Elfeledett 17 hónapos

Annyira csak az jár az eszemben, hogy a csirke mindjárt másfél éves, hogy el is feledtem volt ő 17 hónapos is három napja.

Igazándiból nem történik semmi extra mostanában, talán csak annyi, hogy őfensége kezdi mondogatni a szavak első szótagját.

Így a gólya gó, a kakaó kaka (khm), az anya pedig anyaanyaanya.

A papa, mama, apa, Totó és dada profi. Nő mint a gomba, ezt a hipp-hopp kinőtt pulcsikon veszem észre, elképesztő a csaj.

Egyedül felmászik a székre, a kanapéra, a fotelba, sőt ma a nagyágyra is, minden apró sikernek hihetetlenül örül. Sorra jönnek a fogai, ezt onnan vesszük észre, hogy napokig hihetetlenül jól eszik, majd snitt, alig tudok belediktálni valamit, az is inkább folyadék, mint például ma is.

Teljesen önálló, de azért ha olyanja van, feszítővassal sem tudom levakarni magamról. Imád rámolni, és "segíteni" a konyhában - asszem Húsvétra befigyel egy kiskonyha, talán nem korai - zoknimániás és nem bír elviselni magán cipőt a lakásban. Papucsot sem.

Hát röviden ennyi, jöjjön inkább ő, a Nő.