Tegnap

Nincs emlékem ilyen napról, annyira régen lehetett szégyen és gyalázat.
Délelőtt J. elrepített minket anyuékhoz, majd hazajött. Lili ráhagytuk apura - először az életben - mi meg anyuval kocsiba be, irány az Ikea. Ott pedig szemérmetlenül ráérősen végignéztünk mindent. Nem úgy, ahogy J-vel, vagy J+Lilivel, lásd korábban, hanem RÁÉRŐSEN, nyugodtan, hisztimentesen.
Így történt, hogy mindent, értsd MINDENT megvettem, amit szerettem volna, és igen, nagyon-nagyon jól éreztem magam. Baromira rámfért már egy kicsit elengedni magam, hogy nem kellett figyelni Lilire - aki egyébként istenien elvolt a nagyapjával, vagy csak a papa szépített, mindenesetre túlélték mindketten - és jó volt anyuval együtt lenni.
Megvan végre a tükör a klotyiba - már két éve keresek - és kiutálhattam a szőnyeget a fürdőből, bekerül a klotyiba. A müzlijeimnek van gyönyörűséges bödönjük, ami remek összhangban van Lili tápis bödönjével - jó az antik, de a müzlinek jó az ikeás is - és persze Lili is gazdagabb lett egy katicával, egy jó méretes pöttyös vízilóval és egy nagylányos baldachinnal, ami még igényel egy kis törődést a papa részéről, de szerintem az is meglesz hamarosan.
És a legfontosabb: Lili tegnap kimondta jó sokszor, hogy ANYA, és hogy LILI.
Igaz, az anyát azóta egyszer sem tudtam kizenélni belőle, de a Lili megy és különben is, a lényeg, hogy végre kimondta.
Szóval jó hétvége.
(azt már csak elrebegem, hogy a jövő szombatom lesz a Paradicsom. Lili anyuékkal el, J. irány a suli. Ilyen hihetetlen csodát, hogy egyedül otthon csendben, hát hirtelen nem is tudom mit fogok kezdeni ezzel a fél nappal)