Sopron, Rust, Lutzmannsburg

Sopron továbbra is szép és jó. Még esőben is, még szélviharban is.
A Lutzmannsburgi Sonnentherme pedig kellemes csalódás volt nekünk, maga a paradicsom Lilinek. A 4 órát megállás nélkül végigviháncoló, végigpancsoló, csúszdázó, ugráló, egyszer sem hisztiző, szófogadó és a végére elájuló Lilit öröm volt nézni.
Itt tényleg minden a gyerekeknek/ről szól, minden adott ahhoz, hogy egy pár hetes csecsemővel, vagy akár egy örökmozgó 3 évessel eltölts néhány kellemes órát. És nem utolsósorban garantált a nyugodt éjszaka, ami azért nem megfizethető ugyebár.
Aztán tegnap Rust sem hagyott minket cserben, továbbra is egy kis ékszerdoboz, csak sajnos a szuper játszótéren ért derékig a víz és a sár, így ez kimaradt, de lett helyette kb. 5 kg gesztenye.
Jó volt ez a 3 nap na, bár egyelőre sajnos nem látom, hogy mikor lesz folytatása, vagy akár ismétlése.
Ha valaki volt már az itthoni Aquaworld-ben, legyen kedves megosztani velem, hogy ott van-e kicsiknek is részleg, vagy azt inkább felejtsem el. Bár amennyi oda a beugró, annyiból Lutzmannsburgban kb. 3-szor tudnánk pancsolni, csakhát az megy "kicsit" messze van itthonról...

Pocsék

Lili bekeményített. A héten kőkeményen nyomatja a hisztit reggel ébredéstől egészen addig, míg be nem érünk az oviba, ott is a csoport szobába. Iszonyatosan idegörlő, kétségbeejtő, elkeserítő és dühítő is egyszerre, amikor már tízmilliomodszorra mantrázza, hogy:
- Anyuci én téged és apát szeretlek a legjobban, nem akarok oviba menni, én ott nem érzem jól magam, én a gyönyörű rózsaszín szobámat szeretem a legjobban, én mindig veletek szeretnék lenni, ugye értem jössz, ugye sosem hagysz ott, ugye nem felejted el hogy értem kell jönni... és ez megy körbe-körbe, közben hiszti és nem is hallja, hogy én/mi mit mondok/unk.
Az én híresen birka férjem is kezd berágni de nagyon.
Beszéltem az ovinénikkel, nincs a csajjal az ég világon semmi gond, elvan.
Most vagy az van, hogy nagyon haragszik, mert elvittem - ergo eldobtam magamtól - oviba, és egyelőre nem tudja feldolgozni, vagy szimplán zsarol. (ebbe inkább bele se merek gondolni, hogy 3 évesen zsarolni mer, pedig erre igenis van példa, nem ő lenne az első a világon).
Bármi legyen is, pocsék az egész. Hiába mondja délutánonként úton hazafelé, hogy "Anya, mégiscsak jó oviba menni", ha már este azért megy a hiszti, hogy holnap nem akar menni, a reggelek meg egész egyszerűen idegtépők.
Vége lesz ennek valaha?

H&M a veszélyzóna

Tudom, hogy túlzásba esem és túlontúl sok cuccot veszek a lánynak. Mármint ruhát (is). Magam sem gondolta volna sosem, hogy majd egyszer ilyen elvetemült vadkan leszek gyerekruha ügyileg.

Én - alkatomból kifolyólag ez teljesen nyilvánvaló - nem szeretek ruhát venni magamnak. Lili ellenben az anyukák álma. Nő, mint a gomba és karcsú és gyönyörű.... na lényeg a lényeg, hihetetlenül élvezem a neki történő ruhavásárlást.

Ennek eredménye, hogy ma kiszakadt a kis komód hátulja. Merthogy befér még ez is alapon benyomtam a frissen mosott pulcsikat - és nem fért be. Illetve de, csak a másik végén kijött. De csitt, megszereltem, J. nem tudhatja meg.

Viszont nagy szerencse, hogy visszamegyek dolgozni, mert nem lesz időm battyogni a boltok előtt mellett között itt-ott. Ezért ma még bementem a H&M-be, ahol magamnak semmit sem vettem, Lilinek viszont lőttem két pár harisnyát (ez kell), egy pár gyönyörű kesztyűt (nem kell, de nagyon fog neki örülni) másik három pár kesztyűt (ez viccesen olcsó volt és nem fog fájni érte a szívem, ha elhagyja az oviban, merthogy elfogja, az tutkerály) és egy hihetetlenül édes púder rózsaszín sapkát (ami szintén nem kell csak nem tudtam otthagyni) és le volt árazva egy fehér ünneplős tunika, ami még nem kell, de majd ha közlik az oviba, hogy holnap ünneplőbe kell ám jönni, na akkor én majd nem sápadok el, hanem lazán kiszedem a degesz szekrényből és voilá!!! felkiáltással ráapplikálom a gyerekre.

Szóval tulajdonképpen én nem is vagyok elvetemült vadkan, hanem csak egy előrelátó anya. Ugye hogy ugye????

És akkor most teszek a csajról egy képet. Úgyis régen volt már illusztrálva a maca.

Bakker

Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy ki van száradva a torkom. Estére fájt a mellkasom, a fejem, iszonyú náthásnak éreztem magam, szégyen ide szégyen oda, de előbb lefeküdtem, mint Lili. Reggelre migrénes fejfájás fogadott és full nátha. Reggeli után visszafeküdtem egy órát, a fejfájás elmúlt, de a többi maradt.
Most ott tartok, hogy totál nátha vagyok - amennyire ember csak lehet - és fáj a légcsövem. Vastagon lerakódásos, kezdek köhögni, de ahogy ismerem magam, ennek záros határidőn belül hányás lesz a vége, amitől majd csak méginkább ki fogok készülni.
Király. Sehová se tudok menni - J. meg is tiltotta - az egész hétvége ugrott. Most küldtem le őket a játszótérre, hogy legalább Lili legyen egy kicsit levegőn, ha már én szobafogságon vagyok.
Talán holnapra egy kicsit összeszedem magam. Remélem.
Viszont a tegnapi nap sikere, hogy tudtam szerezni néhány napra egy Bioptron lámpát és sikerült venni jegyet a Bábszínházba a Marcipán cicára. Úgyhogy azért van jó is, de ez a rohadalom most nagyon nem hiányzott a fenébe is.

Megtört a jég?

Lili immár két és fél hete ovis és kb. két hete teljesen bezárkózott. Bármiről lehetett vele beszélgetni továbbra is, csak az oviról nem. Egyáltalán, semmiről.

Ha mégis megpróbálkoztunk kérdezni tőle bármit is a rendszeres válasz ez volt:

- Anya, ne beszéljünk az oviról. - és ezt tiszteletben is tartottuk.

De én aggódtam. Lili sápadt volt, kedvetlen, szomorú, rendszeresen elsírta magát, mintha elveszett volna belőle az én energiától dagadó égetni való kis ördögöm.

Egészen máig.

Ma volt az első nap, hogy nem sírva mentünk oviba. Hogy nem sírva ment be a terembe. Hogy amikor érte mentem nem csak bambult maga elé, hanem "társadalmi életet" élt, csillogott a szeme, mosolygott.

És hogy amikor mentünk haza egyszercsak elkezdett mesélni. Elmondta, hogy mi volt az ebéd, hogy ki mit csinált, hogy melyik kislányt szereti és melyiket nem, hogy körbeszaladta háromszor az udvart, hogy melyik kisfiú rossz és mit mondott neki a Vali néni.

Nagyot hancúroztunk a Feneketlen-tó partján, majd itthon folytatódott a mese. Elmesélte - én meg lerajzoltam - hogy kinek mi a jele, majd a legkedvesebb élményeit elmondta J-nek is mégegyszer.

Nem gondolom, hogy teljes a siker ovi ügyben, de azt hiszem, hogy elég nagy lépést tettünk affelé, hogy nyugodt szívvel hagyjam ott reggelenként.

Felsorolás

- Lili megint sírással ment oviba, szerintem sose fogja elhagyni

- a Deák Ferenc utcában konstatáltam, hogy tinikori ideálim Sasvári Sándor is öregszik és kicsit vicces az őszes Jézus frizurával

- mostmár biztos, hogy van munkahelyem

- asztalom valószínűleg nem lesz

- számítógépem és telefonom biztos hogy lesz

- vettem egy állati szép körömlakkot, csak mert megérdemlem

- egyelőre viccesnek érzem, hogy visszamegyek dolgozni, de nem vágyom rá különösebben, ellenben a fizetéses fecnikre kezd égető szükségem lenni

- fél szemmel láttam egy kb. 12 éve nem látott kolleganőt, aki isti bizi semmit sem változott - ugyanolyan utálatos a feje, mint anno

- megint feltörte a cipő a sarkam

Gumicsizma help!!

Bevallom kinevettem az első fecskéket. Azonban ahogy látom és sajnos tapasztalom is, kicsi hazánk időjárása enyhén csapadékosra fordult mostanában, úgyhogy - miután tegnap kb. térdig jártam a vízben a Millenárison - erőteljesen gondolkodom egy nőcis gumicsizma beszerzésén. A nőcis nálam nem feltétlenül rózsaszínt jelent, azt meghagyom Lilinek, hanem mondjuk valami barnásat, kekiset, feketéset valami szolid mintával.
Persze mindezt emberi áron, mert ahogy most így első felindulásomban rákerestem, nem áll szándékomban tizen-huszonezreket kiadni rá, mert továbbra sem látom értelmét, de a hasznossági amplitudója némileg emelkedett a szememben.
Szóval aki tud lelőhelyet, ahol emberi áron lehet kapni ilyen pompás terméket ne tartsa magában. Asszem érdekel a dolog. Legfeljebb majd engem is kinevetnek, viszont a cipőm, a nadrágom, a harisnyám nem lesz totálisan vizes.

Kérés!!!

Ha van valakinek feleslegessé vált műanyag "cipőgyilkos" motorja és már nem kell neki, kérem jelezze. Nálunk az oviban nagy hasznát vennék a gyerekek, de valahogy ebből van a legkevesebb és értelemszerűen erre lenne a legnagyobb igény az udvari játszások alatt.
Előre is hálásan köszönöm.

Agora te édes

Én nem szeretek piacolni. Sose szerettem, megmagyarázni nem tudom, ez van és kész. Pedig el vagyok kényeztetve, pont középen lakom a Fehérvári úti piacot és a Vásárcsarnokot képzeletben összekötő madzagon.
A Fehérvári útitól írtózom, mert szemérmetlenül drága, csúnyán vannak kirakva a húsok és mérhetetlenül utálatosak a kofák. Meg a hentes fiúk. De J. csak az ott kapható savanyúságot hajlandó megenni, mert 30 éve azt eszi.
Mégis sokat jártam oda az utóbbi 3 évben, mert ugye jövet-menet nagyjából útba esett a játszótér, a dokinéni, a védőnőci stb. És mégsem szerettem meg.
A Vásárcsarnok más. Bazi nagy, iszonyú kínálattal és mégis. 3 év alatt egyetlenegy hentest sikerült megkedvelnem, én nem szeretem, ha cicáznak velem a pasik, dobálják amit már kifizettem és szeretek válogani, amit itt egyáltalán nem lehet. (megjegyzem a Fehérvári útin sem)
Legutóbb nyár elején voltam, gondoltam kacsából itt nagyobb a választék. Erre "mitadisten" a fél csarnokban nincs áram - kukk sötét - és úgy kóborolnak az emberek, mint a denevér. Jó, kacsát azért találtam, de az egyetlen helyen, ahol mákot és mazsolát lehet kapni, unottan támaszkodik a maca és kérdésemre közli, hogy "Maga szerint hogy mérjek, ha nincs áram, és digitális a mérleg? Jöjjön vissza ha már lesz áram." Nem mentem.
De nincs mákom és mazsolám sem. Majd holnap megveszem az Intersparban, ahol végigfogdoshatok mindent, kiválaszthatom, hogy melyik paprikát teszem a szatyromba és nagyjából biztos vagyok benne, hogy nem drágábban, mint az undok "Fehérvárin", vagy a puccos Vásárcsarnokban.
Igen, én egy anti piacista vagyok.

Siker

Sose hittem volna, fel voltam készülve, hogy amikor megyek, már a lépcsőházban hallom a sírást. És nem. Csend volt. Nagyban settenkedve felóvakodtam a lépcsőn, Edit néni széles mosollyal üdvözöl és közli, hogy ALSZIK, ill. aludt sokat, csak az egyik kislány elsírta magát az anyukája után, és felébredtek néhányan. Lili is, de a lényeg, hogy ALUDT!!!!!
Isten bizony nem tudom hogy csinálták, tudom csordaszellem meg miegyéb, de a lényeg a lényeg. És azt mondta jó volt, és nem volt elkenődve amikor érte mentem.
Viszont fázott az udvaron - ott van a kardigánja a zsákban és még mellé legalább 4 felső basszus - úgyhogy csupa takony szegény. Majd a hétvégén kiűzzük a rosszaságot, ha addig el nem múlik. Ma vittem be még egy kardigánt és egy sapkát is, remélem megtalálják és ráadják.
Esküszöm Lilinek van a legtöbb ruhája bent és mégis... na mindegy.
És ma reggel sem volt sírás egy csepp sem, csak az öltözőben kenődött el egy picit, de az rendben van. Viszont ahogy bement csend is lett. Úgyhogy ma megint megyek 3-ra meg még holnap is, de a jövőhéten már csak uzsi után hozom el és akkor már tényleg teljes jogú ovis lesz a csaj. Hüpp, hüpp.
Ja, nyilván az ovi hozadéka, de ha eddig matrica volt, akkor most übermatrica a lány. Jön utánam, mint a kiskutya, 5 percenként ölelget, hihetetlen bókokat mond, időnként el is bőgöm magam. Imád, szeret, ölel, puszil.

Cold

Hát én fázom.

Ez az év valószínűleg - sok más mellett - arról lesz számomra emlékezetes, hogy kisebb kihagyásokkal egyfolytában fáztam. Valahogy engem elkerültek a langyos nyári esték - pedig évek óta mindig voltak - általában köntösben ültem J. mellett esténként a teraszon Alsóörsön. A mostani időjárást inkább nem említem, Lili ma pulóverben ment. Vacak, egyszerűen vacak és lássuk be, ha nem lenne olyan dühítően drága a fűtés, megkockáztatom, hogy bizony bepöccinteném a cirkót. Merthogy fázom. Nem újdonság, de akkor is.

Ott alszik

Én Isten bizony leborulok előttük, ha el tudják altatni az én alvást gyűlölő, állandóan izgő-mozgó, reggelenként hisztiző, és "mindent kitalálok csak ne kelljen oviba menni" taktikázó lányomat.
Bár azt hiszem így első körben az is pozitív lesz, ha be tudják rakni az ágyba, és ott is marad. Az, hogy csendben legyen, szerintem a jövő zenéje.
De majd ma ki fog derülni. 3-ra ott vagyok.

Névnap kérdés

Legyetek olyan jó és osszátok meg, hogy az alábbi lehetőségek közül melyik az igazi Ágnes és Valéria névnap. Editet csak egyet találtam, az is a jövőhéten lesz....
Szóval:
Valéria április 28, június 5, december 9
Ágnes január 21, január 28, március 6, június 8, november 16.

Ennél nagyobb gondom sose legyen, de ez most úgy tűnik fontos.

Morr

Ma és holnap az egész házban 8.00-16.00-ig nincs áram. Nem részletezem, mert csak felhúzom magam, de ez van.
Ergo egy kávét nem tudok itthon meginni, tv nincs, takarítani nem tudok, főzni szintúgy.
Lili oviban, az összes bolt 10-kor nyit az Alle-ban. Piacra nem kell menni, és még a kedvenc turkálóm is zárva.
Ilyenkor örülök, hogy van aksija a laptopoknak.
Viszont kezdek ráébredni újból, hogy milyen hosszú is a nap, ha az ember 1/2 9, 9.00 helyett mondjuk 1/4 7-kor kel...
Jó, persze összerakhatnám a komódot, amit tegnap vettünk az Ikeában, de úgy hiszem - és jól hiszem - hogy jobban jár, ha megvárja J-t a dobozban. Legalább nem teszek benne kárt. És ez mindkettőnknek előnyös a jövőre nézve.

A negyedik

Reggel nem akarok oviba mennivel kezdtük a napot, majd nem akarom, hogy elmenj anyu-val folytattuk.
Aztán ahogy odaértünk, trappolt fel a lépcsőn, nyitott be a csoportszobába, átöltöztünk bement, odaadtam a borítékot Edit néninek, majd közölték, hogy már nincs közös játszás, csók puszi és pá. Ekkor volt egy fél perces hüpp-hüpp, ami olyan hangos volt, hogy hallottam az öltözőben, de amikor elmentem és bekukucskáltam a kulcslyukon láttam, hogy teljes erőbedobással mesél valamit Vali néninek. Mosolyogva.
Na ekkor megnyugodtam.
Merthogy Vali néni a kedvenc, Edit nénit eddig még nem vette észre. Talán azért, mert még mindig nem tudja megjegyezni a nevét. Lili volt már Noncsikám, Hannuskám és minden más, de Lili még nem. Nem baj, majd kialakul.

A harmadik

Reggel úgy indultunk,hogy nem akaro oviba menni,mert otthagysz és az nekem nagyon nem jó. Majd sírás.
De azért elmentünk - naná - és ottmaradtam majdnem reggeliig, persze sírással jöttem el. Délre kellett visszamenni, de 1/2 12-kor már ott voltam.
Szégyenszemre rácuppantam a kulcslyukra és láttam, hogy Lili ugyanazon a helyen ül az ebédnél ahol tegnap és úgy tűnt, mintha enne. Vagy legalábbis szépen ült a helyén és éppen reklamált valamit a dadusnak.
Majd hazafelé elmesélte, hogy voltak az udvaron és az nagyon jó volt, játszott a Pankával, két fiú a fejére húzta a vödröt, egy leejtette a poharat és összetört, de ő nem törte össze.
Szóval ma azért egy kicsit már jobb volt azt hiszem. Jelenleg úgy érzem, hogy ovis lesz a gyerekem akárki meglássa.
Hétfőn nyilván nem lesz ilyen fényes a helyzet.

A második

Na igen, reggeli után ott kellett hagyni őket egy órára úgy, hogy a reggelit már egyedül ették meg. Máraki. Merthogy Lili nem evett kalácsot, de ivott pár korty kakaót.
Irdatlan nagy sírás, ami persze ragadós és a végére az összes sírt, de nagyon.
Néhányan a megfutamodást választottuk és jártunk egy jó nagy kört, mások az öltözőben kucorogtak. (ők biztos bírják a gyereksírást, én nem)
Egy óra múlva kivágódott az ajtó özönlött ki az összes gyerek. Lili vastagon kisírt szemmel fogadott, közölte hogy sose menjek el többet és nagyon aggódott értem. Vali néni szerint könnyek nélkül nyomta végig az egészet, de ha kérdezték válaszolt, sőt ha nem akkor is.
Majd mindannyian lementünk az udvarra. Ez viszonylag jól sült el, még az újdonság ereje hatott.
Aztán vissza ebédelni. Miután biztosítottam arról, hogy nem megyek el, megvárom hogy ebédeljen becsukták az ajtót és az egész sírásosdi kezdődött elölről. Bevallom kukucskáltam a kulcslyukon és láttam, hogy Lili el van ugyan keresedve, ahogy majdnem mindegyik, de nem annyira. (mondjuk nekem pont eléggé) Állítólag evett egy kis levest, meg némi krumplit, de a sóskát köszönte nem kérte. (meg tudom érteni)
Viszont ő volt a második, aki kirohant az ajtón pogácsával a kezében, hogy akkor most mehetünk haza. Útközben megígértette velem, hogy soha többé nem hagyom ott, (hááát) én pedig megígértettem vele, hogy holnap már nem sír, hanem már csak a fiúk fognak pityeregni.
És most itthon vagyunk. Most nem látok rajta olyan fáradtságot, mint tegnap, a kedve is jó, az enyém nem. Ez van.
Ja, holnap reggeli előtt ott kell hagyni és ebéd után kell értük menni délre.
Hétfőn meg már egésznaposak lesznek. Erre kifejezetten kíváncsi vagyok.
Ja, és jó látni a játszótéren megismert anyukákat bömbölni. Eddig az ember csak a gyerekeket látta... Hát nem tudom.

Az elsőn túl

Valamivel 1/4 10 után érkeztünk. Lazán nem a jó bejáraton mentünk be, alig találtam meg a termet....mindegy meglett.
Röviden összegezve:
- Lili nem kért sem teát, sem kenyeret, sem szilvát
- viszont ki akart menni az udvarra, amit nem lehetett
- eljátszott mindennel, a gyerekekkel nem annyira
- majd haza akart menni
- morcosan néz mindkét ovinénire, akik ezen nagyon jól mulatnak (legalább valaki)
1/2 12-kor a megadott penzum végén távoztunk és próbálom a tudtára hozni, hogy holnap már ott is kell(ene) ebédelni.
Szerintem nem lesz könnyű menet, de biztosan rendben leszünk a hónap végére. Több lehetőség ugyan nincs.