Hát itt a szeptember, elmúlt a nyár. És Lili ma 3 hetes. És már nem annyira jó kislány. Mondtam én ugye mondtam, hogy a jóság csak a mézes madzag... Á, nincsen vele különösebben gond, néha kicsit sírós - egyfolytában úgy 4-5 órát bír óbégatni úgy, hogy ember nincs aki megvígasztalja - de egyébként áldott jó gyerek. Kivéve ha az a 4-5 óra nem pont az éjszakába kúszik be.... Új szavak költöztek szótárunkba, úgy mint bukizás, spenótvadászat, cupicsoda és még jó néhány babaszó, ami gondolom majd szépen elkopik, ahogy Lili nődögél és lesznek helyette újak, mások.
Szóval szeptember. Ezen a nyáron nem voltunk sehol. Nem csináltunk semmi érdemlegeset, az augusztust végig itthon töltöttük, iszonyúan szenvedtünk a rettenetes hőségtől, soha életünkben nem volt ilyen hypó színünk mint most, Balatonon is viszonylag kevés időt töltöttünk, viszont 3 hete van egy gyönyörűséges bőgőmasinánk. (aki most is bömbizik a szomszéd szobában)
A jövő nyarat az ideivel ellentétben sokkal-sokkal eseménydúsabbnak tervezem. Lili addigra majdnem egy éves lesz, kitárul a világ és talán leköltözhetünk Alsóörsre egy kicsit hosszabb időre. Friss levegő, kert és miegyéb, járunk majd fürdeni és szépen lebarnulunk J. pedig esténként oda jön haza. Szép tervek.
Szóval szeptember. Remélem azért még lesz szép idő, az ősszel együtt megérkezett a hűvös idő és a különféle frontok is, amik maguk után húzzák a fejfájásaimat is. (basssz) És még a Mucha naptáron is randa kép a szeptemberi.
Szeptember. J. szülinapja pár nap múlva itt van, fúúú újabb kihívás.
1 megjegyzés:
Egy szülinap miért kihívás? Inkább öröm, boldogság! Vagy már nagyon öregszik?
A/A
Megjegyzés küldése