Séta

Lilivel ma sétáltunk először úgy, hogy a kisasszony nem aludta végig az egészet. Kedélyesen nézelődött, bambulta a fák lombjait, fogadta az egyetemista fiúk hódolatát (vajh az egyetemista lányok miért nem néznek be a babakocsiba - nem értem) és egészen addig nem volt gond, amíg meg nem álltunk.
Ahogy rátaláltam egy napsütötte padra és letelepedtem, kibányásztam a könyvemet, kinyitottam, na akkor Lili elkezdett grimaszolni, tekeregni, majd 10 másodperc múlva más sírt is. Na, én könyv becsuk, eltesz, feláll, indul sétálni. Lili mosolyog, majd 1 perc múlva elalszik.
Ó, remek. Én keresek egy új padot, leülök, kiveszem a könyvemet, kinyitom. Lili felébred és nekiáll sírni. Szóval asszem jobban szeretem ha alszik séta közben. Bár én asszem mindenhogy szeretem.

Pocak gondok

Azt mondják, hogy ha egy baba 6 hetes lesz, akkor változások állnak be. Na ez igaz. Beállt. Lili eddig nem volt hasfájós. Mostantól az.

Akinek van/volt pici babája tudja, hogy a khm durrantás, a böffentés és a napi pelenka-telipakolás nagyon fontos dolog. Lilinek eddig nem volt gondja ezekkel a dolgokkal, egészen tegnapig.

Merthogy tegnapelőtt 5 órán keresztül sírt lélekszaggatóan vígasztalhatatlanul, pedig anyuval mindent bevetettünk, és tegnap 4 órán keresztül adta elő ugyanígy. Na akkor már úgy gondoltam, hogy nem lehet ez véletlen, ennyit nem lehet hisztizni, így felhívtam a doktornőnket, aki mázli de éppen ügyeletes volt és közölte, hogy jobb ha beviszem, inkább megnézné, nehogy tényleg valami baja legyen.

Lili este fél 7-kor babakocsiba be, én végigtéptem vele a Bartókon, a Móriczon berobogtam a rendelőbe. Lili a második sarkon elaludt, de addig velőtrázóan üvöltött. A diagnózis: Lili hasfájós, a szelek és a büfik nem távoznak tőle megfelelően. Klassz. Mit tudok én csinálni? Büfiztessem. Köszi szivi, azt teszem, de van, hogy 20-25 percnyi rázogatás, hátsimi és miegyéb után sem hajlandó a drága kiscsaj röffenteni egy felet sem. Símogassam a pocakját. Jó, ezt amúgy is megteszem, ettől még nem fog többet durrantani.

Végül felírt 2 féle kúpot, egy cseppet és egy homeos izét, valamint közölte, hogy vegyek a gyereknek szélcsövet. Szélcsövet nemtom honnan vennék, mert a patikában úgy néztek rám amikor kértem, mint egy őrültre, de úgy el tudom képzelni ahogy a magán kívül üvöltő gyerekemet hasra fordítom, majd a popójába belepaszírozom a csövet, remélve hogy ettől majd csak úgy dől belőle a szél. Jézusom!!!!! Szélcső részemről kilőve. Nem fogom pár hetes korára megerőszakolni.

A patikába zárás előtt 2 perccel rohantam be az akkor már újra üvöltő Lilivel, de ennek az volt az előnye, hogy gyorsan kiszolgáltak. Hazarohantam, naná hogy majd megfagytam, mert a nagy igyekezetben nem vettem magamra semmit, csak egy rövidujjú poló volt rajtam.

Lili üvölt.

Hazaértünk, ezerrel olvastam a használati utasítást, majd beletápláltuk a cseppeket. 20 perc múlva enyhültek a görcsei, fél óra múlva már elmosolyintotta magát. Én meg nem tudtam, hogy bőgjek, vagy nevessek. Inkább gyorsan megfürdettük és ágyba dugtuk. Aludt, mint a bunda. Ma meg árgus szemekkel lestem a büfiket és a durrantásokat. Hát, van min dolgozni, de legalább javulófélben vagyunk azt hiszem.

Fúú, kemény dolog szülőnek lenni én mondom nektek, de az benne a jó, hogy egy könnyes pofiból kicsalogatott félmosoly eltörli az összes rosszat, amit előtte volt.

Hétköznapok

Most mondjam azt, hogy unalmasan és egyformán telnek a napjaink? Mondhatnám, hiszen nagyjából egyformák, de nem unalmasak.
Lili egyre értelmesebben tekintget a világba.
Pöttyös lett a pofija, kencéljük.
Koszmós lett a feje, mosogatjuk, kapargatjuk.
A feje tetején kihullott a haj, reméljük hogy nem marad így, nő helyette másik.
Kezdi kinőni az 56-os ruhácskákat, lecseréljük 62-re.
Elkezdett kommunikálni velünk - persze csak a maga módján.
Egyre többször mosolyog, tegnap egy széles vigyort megtoldott egy hangos hööö-vel is. (naná hogy elolvadtam)
A kis cumisüvegeket felváltják a közepesek, merthogy a kicsikbe már nem fér elég kaja.
És ki kellett tágítani a cuclikon a lukat, mert a kisasszony gyorsabban óhajtja tömni a pocakját, mint ahogy a cucliból csörgedezik a manna. Hát segítettünk rajta.

Valami sajt

Az már ugye jelent valamit, ha külön-külön is ugyanazt a sajtot vesszük meg, csak mert azt a másik annyira szereti? Mi így jártunk tegnap és annyira jó volt.

Pocsék nap

Hát ez a hét nem az én hetem azt hiszem, pedig már megint nagyon gyorsan mennek a napok, szinte összefolynak. Lilinek tegnap adtam anyatejet, a gyerekorvos kiírta, J. elment érte hétfőn délután, tegnap délelőtt megkapta belőle az első adagot, majd a következő evés alkalmával a másodikat. Ennek eredményeképpen ismét nekiállt hányni, bukni veszettül, estére jóformán nem volt olyan ruhája amit ráadhattam volna, mindegyik vagy száradt, vagy ázott a vízben. Hogy ez ne legyen elég, egyfolytában fájlalta a hasát, ami iszonyú, velőig hatoló sikításban hozott a tudomásunkra. Az éjszaka úgy ahogy eltelt, de reggel fél hattól nagyjából délig ismét egyfolytában sírt, sikított és nem lehetett megvígasztalni, mígnem az egészet elintézte egy bazi nagy adag hasmenéssel. Ismét ruhacsere. Dél körül aludt úgy fél órát, aztán kezdte az egészet elölről. Végül úgy fél 2 körül sikerült elaltatnom, aludt is úgy fél 5-ig, aztán ébredés, és ismét sikítás. Nem sírás vagy hiszti, nem. Sikítás. És ezzel nem lehet mit kezdeni. Peluscsere, büfizés, simi, dödörgés, stb. na talán elalszik, letesz a kiságyba. Eltelik 10 másodperc, Lili sikít. Jó, akkor még kaja, mert hátha kevés. Büfizés, simi, dödörgés stb. letesz. Alszik 20 percet és megint sikít. Hát nem tudom. Most vagy még nem ürült ki teljesen a pocakjából az a barom idegen anyatej, vagy szimplán rossz napja van, de én mára teljesen kikészültem az már egyszer tutifix. Arra már nem volt energiám, hogy a hipernyűgös gyerekemet 1000 rétegbe felöltöztetve elvigyem sétálni is.
Remélem a holnapi nap megint nyugodt és békés lesz, mert az ilyen és ehhez hasonló történetek nagyon megviselnek.
Szóval nevezzenek nyugodtan gonosz és rossz anyának - mert ma csak az az anya, aki 3 éves koráig szoptatja a gyerekét hozzátáplálás nélkül, a többi pfujjj az anyák szégyene - de én többé a hírét sem akarom hallani az anyatejnek. Másodszorra is nagyon rossz élményünk volt vele, soha többé ilyet.

Lili első bejegyzése

Kedves Mindenki, ezt a bejegyzést én írom, Lili. Anyukám megengedte, - mivelhogy tegnap egy hónapos lettem - hogy én is írkáljak egy kicsit. Hát gondoltam leírom mi mindent tanultam mióta megszülettem.
Szóval az már egyszer biztos, hogy megismerem anyukámat és apukámat. Az arcukat is és a hangjukat is. (ennek ők különsen örülnek, különösen anyukám, ő elég sokat pityereg állítólag örömében, hát nemtom én általában éhségemben pityergek meg akkor ha fáj a pocakom vagy valami ilyesmi)
Egyre többször és jobban emelgetem a kobakom. Remélem apáék odafigyeltek erre a dologra amikor készültem, mert egy kicsit még nehéz tartani a buksimat. Ezért gyakran orraesem. Ettől ők hol nagyot nevetnek, hogy meg megrémülnek. Pedig nekem nem fáj, de azért remélem egy idő után már nem lesz ilyen nehéz tartani, kicsit kellemetlen.
Figyelek a fényekre és a színekre. Utóbbiakra nagyon. Imádom a lakás falain lévő képeket nézegetni. Tátott szájjal bámulom apáék gobelinjeit és a festményeket is, a konyhaszekrény is lenyűgözött a minap. Tele van mindenféle fényes, színes dologgal. Az már tuti, hogy ahogy nagyobb leszek jobban meg kell vizslatnom ezeket a izéket. Ma reggel elbambultam az ajtófélfán. Én még sosem láttam ilyet. Nemtom mire való, de azt hiszem meg kell majd kérdezzem, ha már meg fogom tudni. Biztosan válaszolnak majd.
Anya sokat beszél hozzám. Meg énekel is. Két éneket már felismerek. Viszont ha újít valamit a repertoáron, na akkor bizony ráncolom a homlokom, mert azt tudom, hogy valami újat hallok. Olyankor anya mosolyog. És én is. Egyre többször. Hol álmomban, hol ha csiklandoznak, hol fürdés közben és apára is amikor bohóckodik nekem. Mert apa nagy bohóc. Mindig mókás dolgokat csinál. Néha nem értem, de anya mindig nagyokat kacag rajta, úgyhogy biztosan vicces. Mire megnövök én is rötyögni fogok apa bohóckodásán az biztos.
Hát, ennyi telik tőlem egy hónapos létemre. Nem kevés, bárki megmondhatja. Jó kislány vagyok, igyekszem nagyon. Anya most szólt hogy késő van, menjek aludni. A jó kislányok pedig szót szoktak fogadni, úgyhogy most megyek a kiságyamba és még gőgicsélek egy sort a macinak, a vízilónak és a bogárnak. Ők a legjobb barátaim, mindig megértenek. Sziasztok nénik és bácsik, jövök még. Csőrikés puszi: Lili

Meghalt Luciano Pavarotti. :o((( Régóta betegeskedett már, sajnálom nagyon. Pár napja láttam a tv-ben Carrerast, hát bizony ő is nagyon-nagyon meg van öregedve.

Lili ma - jó pár nap óta először - igazán rendes kiscsaj. Megengedte, hogy felmossak, megmossam a hajam, sőt még meg is száríthattam, békésen somolygott az orra alatt miközben dudorásztam neki, nem habzsolháp módjára szívta be a kaját, hanem illedelmes kisasszonyként kortyonként, ügyesen. Ennek eredményeképpen nem is fuldoklott, remélem rájött, hogy így is megkapja az összes hamiját a kis édes. Merthogy édes, ahhoz nem fér kétség. A mi kis édesünk.

Lili és még ez+az

Lili a múlt héten elképesztő szempillákat növesztett. Jó látni, hogy a pocakjába töltött hihetetlen mennyiségű kaja nem marad haszontalan. És igen, egyre nehezebb a kisasszony feneke, ha az ember sokáig tartja a karjában. Márpedig sokáig tartja, mert az olyan jó. Tegnap elértük a 4 kg-os álomhatárt. Ennek örömére este majdnem az össze kaját - ismét szép adag volt - kihányta. Rám. Naná. Bár ha jobban belegondolok ez még mindig a jobbik eset volt, mintha mondjuk az ágyterítőre, vagy a szőnyegre célozta volna...

Kivonul a Sky Europe Magyarországról. Pusztuljak meg, ha értem. Egyfolytában telített gépekkel közlekedtek, és már az utazási irodák is velük töltötték fel a charter járataikat egész nyáron. Komolyan nem értem.

Tegnap hajnalban egy hapi elütött az 51-esen 5 bicklist. Letarolta őket, mint nyúl a répát. Állítólag azért,mert elbambult a napfelkeltén. Baszki még nem látta? Az 5 emberből egy meghalt, három súlyos sérült, egy úgy ahogy megvan. A három súlyos sérült lábán még a biztonság kedvéért átment egy szemből közlekedő autó is. Merthogy ő nem az árokba esett mint a többi négy, hanem az útra. Pech.

Tegnap sikítottam a röhögéstől ezen a cikken. Ja és érdemes megnézni hozzá a videót is. http://index.hu/politika/belfold/mihalydi8123/

Szóval szeptember

Hát itt a szeptember, elmúlt a nyár. És Lili ma 3 hetes. És már nem annyira jó kislány. Mondtam én ugye mondtam, hogy a jóság csak a mézes madzag... Á, nincsen vele különösebben gond, néha kicsit sírós - egyfolytában úgy 4-5 órát bír óbégatni úgy, hogy ember nincs aki megvígasztalja - de egyébként áldott jó gyerek. Kivéve ha az a 4-5 óra nem pont az éjszakába kúszik be.... Új szavak költöztek szótárunkba, úgy mint bukizás, spenótvadászat, cupicsoda és még jó néhány babaszó, ami gondolom majd szépen elkopik, ahogy Lili nődögél és lesznek helyette újak, mások.
Szóval szeptember. Ezen a nyáron nem voltunk sehol. Nem csináltunk semmi érdemlegeset, az augusztust végig itthon töltöttük, iszonyúan szenvedtünk a rettenetes hőségtől, soha életünkben nem volt ilyen hypó színünk mint most, Balatonon is viszonylag kevés időt töltöttünk, viszont 3 hete van egy gyönyörűséges bőgőmasinánk. (aki most is bömbizik a szomszéd szobában)
A jövő nyarat az ideivel ellentétben sokkal-sokkal eseménydúsabbnak tervezem. Lili addigra majdnem egy éves lesz, kitárul a világ és talán leköltözhetünk Alsóörsre egy kicsit hosszabb időre. Friss levegő, kert és miegyéb, járunk majd fürdeni és szépen lebarnulunk J. pedig esténként oda jön haza. Szép tervek.
Szóval szeptember. Remélem azért még lesz szép idő, az ősszel együtt megérkezett a hűvös idő és a különféle frontok is, amik maguk után húzzák a fejfájásaimat is. (basssz) És még a Mucha naptáron is randa kép a szeptemberi.
Szeptember. J. szülinapja pár nap múlva itt van, fúúú újabb kihívás.