Brrr és hö és gagagaga!
Itt kérem Takács Lilike beszél. 8 hónapos lettem. Ennek örömére rengeteg hajam lett, már képes vagyok kócos lenni. És ha egy kicsit kimelegszem, akkor ez a hajtömeg begöndörödik. Bongyorkás lesz, mondja anya. Könnyebb szót nem is tudna kitalálni.
Na szóval kezdjük az elején. MÁSZOK!!!! Méghozzá mint a villám. Pillanatok alatt végigdübörgök az egész lakáson és senki sem menekülhet előlem.
Még a pöszök sem a padlón, vagy a kövön. Merthogy két ujjam közé csippentem őket és tüzetesen megvizsgálom. Mindet. Egytől egyig. Mert alapos vagyok én kérem, alapos kis oroszlán.
Aztán lássuk még. Hát fel is állok ám!!! Minden és mindenki mellett. Előnyben részesítem anya nadrágjait. Azokba isteni kapaszkodni és húúúúúúúzni. És amikor felállok, akkor hihetetlenül büszke és elégedett vagyok és mindezt széles vigyorral nyugtázom.
Aztán. Válogatok. Nem is kicsit, anyu legnagyobb bánatára. Alig eszem ezt-azt, kedvencem a tápszer, anya meg már mindenfélét akar belém tukmálni. Időnként elfogadom, hogy legyen boldog az öreglány, de az esetek többségében köszi inkább mást kérek. Mondjuk tápszert. Anyu eddig az 5 féle kajával döntött csúcsot, de szegényen nem könyörültem meg, nem ettem meg és kész. Tápszert ide. De asszem furmányos az én anyukám, mert mintha mostanában ezt-azt belecsempészne a cumisüvegembe a "tápi" (sicc) mellé. Próbálkozzon csak, hátha bejön neki.
Aztán mostmár nagyon szépen ülök. Ha letesznek. És már majdnem magamtól is felülök, ehhez még kell egy kis idő, de már dolgozom rajta ezerrel.
Ja és nagyon-naaaagyon szeretem az én anyukámat. Egyfolytában, és örökké. Mindig és mindenhol csakis és kizárólagosan rajta akarok lógni. És ha valaki van olyan galád és bele mer tenni a járókába, na az aztán kifogta az aranyhalat. Gyerek még úgy nem tiltakozott ez ellen, mint én. És igenis, hangot adok neki. Nem és nem és neeeeeeeemmmmmmm akarok járókát.
Hát, így indulok neki a 9. hónapomnak. És most jobbra elmászom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése