Összes oldalmegjelenítés

2009. január 30., péntek

Az első párbeszéd

Látom, hogy Lilinek van valami a szájában, gondoltam jobb ennek utánajárni.
Én: - Mi van a szádban drágám?
Ő: - Szösz.
Én: - ......
Ő: - Kinyújtja a nyelvét, hogy jobban lássam. (egy hajszál keveredett valahogy a szájába)

Igen. Ha kérdezem válaszol. Pl:
Én: - Milyen madár ez szívem?
Ő: - Tucc. (gyengébbek kedvéért: strucc)

Asszem imádom.

2009. január 26., hétfő

Csúszda királylány

Nem tudom mikor voltunk utoljára a játszótéren Lilivel, de jó régen az biztos. Ma viszont olyan szép idő volt, hogy gondoltam sokat nem veszthetünk, elsétáltunk.
Amikor legutóbb voltunk, Lili még nem tudott lapátolni - mostmár tud.
Nem tudott felmászni a csúszdára és egyedül lecsúszni - mostmár tud.
Nem tudott egyedül sétálni a "váron" - mostmár tud (az más kérdés, hogy a hideg rohangál rajtam, hogy a gyerek két méter magasban mászkál, kukucskál kifelé, miközben legalább 4 hely van, ahol kieshet én meg egyszerre csak egy helyen tudok lenni).
Szóval Lililány nagylány már, egyedül lapátolja a homokot és már megpróbálja megfordítani a macis és autós sütit, néha sikerül is.
Majd hang nélkül visszaült a babakocsiba - jó lehet, hogy Totó említése sokat nyomott a latba - nekiadta az egyik sajtos tallérját az arra ácsingózó kislánynak - oké, volt még vagy 30 tartalékban, de akkor is - és még integetett is neki.
Nekem meg dagadt a mellem a büszkeségtől.

2009. január 24., szombat

Csak úgy

Igazándiból annyi minden történik velünk nap mint nap és ezek a történések mégsem eget rengetőek. Csak úgy történnek és múlnak a napok - és már látom január végét juhéjjj.
A november és a január az a két hónap, amikor akár bérletet is válthatok a depresszióra, annyira utálom őket.
Szóval jó kis hét volt, voltunk a szokásos ringatón, a dédinél, a nagyiéknál, lett szép új színű előszobánk és egy újra tiszta és szép fehér konyhánk, ma meg kitakarítottam a lelkemet is. Közben még sütötte egy kis fincsi bólyi túróst lehet, hogy holnap megsütöm a második adagot is, nagy a sikere.
Elkezdtük törni a fejünket valamiben amiről még nem írnék - majd később - most ez nagyon foglalkoztat minket, végre J-n is azt látom, hogy megmozdult benne valami. Máshogy csillog a szeme. Már nagyon ideje volt. Nekem is vannak már szabad vegyértékeim, ahogy Lili egyre nagyobbacska lesz gondolom méginkább lesznek. És bár szeretek sütni-főzni ez azért nem elégít ki egyáltalán, de hátha találnánk valami hasznosabb elfoglaltságot nekem...
Hát ezek vannak mostanában.

2009. január 16., péntek

Séta

Hát elkövetkezett az az idő is, amikor csak felöltöztettem Cicát és elindultunk sétálni. Kéz a kézben, édes kettesben battyogtunk végig a Bartókon, le a Csikyn, át a Budafokin, be az egyetem kertbe és ott is félútig.
Megvizsgáltuk a jéggé fagyott járdát, kikerültük a pocsolyákat, drukkoltunk, hogy lássunk cicát, számoltunk fákat, szorítottuk egymás kezét és álltuk a mosolygós tekinteteket.

Visszafelé aztán elémpenderült, nyújtotta a kis kezét felvettem, hozzámbújt és hazáig dörmögve szépen visszacaplattunk.

Ma nem volt nálam büszkébb ember a Földön.

2009. január 14., szerda

Elfeledett 17 hónapos


Annyira csak az jár az eszemben, hogy a csirke mindjárt másfél éves, hogy el is feledtem volt ő 17 hónapos is három napja.

Igazándiból nem történik semmi extra mostanában, talán csak annyi, hogy őfensége kezdi mondogatni a szavak első szótagját.

Így a gólya gó, a kakaó kaka (khm), az anya pedig anyaanyaanya.

A papa, mama, apa, Totó és dada profi. Nő mint a gomba, ezt a hipp-hopp kinőtt pulcsikon veszem észre, elképesztő a csaj.

Egyedül felmászik a székre, a kanapéra, a fotelba, sőt ma a nagyágyra is, minden apró sikernek hihetetlenül örül. Sorra jönnek a fogai, ezt onnan vesszük észre, hogy napokig hihetetlenül jól eszik, majd snitt, alig tudok belediktálni valamit, az is inkább folyadék, mint például ma is.

Teljesen önálló, de azért ha olyanja van, feszítővassal sem tudom levakarni magamról. Imád rámolni, és "segíteni" a konyhában - asszem Húsvétra befigyel egy kiskonyha, talán nem korai - zoknimániás és nem bír elviselni magán cipőt a lakásban. Papucsot sem.

Hát röviden ennyi, jöjjön inkább ő, a Nő.

2009. január 11., vasárnap

Tegnap

Nincs emlékem ilyen napról, annyira régen lehetett szégyen és gyalázat.
Délelőtt J. elrepített minket anyuékhoz, majd hazajött. Lili ráhagytuk apura - először az életben - mi meg anyuval kocsiba be, irány az Ikea. Ott pedig szemérmetlenül ráérősen végignéztünk mindent. Nem úgy, ahogy J-vel, vagy J+Lilivel, lásd korábban, hanem RÁÉRŐSEN, nyugodtan, hisztimentesen.
Így történt, hogy mindent, értsd MINDENT megvettem, amit szerettem volna, és igen, nagyon-nagyon jól éreztem magam. Baromira rámfért már egy kicsit elengedni magam, hogy nem kellett figyelni Lilire - aki egyébként istenien elvolt a nagyapjával, vagy csak a papa szépített, mindenesetre túlélték mindketten - és jó volt anyuval együtt lenni.
Megvan végre a tükör a klotyiba - már két éve keresek - és kiutálhattam a szőnyeget a fürdőből, bekerül a klotyiba. A müzlijeimnek van gyönyörűséges bödönjük, ami remek összhangban van Lili tápis bödönjével - jó az antik, de a müzlinek jó az ikeás is - és persze Lili is gazdagabb lett egy katicával, egy jó méretes pöttyös vízilóval és egy nagylányos baldachinnal, ami még igényel egy kis törődést a papa részéről, de szerintem az is meglesz hamarosan.
És a legfontosabb: Lili tegnap kimondta jó sokszor, hogy ANYA, és hogy LILI.
Igaz, az anyát azóta egyszer sem tudtam kizenélni belőle, de a Lili megy és különben is, a lényeg, hogy végre kimondta.
Szóval jó hétvége.
(azt már csak elrebegem, hogy a jövő szombatom lesz a Paradicsom. Lili anyuékkal el, J. irány a suli. Ilyen hihetetlen csodát, hogy egyedül otthon csendben, hát hirtelen nem is tudom mit fogok kezdeni ezzel a fél nappal)

2009. január 8., csütörtök

Körkérdés Marcipánördögtől

Az öt legjobb olvasmányom 2008-ban? Hehe, máskor igencsak el kellene töprengjek, hogy melyik is legyen, melyik is legyen. A máskort a gyermektelen életemre aposztrofálom... 2008-ban talán nem is volt időm 5 könyvet elolvasni - gondoltam első felindulásomban, aztán utánaméláztam, és talán meglesz az 5, de ezek nem azért lesznek felsorolva, mert annyira baromi jók - lesz köztük olyan is - hanem mert ezekre volt időm, ezek kerültek a kezembe.
Lássuk:
1. Ken Follett: Az idők végezetéig



Ajándékba kaptam, de egyébként is megvettem volna, nagyon-nagyon tetszett, méltó folytatása a Katedrálisnak.

2. J.K. Rowling: A halál ereklyéi
Jó, nem egy magasröptű, de én szeretem a Potter könyveket (a filmektől hányingerem van), kikapcsolnak és mivel majd egyszer szeretném Lili kezébe adni őket, úgy gondolom nem árt, ha tudom, hogy mit olvas majdan a gyerek.



3. Joanne Harris: Csokoládécipő
Mivel egyébként is az egyik kedvenc írónőm, kötelező érvényűnek veszem, hogy minden megjelenő könyvét elolvasom. Ez kellemes kikapcsolódás volt, nem is vártam többet tőle. Csak akkor érdemes elolvasni, ha előtte tisztában vagyunk a Csokoládé c. könyv tartalmával, nem a filmmel, a könyvvel. Egyébként szerintem élvezhetetlen.



4. D. Tóth Kriszta: Lolával az élet
Mondhatnám, hogy lelkes rajongója vagyok az írónak -ez nem igaz, de nagyon sok tanulságos történetet olvastam már tőle a Nők Lapjában és így van némi sejtelmem arról, hogy mire is készüljek fel. A stílusát egyébként kedvelem, néha harsányan felvigyorgok, időnként felolvasok J-nek egy-egy bekezdést, szóval kedvelem és jó volt a cikkeket összegyűjtve olvasgatni.


5. Joanne Harris: Bársony és keserű mandula
Ez a karácsonyi tőlem-nekem egy része, a háromból ezen vagyok túl egyelőre. Túl, mondom, mert ilyen vacakot még nem olvastam tőle. Novellák gyűjteménye, de kicsit úgy érzem, mintha azért lett volna kiadva, mert a szerződése szerint évente x könyvet kell produkálnia, és éppen nem volt ihlete, hát összeszedte ezeket a vackokat. Mindegy, elfér a többi között, sose fogom újraolvasni és csak remélni merem, hogy a regénye - ami még várat magára - nem lesz ilyen ócska.



2009. január 4., vasárnap

Fülbevaló saga II.

Volt már nekünk több menetünk is a fülbevalókkal, aki olvassa a blogot talán emlékszik. Lili az 1 éves szülinapjára egy gyönyörűséges új fülbevalót kapott a keresztanyjáéktól. Hurrá, gondoltam úgyis hamar sor kerül rá, hiszen átlagosan két hetente akartuk elhagyni a családi ereklyét.
A büdös ereklyéje nyilvánvalóan megérezte, hogy veszélyben a státusza, mert augusztus eleje óta egyetlen egyszer sem kapcsolódott ki és az új fülbevaló csendben várt a sorsára.
Kicsit már kellemetlen is volt, mintha nem akartuk volna, hogy a gyerek hordja....
Na mindegy. Ma tadadadaaaaam - naná hogy fürdés közben - egy gyenge pillanatában megadta magát a baloldali delikvens. Villámgyorsan kicseréltük az újra, gondoltam ki a túró veszi észre, hogy felemás a gyerek fülbevalója, úgyis sapkában van. De mire végiggondoltam J. kikapta a másikat is, így jelentem a becses régi fülbevaló kiszolgálta magát, hordta 3 generáció a családban, és most ismét pihenhet a helyén és várhatja az új, a negyedik generációt. Remélem szép hosszú álma lesz, úgy még 24-25 éves. Jó éjszakát kedves három kék pöttyös baba fülbevaló.

Kanál puding

Lili nincs oda a kanalazásért, jobban szereti, ha a falat villával, vagy kézzel landol a szájában.
Így néha keményen megizzadok a kajával, de ma csoda történt.
Vacsorára amerikai palacsintát csináltam karamell pudinggal. Gondoltam na ettől Lili oda lesz meg vissza. Tévedtem, egy fia palacsintát sem tudtam belevarázsolni a csőrébe, ellenben ahogy megillatolta a pudingot - még sosem evett - nyúlt a kiskanálért és ezerrel - tényleg ezerrel - belapátolta majdhogynem az egészet. Egyedül. Önállóan.
Fogta a kiskanalat, merített, célzott, betolt, nyelt. Merített, célzott, betolt, nyelt. Azt sem vette észre, hogy az apja közben elővarázsolta a kamerát, semmi nem zavarta, csak nyomta-nyomta.
Majd amikor már csak pár kanál volt hátra szépen lerakta a kanalat, hagyta hogy megtöröljem a nem kicsit maszatos száját és szépen távozott.
Én meg nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Lánykánk egyértelműen édesszájú. Az apja is, én is. De egy kicsit be vagyok rezelve, hogy mit fog szólni a pocakja a tejből készült, cukros, Dr. Oetkeres főzött pudinghoz. Remélem nem lesz gond éjszaka, mert ha hinni lehet a népi rigmusnak, akkor amit jóízűen fogyasztunk, az nem árt. Hát Lili több, mint jóízűen pakolta be a pocakjába a tekintélyes mennyiségű pudingot. Jó éjszakát.