Tulajdonképpen nem történik semmi, inkább lassan már fizetek egy kis jó időért. Rühellem a telet, hogy hideg, hogy csúszik, hogy esik, hogy nem tudok kimozdulni a gyerekkel. Mert nekem az nem kóser, hogy gyereket elviszem egy bevásárló központba és ott sem tudok tőle úgyse nézelődni. Sose értettem a gyereket ilyen helyet toszogató anyukákat. Baromság.
Friss levegőt szeretnék, és egyáltalán valahová kimozdulni.
Lili jól viselkedett vendégségben, ez jó hír.
Szereti a káposztás tésztát, ez is nagyon jó, mert legalább egyel bővült az egyébként nem túl nagy választékú kajája, amit hajlandó megenni.
Remélem megússzuk az influoenzát, eddig minden rendben, már csak a pénteki második pneumós oltást kell kibekkelni és akkor okésok vagyunk.
Hétvégén utazás kiállítás, nagy reményeket fűzök hozzá, a többit később.
Lili aranyos, dumál, egyre több szót mond, imád főzni, legfőképpen sózni. Van kis edénye tele mindenfélével - mazsola, kölesgolyó, bab és iszonyú mennyiségű só, meg dió - van hozzá kis kanala, és kever veszettül. Édes.
Hát, röviden ennyi.

Szolgálati közlemény

Lili zokniban fürdik, és hatalmasakat harapva a vajas-sajtos-szalámis szendvicsből tisztességgel bevacsorázott.

Lili és a csokigolyók

Ide nekem a kenyeret is

Valahol titkon mindig is érdekelt a kenyér sütés mint misztérium. Olyan csuda dolognak tartottam, hogy lisztből és még néhány ez+azból hogyan lesz egyszer csak illatos finom kenyér.

Aztán megjelentek a kenyérsütők, és lett is néhány ismerősnek, akik közül egy sem szerette, mert nem sikerült a kenyér-remekmű.

Egyszer J is kölcsönkapott egyet, nagy lelkesen bele is vetettük magunkat a kenyérsütésbe, az eredmény egy jó és egy rossz lett.

Azóta eltelt néhány év és egyre több és többféle szerkentyű jelent meg, én meg egyre inkább odavoltam a kenyérsütésért. A múlt évben meg is próbálkoztam a DNK művésznevűvel - dagasztás nélküli kenyér - de nem tetszett, hagytam is a fenébe.

De a kíváncsiság csak nem hagyott, rendszeresen olvasgattam a kenyérsütős topikokat és titkon kiválasztottam, hogy majd egyszer melyik gépet szeretném én magamnak.

J.-nek pedig jók lehetnek a receptorai, mert - ugyan néhány nappal előbb -de névnapomra megkaptam ŐT. Egy csoda. Naná, hogy azonnal ki kellett próbálnom, és nagyon örülök, hogy nem a használati utasításban szereplő fehér kenyeret sütöttem meg elsőre, hanem a neten vadásztam egyet - merthogy teljes lett a siker, a kenyér tökéletes és finom lett.

Vásároltam egy kisebb pékségnek elegendő mennyiségű lisztet és vettem kétféle kész tésztakeveréket is, az egyik éppen most sül.

Szóval nagyon oda vagyok vele, J.-nek régen sikerült ilyen tökéletesen eltalált ajándékot venni.

Úgyhogy ezúton kérek mindenkit, aki szokott otthon gépben kenyeret sütni legyen olyan jó, és küldjön nekem bevált kenyérrecepteket - elsősorban olyat, amit a gépben lehet az elejétől a végéig abszolválni. Aztán szeretnék még bevált kalácsreceptet is, meg tulajdonképpen mindenféle receptet, ami tutira bevált. muzlidetti@index.hu-ra kérem szépen küldeni a kipróbálandó finomságokat.

Már érzem a rozsos kenyér illatát, kénytelen vagyok megint bebámulni a kis ablakon - a jó ég áldja meg aki kitalálta, hogy legyen rajta kukkoló ablak - és friss kenyér lesz a vacsi vajjal és sajttal..... nyammm.

Darwin 200. szülinapjára

Másféléves szóban

Na igen, másfél éves lett a pici lány, mondhatni fél három.
Aki olvas az tudja, hogy minden rendben van vele, nincsen semmi gond. A gyermek enyhén extrovertált, ügyesen rajzolgat, imád gyurmázni, piszok jól táncol és tapsol ütemre, nagyon bírja ha van közönsége és nagyjából 2 percet tud a fenekén ülni.
Néha kicsit túlteng benne a hiszti, ettől függetlenül rendkívül kedves és bújós is tud lenni.
Néhány hete kezdett el komolyabban foglalkozni a beszéddel, addig csak mutogatott, de azt profin.
Most ha olyanja van és nekiáll "beszélni", olyan halandzsát tud levágni, hogy az ember a hasát fogja a röhöségtől.
Kaja, na az nagy kihívás. Kevés dolgot eszik meg és azt sem túl gyakran és nem is túl sokat. Az újdonságokat nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem fogadja el, nem könnyű az etetés hadművelet. Egyik nap kizárólag édesszájú, másnap csak a sósat fogadja el.
Huncut a végtelenségig és akaratos a végtelenségig + még egyel tovább.
Szereti a szép ruhákat, boldogan bújik olyanba, ami neki is tetszik. Megkedvelte a papucsot - végre - így egyre ritkábban startol zokniban a hideg kövön.
Beteszi a használt pelust a szemetesbe, profin használja az ő méretében vásárolt konyhai keverő-szedő alkalmatosságokat. Naponta átrakosgatja a hűtőmágneseket és kb. másnaponta le is amortizál egyet. Profin iszik a dobozos üdítőből szívószállal, majd a maradékot boldogan szétlocsolja magára, a székre és ahová még sikerül. Továbbra is szereti a könyveket és még mindig nagyon keveset alszik napközben. Cserébe tisztességgel végigalussza az éjszakákat, de úgy 5 és 1/2 6 között átnyüszögi magát hozzánk és ott szunyál 1/2 8-ig.
Hát ennyi. Néha konstatálom, hogy ahogy nő úgy jön egyre inkább a feketeleves, de a bosszúság és a nem ritka kudarc mellett rengeteg örömet és vidámságot is ad. Meg kedvességet és egyre inkább és egyre több szeretetet. Már ha olyanja van. És már profin tudja mondani, hogy ANYAANYAANYAANYA. Így nem csak anya, hanem anyaanyaanya.
Hát ilyen az én másfél évesem.

Másfél éves képekben - egyelőre

Új családtag

Jelentem ezennel teljesen többségbe kerültek a hímek a családunkban.

Nem állítom, hogy ettől nagyon boldog vagyok, de ám legyen. Ma este beköltözött a családunkba - J. a nevére vette - egy betta típusú hal. (az alvázszámát még nem tudtam leolvasni, és az sincs még tisztázva, hogy mennyit eszik százon)

Ő egy Sziámi harcoshal, és állítólag az egyetlen fajta, ami egyedül képes ellenni az akváriumba.

Namármost:

- mániákusan írtózom a halaktól

- nincs az az Isten, hogy akár egyet is megfogjak

- gőzöm sincs hogy kell kipucolni egy akváriumot

- van még néhány egyelőre feltörni készülő ellenérzésem vele kapcsolatban.

De:

- Lili baromira örült neki

- J. úgy ült előtte mint egy gyerek

- tényleg szép

- legalább nem kell szobatisztaságra tanítani és rohadt keveset eszik

Elsőszámú elővigyázatosságként a hal mellé betettem egy rohadt nagy kimerőeszközt is, kézzel nem fogom meg ha addig élek is, a tésztaszűrőt meg sajnáltam volna beáldozni.

Hát ennyi. Mondhatnám, hogy még egy nyűg a nyakamba, de ha tényleg csak 2-3 hetente kell kipucolni a vackát és tényleg csak naponta egyszer eszik és megígéri hogy csendben marad, akkor lehet, hogy maradhat, esetleg még tán - idővel - jóban is lehetünk.

Neve még nincs, így akinek van valami ötlete kérem írja meg hogyan nevezzük az új családtagot.

Január, február itt a nyár

Jó kis hónap ez. Az első napján mindjárt tele voltunk sikerélménnyel (pl. hogy elmúlt a január...).
Lilit elvittük a Tropicariumba. Álmomban nem gondolta volna, hogy ekkora élmény lesz ez a csirkének. Szaladgált egyik akváriumtól a másikig, ujjával vezette a neki tetsző halak útját, és a saját babanyelvén konstatálta, hogy melyik milyen színű. Teljesen odavolt még a 28 fokos 1000%-os páradús fullasztó hőség sem zavarta.
Eredmény: új csoport színes hal a fürdőkádba, egy plüss gólya (meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt neki, én még mindig csak barátkozom vele) és egy elhatározás, hogy csinálunk egy egy darab halas akváriumot.
Hirtelen felindulásból beszereztem egy fekete körömlakkot. Nem nagyon festem én a körmömet, ha igen akkor vagy színtelennel, vagy aligrózsaszínnel. Erre itt ez a fekete és hogy hogy nem, teljesen a magaménak érzem. (legutóbb a sötét lilával asszem a kisujjam körméig jutottam, iszonyatos volt) Meglátom mennyire tartós, ha kibír 3-4 napot asszem barátok maradunk.
Mondom hogy jó hónap ez.
Lili lány 11-én lesz másfél éves, valamit biztosan ki fogunk találni neki, és rá egy hétre lesz anyu és az én névnapom. Jani befejezi végre a sulit, így ismét normális hétvégéink lehetnek programokkal és takarításokkal - nyamm.