Nem bírtam ellenállni az invitálásnak és tegnap este - mivel némi csoda folytán J. időben hazaért - felöltöztem, belebújtam a frissen beszerzett nyári lábujjközimbe és elmentem a Ringatós szakmai estre. Irdatlanul komolyan hangzik ám, de ennek ellenére nagyon jól éreztem magam és nem mellékesen becsülettel rácsodálkoztam, hogy a Szabó Ervin könyvtár Zenei Gyűjteménye bizony nagyon korrekt helyen van. Csodásan, igényesen felújított palota, annak is a díszterme kandallóval, tökéletes parkettával, monumentális festményekkel a falon. (belesajdult a szívem, ahogy azon a csodás parkettán huzigálták a székeiket holmi némberek...)
Ili, mint mindig megint túlságosan szerény, és indokolatlanul zavarban volt egészen addig, míg el nem kezdtünk énekelni. Majd ahogy befejeztük az énekeket ott folytatta a zavart, ahol abbahagyta. Ezért is csodálom őt. Szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál, sugárzik róla a jóindulat, nagyon szeretek a társaságában lenni. Lili meg egyenesen imádja.
Rendes anya lévén fürdetésre pöccre hazaértem, pedig nagyon csábító volt a Kálvin tér környékén lévő sok kis üzlet belseje, de azt majd inkább legközelebb. Egy habból gyártott Lili-féle szakálnál semmiféle üzlet a csábító gönceivel nem ér többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése