
Nem állítom, hogy ettől nagyon boldog vagyok, de ám legyen. Ma este beköltözött a családunkba - J. a nevére vette - egy betta típusú hal. (az alvázszámát még nem tudtam leolvasni, és az sincs még tisztázva, hogy mennyit eszik százon)
Ő egy Sziámi harcoshal, és állítólag az egyetlen fajta, ami egyedül képes ellenni az akváriumba.
Namármost:
- mániákusan írtózom a halaktól
- nincs az az Isten, hogy akár egyet is megfogjak
- gőzöm sincs hogy kell kipucolni egy akváriumot
- van még néhány egyelőre feltörni készülő ellenérzésem vele kapcsolatban.
De:
- Lili baromira örült neki
- J. úgy ült előtte mint egy gyerek
- tényleg szép
- legalább nem kell szobatisztaságra tanítani és rohadt keveset eszik
Elsőszámú elővigyázatosságként a hal mellé betettem egy rohadt nagy kimerőeszközt is, kézzel nem fogom meg ha addig élek is, a tésztaszűrőt meg sajnáltam volna beáldozni.
Hát ennyi. Mondhatnám, hogy még egy nyűg a nyakamba, de ha tényleg csak 2-3 hetente kell kipucolni a vackát és tényleg csak naponta egyszer eszik és megígéri hogy csendben marad, akkor lehet, hogy maradhat, esetleg még tán - idővel - jóban is lehetünk.
Neve még nincs, így akinek van valami ötlete kérem írja meg hogyan nevezzük az új családtagot.
3 megjegyzés:
Hamár betta, meg alvázszám: akkor csakis Jetta :)
ARic
Megértem az élőhallal szembeni ellenérzéseidet, de ha úgyis J-nek kellett:
Miért nem ő pucolja majd az akváriumát??
Inkább Lilifotókat kérünk!! :))
Tobber
Ő pucolja, de nemcsak neki kellett, hanem én is régen szerettem volna egyet azzal a kitétellel, hogy ne kelljen megfogjam. De én (mi) etetem, és tegnap már szóba is álltunk, ami azt jelenti, hogy nem pucolt el amikor meglátott. Haladunk. (de megfogni akkor sem fogom sose)
Megjegyzés küldése