat, babot - ja meg kell néznem hogy kell babfőzeléket csinálni - ja és egy nagy csokor virágot.
Jani meg remélem Sopronban nem felejt el husikat vásárolni. Rábíztam miket vesz, este kíváncsi leszek a végeredményre.
Éééés ma délután indul az egy hetes SZABADSÁG!!!! Tegnap hazavittem a kinemolvasott de összegyűjtött újságokat, és még elviszem az Ötnegyed narancsot, meg legalább egyet abból a 3 könyvből amit Csilla adott kölcsön... irány a passzív pihenés olvasással turbózva - és talán egy kis napozással is, de ezt csak halkan mondom...

Totális kimerültség

Tegnap reggel, miközben Jani behozott az irodába megjegyezte, hogy igen, mostmár nagyon vágyik Thaiföldre, nagyon fáradt.
Akkor döbbentem rá, hogy lassan több, mint egy éve nem pihentünk egy fél pillanatot sem. A tavalyi egyiptomi nyaralás hurghadai hete volt az utolsó pihenéssel töltött néhány napunk, azóta meg sem állunk.
Hát ezért nem tudok már hetek óta felkelni reggel az ágyból, ezért vagyok ideges és ingerült, ezért van tele a tököm a Balatonon töltött hétvégékkel - ahol ugyanaz a güri van mint itthon hétközben - ezért kapok sírógörcsöt átlagosan kétnaponta ha valami közbejön az amúgy is iszonyú sok dolgaimhoz.
Hiába voltam szabin két és fél hétig június végén az esküvő miatt, az első pár nap a készülődésé volt és az utolsó szálak elsimogatásáé, aztán az esküvő, aztán meg a nászút, ami Rómában volt és felejthetetlen, de egyáltalán nem pihentünk, hanem napi 18 órán keresztül mászkáltuk térdig a lábunkat. És hazajövetel után költözés és utána rögtön munka, azóta is.
Igen, azt hiszem kimerültem. Rövid időn belül túl sok változás állt be az életemben, ez egyébként is megviseli az embert.
Úgyhogy a jövőhéten eltökélten passzív pihenést vagyok csak hajlandó abszolválni és semmi, de semmi mást. Punktum. (na jó, legfeljebb elmegyünk Herendre, mert oda már évek óta nagyon vágyom)

és gondolom mintegy vígaszképpen kisütött a nap.
könyörgöm csak addig bírja ki amíg hazaérek. légyszi-légyszi-légyszi.

Bakker miért van az, hogy amikor az embernek a legszarabb a hangulata és éppen világgá menne és sokmindenre szüksége lenne de leginkább egy kedves szóra, akkor mi a franctól a legbunkóbb a főnöke az elmúlt másfél évben?
Legszívesebben kivágnám az ablakon.

Hétvége - szülinap - tűzijáték

Nem pazarlok szavakat arra, hogy már megint be kellett ússzak. Illetve mégsem, mert Jani behozott, de míg a kapuig beértem és megvártam hogy elhúzzon előttem és integessek, na addig is pont xarrá áztam. Iszonyú.

Hétvége jó volt, apunak tarottuk az 55. szülinapját. Nagyon meghatódott a Hummel kishorgásztól, én meg attól, hogy ő meghatódott. Klassz. Volt bográcsban főtt csülök ala Hajdúszoboszló, meg soproni dobostorta meg mindenféle saláta és persze majonézeskrumpli is.

A tűzijátékra már megint 9-re mentünk ki a partra, és már megint 10-kor kezdődött, úgyhogy elüldögéltünk egy jó órácskát a parton. Viszont cserébe végignézhettük a zamárdii, a széplaki, a csopaki és a balatonfüredi tűzijátékot. És mellettünk kb. 15 méterrel a kemping vezetősége is kedveskedett egy pár perces látványossággal, amitől majdnem megsüketültünk, de végülis a szándék a lényeg.

Vasárnap meg punnyadós idő volt és szörnyű hogy kezdek rászokni a vasárnapi ebéd-mosogatás-felmosás utáni fél órát átölelő alvásra. Szörnyű, mert iszonyúan jól esik. ;o))

Elintéztem a kártyámat. El.
Persze nem a fickón múlt, hogy 25 percig nem tudott kapcsolatot teremteni a központi mittudoménmilyen szerverrel, ami engedélyezi az eddigi pin-kódomat.
És az sem rajta múlt, hogy amikor egy egyenleget akartam kérni, az istennek sem ment a termináljuk.
Így röpke 1 óra 36 perc alatt meg is alkottuk közösen az önhibámon kívül elhalálozott bankkártyám megújítását.
Kiértesíteni nem fognak arról, hogy megérkezett az új kártyám, hívogassam őket én.

Magyarország, XXI. század. Gratulálok. :o(((

Mesterségek Ünnepe

Tegnap miután konstatáltam, hogy kedden a Zsolnay boltban a vénasszony szétbarmolta a bankkártyámat, miután letiltattam és bevonattam a bankban, jó másfél órás késéssel Esztivel fel is értünk a Várba a Mesterségek Ünnepére.
Most a faművesek voltak a fő attrakció, jogosan. Elképesztően szép dolgokat láttunk. Én nagyon számítottam némi ezüst ékszerre is, de sajnos csak kettőt találtam, abból az egyik egyáltalán nem az én stílusom volt, a másik meg egy iszonyú ellenszenves pasi. Hát ennyiben is maradtam ékszerügyileg.
De vettem isteni mézespuszedlit, len edényfogókat - hasznos apróság - és megkerestük a levendulás kerámiásomat, akinek ici-pici volt a standja, és nem is volt olyan nagyon sokminden kirakva. De megvan a telefonszáma, mostantól hét lakat alatt őrzöm. Töménytelen gyöngyfűző, fafaragó, csipkeverő, keramikus, köcsögös és még nemtudom kik voltak. És persze nagyjából 20 méterenként orrbavágta az embert valami fenséges illat. Mondjuk sültkolbász, vagy csülkös bableves, vagy kürtőskalács, vagy mézeskalács, vagy sülthús, vagy töki pompos, vagy lángos vagy vagy vagy......
Ja és ettünk dödöllét. Állati jó kaja. Sült hagymába és sült szalonnába forgatott krumplinudli.
Szóval mindent egybevetve jó buli a Mesterségek Ünnepe, jövőre is megyünk.
Most meg én megyek intézni az új bankkártyámat.

Munkácsy :o(((

Kapja be a Nemzeti Galéria tövig. A kiállításra 2 helyen lehet jegyet venni. Ebből az első a főbejáratnál van, ahol nagyjából 1000-1200 ember állt sorban. Aztán van a másik a belső udvaron. Odamegyünk, ott kb. 60-an állnak. A sor végén két barom vagyonőr, akik közlik, hogy legyünk szívesek átmenni a másik sorba, mert itt a pénztár 5-kor bezár és amott meg este 10-ig lehet bemenni.
Na a jó édes anyátokat. Ha a kiállítás este 10-ig nyitva van, akkor úgy gondolom jogos igény - legfőképpen ha a belépő 1500.- hogy MINDEN pénztár legyen nyitva legalább este 8-ig. Persze elmondtam vagyonőrnek, aki sajátmagát meg nem hazudtolóan bólogatott nagyokat. Bunkóbéla.
Átmentünk a másik sorba az 1000 ember mögé. Negyed óra alatt kb. 2,5 métert haladtunk, a sor szerintünk kb. 600 méteren keresztül kígyózott. Húsz perc múlva kiállítunk a sorból, sétáltunk egyet a várban, megnéztük hogyan készülődnek mára a Mesterségek Ünnepére az árúsok, ettünk egy fagyit, megcsodáltam az egyik kedvenc ékszerészem boltját kívül-belül, aztán hazavittük anyut. Hát ennyit Munkácsyról, a Nemzeti Galéria pedig továbbra is kapja be egymás után legalább negyvenszer. ~:o(((((

Munkácsy

Ma szeretnénk elmenni a kiállításra. Tegnap a kolleganőm 2 és fél órát állt sorba. Apu ennyit tutira nem fog. Valószínűleg Jani sem. És gondolom annyian lesznek a termekben, hogy semmit sem lehet látni. Lehet, hogy lefújom az egészet. Vagy elmegyünk és felmérjük a terepet, aztán döntünk, hogy megyünk vagy maradunk.
Tegnap este óta szakad az eső. Nem is szakad, ömlik. Mióta kétágú vagyok nem emlékszem ilyen nyárra. Márha ez egyáltalán nyár. :o((((

Viszont tegnap vacsira isteni zöldséges rizottót csináltam, Jani hozzáfűzése: És hol a husi belőle? Mondom ZÖLDSÉGES.... Válasz: Jó, de hol a husi belőle? :o))))

Lakás - sale

Úgy tűnik van vevő hodálykára. (így hívom szegény lakást) Józsikáék tegnap megérkeztek mosolygósan vidáman, leültek, beszélgettünk aztán úgy kellett tukmálni hogy ugyan nézzenek már körül, aztán abban maradtuk - miután Jani benyögte a lakásért kért összegünket - hogy akkor valószínűleg indulhatunk házat nézni...
Eszem megáll. Én sosem vennék úgy lakást, hogy ne forgatnám ki a sarkaiból amikor megnézem. Ők nem tették. Csak ültek, mosolyogtak és közölték hogy nekik nagyon tetszik. És hogy csendes (édes Istenem!!!) és nagy és szép és világos és a ház is milyen rendes és stb.
Aztán elmentek, mi meg Janival nem mertünk örülni. Úgyhogy medve bőrére történő ivászat helyett betápláltunk egy kis pattogatott kukoricát. Valahogy még nem merek örülni, mert túl gyors, túl egyszerű, túl zökkenőmentes az egész. Nem hiszem el, hogy ekkora szerencsénk lehet. Lehet?

Koncentrálás

Ma este 7 körül jönnek megnézni a lakást. Kérem a pozitív energiákat irányunkban koncentrálni. Nem tudom megmondani mit nem adnék ha elvinnék. Majdnem bármit. Isti bizi.

Levendulás kerámia - végre!!!!

Végre!!!! Megtaláltam. A múlt évben Kapolcson vettem egy levendulás bögrét tányérral. Azóta ezt használom az irodában és teljesen beleszerettem. Ill. már Kapolcson beleszerettem, na mindegy. Szóval az idén meg akartam venni az egész készletet, vagy legalábbis egy részét de olyan xar idő volt, hogy nem mentünk el. Persze a keramikus nevére nem emlékeztem, rákeresni sehogy sem sikerült, el voltam kenődve.
Utolsó ötletként eszembejutott a Mesterségek Ünnepe, amit ugyi nem elfelejteni - aug. 18-tól 21-ig - és erre ma szembejött velem az origon a cikk.
Szóval a nőci Buday Nagy Anna és a MOM parki Bio Piacon szokta árulni a portékáit. Hát ha a Mesterségek Ünnepére nem jutok ki, legalább tudom hol lehet megvenni a szépséges műremekeit. (katt a címre)
Viszont a kedvenc ötvösöm szabadságon van, lepattantam az üzlet ajtajáról. Pedig annyira vágytam egy új gyűrűre. Valami különlegesre, valami olyanra ami nagyon ott van. Márpedig nála - sajnos - csak ilyeneket találok minden egyes alkalommal. Ezért megyek ritkán....

Megújult az nlc

Hö. Hát meglepetés volt az már tutifix. Van pozitív és negatív része is számomra. Remek, hogy mindenféle jópofi dolgokat be lehet már szúrni és képet is meg mindent, de iszonyúan lelassult az egész. Hát, haladnak a korral és meg süssek Váncza sütőporral mi? Na mindegy, az ember - legfőképpen ha bika mint én - mindig nehezen veszi a változást.
Ha minden igaz, hétfőn jönnek megnézni a lakást....

Vendégség

Tegnap Adriékat vártuk vendégségbe. Háromkor eltűntem az irodából, Janival kettesben mindent gyönyörűen kiglancoltunk, előkészítettük a rágcsát, megterítettem és 6-tól puccban ültünk. 1/4 8-kor még sehol senki, 7-re vártuk őket. Aztán 8.20-kor bezuhantak és ismét konstatálhattuk, hogy az a rohadék kaputelefon már megint bekrepált.
Nagy örömködés, koccintás, esküvős dvd nézegetés, képek pergetése, egymás szavába vágás, hatalmas kacagások, pizza- és fagyihegyek eltüntetése.
Valószínűleg jól érezték magukat, mert éjfélkor mentek haza. Mi nagyon jól éreztük magunkat velük, az tuti.
DE. Ki a jó ég gondolná, hogy éjfél után NINCS melegvíz???? Mi ez a hülyeség? Ott álltam iszonyú mennyiségű mosatlannal és nem tudtam csinálni velük semmit. Így maradt minden ma reggelre, szépen ráérősen elmosogattam márcsak azért is, mert minden szépen be- és rászáradt. Hát ez van.
Ja, itt vannak az esküvős képeik:http://www.eskuvohaz.hu/vofelycentrum/050625Platanus/index.html Ugye milyen helyesek?

Punnyadás

Kéne valami, amitől felébrednék. És még kellene valami amitől megjönne a kedvem, hogy dolgozzak, vagy esetleg valami olyan, amitől megeredne a nyelvem és nem okozna fizikai fájdalmat hogy megszólaljak. Hm...
Van az úgy hogy az ember saját magával sincsen köszönő viszonyban. Most ez van. Írjuk a frontok és a pocsék idő számlájára. Az elbírja.

Álomszép

Egy kis kárpótlás a gonosz időjárásért. Katt a címre.

Enyhe tél

Szerda délután óta most állt el először az eső. Hihetetlen, de egy hónap alatt tegnap áztunk be harmadszorra a fenti szomszédtól, aki a közös képviselő :o))).
Kértem Janit, hogy most aztán már rohanjon fel és lökje ki az ürgét a negyedikről, vagy csináljanak valamit a nyitott erkélyükkel. Hogy a jó túróba fogjuk így eladni ezt a hodályt? Ki a francnak kell így? El vagyok kenődve marhára.
A három napos esőnek hála tutira nem megyünk a Művészetek völgyébe. Noha imádom, de nem akarok nyakig sárban csúszkálni. Úgyhogy levendulás bögrék és tálak valószínűleg csúsznak a Mesterségek Ünnepére. Remélem ott is ott lesz a hölgy aki gyártja ezeket a csodákat.
Jani volt időpontot kérni az orvosnál. Augusztus vége. Hát már ez is valami, hogy legalább elment. Úgy tűnik hétfőn sikerült kellőképpen megijesztenem.
Nos, hétvégére és melegítőre fel!!!

Nyugalom

Nyugodt a hét. Az eddigi elviselhetetlen kánikulát tegnap estére felváltotta a csendes őszies 20 fok. Nekem ez remek, mert már saját magamtól is undorodtam. Örökké izzadás, ragadás, tapadás, levegőt nem kapás szóval elég volt.
Ma meg kaptam egy 5000.-os ruházati vásárlási utalványt a Sodexho-tól. Megnéztem, rengeteg helyen beválthatom, azt hiszem ma hamarabb eltűnök és megnézem a váci utca C&A-t. Egyrészt régen voltam ott, másrészt meg ennyi pénzért csak ott tudok venni bármit is, harmadrészt még hátha elcsípek valamit a nyári leárazásokból.
Aztán kisautóval vásárlás, aztán haza, karfiolleves csinálás.
Hmm, úgy tűnik ma mindenképpen le kell lépjek úgy 3 körül. Ez túl sok program egy délutánra és még este meleg vacsi is férjnek asztalra... szóval pucolás.

In memorian - Kolléga

A múlt héten jópofiskodtunk, hogy jó lenne ha már jelentkezne másfél hónap után, mert ha meghalna azt sem tudnánk.
Tegnap telefonált az élettársa, hogy hajnalban meghalt. Kissé rosszul éreztük magunkat.
Jó, valljuk be senki sem szerette és mindenkit irritált a havi horribilis fizetése amiért egy gemkapcsot sem tett arrébb, de azért mégis.
És hátrahagyott egy fiatal nőt és egy nagyjából másfél éves pöcköt. Ilyenkor olyan fura érzései vannak az embernek.
Janit megeskettem, hogy pénteken elmegy az orvoshoz és kér időpontot, valamint tudatosítottam benne, hogy mostmár nemcsak saját magáért felelős, hanem értem is és később majd egyszer még a gyerekünkért is, hát akkor tessék vigyázni magára.
Vannak történések, amik az embert sokkal inkább megérintik. És itt nem magára az emberre gondolok, hanem a történésre. Azt hiszem ilyenkor próbálja az ember lánya pánikszerűen kézbe kapni sorsa ostorát és úgy hadonászni vele, hogy minden jó legyen. Aztán persze a végkifejlet úgysem tőlünk függ de azért hátha mégis...

Római képek

Kezdem rakosgatni a római képeinket. És ahogy rakosgatom, úgy fáj a szívem. Egyrészt azért, mert olyan távolinak tűnik, pedig alig egy hónapja voltunk ott, másrészt pedig azért mert nem is tudom mi lenne ha ezek az őrült terroristák valóban beváltanák a szavukat és kárt tennének ebben a gyönyörű városban. Nem merek belegondolni sem. Teljesen mindegy hol robbantanának, az emberi életeken túl iszonyú kárt okoznának a felbecsülhetetlen műemlékekben is.

Hétvége

Hmm, hát igen, ez az élet. A hétvégét Gödön töltöttük. Janiéknak most volt a jövő évi fürdőruha bemutatójuk, én meg mint oldalborda csak ott voltam. És egész nap divatbemutatót néztem, ettem, napoztam, fürödtem, gőzfürdőztem és barnultam. Hát így ki lehet bírni nem mondom.
Ennek hozományaként a lakás szalad. Porszívózni kéne, mosni, főzni, portalanítani, hogy a vasalást most ne is feszegessük.... na szóval mindennek megvan a hátránya. De ez a hétvége iszonyúan jól esett és basszus már nagyon megérdemeltem. Zűrös egy félév van a hátam mögött, hát egy punnyadós hétvége mindenkinek belefér. Ugye hogy ugye?