Kirúgtam a hámból.....:oDDD

Nem bírtam ellenállni az invitálásnak és tegnap este - mivel némi csoda folytán J. időben hazaért - felöltöztem, belebújtam a frissen beszerzett nyári lábujjközimbe és elmentem a Ringatós szakmai estre. Irdatlanul komolyan hangzik ám, de ennek ellenére nagyon jól éreztem magam és nem mellékesen becsülettel rácsodálkoztam, hogy a Szabó Ervin könyvtár Zenei Gyűjteménye bizony nagyon korrekt helyen van. Csodásan, igényesen felújított palota, annak is a díszterme kandallóval, tökéletes parkettával, monumentális festményekkel a falon. (belesajdult a szívem, ahogy azon a csodás parkettán huzigálták a székeiket holmi némberek...)
Ili, mint mindig megint túlságosan szerény, és indokolatlanul zavarban volt egészen addig, míg el nem kezdtünk énekelni. Majd ahogy befejeztük az énekeket ott folytatta a zavart, ahol abbahagyta. Ezért is csodálom őt. Szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál, sugárzik róla a jóindulat, nagyon szeretek a társaságában lenni. Lili meg egyenesen imádja.
Rendes anya lévén fürdetésre pöccre hazaértem, pedig nagyon csábító volt a Kálvin tér környékén lévő sok kis üzlet belseje, de azt majd inkább legközelebb. Egy habból gyártott Lili-féle szakálnál semmiféle üzlet a csábító gönceivel nem ér többet.

Gyerekszáj - kezdődik

Ülök a mellékesen, Lili a dédijével beszél telefonon. Persze közben össze-vissza nyomkodja a gombokat, így véletlenül kihangosítja a beszélgetést - végig kell hallgassam....
Dédi: - Apa mit csinál cicukám?
Lili: - Dolgoz.
Dédi: - Mama mit csinál édesem?
Lili: - Dolgoz.
Dédi: - És anyu mit csinál?
Lili: (habozik egy pillanatot, majd kivágja) - Pisil.
Hát én ott és akkor majdnem lezuhantam a klotyiról a röhögéstől. A dédi is.

Seft

Akit esetleg érdekel, eredeti FELINA tangák 38-as méretben, 1200.-os egységáron eladók. A legkülönfélébb színben, fazonban, az egyszerűtől a hímzettig. Egyik szebb, mint a másik. Ha érdekel valakit, küldjön egy mailt a
muzlidetti@index.hu -ra és elküldöm a kínálatot.

Tökéletes nap

Jó dolog az, ha az ember lányának szülinapja van. Az meg még jobb, ha a férje figyel a kívánságaira, és ha lehet teljesíti. Az már más kérdés, hogy ehhez kell egy olyan hétvége, amikor a csirke átadható megőrzésre a nagyszülőknek - ez így nyár közeledtével egyre neccesebb, de mindegy.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy nem kellett pótpelenkázó-készletet, ivókát, rágcsát és plüss nyulat magammal vigyek, ja és cumit sem, ezét mehettem egy kisebb, ámde sokkal csinosabb táskával.

És hipp-hopp ott is voltunk a Szépművészeti Múzeumban, irányban a Mucha kiállítás felé. Mucha régi kedvencem, és nagyon vágytam erre a kiállításra, hamár egyszer amikor Prágában voltunk elmulasztottuk.

És nem csalódtam, sőt. Csigalassúsággal, centiről-centire végigbámultam az összes csodát, amit az "öreg" alkotott, hihetlen szépségesket láttam, és nem vettem meg a kiállítás katalógusát, mert vacak volt, ellenben vettem néhány jó minőségű képeslapot, most azoknak vadászok keretet....de ez már más tészta.

A következő állomás a Rozmaring étterem volt. A Bajor csülök és a Somlói galuska, nahát az hmmm, valami isteni volt. A kiszolgálás megfelelő, az idő tökéletes, szóval kifogástalan ebédet költöttünk el - és egy csomó pénzt.

A nap utolsó állomása mozi volt, megnéztük az Angyalok és démonokat.

Szerencse, hogy régen olvastam a könyvet, de még így is feltűnt, hogy alaposan átvariálták. Mindenesetre a film nagyon jó volt, fordulatos és nem elhanyagolható, hogy Tom Hanks - akit egyébként szeretek - lefogyott és fodrásznál is volt (a Da Vinci kód minősíthetetlen volt szerintem) és ami meg a hab a tortán, hogy ugye Rómában játszódik és nekem nagy szerelmem Róma, úgyhogy nagyjából 10 percenként sajdult bele a szívem a csodás templomokba, a szűk utcákba, a trattoriákba.... jajj oda is vissza kell menni. Megint.

Szóval olyan szülinapom volt, amilyet csak álmodhattam. Minden kívánságom teljesült, de azért ott legbelül igenis úgy gondolom, hogy megérdemeltem. Jó volt nekem, nagyon jó volt nekem. Köszönet illeti J-t, mert elhitte, hogy ezek a dolgok nekem most fontosabbak, mint egy újabb parfüm, vagy ruha, vagy akármi. És mert megértette, hogy ezektől én tényleg, TÉNYLEG boldog voltam és még vagyok is egy darabig. Klassz férjem van, na. Az meg már csak lábjegyzet, hogy olyan tortát kaptam, hogy szemem-szám tátva maradt. Aki tudja, hogy milyen volt a múlt évben az "ország tortája", na az tudja miről beszélek. Fenomenális.

Az istenért sem akarom elkiabálni, de a gyerek immár 10-12 perce hasal a szobájában - irdatlan kupi közepedte - és EGYEDÜL, mondom EGYEDÜL játszik, azaz nézegeti és rakosgatja, párosítgatja a kártyáit. Én meg nem merek megmozdulni, nehogy rájöjjön, hogy itt vagyok. De a cumi cuppogását idáig hallom.

http://www.advesz.net

A vatera és a teszvesz is bekeményített, nem volt nekik elég az egyébként nem is kevés értékesítés esetén felszámolt százalék, feltöltési díjat is szednek az áru értékétől függően.
Egy új kezdeményezés, mely ugyanarra hivatott, mint nagynevű elődei TELJESEN INGYENESEN próbálja ugyanazt a szolgáltatást nyújtani.
Persze még nem olyan profi és még igen kicsi a választék, de mindenki így indul, hát próbáljunk segíteni, terjesszük az igét.
http://www.advesz.net

Az van, hogy május van. Az egyik kedvenc hónapom. Meg a szülinapom. Na ez már nem annyira jó, dehát ez is hozzátartozik.
Volt már egy balatonos hétvége a hónapban és remélem lesz még egy. Azokat szeretem. Olyankor van egy kis segítség, nem kell 24 órában csak nekem Lilivel foglalkozni/figyelni rá. És ez lássuk be rettenetesen jól tud esni.
Lili beszél és mesél. Ma például elmesélte, hogy amikor sétáltunk, akkor látott egy bácsit, akinek szakálla volt és volt az arcán bibi.
Ez magyarul annyit jelent, hogy amikor cipőt vettünk és üvöltve közlekedett az utcán, akkor látott egy hímnemű egyedet (neki minden hímnemű bácsi, legyen az 2 éves, vagy 200), akinek volt szőr a fején és a kötéstől a pattanásig terjedő elváltozást tapasztalt a képesebbik részén.
De legalább már mesél. Hatalmas vehemenciával, óriási geszitkulációval, végtelen türelemmel. Én meg hihetetlenül élvezem. Sokkal jobban, mint amikor járni tanult. Abba kishíján belerokkant a derekam, ezt meg csak élvezem hallgatni, ezerszer elismétlem a neki tetsző szavakat, találgatom, hogy mit szeretne mondani és együtt örülök vele, amikor kimond egy új szót, vagy sikerül kitalálni amit mondani szeretne.
Hát ennyi.