Koncert

Teljesen véletlen volt. Egyszer csak felvillant a face-n, aztán még kétszer elolvastam, hogy jól látom-e. Jól láttam. 

Pierrot koncert Veszprémben, hétvégén. Salalalaaaa, hát úgyis minden hétvégén ott vagyunk a közelben, ekkora mázlim nem lehet. 

J. rábólintott, hogy eljön, én meg megpróbáltam lebeszélni - még él bennem az általa átaludt Parkszínpadi koncert képe a második sorban, pedig atya ég!!! még a múlt évezredben volt - de nagyon ragaszkodott hozzá, hogy jön, hát elmentünk.

Korán érkeztünk, sétáltunk, fagyiztunk én meg izgultam. 

Aztán 10 óra lett. Aztán 1/4 11. Aztán J. morcos lett és közölte, hogy oké, fél 11-ig kapnak laufot. És fél 11 lett. És elkezdték. 

Jó volt látni a körülöttem lévőkön, hogy nemcsak én tudtam az összes dalszöveget - kettő kivételével - végig. Jó volt újra hallani azokat a nótákat, amik a titkos kedvenceim, meg azokat is amiket anno a klubok alkalmával ezerszer hallottunk különféle verziókban. 

És azt is jó volt látni, hogy a színpadon a kezdeti idegesség a koncert végére örömzenévé vált, hogy élvezték. 

Én meg megint tizenéves lettem, oké egy kicsit huszonéves. Egy hibádzott csak. Anno, a koncertek alatt nem fájt ilyen veszettül a derekam. 

Azt meg csak remélni merem, hogy lesz ennek a dolognak folytatása és Lilit is el tudom vinni egy koncertre, mert a "kötelező" Pierrot nótákat már ő is ismeri. 

ui: az este slusszpoénja az a bácsi volt, aki a koncert kétharmadánál felállt a padokra megtámogatva némi alkohollal és elkezdett üvöltözni, hogy "Fiatalember, hol itt a jazz???? Kérdezem én, hol van itt a jazz??? Én jazzt akarok b+!!!" Majd vérig sértődve elrobogott. :o)))