Igazán nincsen semmi különös. Hamarosan november van, amit nagyon nem szeretek.
Lili egyfolytában fogzik, és nagyon nehezen akar megszabadulni ettől a vacak hurutos lótúrótól. Egyébként állati helyes a csaj, egyfolytában labdázik, focizik, különféle méretű és tartalmú szatyrokkal rohangál a lakásban, naponta x-szer kirámolja a műanyag dobozos szekrényt a konyhában és tegnap kiválasztotta, hogy melyik nacit szeretné felvenni. Mert amit adtam, az nem volt jó. A rózsaszín Micimackósat kellett felvenni. Hihetetlenül boldog volt tőle én meg kétségbeestem, hogy te jó ég, már most kezdődik? Azt hittem, cca. úgy 3 éves koráig azt veszi fel amit ráadok. Tévedtem.
Ja, és profin issza a kávét az üres kávéscsészéből. Úgy fogja a fülénél a csészét ahogy kell, megkeveri a kiskanállal a levegőt, majd a kisujját eltartva belekortyol a csészébe. Embertelenül édes.
Mi J-vel két hete ki-be mászkálunk a betegségbe, találtam egy új fodrászt, a régit ejtettem, és ma voltam egy fókuszcsoportos meghallgatáson. Addig hárman vigyáztak Lilire :o)))
Egészen egyszerűen csak folyik az élet a maga kis medrében. Ennyi az egész.