Tulajdonképpen nem történik semmi, inkább lassan már fizetek egy kis jó időért. Rühellem a telet, hogy hideg, hogy csúszik, hogy esik, hogy nem tudok kimozdulni a gyerekkel. Mert nekem az nem kóser, hogy gyereket elviszem egy bevásárló központba és ott sem tudok tőle úgyse nézelődni. Sose értettem a gyereket ilyen helyet toszogató anyukákat. Baromság.
Friss levegőt szeretnék, és egyáltalán valahová kimozdulni.
Lili jól viselkedett vendégségben, ez jó hír.
Szereti a káposztás tésztát, ez is nagyon jó, mert legalább egyel bővült az egyébként nem túl nagy választékú kajája, amit hajlandó megenni.
Remélem megússzuk az influoenzát, eddig minden rendben, már csak a pénteki második pneumós oltást kell kibekkelni és akkor okésok vagyunk.
Hétvégén utazás kiállítás, nagy reményeket fűzök hozzá, a többit később.
Lili aranyos, dumál, egyre több szót mond, imád főzni, legfőképpen sózni. Van kis edénye tele mindenfélével - mazsola, kölesgolyó, bab és iszonyú mennyiségű só, meg dió - van hozzá kis kanala, és kever veszettül. Édes.
Hát, röviden ennyi.