Évösszegzős

Eltelt ez az év is. Gyorsabban, sokkal gyorsabban mint ahogy vártam. Volt benne sok rossz is és volt jó is.

A jó dolgok első-második és századik sorban Lilinek voltak köszönhetőek, mert a törpicur minden nehézség ellenére bőven beragyogja a napjainkat.

A legrosszabb a tavaszi ideggörcs Lili műtéte és az azt követő iszonyat miatt. Aztán a mindennapos bosszúságok, hogy folyamatosan mennek tönkre az ilyen-olyan gépeink. Pl. fényképező (jó a Jézuska rendes volt, pótolta a hiányát) botmixer, aprító meg ilyenek. Ezek apróságok, de akkor és ott nagyon fel tudják bosszantani az embert és pocsék a hiányuk.

Ebben az évben Lili nagyon nagyot nőtt, megtanult mászni, majd járni, majd futni, forogni, táncolni, tapsolni, dacolni, kacagni, viccelődni, huncutkodni, bújócskázni, incselkedni, rosszalkodni, szeretni, kedveskedni, bújni, puszit adni, ölelni, kanállal és villával enni (segítséggel), pohárból inni (egyedül) és még ki tudja mi mindent.

Beleszeretett a kutyákba és az apjába, rendesen viselkedik társaságban, megkedvelte a vizet mint pancsolási lehetőséget, megtanult este egyedül elaludni (nappal még nem) és a legalsó részre kellett engedni az ágyát. Lett rengeteg foga, sajnos megtanulta mi az a fájdalom, hősiesen viseli a szurikat, egyedül bemenetel a doktor nénihez, nem irigy, szívesen ad. Imádja a mesekönyveket, szereti Fifit és Thomas mozdonyt. Járunk Ringatóba, és utál bevásárolni. Szereti a fűszeres kekszeket és a pizzát, nem eszi a cérnametéltet.

Én megtanultam keveset beosztani úgy, hogy néha még marad is - nagyon néha - és alig várom, hogy egyszer legyen újra rendes fizetésem - Jani a múlt héten a hasát fogta a nevetéstől, amikor ecseteltem, hogy valószínűleg az első fizetésemmel úgy fogok bánni, mint Dagobert bácsi az aranyával, azt se tudom hová tegyek ilyen hihetetlen összeget - de azért szeretnék Lilivel itthon maradni 3 éves koráig, bár erre kicsi az esély.

Nagyon régen vettem magamnak ruhát, lassan már nem is hiányzik a vásárlás, csak ha nagynéha eljutok egy-egy bevásárlóközpontba. Vannak vágyaim továbbra is, ezek közül néhány egyre távolodik, néhány pedig parkolóálláson van, de egy sem jutott közelebb sajnos, legalábbis egyelőre.

J. jövőre 50 éves lesz, ezt tisztességgel szeretném megünnepelni, készülök rá - egyelőre csak gondolatban - de minden héten új és új ötlet jut az eszembe.

Szeretnénk Lilit jövőre elvinni a tengerhez egy picit, szeretném látni ahogy rohangál a homokban és pancsol a tengerben és barnára sül a pofija.

J. rájött, hogy tényleg jó apa, mindenben segít és nem is keveset - már ami az idejéből telik. A gondjainkat megpróbáljuk megoldani, néha sikerül, néha nem. De mindketten bolondulásig imádjuk Lilit és ez azért sokmindenen átsegíti az embert, még ha néha vacak is a dolog.

A szüleimmel azt hiszem jó a viszonyom - talán jobb, mint egy évvel ezelőtt ilyenkor. A nem túl sok barátaim egy része lemorzsolódott - várható volt - de jöttek helyette újak és vannak olyanok, akiknek a barátsága valahogy nem jött össze - ez bánt valahol, de ez van.

Kicsit félek a következő évtől, de minden bizonnyal azon is túl leszünk valahogy, és mindenkinek kívánom, hogy az idei évnél senkinek ne legyen rosszabbja, csakis jobb új éve és akkor minden rendben lesz.

És most mindenkinek kívánok nagyon Boldog Új Évet, töltsétek ezt az estét úgy, ahogy szeretnétek. Mi a tévé előtt, mert mi híresen "antiszilveszterezők" vagyunk.

Lili és a karácsony

Mindenkinek nagyon boldog, békés ünnepeket kívánok!

3. google

második rész

800. bejegyzés

ként megemlíteném, hogy tegnap alkalmunk nyílt elmenni színházba. József Attila színház: Kaviár

Mint rendes nézőközönség - és gyakorlott budapesti lakos - időben elindultunk, hogy ugye karácsonyi dugó és miegyéb.... na 15 perc alatt úgy ott voltunk a József Attila Színháznál, mint a sicc, és mivel még a színház sem volt kinyitva, békésen elücsörögtünk úgy 45 percet a kocsiban.

Főszerepben Koltai Róbert. Én még sosem láttam Koltait színpadon, nagyon kíváncsi voltam. És egy kicsit csalódtam. Bár ahogy a műsort nézem ezt a darabot igen ritkán játszák, kicsit olyan érzésem volt, hogy nem adtak bele mindent a színészek, akiket egyébként nagyon szeretek. Merthogy szerepelt benne még Galambos Erzsi, Vándor Éva, Mihályi Győző, Ulmann (moncsicsi) Mónika és Andorai Péter, aki - ha jól láttam, márpedig nehéz volt nem észrevenni - nagyon-nagyon beteg.

Szóval a darab kellemes, szórakoztató, két részes és az első rész irdatlanul hosszú és vontatott. A második értelemszerűen rövidebb és sokkal szórakoztatóbb. Mint ahogy ez az ilyen vidám zenés daraboknál lenni szokott.

Azt már csak alig jegyzem meg, hogy a sokadik meghajlásnál szegény Koltai akkorát esett miközben hátrált, hogy isti bizi nekem is fájt.

Jó hangulatú este volt, köszi minden kedves közreműködőnek.

Zizi-Lili

Valami történt a hét elején. Az én jó lánykám eleinte csak hajazott az ördögre, míg a hét második felétől már ő maga az ördög.
Megtanulta a nem szót, okés rendes gyerek. Arról azonban szó sem volt, hogy mindenre ezt óhajtja használni már csak azért sem, mert úgy tudom ezt egy kicsit később ként abszolválnia, mondjuk úgy fél év múlva.
Na szóval minden nem. Ami meg nagyon nem, az nemnem. Iszonyú. Nem öltözik fel, nem kér enni - és tényleg nem is eszik, amitől külön hülyét kapok - nem veszi fel a cipőt, papucsot, nem játszik, nem jön ide, nem adja oda, nem viszi vissza, nem dobja ki. Ellenben két perc alatt átmegy agresszív kismalacba és üt vág karmol mar. Harapni még nem harap, de ezt a lehetőséget valószínűleg már nem kapná meg.
Kicsit nehezek így a napjaink, szerencsére J. erre az évre letette a lantot, így ketten viseljük Lili vadulásait. Amíg bírjuk...

Googlenél is kezdődik

Jim, the Cable guy

Jim Carrey a Kábelbarát c. filmben győzött meg végképp, hogy nemcsak orbitális nagy komikus, de igenis jó színész. A filmet moziban láttam anno még nagyon régen, aztán egyszer egy késő éjszakai órán leadta az egyik csatorna és én felvettem. És ebben a filmben van egy iszonyatosan jó rész.
Ahogy énekli a Somebody to Love-ot, azon első körben ki lehet nyúlni - persze már aki szereti Jimet - második és sokadik körben rendszeresen beleborzongok. Iszonyú jó, nagyon-nagyon-nagyon.
A YouTube-on itt lehet megnézni. Én ma este kb. huszadszorra.....
http://www.youtube.com/watch?v=VhtIydTmOVU

Karácsonyi ajándék tőlem, nekem

Minden évben meglepem magam egy kis aprósággal karácsonyra. Általában olyasmivel, amit úgysem vesz meg nekem senki vagy azért, mert nem is gondol rá, vagy mert nem kérdezték, vagy mert nem is tudhatja senki sem, hogy éppen azt szeretném.

Kaptam már így magamtól ajándékba táskát (sicc), ékszert, drága parfümöt, drága kozmetikumot, rég áhított csizmát, stb. Az idén - hála a gyes/gyed mérhetetlen bőkezűségének három 30%-kal leértékelt könyvre futotta, amelyeket egyelőre nem tudom, hogy mikor olvasok el, de hihetetlen örömmel töltött el pusztán az új könyvek illata is, és egyébként is mindkét író abszolút kedvencem, úgyhogy kitartóan ott figyelnek az éjjeli szekrényemen - és várják hogy kiolvassam őket iziben - ezek:

Harmadik adventi hétvége

Aminek keretében elmondható, hogy elfelejtettük meggyújtani az aktuális gyertyát. Gyermek a nagyiéknál volt a hétvégén, ezért mi ki se látszottunk a melóból - mintegy pihenésképpen.

Lásd: ablak és ajtómosás, brutál takarítás, függönymosás, karácsonyi süti sütés, mosás, csempesikálás, felmosás legalább ötször, meg még ami sikerült. Azért szombaton délután sétáltunk egy kiadósat a Ferenciek tere-Vörösmarty tér-Deák tér-Oktogon-Jászai Mari tér-Kossuth tér-Váci utca vonalon. Irotó jól esett, a félúton bekebelezett botrányosan nagy adag Szerájos török kaja nemkülönben.

Gyermek már 4 kutyával alszik, így lassan már tényleg csak ő nem fér be az ágyba, viszont tökéletesen használja a nem szót. Mindenre. Ha valami nagyon nem, akkor az nemnem.

Édes.

Na megyek, ez most csak ilyen pár soros volt.

16 hónapos

Tulajdonképpen az volna a legjobb, hogyha amikor történik az érdemleges, na akkor gyorsan beírnám. Merthogy mindig elmarad és a végére elfelejtem.

De most nem felejtem el, hogy Lili 16 hónapos.

Bezony.

Iszonyú sokat fejlődik, minden napra tartogat valami újdonságot. Új szó a cica, amit annyira édesen mond, hogy naponta ezerszer is elmondatom vele, ő meg a végére már összehúzott szemöldökkel néz, hogy: "Anyám hát nem érted, hogy ez egy cica????"

Aztán párosít. Mármint képeket. Van egy olyan mesekönyve, amin oldalanként kétszer vannak a rajzok. Rábök az egyikre én mondom, hogy mi az, aztán szépen megkeresi a párját. Nagy móka, szerintem még nem kéne ilyet csináljon, de élvezi.

Új felfedezés, hogy tud hátrafelé is menni, valamint lábujjhegyen is, és rájött hogyan kell forogni. Ettől gyorsan elszédül és lecsüccsen. Nagyon helyes.

Végre úgy tűnik, hogy nem fél a családi ebtől Totótól. És igen, kimondja a nevét: Totó. Lelkesen simogatja, odamegy hozzá és pórázon akarja sétáltatni. De ezt Totó még baromira nem akarja. Ki érti miért...

Imádom, hogy nem ilyen kis cini-mini hangja van, hanem kicsit rekedtes, kicsit mély, olyan karakteres. Ahogy egyre többfélét mond, egyre inkább látszik, hogy milyen lesz a hangfekvése.

Nagyon barátkozós, nem félős egyáltalán idegen társaságban sem, pedig sajna nincs körülötte túl sok gyerek.

Járunk Ringatóba, jönnek hozzánk a barátnőmék a 3 hónappal fiatalabb Rékával és Lili mindenhol szeretgeti simogatja a gyerekeket, meg a felnőtteket is.

Imád táncolni, egyre többször kéri a zenét. És imádja Fifit. Ha megy a Minimaxon és szólok, hogy "gyere Lili itt a Fifike", mindent eldob és spurizik be a szobába kéri fel magát az ágyra és nagyokat nevet Fifin. Világos, hogy a karácsonyfa alatt is lesz egy Fifi baba, de pszt el ne mondjátok neki.

A Mikulás nagyon jól sikerült. Örült az ajándékoknak nagyon, és 2 Mikulással is találkoztunk, az elsőt csont nélkül vette, a másodiktól egy kicsit megijedt a Váci utcában, pedig ez volt a kedvesebb, meg a szebb is, de a szaloncukor csodát tett, a végére még egy integetésre is futotta. Hát ennyi történt mostanában, készülünk a karácsonyra és izgulunk, hogy Lilinek tetszen a karácsonyfa és ne kapjon sírógörcsöt tőle ha meglátja.

Új Jim film a láthatáron IGEN!!!

Bronz varsárnap

Lilinél járt a Mikulás

Advent

Az első vasárnap.

Innentől nagyon szeretem az év maradék részét. Csupa várakozás, készülődés, illat.

Lili elmaradt 15. bejegyzése

Szégyen ide, szégyen oda most először elfelejtettünk bejegyezni. Én is, Lili is. Ez csak azért lehetséges - azonnali mentegetőzés - merthogy mostanában Lili aktív. Írtózatosan. Elkezdett önállóan játszani, önállóan - végre - kanállal, villával enni - na azért még elkél a felügyelet bőven még úgy a következő x évben és egyáltalán elkezdi az önálló kis életét, ami egyenlő azzal, hogy egyre több negatív élmény is éri.
Gondolok itt arra, hogy menetel a lakásban ezerrel, vállán az éppen aktuális szatyor, táska akármi, bámul jobbra-balra, majd hirtelen huss, kinő előtte az ajtófélfa. Naná hogy nekimegy, naná hogy kopp, naná hogy puff és naná, hogy ordítás és spuri anyuhoz vígaszért. Márha nem én érek oda előbb, hogy pusziljam a tragédia színterét.
De ugyanígy útban van az ebédlőasztal lába, a fésülködő asztalom, az ágy széle-oldala akármilye. Edződik a csaj. És rámol, és szumatyol és aranyvirág.
De legfőképpen utánoz. Mindent és mindenkit.
Így lehet, hogy profin borotválkozik - látta az apjától - tökéletesen keni az arcát a krémjével - látta tőlem ahogy én is csinálom - utánozhatatlanul gyömöszöli a kézfejére a krémet és imádja a lábszárát kenőcsözni - sajnos nagyon száraz a bőre, de ettől függetlenül kenőcsmániás a gyerek. (vajh kitől örökölte?)
Nagyiéktól kapott egy bilit 2 hete. És tetszik neki. Együtt trónolunk a klotyiban, édesen belükvercel és rogyaszt, de egyelőre még nekem kell rápasszintani. És akkor büszkén ücsörög. Ruhástól. Majd egy idő után kéri a klotyipapírt, elintézi vele amit el kell és bedobja a bilibe. Majd kihalássza és letörli vele a csempét. Én meg ilyenkor zuhanok le a klotyiról a röhögéstől. Baromi édes a kis csóka.
De nem szeret öltözködni, a hideg időjárás nem tesz nekünk jót, kemény hisztivel indulunk el otthonról és általában azzal is ér véget a séta, mert felöltözni köszi nem, levenni meg még úgysem. Kemény dió, de legfőképpen izzasztó. Rohadtul. Mindegy, már csak párat kell aludni és hipp-hopp itt a tavasz. Alig várom.

Szókincstől Riekeren át Siestáig

Lili szókincse új szavakkal bővült. Úgy, mint: lila, cica, bábu. Azt azonban, hogy anya baromira nem akarja mondani, viszont tudja, hogy az anya az én vagyok, mivel a nagyapja rákérdezett, hogy "hol van anya?" (ott álltam tőlük két méterre). Lili először nem akarta elhinni, hogy a nagyapja nem lát engem, majd miután mégegyszer rákérdezett a világ türelmetlenségével a pofiján megfordult, és tévedést nem tűrően felémbökött hurkás ujjával. Szóval anya az én vagyok. Okés, tudja a gyerek. De miért nem mondja, könyörgöm?

Abszolút nem állítom, hogy a fenti új szavak túl könnyűek lennének és azt sem, hogy csont nélkül megy mind a három, de egész nap ezeket mantrázza, előbb-utóbb rendben lesz az a lila macska.

Hideg lett hogy a fene vigye, hát vettünk magasszárú, vízhatlan, szőrmés édes lábbelit a lánynak. Gondoltam a sok piros és rózsaszín cipő után ruházzunk már be egy kékbe, vagy zöldbe - nem utolsósorban gondoltam itt a latyakra és a trutyira, ami mostantól kezdve teljes egészében létjogosult ebben az évszakban - de Lili nem így gondolta.

Először is felsikított, amikor bementünk a cipőboltba és meglátta a kb. 200 pár cipőt, naná hogy mind gyerekkéz-magasságba rakva.

Első körben még sikerült rábeszélni, hogy ne rámolja le a fél üzletet, mindez addig tartott, amíg az általam kiválasztott piros, kék, zöld színű - egyébként teljesen egyforma - csizmák közül sepillanat alatt kiválasztotta a pirosat, amíg feladtuk rá, amíg az apja fizetett és amíg bezsebelte az ajándék színes cerkákat. Jaaa, ajándék? - gondolta, akkor hapsik vagyunk, és annak rendje és módja szerint elkezdte a kezembe adni a neki tetsző topánokat.

Igazi csaj, csak rózsaszín, lila és piros cipő került a kezembe. Illetve egy keki is, de azon kutya volt és a kutya mint tudjuk mindent visz.

No, ekkor köszöntünk el gyorsan, becsomagoltattuk a használt cipőnket - piros - és a vadi new csizmával a lábakon elindultunk hazafelé.

Itthon még további két órát töltött bennük, ennek csak egy pelusozás és egy cserébe felajánlott lila zokni vetett véget.

Megjegyzem egyébként, hogy iszonyú pofátlanság, hogy egy gyerekcsizma 13.000.- Ehhez képest az általam kinézett - magamnak, ó mi rettenet - Rieker magasszárú nem is drága 16.500.-ért. Ugye? Dehogynem. Ezért van a gyereknek csizmája, nekem meg nem lesz. Pedig ugye milyen szép? (tévedés elkerülése végett a piros a gyereké...)

Hétvége - külön

Lili másodszor volt egész hétvégén keresztül a nagyiéknál.
Ez nekünk isteni nagy segítség, nekik jó kis vérfrissítés, Lilinek közel 48 óra tökéletes élvezet, mely kimerül a nagyszülők tetszés szerinti ugráltatásában.
Már pénteken hosszú listát írtam, hogy mit szeretnék/kell megcsinálnom ezen a másfél napon. Jelentem egy kivételével mindent teljesítettem.
Volt ezen a listán a Sex és NY egyedül történő megtekintésétől kezdve a nyári/téli cipők kicserélésén keresztül a könyvesbolt látogatásig mindenféle finomság.
Az egy ami elmaradt, az a nyári/téli ruhatár kicserélése a szekrényben. Ezt egészen egyszerűen utálom és irdatlan önsanyargatás árán vagyok csak hajlandó rá. Erre az önsanyargatásra ezen a hétvégén nem voltam képes.
J. holnap vizsgázik, kérek mindenkit legyen olyan kedves és gondoljon rá egy röpke percig, hátha segít rajta egy kicsit. - Köszi.

Lili a hableány

Ma nagyon vacak napja volt a hercegnőnek, ráadásul még az apja is elment próbára este, úgyhogy gondoltam oldom a feszültséget - a hisztit - és előbb bezuttyantottam őfenségét a fürdőkádba, de hogy előtte megteremtsem a kellő izgalmat, beígértem neki valami nagyon klassz újdonságot.
Álmos szemei hatalmasra kerekedtek, ahogy meglátta az első habpamacsokat megszületni a kádban. Alig tudtam elrángatni levetkőzni. A hatás nem várt mértékű öröm, sikongatás, pancsolás volt.
Élvezte, hogy ráragad a pocakjára, a kezére és a lábára a hab, tetszett, hogy a kedvenc kacsának csak a feje búbja látszik ki, kacagott, hogy az orromra ragasztottam egy nagy adag habpamacsot.
Eredmény, maratoni fürdés és nemakarokkiszállniakádból effekt.
Konklúzió: holnap venni kell egy gyerekeknek való habfürdőt, mert ez az én levendulásom volt és nem biztos, hogy jót tesz hosszútávon az egyébként is érzékeny Lilibörkének.
Kép később, most büszke vagyok magamra...

Egy éve pont

Most nézem az egy évvel ezelőtt készült képeket és Lili pont egy éve rázta meg a csörgőjét először. Van is róla kép, ahogy hatalmasra kerekedett szemmel rázza, csak rázza és teljesen el van ámulva ettől a csodától.
Atya világ, mennyi minden történt azóta, pedig épp csak tegnap történt. Az a kis zsiráfos rugi el van téve, nagyon szerettük.

Mrs. Tombolda

Történt, hogy elmentünk az Ikeába. Nincsen ezen semmi csodálkozni való, máskor is megesett már jónéhányszor. Igenám, csakhogy eddig Lili nem tudott egyedül közlekedni.
De mostmár tud és természetesen akar is. Nagyon.
Nem hatotta meg, hogy csak neki vettünk külön gyerek menüt az étteremben, őt inkább a lelógó lámpák sokasága nyűgözte le és naná hogy meg is akarta kaparintani őket.
Viszont megtanult szívószállal gyümölcslevet szippanatani a papírdobozból - merthogy gyerek menühöz ingyen gyümilé jár ikeáéknál - és annyira élvezte, hogy leszívta a két decit seperc alatt.
Aztán megindult. Egyenesen a gyerekosztály felé, ahol naná hogy minden színes és puha és pici aranyos gyerekkezekbe való. Így történt, hogy sikerült a találati listát leredukálni egy nagy piros pöttyös labdára, egy spániel plüss kutyára és egy kb. 1000 részből álló millió színes baba-evőeszközkészletre.
Még szerencse, hogy csak mécsesekért ugrottunk be.
De ez semmi ahhoz képest, ami ezután kezdődött. Merthogy Liligyerek megtáltosodott. Nekiindult az áruháznak. Keresztbe-hosszába, cikázva, átvágva mások előtt. Ha csak elfordultam, már se híre, se hamva. Megrészegítette a sok látnivaló. A pénztárnál való sorbanállásról hallani sem akart. Nem baj, körbesétálhattam legalább 4-szer Csernus doktort, aki szintén ott állt sorba - gyerek és egyéb hozzátartozó nélkül.
Majd miután túltettük magunkat a fizetésen rácsodálkozott a hatalmas papírzacskóra, és úgy döntött, hogy most akkor azonnal mindent ki belőle. Na itt fogyott el a cérna. Gyerek felkap - aki abban a pillanatban elkezdett velőtrázóan üvölteni - és sánta malac vágtában kimenekültünk az egyébként teljesen gyerekbarát áruházból. (nem, nem mertem visszanézni Csernusra, mert nem, nem érdekel a véleménye)
A parkolóban az apja hathatós közreműködésével végigtaperolt kb. 10 autót, mire nemcsakhogy rossz, de koszos is lett a gyerek, de ez a kosz lejött róla az alatt a bő 5 perc alatt, amíg az apja megpróbálta beleszuszakolni a gyerekülésbe, mert ő még egy kicsit nézelődni, rohangálni, egyáltalán élni akart. Nem jött neki össze.
Budaörstől a körtérig üvöltött, mi meg álcázva a megsüketülésünket és a dübörgő vérnyomásunkat remekül szórakoztattuk egymást J-vel és kellemeseket kacarásztunk.
És lássatok csodát. A Gárdonyi szobornál csend lett. A 3 perc múlva megtörtént parkolás után pedig a kocsiból kiszállt egy izzadtra üvöltött, angyalian mosolygó és mindkét szülőjének mindkét arcára hangos cuppanós puszikat adó Lili. Anyai szív ellágyul, apai szem bepárásodik. És ekkor még csak délután negyed négy volt....

Igazán nincsen semmi különös. Hamarosan november van, amit nagyon nem szeretek.
Lili egyfolytában fogzik, és nagyon nehezen akar megszabadulni ettől a vacak hurutos lótúrótól. Egyébként állati helyes a csaj, egyfolytában labdázik, focizik, különféle méretű és tartalmú szatyrokkal rohangál a lakásban, naponta x-szer kirámolja a műanyag dobozos szekrényt a konyhában és tegnap kiválasztotta, hogy melyik nacit szeretné felvenni. Mert amit adtam, az nem volt jó. A rózsaszín Micimackósat kellett felvenni. Hihetetlenül boldog volt tőle én meg kétségbeestem, hogy te jó ég, már most kezdődik? Azt hittem, cca. úgy 3 éves koráig azt veszi fel amit ráadok. Tévedtem.
Ja, és profin issza a kávét az üres kávéscsészéből. Úgy fogja a fülénél a csészét ahogy kell, megkeveri a kiskanállal a levegőt, majd a kisujját eltartva belekortyol a csészébe. Embertelenül édes.
Mi J-vel két hete ki-be mászkálunk a betegségbe, találtam egy új fodrászt, a régit ejtettem, és ma voltam egy fókuszcsoportos meghallgatáson. Addig hárman vigyáztak Lilire :o)))
Egészen egyszerűen csak folyik az élet a maga kis medrében. Ennyi az egész.

Nos, Lili 4 napig éjjel-nappal sírt, hisztizett, sikított, mígnem vasárnap este történt valami. Két és fél napig hol hőemelkedése, hol láza volt, mígnem szombaton estére eltűnt.
Minden gyógyszeres és homeos tudományomat és tárházamat bevetettem, de 100%-os biztonsággal ki merem állítani, hogy egyetlen fogzást könnyítő izé sem ér az ég egy megadta világon semmit sem. Egy gyerek vagy könnyen fogzik, vagy nem.
Lili vagy nem.
Szégyen ide-oda vasárnapra J-vel együtt teljesen és tökéletesen leamortizálódtunk, azóta is csak szedegetjük a romjainkat.
És amikor tegnap ismét elkezdett fájni a torkom és Lili ismét elkezdett köhögni, na akkor elhagyott a hidegvérem.
Marhára unom, hogy átlagban 2 hetente lebetegszem, és Lili is eléggé göthös már hetek óta. Mi mától Echinacea cseppeket szedünk - jó hogy nem tudtam, hogy milyen pocsék íze van, különben egy forintot sem adtam volna érte - de Lili még nem szedhet ilyet.
Szóval ha valaki tudja, hogy a 14 hónapos milyen immunerősítő akármit ehet a gyümölcs és az anyatej kivételével, az ne sajnálja a billentyűzetét és ossza meg velem.
Hát ennyi.
Asszem ránkférne néhány nyugodt, torokfájás- és hisztimentes békés nap. Nagyon ránkférne.

Jó is - rossz is

Jutott ezen a héten mindenből.
Vateráztam a gyereknek három aranyos pulcsit, mert a védőnők szerint 3 hónapja 78 cm, ehhez képest 2 hét alatt az összes felsőjének rövid lett az ujja.
A múlt héten végre vettem egy nagy levegőt és felhívtam a fődokit, aki Lilit műtötte, kértem és kaptam időpontot szerdára.
Az eredmény: a csaj makk egészséges, február végén ismét randizunk a dokival és tavasszal kiveszik a csajból a csavarokat; addig még kedvére nyikoroghat.
Tegnap óta azonban egyfolytában lázas, iszonyatosan nyűgös bágyadt és rosszkedvű. Szeretném hinni, hogy mindez a fogától van - irtózatosan nehezen fogzik szerencsétlenkém - de azért a holnapi napot a doki néninél fogjuk kezdeni, már bejelentkeztünk.
Eljutottunk a bőrgyógyászatra is, állítólag vírusos fertőzés mellékzöngéje a lábán a kiütés. Nem tudom, nem tűnt fel, hogy a gyerek vírusosan lett volna fertőzve. Mindenesetre holnap készen lesz a kenőcs, kenegetni fogom az egyébként múló félben lévő kiütéseket, csak elmúlnak.
Hát itt tartunk most. A hét az orvosok jegyében telt és még ott is fog folytatódni szerintem.

Lili 14 hónapos

Ebben a hónapban én írom a bejegyzést Lili helyett, mert ő most éppen vonatozik a nagyapjával, nem ér rá ilyesmire.

A hónap szenzációja, hogy elkezdett járni a királylány. Sőt, 2 napja próbálkozik a futással is, hát azon még van munka. Imádom, ahogy rakosgatja a kis lábait, illeg-billeg időnként és játék közben csak feláll és hallo, ahogy a lakásban itt-ott csattog a kis lába, felfedezi az egész lakát, eljut olyan helyekre is, ahová eddig sosem.

És élvezi, látom a kis arcán a boldogságot, élvezi az új helyzetet nagyon.

Atombiztosan meg tudja mutatni a nyelvét, a haját, a szemét és az orrát. A zoknit rá akarja húzni a lábára, és tartja az aktuális kezét-lábát az öltözéseknél.

Ha kérem odahozza a dolgokat, ismeri a Tigrist, a zongorát és Foltost a játékkutyáját. Imád lovagolni Lüszi kutyuson, a montesszorit sepillanat alatt összedobja, megpróbálja rúgni a labdát, mostanában pedig leszedette velem Panni babát a polcról és legnagyobb megdöbbenésemre megetette sajttal, és megsimogatta - úgy, ahogy mi szoktuk őt.

Megállás nélkül rajzol, ráül a kisszékre, veszi a kezébe a cerkákat és rajzol.

Vidám, huncut és kacsint. Incselkedik és kihasználja az apját. A hisztit még korántsem hagyja el, a doktor néni szerint majd akkor, ha beszélni fog. De azt még nem akar.

Konzekvensen ugat, bababeszédben perfekt, és ha megszólít valakit, az mama. Én néha any vagyok, de gyakrabban mama. Nem baj, majd ez is fejlődik.

Szóval jó csaj.

Egyre többfélét eszik, szigorúan falatokat, kanál szóba sem jöhet, a villával ügyesen bánik, és profin megetet bennünket mindennel ha olyanja van, míg ő egy falatot sem eszik - nagy franc - azonban hihetetlen mennyiséget képes elpusztítani a teljes kiörlésű ikeás gyömbéres kekszből. A Túró Rudit nem szereti se csokival se anélkül.

Szereti a játszóteret és megbámulja a fiúkat korra való tekintet nélkül. (nagyon helyes, nem lehet elég korán kezdeni, én is egyfolytában szerelmes voltam egész gyerekkoromban)

Hát ilyen Lili a 14. hónapjában. Életvidám kis égetnivaló feketeszemű tündérmókus. Döbbenetesen sokat és gyorsan fejlődik, öröm vele mostanában minden nap.

Albert Györgyi

Nem szerettem szegényt, ennek ellenére megrendített a hír, hogy meghalt.
Magában hordozta az öngyilkosságra való hajlamot, ezzel szemben állítólag rosszul lett és nem tudtak segíteni rajta - hát nem tudom, az öngyilkosságnak sok formája van.
Legutóbb a Hal a tortán c. örökbecsű műsorban szörnyülködtem szegényen, hogy mennyire ilyen és olyan és így és úgy néz ki és ez meg az.
Hát mostmár nincs.
Sajnálom Györgyi, hogy nem sikerült. :o(

És elindula vala

Nem érek én rá mostanában errefelé járogatni.

Ezért maradt le két napja, hogy Lili október 1-én úgy döntött, hogy végérvényesen elég a négykézlábasdiból és a július óta tartó anyakezétfogomésúgymegyek-ből, ezért elindult.

Egyedül.

Dülöngélve.

Érdekes csípőmozgással - hastáncos lesz a csaj mondom én.

És hihetetlenül édesen.

Minden nap egyre többet és többet tesz meg egyedül, mígnem ma azt vettem észre, hogy otthagyott a szobájában és eltelt kb. 2-3 perc, mire visszajött. De addig rendületlenül hallottam a kis cipőtalpak kopogását.

Azt hiszem ráérzett a szabad helyváltoztatás csodájára.

Nagylány lett a kicsi lány.

Újra itthon

Hazajöttünk.
Tapasztalatokkal bőségesen megrakva, amiből a legeleső így szól: D. Tóth Krisztának úgy másfél évvel ezelőtt fájdalmasan igaza volt, amikor életük első családi nyaralásáról írt. Az ő lánya kb. annyi idős lehetett, mint most Lili.
Röviden: kimerítő, idegtépő, élményekkel teli, megható volt az első közös nyaralás és áldom az agyam, hogy nem mertem elindulni az idén Olaszországba. Valószínűleg a Wörthi-tónál kiszálltam volna és elindultam volna gyalog haza.
Sopron nincs messze, gondoltam baj nem lehet. Nem is volt az odaúton - ámde vissza....
Szóval megérkeztünk és Lili kb. 4 perc alatt birtokba vette a lakást minden részletével együtt.
Majd néhány óra és egy kiadós városnézés után rájött, hogy mi most nem megyünk haza. Ekkor kezdődött a baj. Iszonyú ordítás, üvöltés, magunkat a földhöz vágjuk effektekkel gazdagon feküdtünk le. Nem hagyta magát pelenkázni - ezzel végig küzdöttük a hetet - sem felöltöztetni - ezzel is - és eszeveszett módon el akarta hagyni a lakást - állandóan.
Az első éjszaka, hát mit mondjak eltelt.
A többi nap nagyjából elballagott, Lili kezdte jól érezni magát, a lakásban napközben nem volt hajlandó aludni, így átalában vagy a kocsiban, vagy a babakocsiban szunyókált fél órákat, aminek eredményeképpen estefelé már nem volt elviselhető a kisasszony. Az estéink küzdelmesek voltak és iszonyú hangosak.
Azonban megkockáztattuk vele élete első éttermi kalandját és bár a zabszempróba nekem negatív lett volna ahogy belavíroztunk a hangulatos osztrák kisvendéglőbe, az én überhisztis lányom egy nyikk nélkül ülte végig az ebédet, csak akkor elégedetlenkedett, amikor el akartam vonulni vele a wc-re peluscserére - merthogy ott a klotyiban van pelenkázó is, méghozzá iszonyúan tiszta - de azt is megoldottuk. Ergo a lány tud viselkedni amikor kell, de családi környezetben egyre inkább és egyre gyakrabban nem könnyen viselhető a véget nem érő hisztijei és üvöltözései miatt.
Sír ha felveszem, ha nem veszem. Sír ha kap enni, ha nem kap. Sír ha ránézek, ha nem nézek rá. Sír ha sétálok vele, ha nem. Az etető székbe egyszerűen nem hajlandó beleülni - én még ilyet nem láttam, a sokadik velőtrázóan hisztériázós közös evés után J-vel feladtuk. A gyerek úgy tűnik nem etetőszék-kompatibilis, bár én még ilyet nem hallottam, hogy a gyerek nem ült meg benne. Lili ilyen, sőt egyre inkább ilyenebb. Néha ijesztő, néha elkeserítő, néha elszomorító. Mert nem tudom, hogy mit csinálok/lunk rosszul.
Azért jó volt az egy hét Sopron. Nem voltunk itthon és rátaláltunk Rust-ra a kis osztrák ékszerdobozra, na meg megízleltük a sütőtökkrémlevest, ami nekünk újdonság volt és most mindjárt meg is keresem a receptjét.

We are going to the Sopron

Holnap felkerekedünk és életünkben először elindulunk hármasban nyaralni - ó én balga, jó ha őszölni és nem telelni lesz belőle.

Nincsenek túl nagy reményeink, de be szeretnénk ficcenteni egy Lutzmansburgi kirándulást, hátha tetszik a csirkének a babaélményfürdő. (bakker ott még az is van)

Aztán majd járjuk a várost meg az erdőt és az ismerősöket - azokból Dunát lehet ott rekeszteni - és lazára vesszük a figurát, feltéve ha őhercegnősége megengedi.

Asszem mindannyiunkra ránkfér.

És nem írom le, hogy mostanában milyen iszonyatosan alszik, hogy az éjszakák egymerő lidércálmok, hogy nappal olyan édes mint a mese, de ahogy leszáll az éj kis éjszakai troll lesz belőle. Lassan kezdek aggódni, de még kitartok.

Nézzenek oda, leírtam. Na pá, egy hét múlva újra itt.

Az ősz első napja

Kis vicces. Lassan 2 hete majd megfagyok, a gyerek a télire szánt ruháiban szambázik, erre google közli, hogy az ősz első napja. Jesszus. Azért szép.

És így rajzolunk mi

Lemaradt 13 hónapos kép pótlása

Gyengébb idegzetű olvasók kérem lapozzanak,

mert esetleg valakinek nem veheti be a gyomra a következőket, buta kommenteket meg nem szeretnék olvasni.
Szóval Lili ragaszkodása olyannyira elfajult, hogy igen a klotyira is jön velem. Márminthogy én be, ajtó résnyire nyitva, kisasszony max. 40 másodperc múlva megérkezik, kivágja az ajtót és amíg én végzem amit kell ő legombolyítja a wc-papírt, vagy le- és felakasztja az illatos halacskát, esetleg behatóan tanulmányozza a kézmosó bekötésének mechanikáját.
Ma azonban olyan történt, mint még eddig soha. Én elintéz amit el kell, majd ugye nyúlok a wc-papírért, majd bedob a csészébe. Erre Lili is letép egy jó nagy adagot, belekukk a klotyiba és ahogy illik egy elegáns lendülettel belevágja a kagylóba a papírt, és már nyúl is a következőért. Mindezt háromszor tette meg, mire felocsúdtam - és megelőzvén, hogy az egész guriga a wc-ben kössön ki, gyorsan lehúztam, mire Lili közölte: brrrrrrr.
Hát ez a mai gyengébb idegzetű olvasóknak nem való történetünk. Merthogy ilyen is van.

13 hónapos vagyok

Szia mindenki!
Elmúltam egy hónappal egy éves, vagyis ma vagyok 13 hónapos.
Ennek örömére úgy tűnik egy kicsit meghültem. Folyik az orrom, és hapcizok. Anya nagyon el van kenődve, mert eddig még sosem voltam beteg, hát most nem is tudja mihez kezdjen velem. Kezdte azzal, hogy felöltöztetett. És betakart. Nagyon. Talán jó lesz.
Aztán képzeljétek, megyek. Még csak kicsit és csak ritkán, ingó-bingón, de megyek. Persze ha sietnem kell, akkor négykézlábra le és teperek ezerrel, néha utól sem érnek.
Már tudok bujócskázni, fogócskázni és az új szerelem a meséskönyv. Naponta többször átlapozom a készletemet nagy komolyan elhümmögök rajtuk, de leginkább azt szeretem, ha anya ott ül mellettem és mondja amit mutatok. Úgy, mint vau, csip-csip madár, lepke, cica, béka brekeke, kakas, csacsi és a többi.
Valamint profin ugatok. Imádom a kutyákat. Alapvetően mindenféle állatot imádok, legyen az kutya, galamb, veréb vagy rigó. Tök nyolc. Profin leugatom az összeset. Anyuék valami állatkertről beszélnek, ahová elmegyünk majd egy fél délutánra, hátha élvezném. Legutóbb a Városliget nagyon nem jött be, de az nagyon régen volt, és ahol ugye állatok vannak, az rossz nem lehet, de majd inkább meglátjuk.
És nőnek a fogaim. Most úgy 7-8 körül lehet, valamint megszámlálhatatlan fehér dudor a számban, amik időnként megfájdulnak és én akkor nagyon-nagyon elkenődök. Anya meg vígasztal és bekeni a dudorokat valami kencével aminek én nagyon szeretem az ízét, anya szerint rendkívül vacak, de én az egész tubussal be tudnám vágni.
És eszem. Persze közel sem annyit, amennyit anyu szeretne, de nagyon fini például a krumplis pogácsa, az ikeás teljes kiőrlésű keksz, a sós mini bagett és még egy csomó minden.
Ma megtaláltam anyu fésülködő szekrényét. Ti tudtátok, hogy anyának mennyi illatos üvege van? Irdatalnul sok. Baromi nagyokat szóltak, ahogy ledobáltam őket. Anyu szerint mázli, hogy egy sem tört össze. Mármint szerinte az én mázlim. Én ezt nem érte.
És kinyomtam a tavalyelőtti napozókrém maradékát a parkettára. Valahogy ezt sem értékelte. Bár azt mondta, hogy már amúgy is csak foglalta a helyet a szekrényben, mert már nem jó semmire. Fenéket nem. Pompásan összepacsmagoltam vele magam és a fél hálószobát. Kidobta őket. ÁÁÁ, nem ért semmihez sem, nem érti a jó mókát. Minthogy ő is beszállt volna.
De azért nem haragudott ám annyira, én láttam a szája szegletében a vigyort.
Van ám saját söprűm is. Sokkal kisebb, mint anyué, de az enyém. Ugyanis egyfolytában takarítok. Ha kapok egy szivacsot - és ha nem kapok akkor keresek - simán végigtakarítom a fürdőkádat kívül-belül. Ha jó napom van, akkor felnyalom mellé a követ is.
Valamint mostanában egyre többször főzünk együtt anyuval. Ami úgy néz ki, hogy ő rohangál és ugrál a konyhában, kever-kavar, leveszi a krumpli ruháját, és hülyére veri a husikat, meg össze-vissza kaszabolja őket valami éles izével, amit valahogy sehogy sem akar odaadni nekem - még akkor sem ha iszonyú nagy hisztit csapok, pedig ez általában bejön - én meg ülök mellette a székemben és keverek-kavarok a fakanalammal a tálkámban. Merthogy nekem ilyenjeim is vannak, nemcsak söprűm.
Hát ilyenek történnek velem mostanában meg még ilyenebbek, de ezeket most nem mondhatom el nektek, mert elálmosodtam és mennem kell aludni. Nem, nem vagyok nyűgös, nem nyüszögök, csak mondom anyunak, hogy kéne mennem aludni. Hát akkor megyek. Sziasztok.

Eredményes nap

Lássuk csak:
- kimostam egy adag ruhát
- Lilivel voltunk a piacon
- játszottunk egy kiadósat
- megsütöttem a holnapi szülinapi bulira a baklavát
- sütöttem továbbá egy bazi nagy adag pitát is, remélem ellesz holnapig
- kiporszívóztam a fél lakást - mert a másik felét J. átvállalta
- csináltam vacsorát
- és most leroskadtam

Ami még hátra van:
- Lilinek vacsi
- Lili fürdetés
- Lili lefektetés
- végelgyengülésben kinyúlás az ágyon

Ééééés IGEN!!!!

Lili tegnap megtette az első lépéseket EGYEDÜL!!!!

Jó mindösszesen kb. 7-8 lépést és azt is mondjuk háromszorra, de akkoris ELKEZDŐDÖTT!!!!

Akkora öröm volt nézni, ahogy a kis görbe ingó-bingó lábaival elindult, hogy az elmondhatatlan.

Úgy tűnik megérte, hogy baromira fáj a derekam ma is.

Go Lili, GOOOO!!!!

Ja igen, és szeptember - nagyon szeretem

Lili a nő

Kicsi lány megy, halad. Így úgy megtette eddig is, de mostanra kb. 10%-ban mászik, 50%-ban két kezesen megy, azaz vezetteti magát és 40%-ban egykezesen megy, azaz nem engedi megfogni a másik kezét így lavírozunk körbe-körbe a lakásban.
Édes bogár alig pár hónapja, hogy elkezdett mászni, nagy volt az öröm, hogy rájött hogy tesszük a kezünket hogy haladjunk és ne essünk orra. Erre már csak pár nap, esetleg hét és a pici lány menni fog. Nem kéri majd, hogy fogjam a kezét - dehogynem - esetleg én kérhetem és amilyen kis hörcsög vagy adja vagy nem. Vagy nem.
Ezzel szemben tegnap ha szépen kértem - és szépen kértem - háromszor is adott puszit. Úgy, hogy odajött és adott. Szem és arc nem maradt szárazon. Előbbi az anyai szív miatt, utóbbi pedig a nyálas szájacskától. Továbbá bőszen hangoztatja, hogy ANY. Ez gondolom anya lesz majd előbb-utóbb, de most még csak any. Értem én értem, naná hogy értem.
Miután kiimádkozta a hajamból az összes csatot a múlt héten, vettem neki néhányat. És azóta rendszeresen csatal a hajunkban közlekedünk. Esetenként 4-5 darabbal is. Időnként eszébe jut, óvatosan megérinti őket konstatálja hogy jó helyen vannak, ha mégsem, akkor kiszedi és nyújtja, hogy rakjam vissza. Visszarakom. Ahányszor csak akarja. Akkor is, ha 2 percenként veszi ki és nyújtja. Akkor is.
És ma először úgy aludt el délelőtt, hogy leraktam az ágyra, cuma a szájába dúdoltam és simiztem. Szépen elszundikált. Nem nagyon reménykedem, hogy ebből hirtelen rendszer lesz, de mostanában már nagyon nehéz őt hosszabb ideig kézben tartani, ki van készülve a derekam tisztességgel. Nem baj, a nagylányság felé vezető úton elindultunk. Mostmár csak azt kell megálljam, hogy ne nevessem el magam amikor felébred és az arcán ott lesz az ágytakaró összes geometriai mintája. Merthogy nem ott aludt el, ahol szokott, á nem. Nem baj, majd elmúlik. Lepusziljuk a barázdákat.

Olimpiai összes Googletól és Csillától ;o)

Ilyen volt, ilyen lett

1 éves vagyok már egy hete és pár napja

csak nyaralni voltam és ezért nem jelentkeztem.

Voltam Balcsin anyuval, apuval, mamival és a papival. Sokminden történt ám velem, volt szülinapom - nagy-nagy bulival - kaptam sok ajándékot, kinőtt 3-4 fogam - így már 7-8 van - és lassacskán már csak egy kézzel kapaszkodom anyuba úgy megyek. Bocsánat nem megyek, rohanok. Mert menni nem érek rá.

Kanállal továbbra sem eszem, viszont egyre inkább eszem mindenfélét. Falatonként tulajdonképpen mindent megkóstolok. Tegnap pl. anyu bazsalikomos paradicsomlevese olyan finom volt, hogy kétszer is ettem belőle.

Szépen lebarnultam, általában jó kedvem van és mióta megyek nem szeretek hintázni, mert azzal nem haladok és az ugye megengedhetetlen.

Van már egy nagy csomó homokozóm, anyu alig győzi hozni őket a játszótérre és tegnap először nem sikerült kikapni a kezemből a nagylánynak a lapátot, mert nem adtam oda neki. Nem, ez az enyém vedd tudomásul.

Viszont a csúszda, na az nagy sláger. Imádom, bár egyelőre még nem tudok felmászni rá, anya ebben is segít.

Hát így telnek a napjaim nagylány vagyok már kérem szépen, nem holmi bébi, hanem csinom baba hihetetlen mennyiségű csigával a fejemen.

Imádom, ha anya csatot rak bele, átlag 10 másodpercenként óvatosan megérintem, hogy ott van-e még, csak sajnos kicsúszik, mert mér nem elég hosszú. Mármint a hajam.

Nos, mostanra ennyit, mert mennem kell. De tényleg.

Azt hiszem most vannak az utolsó szabad perceim az elkövetkezendő két napban, úgyhogy leírom, hogy holnaptól végre nyaralunk egy kicsit.

Net nem lesz a közelben, de azért néha megpróbálok bejelentkezni vagy sikerül,vagy nem.

Közben Lilinek vasárnap lesz az első szülinapja, készülünk ezerrel, reméljük jó lesz az idő és minden úgy fog sikerülni, ahogyan azt szeretném.

Szóval mindenkinek jó pihenést - legfőképpen magunknak szép időt és jó nyaralást.

(azért ne feledjétek az Olimpiát sem)