Kemény dolog

Délelőtt voltunk ovinézőben. Ismerem a lányom, nagyjából tudtam mire számíthatok.
Tulajdonképpen jó volt látni, hogy közvetlen, felszabadult, önálló, nem egy anyámasszonykatonája, rögtön ment játszani, kedves volt a gyerekekkel - ők vele nem mindig - de ahogy néztem hogy szaladgált az udvaron a sok gyerek között, kezében az ajándékba kapott lila szélforgóval, valahogy nagyon csúnyán belémmart, hogy alig pár hónap és itt (vagy egy másik oviban) kell hagynom majd egész napra.
Egyelőre el sem tudom képzelni. Viszont piszok jó volt, hogy miután kijátszotta magát, belebújt az ölembe és morzsolgatta a hajam - ami születése óta szokása.
Ezért -gyenge szülő - hazafelé gyorsan vettem neki egy rózsaszín almás gyűrűt (azt a boldogságot), két katicás hajcsatot és egy piros teáskannás hajgumit (szörnyű). Oké, inkább magamnak vettem ezeket fájdalomdíjként, de a lelkemnek jólesett. Meg látni amilyen boldog.
És tetszett neki az ovi, fel volt dobódva. Én annyira nem. Kemény dolog.

Dolog

Alakul. Izgulok, egy kicsit félek, de jó hogy csinálhatok valamit. Jó lenne tudni hogy fog elsülni, de ezt sajnos senki sem tudja megmondani. Most jó.

A hét mondata

- Olyan gyorsan szaladok, mint a hamburgerek... - mondja, minközben aranyos totyogós, de villámgyors léptekkel robog a lakásban körbe-körbe.

Dolgok

Igazándiból nem történik velünk semmi.
Élvezzük a jó időt, minden nap játszótéren vagyunk, vagy másmilyen programot próbálok beiktatni, és 2 év után ismét szőke lettem.
Be kellett lássam, hogy a barna nem az én árnyalatom (hogy finom legyek), a melírt meg meguntam, nagyon látszott a seszínű hajam. Úgyhogy szegény Ildó csak lesett hétfőn, amikor közöltem, hogy nyugodtan tegye el az előre gondosan letépkedett melír-fóliákat, festünk méghozzá totálban.
De nekem tetszik. Végre. Még nem az igazi, de a következő festéssel elérjük a kívánt világos árnyalatot. Már alig várom.
A Ringatót befejeztük, Lili egyszerűen kinőtte. Már nem érezte jól magát, szörnyen viselkedett, lássuk be ő volt ott a legnagyobb, már Ili néni - akit egyébként istenít - sem tudta lekötni. Én meg tiszta ideg voltam, hogy egyfolytában fegyelmezzem ahelyett, hogy jól éreznénk magunkat. Nem járunk többet. Valahol sajnálom, elmúlt egy időszak. Már Lili is kinőtt valamit, pedig éppcsak elmúlt két és fél éves. Hihetetlen.
Helyette kedden elmentünk az FMH-ban lévő gyerek táncházba, amit a Muzsikás együttes prezentál. Aki egy kicsit is konyít a népzenéhez, az tudja hogy ez mit jelent. Nekem símogatta, bizsergette a lelkem, Lili élvezte, én meg majdnem beálltam, hogy megmutassam igenis az ottlévő anyukák közül tud valaki üveges táncot táncolni. 4 évig táncoltam üvegest, nem esett volna le a fejemről tuti. Megyünk a jövőhéten is, márcsak azért is, mert Lili bejelentette reggel, hogy akkor öltözzünk, menjünk a táncházba.
Jé, mégiscsak történik velünk valami. És ez jó. ;o)

Alszik

A világért sem szeretném elkiabálni, de 3-4 napja úgy tűnik, hogy végre vége a legalább 4 hónapja tartó éjszakai felkeléseknek, kiabálásoknak.

Már a végét jártuk J-vel. Nem kicsit igénybe vevő az éjszakánkénti nem ritkán 6-7 alkalommal való felkelés.

Mert ki vagyok takarózva, mert kiesett a cumim, mert rosszat álmodtam, vagy alszom, csak álmomban kiabálok, de velőtrázóan. Szóval volt változat és gondolom még lesz is, de ez a néhány napnyi nyugodt alvás kicserélt bennünket. Már nagyon ránkfért.

Itt van!!!

Tegnap a játszótéren megtörtént.

Megérkezett a tavasz. Le is vettem Liliről a sapit, boldog is volt tőle. Én meg a kabátot. Ettől meg én voltam boldog.

Arcomat a nap felé fordítottam és valami hihetetlenül jó érzés volt, hogy melegnek éreztem. Ez legutóbb valamikor a múlt év október vége felé történt meg velem utoljára, ezért hát ez a nagy boldogság.

Gyerekszáj

Április végén megyünk majd gyerekszínházba. Mami vette a jegyeket, lelkesen újságolja Lilinek.

M: - Tudod hová mész anyáékkal nemsokára? Színházba.
Lili nagy csönben néz, majd....
L: - És az ott színes?

Merthogy még nem tudja mi az a színház, de benne van a szín szó, úgyhogy akkor csakis színes dolog lehet. Igen, a gyerekagy teljesen másképp működik. Mi felnőttek ezt már elhagytuk. Sajnos. Pedig mennyivel jobb lenne, ha egy kicsi megmaradna belőle nekünk is. Ugye?

Mirr-morr-murr

Nem csinálok titkot belőle, hogy Lili ruháinak döntő részét a teszveszről szerzem be és abból sem, hogy amit kinőtt, azt ott is adom el. Igyekszem egyensúlyt tartani a kettő között, vagyis összegileg annyit próbálok venni, amennyit eladok. (van hogy sikerül, van hogy nem)
Vettem már így vadonat új - Lilinek Angliából rendelt télikabátot, aminek csodájára járnak és még sose láttam máson - és erősen használt itthoni koszolni való polót is.
És adtam már el szinte vadi új dolgot - mert nem tetszett, vagy elfeledtük a szekrényben - és használtat is, annak megfelelő összegért.
De arra mindig ügyeltem, hogy a ruhákat tisztán adjam tovább. Nem kivasalva, na azt nem, de tisztán, illatosan.
Ezért lettem a héten nagyon-nagyon zabos, amikor egy - teszveszes viszonylatban drága - nyári szettet, ami első kézből van, ergo majdhogynem új, és nagyon szép, totál retkesen postázott a kedves eladó.
Ebből három dolog következik:
- így tette el még a múlt nyáron - brrrrrr
- ő maga is koszos
- soha többé nem veszek tőle semmit
pedig nagyon szép dolgai vannak.
Az más kérdés, hogy vannak - nem is kevesen - akik bevallottan bálából árulnak, de ők nagyrészben ezt bevallják, felvállalják és az áraikat is ennek megfelelően kalkulálják.
De itt nem erről volt szó.
És persze nyilván ettől nem dől össze a világ, de ez engem bánt - legalább egy kicsit.
Leírtam és már nem is fontos, de két napja piszkálja a csőröm, le kellett írnom. Pont.

Colin és az Oscar

Sose gondoltam volna, és mivel mostanában nem is nagyon követem figyelemmel igen meglepődtem, de nagyon örültem neki, hogy Colin Firth-t Oscarra jelölték, méghozzá a férfi főszereplő kategóriában.

Colin régi szerelem, végérvényesen bele lehet szeretni a barna szemeibe, aki látta anno a Büszkeség és balítéletet, az menthetetlen lett tuti, ahogy én is.

Sajnos nem kapta meg az Oscart, de úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy dolog, én boldog voltam tőle; és ugye milyen csinos volt? (a felesége is, de ő sajnos nem fért fel a képre...)

Huhhhh

Ma voltunk a dokinál a Heim Pálban. Lili EGÉSZSÉGES!!!! az oviban nem kell majd vigyázni semmire sem, legfeljebb elmondhatjuk az ovónéniknek, hogy volt egy ilyen problémánk, de bármit játszhat, táncolhat, tornázhat, ugrálhat, balettozhat, magyarul azt csinál amit akar - megjegyzem nem is tudom hogyan tudnék neki megtiltani bármit is egy 24 órában intenzíven mozgó kukacnak. És egy év múlva kell menni kontrollra. Ezt akartam hallani. Ha az egy év elhagyja a Marschalkó száját, akkor tutira nincsen semmi gond. És elhagyta. És mostmár meg vagyunk nyugodva.

Kis összeg, nagy összeg

Tegnap kinéztünk az Utazás kiállításra - amit kerestünk nem találtunk - de megnéztük, hogy ha az idén mennénk el abba a szállodába Rodoszra, ahol voltunk és ugyanabban az időszakban mennénk, akkor a 2 hét kettőnknek költőpénzzel együtt kb. 1.000.000.-ba jönne ki. És Lilivel nem számoltunk, mert neki külön kerülne aránytalanul sok pénzbe (figyelembe véve a kajamennyiséget, amit a kisasszony hajlandó elfogyasztani ugye).
Ehhez nem kell professzornak lenni, hogy az ember belássa, ez egy kissé meredek. Na, mindegy, a közeljövőben - ami most nekem úgy 10 évet jelent - úgyse fenyeget az a veszély, hogy ilyen jellegű problémáink legyenek.
Mindenesetre jó érzés, hogy ezt anno - nem is olyan nagyon régen - megtehettük.

És a másik felére is egyet:
a Lidlben a lidl-ös tortazseléből 6 db kerül annyiba, mint a Dr. Oetkeresből 2 db. Ezzel nyilván nem váltom meg a világot, de sok kicsi ugye néha sokra mehet.
Hát ennyit mára.

Március

Már látótávolságban sincs a január, egyre jobb a kedvem. A február villámgyorsan elszállt, közben Lili két és fél éves lett - erről terveztem postot, de elmaradt, adós vagyok.

Ez a hónap igencsak sűrűnek ígérkezik - utazás kiállítás, Lili szoba átalakítás, hosszú hétvége, talán egy kis Alsóörs, J. tanfolyam hegyei, biztosan ez is el fog rohanni.

Készülök a Húsvétra, kiszúrtam egy jónak tűnő "kalácsjellegű" receptet, de a múlt év tanulságaként előbb inkább majd kipróbálom és majd ha tényleg jó, akkor majd előrukkolok vele.

A hétvégén láttam hóvirágot, és ma melegem volt a télikabátomba, mostmár tényleg itt a tavasz. Még azért sem voltam mérges, hogy a szél felismerhetetlenségig kócolta a hajam a Pozsonyi úton, mert tavasz illata volt.