Nem pazarlok szavakat arra, hogy már megint be kellett ússzak. Illetve mégsem, mert Jani behozott, de míg a kapuig beértem és megvártam hogy elhúzzon előttem és integessek, na addig is pont xarrá áztam. Iszonyú.
Hétvége jó volt, apunak tarottuk az 55. szülinapját. Nagyon meghatódott a Hummel kishorgásztól, én meg attól, hogy ő meghatódott. Klassz. Volt bográcsban főtt csülök ala Hajdúszoboszló, meg soproni dobostorta meg mindenféle saláta és persze majonézeskrumpli is.
A tűzijátékra már megint 9-re mentünk ki a partra, és már megint 10-kor kezdődött, úgyhogy elüldögéltünk egy jó órácskát a parton. Viszont cserébe végignézhettük a zamárdii, a széplaki, a csopaki és a balatonfüredi tűzijátékot. És mellettünk kb. 15 méterrel a kemping vezetősége is kedveskedett egy pár perces látványossággal, amitől majdnem megsüketültünk, de végülis a szándék a lényeg.
Vasárnap meg punnyadós idő volt és szörnyű hogy kezdek rászokni a vasárnapi ebéd-mosogatás-felmosás utáni fél órát átölelő alvásra. Szörnyű, mert iszonyúan jól esik. ;o))
3 megjegyzés:
szerintem a délutáni alvásnál kevés jobb dolog van :)
naná hogy így van, csak tudod nálunk a családban az a mondás járja, aki sokat alszik keveset él. és persze sosem alszik senki napközben, csak ha beteg. namost én nagyjából 3 évente vagyok fekvőbeteg, úgyhogy a párom szívbajt kapott, hogy mi bajom van, miért alszom napközben. pedig ha tudná milyen állati klassz volt...
hú, nálunk más mondás van, nekünk nagyon jó az alvókánk!
Megjegyzés küldése