Nem tudom mikor voltunk utoljára a játszótéren Lilivel, de jó régen az biztos. Ma viszont olyan szép idő volt, hogy gondoltam sokat nem veszthetünk, elsétáltunk.
Amikor legutóbb voltunk, Lili még nem tudott lapátolni - mostmár tud.
Nem tudott felmászni a csúszdára és egyedül lecsúszni - mostmár tud.
Nem tudott egyedül sétálni a "váron" - mostmár tud (az más kérdés, hogy a hideg rohangál rajtam, hogy a gyerek két méter magasban mászkál, kukucskál kifelé, miközben legalább 4 hely van, ahol kieshet én meg egyszerre csak egy helyen tudok lenni).
Szóval Lililány nagylány már, egyedül lapátolja a homokot és már megpróbálja megfordítani a macis és autós sütit, néha sikerül is.
Majd hang nélkül visszaült a babakocsiba - jó lehet, hogy Totó említése sokat nyomott a latba - nekiadta az egyik sajtos tallérját az arra ácsingózó kislánynak - oké, volt még vagy 30 tartalékban, de akkor is - és még integetett is neki.
Nekem meg dagadt a mellem a büszkeségtől.
2 megjegyzés:
Igen, Lilihercegnő változik, nől, és még sok-sok öröm lesz benne.
Én tudom és bízom benne.
A/M
hahó, megkaptad a levelem?
Örülök hogy jól vagytok, puszi! :)
Rubi
Megjegyzés küldése