Egy éve pont

Most nézem az egy évvel ezelőtt készült képeket és Lili pont egy éve rázta meg a csörgőjét először. Van is róla kép, ahogy hatalmasra kerekedett szemmel rázza, csak rázza és teljesen el van ámulva ettől a csodától.
Atya világ, mennyi minden történt azóta, pedig épp csak tegnap történt. Az a kis zsiráfos rugi el van téve, nagyon szerettük.

Mrs. Tombolda

Történt, hogy elmentünk az Ikeába. Nincsen ezen semmi csodálkozni való, máskor is megesett már jónéhányszor. Igenám, csakhogy eddig Lili nem tudott egyedül közlekedni.
De mostmár tud és természetesen akar is. Nagyon.
Nem hatotta meg, hogy csak neki vettünk külön gyerek menüt az étteremben, őt inkább a lelógó lámpák sokasága nyűgözte le és naná hogy meg is akarta kaparintani őket.
Viszont megtanult szívószállal gyümölcslevet szippanatani a papírdobozból - merthogy gyerek menühöz ingyen gyümilé jár ikeáéknál - és annyira élvezte, hogy leszívta a két decit seperc alatt.
Aztán megindult. Egyenesen a gyerekosztály felé, ahol naná hogy minden színes és puha és pici aranyos gyerekkezekbe való. Így történt, hogy sikerült a találati listát leredukálni egy nagy piros pöttyös labdára, egy spániel plüss kutyára és egy kb. 1000 részből álló millió színes baba-evőeszközkészletre.
Még szerencse, hogy csak mécsesekért ugrottunk be.
De ez semmi ahhoz képest, ami ezután kezdődött. Merthogy Liligyerek megtáltosodott. Nekiindult az áruháznak. Keresztbe-hosszába, cikázva, átvágva mások előtt. Ha csak elfordultam, már se híre, se hamva. Megrészegítette a sok látnivaló. A pénztárnál való sorbanállásról hallani sem akart. Nem baj, körbesétálhattam legalább 4-szer Csernus doktort, aki szintén ott állt sorba - gyerek és egyéb hozzátartozó nélkül.
Majd miután túltettük magunkat a fizetésen rácsodálkozott a hatalmas papírzacskóra, és úgy döntött, hogy most akkor azonnal mindent ki belőle. Na itt fogyott el a cérna. Gyerek felkap - aki abban a pillanatban elkezdett velőtrázóan üvölteni - és sánta malac vágtában kimenekültünk az egyébként teljesen gyerekbarát áruházból. (nem, nem mertem visszanézni Csernusra, mert nem, nem érdekel a véleménye)
A parkolóban az apja hathatós közreműködésével végigtaperolt kb. 10 autót, mire nemcsakhogy rossz, de koszos is lett a gyerek, de ez a kosz lejött róla az alatt a bő 5 perc alatt, amíg az apja megpróbálta beleszuszakolni a gyerekülésbe, mert ő még egy kicsit nézelődni, rohangálni, egyáltalán élni akart. Nem jött neki össze.
Budaörstől a körtérig üvöltött, mi meg álcázva a megsüketülésünket és a dübörgő vérnyomásunkat remekül szórakoztattuk egymást J-vel és kellemeseket kacarásztunk.
És lássatok csodát. A Gárdonyi szobornál csend lett. A 3 perc múlva megtörtént parkolás után pedig a kocsiból kiszállt egy izzadtra üvöltött, angyalian mosolygó és mindkét szülőjének mindkét arcára hangos cuppanós puszikat adó Lili. Anyai szív ellágyul, apai szem bepárásodik. És ekkor még csak délután negyed négy volt....

Igazán nincsen semmi különös. Hamarosan november van, amit nagyon nem szeretek.
Lili egyfolytában fogzik, és nagyon nehezen akar megszabadulni ettől a vacak hurutos lótúrótól. Egyébként állati helyes a csaj, egyfolytában labdázik, focizik, különféle méretű és tartalmú szatyrokkal rohangál a lakásban, naponta x-szer kirámolja a műanyag dobozos szekrényt a konyhában és tegnap kiválasztotta, hogy melyik nacit szeretné felvenni. Mert amit adtam, az nem volt jó. A rózsaszín Micimackósat kellett felvenni. Hihetetlenül boldog volt tőle én meg kétségbeestem, hogy te jó ég, már most kezdődik? Azt hittem, cca. úgy 3 éves koráig azt veszi fel amit ráadok. Tévedtem.
Ja, és profin issza a kávét az üres kávéscsészéből. Úgy fogja a fülénél a csészét ahogy kell, megkeveri a kiskanállal a levegőt, majd a kisujját eltartva belekortyol a csészébe. Embertelenül édes.
Mi J-vel két hete ki-be mászkálunk a betegségbe, találtam egy új fodrászt, a régit ejtettem, és ma voltam egy fókuszcsoportos meghallgatáson. Addig hárman vigyáztak Lilire :o)))
Egészen egyszerűen csak folyik az élet a maga kis medrében. Ennyi az egész.

Nos, Lili 4 napig éjjel-nappal sírt, hisztizett, sikított, mígnem vasárnap este történt valami. Két és fél napig hol hőemelkedése, hol láza volt, mígnem szombaton estére eltűnt.
Minden gyógyszeres és homeos tudományomat és tárházamat bevetettem, de 100%-os biztonsággal ki merem állítani, hogy egyetlen fogzást könnyítő izé sem ér az ég egy megadta világon semmit sem. Egy gyerek vagy könnyen fogzik, vagy nem.
Lili vagy nem.
Szégyen ide-oda vasárnapra J-vel együtt teljesen és tökéletesen leamortizálódtunk, azóta is csak szedegetjük a romjainkat.
És amikor tegnap ismét elkezdett fájni a torkom és Lili ismét elkezdett köhögni, na akkor elhagyott a hidegvérem.
Marhára unom, hogy átlagban 2 hetente lebetegszem, és Lili is eléggé göthös már hetek óta. Mi mától Echinacea cseppeket szedünk - jó hogy nem tudtam, hogy milyen pocsék íze van, különben egy forintot sem adtam volna érte - de Lili még nem szedhet ilyet.
Szóval ha valaki tudja, hogy a 14 hónapos milyen immunerősítő akármit ehet a gyümölcs és az anyatej kivételével, az ne sajnálja a billentyűzetét és ossza meg velem.
Hát ennyi.
Asszem ránkférne néhány nyugodt, torokfájás- és hisztimentes békés nap. Nagyon ránkférne.

Jó is - rossz is

Jutott ezen a héten mindenből.
Vateráztam a gyereknek három aranyos pulcsit, mert a védőnők szerint 3 hónapja 78 cm, ehhez képest 2 hét alatt az összes felsőjének rövid lett az ujja.
A múlt héten végre vettem egy nagy levegőt és felhívtam a fődokit, aki Lilit műtötte, kértem és kaptam időpontot szerdára.
Az eredmény: a csaj makk egészséges, február végén ismét randizunk a dokival és tavasszal kiveszik a csajból a csavarokat; addig még kedvére nyikoroghat.
Tegnap óta azonban egyfolytában lázas, iszonyatosan nyűgös bágyadt és rosszkedvű. Szeretném hinni, hogy mindez a fogától van - irtózatosan nehezen fogzik szerencsétlenkém - de azért a holnapi napot a doki néninél fogjuk kezdeni, már bejelentkeztünk.
Eljutottunk a bőrgyógyászatra is, állítólag vírusos fertőzés mellékzöngéje a lábán a kiütés. Nem tudom, nem tűnt fel, hogy a gyerek vírusosan lett volna fertőzve. Mindenesetre holnap készen lesz a kenőcs, kenegetni fogom az egyébként múló félben lévő kiütéseket, csak elmúlnak.
Hát itt tartunk most. A hét az orvosok jegyében telt és még ott is fog folytatódni szerintem.

Lili 14 hónapos

Ebben a hónapban én írom a bejegyzést Lili helyett, mert ő most éppen vonatozik a nagyapjával, nem ér rá ilyesmire.

A hónap szenzációja, hogy elkezdett járni a királylány. Sőt, 2 napja próbálkozik a futással is, hát azon még van munka. Imádom, ahogy rakosgatja a kis lábait, illeg-billeg időnként és játék közben csak feláll és hallo, ahogy a lakásban itt-ott csattog a kis lába, felfedezi az egész lakát, eljut olyan helyekre is, ahová eddig sosem.

És élvezi, látom a kis arcán a boldogságot, élvezi az új helyzetet nagyon.

Atombiztosan meg tudja mutatni a nyelvét, a haját, a szemét és az orrát. A zoknit rá akarja húzni a lábára, és tartja az aktuális kezét-lábát az öltözéseknél.

Ha kérem odahozza a dolgokat, ismeri a Tigrist, a zongorát és Foltost a játékkutyáját. Imád lovagolni Lüszi kutyuson, a montesszorit sepillanat alatt összedobja, megpróbálja rúgni a labdát, mostanában pedig leszedette velem Panni babát a polcról és legnagyobb megdöbbenésemre megetette sajttal, és megsimogatta - úgy, ahogy mi szoktuk őt.

Megállás nélkül rajzol, ráül a kisszékre, veszi a kezébe a cerkákat és rajzol.

Vidám, huncut és kacsint. Incselkedik és kihasználja az apját. A hisztit még korántsem hagyja el, a doktor néni szerint majd akkor, ha beszélni fog. De azt még nem akar.

Konzekvensen ugat, bababeszédben perfekt, és ha megszólít valakit, az mama. Én néha any vagyok, de gyakrabban mama. Nem baj, majd ez is fejlődik.

Szóval jó csaj.

Egyre többfélét eszik, szigorúan falatokat, kanál szóba sem jöhet, a villával ügyesen bánik, és profin megetet bennünket mindennel ha olyanja van, míg ő egy falatot sem eszik - nagy franc - azonban hihetetlen mennyiséget képes elpusztítani a teljes kiörlésű ikeás gyömbéres kekszből. A Túró Rudit nem szereti se csokival se anélkül.

Szereti a játszóteret és megbámulja a fiúkat korra való tekintet nélkül. (nagyon helyes, nem lehet elég korán kezdeni, én is egyfolytában szerelmes voltam egész gyerekkoromban)

Hát ilyen Lili a 14. hónapjában. Életvidám kis égetnivaló feketeszemű tündérmókus. Döbbenetesen sokat és gyorsan fejlődik, öröm vele mostanában minden nap.

Albert Györgyi

Nem szerettem szegényt, ennek ellenére megrendített a hír, hogy meghalt.
Magában hordozta az öngyilkosságra való hajlamot, ezzel szemben állítólag rosszul lett és nem tudtak segíteni rajta - hát nem tudom, az öngyilkosságnak sok formája van.
Legutóbb a Hal a tortán c. örökbecsű műsorban szörnyülködtem szegényen, hogy mennyire ilyen és olyan és így és úgy néz ki és ez meg az.
Hát mostmár nincs.
Sajnálom Györgyi, hogy nem sikerült. :o(

És elindula vala

Nem érek én rá mostanában errefelé járogatni.

Ezért maradt le két napja, hogy Lili október 1-én úgy döntött, hogy végérvényesen elég a négykézlábasdiból és a július óta tartó anyakezétfogomésúgymegyek-ből, ezért elindult.

Egyedül.

Dülöngélve.

Érdekes csípőmozgással - hastáncos lesz a csaj mondom én.

És hihetetlenül édesen.

Minden nap egyre többet és többet tesz meg egyedül, mígnem ma azt vettem észre, hogy otthagyott a szobájában és eltelt kb. 2-3 perc, mire visszajött. De addig rendületlenül hallottam a kis cipőtalpak kopogását.

Azt hiszem ráérzett a szabad helyváltoztatás csodájára.

Nagylány lett a kicsi lány.

Újra itthon

Hazajöttünk.
Tapasztalatokkal bőségesen megrakva, amiből a legeleső így szól: D. Tóth Krisztának úgy másfél évvel ezelőtt fájdalmasan igaza volt, amikor életük első családi nyaralásáról írt. Az ő lánya kb. annyi idős lehetett, mint most Lili.
Röviden: kimerítő, idegtépő, élményekkel teli, megható volt az első közös nyaralás és áldom az agyam, hogy nem mertem elindulni az idén Olaszországba. Valószínűleg a Wörthi-tónál kiszálltam volna és elindultam volna gyalog haza.
Sopron nincs messze, gondoltam baj nem lehet. Nem is volt az odaúton - ámde vissza....
Szóval megérkeztünk és Lili kb. 4 perc alatt birtokba vette a lakást minden részletével együtt.
Majd néhány óra és egy kiadós városnézés után rájött, hogy mi most nem megyünk haza. Ekkor kezdődött a baj. Iszonyú ordítás, üvöltés, magunkat a földhöz vágjuk effektekkel gazdagon feküdtünk le. Nem hagyta magát pelenkázni - ezzel végig küzdöttük a hetet - sem felöltöztetni - ezzel is - és eszeveszett módon el akarta hagyni a lakást - állandóan.
Az első éjszaka, hát mit mondjak eltelt.
A többi nap nagyjából elballagott, Lili kezdte jól érezni magát, a lakásban napközben nem volt hajlandó aludni, így átalában vagy a kocsiban, vagy a babakocsiban szunyókált fél órákat, aminek eredményeképpen estefelé már nem volt elviselhető a kisasszony. Az estéink küzdelmesek voltak és iszonyú hangosak.
Azonban megkockáztattuk vele élete első éttermi kalandját és bár a zabszempróba nekem negatív lett volna ahogy belavíroztunk a hangulatos osztrák kisvendéglőbe, az én überhisztis lányom egy nyikk nélkül ülte végig az ebédet, csak akkor elégedetlenkedett, amikor el akartam vonulni vele a wc-re peluscserére - merthogy ott a klotyiban van pelenkázó is, méghozzá iszonyúan tiszta - de azt is megoldottuk. Ergo a lány tud viselkedni amikor kell, de családi környezetben egyre inkább és egyre gyakrabban nem könnyen viselhető a véget nem érő hisztijei és üvöltözései miatt.
Sír ha felveszem, ha nem veszem. Sír ha kap enni, ha nem kap. Sír ha ránézek, ha nem nézek rá. Sír ha sétálok vele, ha nem. Az etető székbe egyszerűen nem hajlandó beleülni - én még ilyet nem láttam, a sokadik velőtrázóan hisztériázós közös evés után J-vel feladtuk. A gyerek úgy tűnik nem etetőszék-kompatibilis, bár én még ilyet nem hallottam, hogy a gyerek nem ült meg benne. Lili ilyen, sőt egyre inkább ilyenebb. Néha ijesztő, néha elkeserítő, néha elszomorító. Mert nem tudom, hogy mit csinálok/lunk rosszul.
Azért jó volt az egy hét Sopron. Nem voltunk itthon és rátaláltunk Rust-ra a kis osztrák ékszerdobozra, na meg megízleltük a sütőtökkrémlevest, ami nekünk újdonság volt és most mindjárt meg is keresem a receptjét.