Nem csinálok titkot belőle, hogy Lili ruháinak döntő részét a teszveszről szerzem be és abból sem, hogy amit kinőtt, azt ott is adom el. Igyekszem egyensúlyt tartani a kettő között, vagyis összegileg annyit próbálok venni, amennyit eladok. (van hogy sikerül, van hogy nem)
Vettem már így vadonat új - Lilinek Angliából rendelt télikabátot, aminek csodájára járnak és még sose láttam máson - és erősen használt itthoni koszolni való polót is.
És adtam már el szinte vadi új dolgot - mert nem tetszett, vagy elfeledtük a szekrényben - és használtat is, annak megfelelő összegért.
De arra mindig ügyeltem, hogy a ruhákat tisztán adjam tovább. Nem kivasalva, na azt nem, de tisztán, illatosan.
Ezért lettem a héten nagyon-nagyon zabos, amikor egy - teszveszes viszonylatban drága - nyári szettet, ami első kézből van, ergo majdhogynem új, és nagyon szép, totál retkesen postázott a kedves eladó.
Ebből három dolog következik:
- így tette el még a múlt nyáron - brrrrrr
- ő maga is koszos
- soha többé nem veszek tőle semmit
pedig nagyon szép dolgai vannak.
Az más kérdés, hogy vannak - nem is kevesen - akik bevallottan bálából árulnak, de ők nagyrészben ezt bevallják, felvállalják és az áraikat is ennek megfelelően kalkulálják.
De itt nem erről volt szó.
És persze nyilván ettől nem dől össze a világ, de ez engem bánt - legalább egy kicsit.
Leírtam és már nem is fontos, de két napja piszkálja a csőröm, le kellett írnom. Pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése