nyaralok.
A teendők sora végeláthatatlan, az ötletek gyűlnek, kíváncsi vagyok mi marad itthon, mit felejtek el (gond egy szál se, nem a világ végén leszünk, minden pótolható).
Van egy nagy rakás cetlim a következőkkel:
- Lili névnap
- Lili szülinap
- Lili buli (girland, szalvéta, lufi, vendégek, kaja, torta, süti, izébizé)
- Programok (mert a felét elfelejtem)
- Piac/Auchan
- Egyéb
Ha tudja valaki, hogy az otthon hagyott és elfelejtett cuccok sora miért nagyjából Kápolnásnyék magasságában szokott belém hasítani és forr bennem Szabadbattyánig, annak fizetek egy fagyit.
A lakás kezd raktárra hasonlítani - kifejezetten nagy raktárra - mert mindent elöl hagyok, amit vinni kell, (pl. körfűrész...) mert ha visszateszem a helyére soha többé eszembe nem jut (de igen, Kápolnásnyéknél). Nem, nem vagyok szétszórt (de igen).
Olyan jó lenne egyszer rendesen rákészülni a szabira és nem sánta ló vágtában bevágni mindent a kocsiba péntek délután, és este iszonyú fáradtan eldőlni az ágyon úgy, hogy másnap reggel csak bambán nézek a többiekre akik szerint tök jó filmet néztünk (igen, állítólag én is) és egy pillanatára sem emlékezni.
Nem baj, majd egyszer ha nagy leszek. És akkor majd tökig rendszerezve a cuccokat, mosolyogva, pöcc nélkül, úgy ahogy a reklámokban a "bezzeg-anyukák" kigördülünk, begördülünk. Majd akkor, de akkor nagyon.
Már majdnem nyaralok. Már majdnem. :o)
Sátor alól kikiáltó szétnéz:
"Itt látható a nagy hírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!"
(Weöres Sándor: Vásár)
