Ohne dadogás - végre

Úgy tűnik Lili elhagyja a dadogást. Egyik napról a másikra, úgy ahogy jött, távozott is. Leesett a kő a szívemről rendesen. Végülis két hónap volt, állítólag anno nálam is. Mindegy, túl vagyunk rajta. Dadogás kilőve.

Nyaff

Hol is kezdjem. Állandóan fázom. Tök mindegy, hogy kint vagyok, vagy bent fázom. Azt hittem, hogy ez a január nem lesz vészes, tévedtem nagyon is az. Ki vagyok tőle purcanva teljesen.
Gyűlölöm már a hideget és a sötétséget. Nem szeretek már fázni és örökösen ormótlan vastag göncöket felvenni.
Megveszek attól, hogy mire elindulok a gyerekkel valahová, addigra én leizzadok - pedig tényleg rendesen lehet öltöztetni.
Lili a dackorszak és a hisztikorszak legmélyebb bugyraiban jár, nekem meg olykor bizony nincs türelmem, hangulatom elviselni a "segíts anya....de ne segíts és ááááááá!!!!" variációkat napjában legalább 50-szer.
Néhány napja még azt hittem talán múlófélben van a hisztériája, de 3 napja úgy rákapcsolt, hogy legszívesebben kimenekülnék a világból. Egyébként is, hát még így.... szóval vacak az egész.
Eleve, élből mindent elutasít, dafke és direkt csinál olyan dolgokat, amikről tudja, hogy a plafonra mászok tőle - például büfög - iszonyatos ellenállást mutat minden ellen és irtózatos üvöltözést tud produkálni mindenért, ami nem úgy van, ahogy akarja. Nem lehet hosszabb ideig lekötni a figyelmét semmivel sem, ha egy kicsit náthás is mellé, na az maga a pokol. Ezzel szemben folyamatosan igényli a foglalkozást és én nekem már nem mindig van kedvem napi 12 órában kirakózni, mesélni, vonatozni stb, alapvetően azt gondolnám hogy ennyi idős korában egy kicsit egyedül is ellehetne, de nem ő nem.
Rettenetesen nehéz elviselni, nem szégyenlem bevallani, néha úgy gondolom jobb lenne a bölcsiben, ott nem lenne közönsége.
Várom a tavaszt, hogy kimehessek vele a játszótérre anélkül,hogy kockává fagynék, hogy ki lehessen vele menni a kertbe, egyáltalán lehessen mozdulni.
Tényleg mindig az a vacak ami éppen van, mert emlékszem, hogy 2008 januárja sem volt egy sétagalopp, de ez a mostani sem az. Nagyon nem.
Kérem kapcsolja ki.

Tökös csaj

A budai Skála helyén épült új csoda volt oly kedves és épített egy pici, de aranyos játszóteret. Tényleg pöpec, EU-szabvány meg anyámtyúkja stb.
Piac után - ha a rövidebb végét szeretném megfogni a dolognak - általában oda megyünk, Lili szereti.
Igen ám, de ma 11-kor bőszen rángattam a kaput - kettő is van - de nem nyílt ki. Tanácstalan anyukák hegyei a kis játszótér körül.
Lényeg a lényeg, egyedül nekem jutott eszembe, hogy bementem az Allee információjára, megkérdeztem, hogy az övék-e a játszótér - igen - és hogy akkor miért van bezárva - miért be van???? - és hogy legyenek szívesek csodát tenni, mert szép idő van és a törpék igénybe vennék. S lőn, az információs csaj kedves volt és közölte, hogy még soha senkinek nem jutott eszébe,hogy megkérje őket a nyitásra, rögtön telefonált és tényleg, 5 perc múlva megérkezett GézaDezsőBéla és kinyitotta a játszótér egyik kapuját - majd egy kedves kérésre a másikat is - és özönlöttek az anyukák.
Akik egyébként hálásan köszönték és hogy jutott nekem ilyen eszembe, hogy megkérdezzem. Hogy honnan, onnan hogy van egy golyó a fejemen és néha még használom, onnan.
Az már más tészta, hogy 20 perc múlva megérkezett egy óvodás csoport és mi inkább elmenekültünk a 30 ötéves mozgásra kiéhezett ördög elől, de azért legalább ma nyitva a kis játszi. Hát ennyi.

Büszke-büszke-büszke

Szól, hogy menni kell. Lehúzom a gatyót és a bugyit, felültetem, majd kiküld. Kérem, hogy szóljon ha kész van.
Aztán csak azt hallom, hogy leszáll, és matat. Szépen felöltözött - bugyi, naci fel - lehúzta a wc-t, és kijött. Igaz, a katica ottfelejtődött, dehát....
Kész nagylány, önállóan intézi a dolgait.
Nagyon-nagyon megdícsértem. Olyan büszke vagyok, de olyan....

A hét mondata

Lili és az apja lovacskáznak.
J. megadóan kőröz a szobában négykézláb, Lili a hátán peckeskedik.
Majd lecsúszik a "ló" hátáról, és közli:
- Jó, akkor most mehetsz az istállóba.....

Első az új évben

Nem akarok tisztában lenni az újévi babonákkal, mert az utóbbi pár napban annyit olvastam, és hallottam itt-ott, hogy úgy döntöttem nem érdekel.
Mindenesetre ha az év olyan lesz, mint az első néhány napja, akkor megegyeztünk.
Voltunk sétálni hármasban Szentendrén és vendégeskedtünk is. Lili pedig példásan viselkedett. Egyszer sem kellett rászólni, jól éreztük magunkat mindhárman. Ilyen még nem történt, úgyhogy ezt újdonságként könyvelem el - ennek az évnek az újdonságaként.