13 hónapos vagyok

Szia mindenki!
Elmúltam egy hónappal egy éves, vagyis ma vagyok 13 hónapos.
Ennek örömére úgy tűnik egy kicsit meghültem. Folyik az orrom, és hapcizok. Anya nagyon el van kenődve, mert eddig még sosem voltam beteg, hát most nem is tudja mihez kezdjen velem. Kezdte azzal, hogy felöltöztetett. És betakart. Nagyon. Talán jó lesz.
Aztán képzeljétek, megyek. Még csak kicsit és csak ritkán, ingó-bingón, de megyek. Persze ha sietnem kell, akkor négykézlábra le és teperek ezerrel, néha utól sem érnek.
Már tudok bujócskázni, fogócskázni és az új szerelem a meséskönyv. Naponta többször átlapozom a készletemet nagy komolyan elhümmögök rajtuk, de leginkább azt szeretem, ha anya ott ül mellettem és mondja amit mutatok. Úgy, mint vau, csip-csip madár, lepke, cica, béka brekeke, kakas, csacsi és a többi.
Valamint profin ugatok. Imádom a kutyákat. Alapvetően mindenféle állatot imádok, legyen az kutya, galamb, veréb vagy rigó. Tök nyolc. Profin leugatom az összeset. Anyuék valami állatkertről beszélnek, ahová elmegyünk majd egy fél délutánra, hátha élvezném. Legutóbb a Városliget nagyon nem jött be, de az nagyon régen volt, és ahol ugye állatok vannak, az rossz nem lehet, de majd inkább meglátjuk.
És nőnek a fogaim. Most úgy 7-8 körül lehet, valamint megszámlálhatatlan fehér dudor a számban, amik időnként megfájdulnak és én akkor nagyon-nagyon elkenődök. Anya meg vígasztal és bekeni a dudorokat valami kencével aminek én nagyon szeretem az ízét, anya szerint rendkívül vacak, de én az egész tubussal be tudnám vágni.
És eszem. Persze közel sem annyit, amennyit anyu szeretne, de nagyon fini például a krumplis pogácsa, az ikeás teljes kiőrlésű keksz, a sós mini bagett és még egy csomó minden.
Ma megtaláltam anyu fésülködő szekrényét. Ti tudtátok, hogy anyának mennyi illatos üvege van? Irdatalnul sok. Baromi nagyokat szóltak, ahogy ledobáltam őket. Anyu szerint mázli, hogy egy sem tört össze. Mármint szerinte az én mázlim. Én ezt nem érte.
És kinyomtam a tavalyelőtti napozókrém maradékát a parkettára. Valahogy ezt sem értékelte. Bár azt mondta, hogy már amúgy is csak foglalta a helyet a szekrényben, mert már nem jó semmire. Fenéket nem. Pompásan összepacsmagoltam vele magam és a fél hálószobát. Kidobta őket. ÁÁÁ, nem ért semmihez sem, nem érti a jó mókát. Minthogy ő is beszállt volna.
De azért nem haragudott ám annyira, én láttam a szája szegletében a vigyort.
Van ám saját söprűm is. Sokkal kisebb, mint anyué, de az enyém. Ugyanis egyfolytában takarítok. Ha kapok egy szivacsot - és ha nem kapok akkor keresek - simán végigtakarítom a fürdőkádat kívül-belül. Ha jó napom van, akkor felnyalom mellé a követ is.
Valamint mostanában egyre többször főzünk együtt anyuval. Ami úgy néz ki, hogy ő rohangál és ugrál a konyhában, kever-kavar, leveszi a krumpli ruháját, és hülyére veri a husikat, meg össze-vissza kaszabolja őket valami éles izével, amit valahogy sehogy sem akar odaadni nekem - még akkor sem ha iszonyú nagy hisztit csapok, pedig ez általában bejön - én meg ülök mellette a székemben és keverek-kavarok a fakanalammal a tálkámban. Merthogy nekem ilyenjeim is vannak, nemcsak söprűm.
Hát ilyenek történnek velem mostanában meg még ilyenebbek, de ezeket most nem mondhatom el nektek, mert elálmosodtam és mennem kell aludni. Nem, nem vagyok nyűgös, nem nyüszögök, csak mondom anyunak, hogy kéne mennem aludni. Hát akkor megyek. Sziasztok.