Lili pár napja a következőt gyakorolja: dadadadadada, illetve dadaladaladadadalaladadala.
Egyszerűen meg kell zabálni, ahogy a fenti velős mondanivalót különféle, ám nagyon harátozott hangsúllyal előadja.

Színház

Csütörtökön voltunk színházban. Ez nem tudom hány éve nem történt meg. Sajnos.

De ezeket a jegyeket a húsvéti nyuszi hozta, és csatoltak hozzá még két Liliszittert is, úgyhogy elmentünk, nem kis lelkiismeret-furdalással és végig bekapcsolt - csak lehalkított - mobillal, hogy ha gáz van, akkor on-line legyünk. (hülyeség, nyilván nem fogok felugrálni a darab közepén, de akkor is)

Szóval a Madách Stúdió színpada, Jelenetek egy házasságból, Détári Enikő-Rékassi Károly házaspár.

Détári Enikőt rühellem. Többek közt azért, mert ide jár fodrászhoz a házunkba és túl sokszor volt már szerencsém hozzá, márha ez szerencsének nevezhető. A férje közömbös, leginkább a Barátok közt címzetes sohavégetnemérő izében láttam.

Azonban meg kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam mind Enikőben, mint Karcsikában. Enikő színésznő, mégha nem is a legjobb, de állítom, hogy ő vitte a vállán a két és fél órás darabot, a férjeura meg csak alájátszott, noha jó, neki is voltak jó pillanatai.

Mindemellett a darab nem vígjáték, úgyhogy aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, az ne nézze meg. Aki viszont bele akar nézni a házasságába/párkapcsolatába egy kicsit kritikusan és nem szemellenzősen, az menjen el. Tuti fog találni kapcsolódási pontot. Sajnos. (aki meg nem, az festi magát az fix)

Earth Day

Király a teknős ugye?

Lili és a fogtündér

Az úgy volt, hogy tegnap reggel Lili pohárból itta az apja teáját - igen jól olvassátok, Lilinek minden reggel jár két korty apa teájából.

Szóval itta. És ahogy a szájához emeltem a poharat, mintha koccant volna. Aztán megint. Valami furi van, mondtam J-nek, itt valami fogacska van a láthatáron. ÁÁÁ, dehogy - mondta J., biztosan a gyűrűd koccant a pohár aljához.

Ezek után sűrű szájkotorászásba fogtam szegény gyerek csőrébe és igenis, kitapintotta egy foghegyecskét.

Ma reggel pedig egy rece-ficés fogacskának az egész tetejét. (azt nem írom le, hogy milyen volt az éjszakánk, tök mindegy, iszonyú)

Úgyhogy jelentem, Takács Liliána megalkotta élete első fogacskáját jelesint ahogyan azt illik alul a bal középsőt. És tök aranyos.

Köszi fogtündér, de légyszi a többit egy kicsit könnyebben hozzad.

Lili update

Kukucs, itt egy kicsit megint Lili.
Jelentem, már egyedül is fel tudok ülni. Úgyhogy a menü: leülök, felállok, fenékre esek, leülök, eldőlök, kihúzom magam, felállok, leülök stb. stb. stb. Klassz.

8. hónapom

Brrr és hö és gagagaga!

Itt kérem Takács Lilike beszél. 8 hónapos lettem. Ennek örömére rengeteg hajam lett, már képes vagyok kócos lenni. És ha egy kicsit kimelegszem, akkor ez a hajtömeg begöndörödik. Bongyorkás lesz, mondja anya. Könnyebb szót nem is tudna kitalálni.

Na szóval kezdjük az elején. MÁSZOK!!!! Méghozzá mint a villám. Pillanatok alatt végigdübörgök az egész lakáson és senki sem menekülhet előlem.

Még a pöszök sem a padlón, vagy a kövön. Merthogy két ujjam közé csippentem őket és tüzetesen megvizsgálom. Mindet. Egytől egyig. Mert alapos vagyok én kérem, alapos kis oroszlán.

Aztán lássuk még. Hát fel is állok ám!!! Minden és mindenki mellett. Előnyben részesítem anya nadrágjait. Azokba isteni kapaszkodni és húúúúúúúzni. És amikor felállok, akkor hihetetlenül büszke és elégedett vagyok és mindezt széles vigyorral nyugtázom.

Aztán. Válogatok. Nem is kicsit, anyu legnagyobb bánatára. Alig eszem ezt-azt, kedvencem a tápszer, anya meg már mindenfélét akar belém tukmálni. Időnként elfogadom, hogy legyen boldog az öreglány, de az esetek többségében köszi inkább mást kérek. Mondjuk tápszert. Anyu eddig az 5 féle kajával döntött csúcsot, de szegényen nem könyörültem meg, nem ettem meg és kész. Tápszert ide. De asszem furmányos az én anyukám, mert mintha mostanában ezt-azt belecsempészne a cumisüvegembe a "tápi" (sicc) mellé. Próbálkozzon csak, hátha bejön neki.

Aztán mostmár nagyon szépen ülök. Ha letesznek. És már majdnem magamtól is felülök, ehhez még kell egy kis idő, de már dolgozom rajta ezerrel.

Ja és nagyon-naaaagyon szeretem az én anyukámat. Egyfolytában, és örökké. Mindig és mindenhol csakis és kizárólagosan rajta akarok lógni. És ha valaki van olyan galád és bele mer tenni a járókába, na az aztán kifogta az aranyhalat. Gyerek még úgy nem tiltakozott ez ellen, mint én. És igenis, hangot adok neki. Nem és nem és neeeeeeeemmmmmmm akarok járókát.

Hát, így indulok neki a 9. hónapomnak. És most jobbra elmászom.

Április

Eddig a legszörnyűbb, amire valaha is emlékszem. A többit majd később, de most még nem. :o((