Tegnap sétáltunk Cicával és a közeli kertvárosi részben a házak kertjeiben - alig hittem a szememnek - néhány helyen már kinyíltak a hóvirágok.

Úgyhogy ezennel kihirdetem, hogy már nem sokat várat magára a tavasz! És annyira jó volt, hogy ma délelőtt séta közben is sütött a nap.

Szóval gyere csak tavasztündér, már nagyon várunk ám!

Jump, Jim jump!!!!

Jimm Carrey új filmet forgat valahol Amerikában. Ezúttal bevállalt egy bungee jumpingot a dublőre helyett.
ÉÉÉÉÉÉdes!!!!
http://www.movieweb.com/video/V08AhmtuzABDFJ

Gugli-legó

Nagyon sajnálom

Kedden meghalt Heath Ledger.

Asszem összesen két filmben láttam - valószínűleg nem a legjobbakban - és 2006-ban hülyét kaptam attól, ha meghallottam azt a filmcímet, hogy Túl a barátságon, és hogy meleg cowboyok és stb., de mindig nagyon megráz, ha egy fiatal és szerintem tehetséges ember értelmetlenül meghal. Van egy kétéves pici lánya, szegény nem is fog emlékezni az apjára.

Nagyon-nagyon sajnálom.

Keresztelő

Ma 11 órakor a Szent István Bazilika Szent Jobb kápolnájában megkeresztelték Lilit.

Így ő a keresztségben Takács Liliána Erzsébet, merthogy a papok akármilyen könyve szerint Lili védőszentje Szent Erzsébet. Hát legyen.

Nem vagyok egy nagy hívő és egy kicsit tartottam is ettől az egész szertartásosditól - okulva az esküvői szertartásunkból - de tényleg megható volt. Rendkívül kedves papot sikerült kifogni, látszott rajta, hogy tetszik neki Lili (aki a fél szertartást végigaludta, a másik felében nagy szemet meresztett az égő gyertyára és a pap ruhájára, ellenben egy szót sem szólt még akkor sem, amikor háromszor nyakonöntötték).

Szóval jól sikerült minden és mostmár Lilinek van keresztanyukája, és keresztapukája. Meg keresztlevele, meg keresztelő kisinge, meg keresztelő gyertyája, meg még egy csomó szép ajándéka. És volt két tortája is, csak hát ugye azt ő most még nem kóstolhatta meg. Megtettük helyette mi. Ámen. ;o)

Fülbevaló saga

Milyen az, amikor az öthónaposnak kipattan a fülbevaló a füléből? Kemény. Rohadt kemény.
Első körben hálát adsz az égnek, hogy akkor esett ki, amikor otthon voltatok és nem a földre, hogy kereshesd a baromi mintás szőnyegen, hanem az ágyon a fehér takaróra.
Második körben azért adsz hálát, mert az Isten se mosná le rólam, hogy nem tudok rá vigyázni, mármint nem a gyerekre, hanem a fülbevalóra, ami ugyanis még az enyém volt, illetve még anyámé, tehát családi ereklye, mégha nincs is anyagi, inkább csak eszmei értéke.
Harmadik körnél már szidod az eget, merthogy az öthónapos nem tudja ám nyugton, mozdulatlanul hagyni a fejét, amikor észreveszi, hogy te bizony ott akarsz matatni, méghozzá - ó mily rettenet - a füle környékén.
Ezért kapkodja, tekergeti, elrántja és még ezernyi trükköt eszel ki a bosszantásodra. Te meg már izzadsz, mint a ló. Mert ugye megrángatni nem akarod a fülét, megszúrni mégkevésbé, csak úgy lazán beletalálni, egy kis katt és már bent is van a fülbevaló.
Persze a filmekben.
Ezért megvártuk, míg J. hazaért, és mint főgenya előadtam a történetet és diadalmasan a kezébe adtam a fülbevalót meg a szemüvegét, hogy hoci nesze, lődd vissza.
J. iszonyú rondán nézett rám, de azért nekifeküdt. Hasalt, féloldalt bénázott, izzadt, majd egy idő után imádkozott az öthónaposnak. Aztán elkezdett szitkozódni. Na, ekkor megkönyörültem rajta.
Lefeküdtem Lilivel szembe, így kellőképpen azt a fülét mutatta apjának, amit ő feltétlenül látni kívánt, mindenféle grimaszokat vágtam neki, amit ő hangos sikkantásokkal és kacagásokkal díjazott.
Négy-öt kőkemény perccel később a fülbevaló visszakerült a helyére - a gyerekfülbe - nekem kevesebb hajam lett 10-15 szállal - ezeket Lili a nagy játékban kitépte, de az ügy érdekében mindent - J. leizzadt és még sose hallottam ilyen iszonyú randán szitkozódni, Lili pedig megnyugodott, hogy már nem bizergálja senki a fülét.
Tanulság: sürgősen nézni kell Lilinek egy ici-pici csavaros fülbevalót, amit nem tud kipiszkálni és a családi ereklyét biztonságba kell helyezni, amíg még nem késő.
Ki látott mostanában szép, pici (babafülbe) cirkónium, egyszerű, csavaros fülbevalót? És legfőképpen hol? Asszem a békesség kedvéért vevő lennék rá.

Jó nap

Délelőtt meglátogatott minket egy régi kedves barátnőm, akivel legalább két éve, de lehet, hogy még több is, hogy nem láttuk egymást. És ott tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk. Oltári jó érzés volt. Hogy még mindig vannak barátaim.
Aztán folytatódott azzal, hogy - miután már napok óta többször is az eszembe jutott - délután felhívott egy másik kedves barátnőm, akivel már nagyon régóta nem beszéltünk. Felszabadító, olyan igazán jókedvcsináló érzés volt.
És a nap fénypontjaként elmentem fodrászhoz. Az már más kérdés, hogy azalatt a két és fél óra alatt 3 férfi vigyázott Lilire amíg nem voltam itthon, de van jó frizurám és egyáltalán, végre volt egy igazán jólsikerült napom. Nagyon rámfért, és hihetetlenül jólesett.

Üveges pempő vs. saját szöttyögés

Napok óta molyolok azzal a dologgal, hogy a kismamák, akikkel találkozom és beszélgetek és a babák már ehetnek a tejen tápszeren kívül mást is mind-mind üveges kaját adnak nekik azzal a felkiáltással, hogy sokáig tart megcsinálni, lusta vagyok, nem tudok főzni stb.
A végére odáig jutottam, hogy kezdtem magam nagyon hülyén érezni, mintha én lennék az a majom, aki a gyerekének minden áldott reggel megfőzi a kaját és belediktálja ahelyett, hogy elegánsan felpattintanék egy üveges bébiételt és zamek bele a gyerekbe.
Tényleg én vagyok a hülye, hogy reggelenként megcsinálom, hűtögetem, ide-oda rakosgatom és imádom nézni, ahogy Lili bepakolja a pocakjába?
Nem állítom, hogy a kisasszony sosem fog üveges kaját kapni, de amíg én is meg tudom csinálni, addig mi a fenéért egyen készet - mert ugye állítólag nincs bennük tartósító, meg hozzáadott cukor meg akármi, na perszeeee - nem értem. Szóval úgy döntöttem, hogy inkább csendben maradok. Jól teszem?

Öt hónapos vagyok

Brékó-brékó, itt Lili beszél.
Kérem szépen megint eltelt egy hónap. Mostmár nem kérem anyát, hogy írhassak, írok és kész. Annyi, de annyi minden történt az elmúlt hónapban, hogy félek, nem is jut minden az eszembe.
Szóval mostmár mindkét oldalamra meg tudok fordulni. Visszagurulni még nem, de majd az is összejön, remélem.
Imádom, ha felültetnek, igazándiból már emelgetem a fejem, majdcsak lesz belőle valami.
A kis kádamat kinőttem, az igazi nagy kádban fürdök amiben anya és apa, és nagyon bírom. Úsznak benne kacsák is, de a legklasszabb az a zuhanyrózsa madzagja. Na ha én azt megragadom, akkor el nem engedem. És itt rugkapálhatom a vizet, nincsen belőle patália, hogy úszik a szoba meg ilyenek...
És a legnagyobb hír. A saját szobámban alszom. Hát tudjátok oltári nagy cucc, ha az embernek van saját szobája. Először is csend van ha lefektetnek, nem zajonganak az ősök össze-vissza holmi beszéddel, meg tv-vel meg ilyenek. Csend van és sötét. Ezeket nagyon szeretem.
Van járókám is. Még ismerkedek a dologgal, de nem rossz. Határozottan nem rossz.
Aztán, megtörtént az első megbetegedésem is. Elrontottam a pocakomat cukkinivel. Fúú, lett nagy rohangálás. Fájt a pocakom veszettül és hát hogy is mondjam, "enyhe" hasmenésem is volt. (anya csóválja a fejét, szerinte nem volt enyhe) De már túl vagyok rajta, ismét jó a kedvem és nyomom a kaját rendesen.
Apropó kaja. Fú halljátok az az őszibarack állati finom dolog. Bármennyi jöhet. Anya nagyon előrelátó volt, eltett néhány dobozzal nekem, gondolta majdcsak sor kerül rá. Méghogy sor!!! A legfinibb kaja a barackból van. Nagyon begyere.
Anya szerint nemsokára megint ki fogom nőni a ruháimat és emellé aggódva csóválja a fejét. Most 68-as rucikat hordok, a következő a 74-es. Azt mondja ez túlzás, dehát tehetek én arról, hogy növök mint a gomba? Ugye, hogy nem.
Ja, igen. Van szám. Ez jó hír, és tudjátok hogy mindenfélét bele lehet gyömöszölni? Mindent. Még a testápolós flakont is, a babaőr antennáját (anya nem volt boldog), ki lehet kapni anya kezéből a mobilját, hogy aztán megkaparinthassam és bepaszírozzam a csőrömbe és mindenféle dolgot, ami a kezem ügyébe kerül. De tényleg mindent. Például bele lehet harapni a csörgős labdámba és aztán úgy maradni. És aztán nem érteni, hogy anyuék miért fogják az oldalukat a nevetéstől.
Anya azt mondja, hogy mostmár igazi kis partner kezdek lenni. Hát az tuti, hogy nagyon nyomatja nekem a muti a szöveget. Én meg válaszolok neki. Vagy csak vigyorgok. Vagy sírok. Vagy nem. Mindegy, azt hiszem jól kijövünk mi ketten egymással.
Apa mostanában már egyre inkább tud velem mit kezdeni. Ja kérem, egy öt hónapos nagylánnyal, hát igen. Kezdek alakulni.
Jövőhéten péntekre anyáék valamiféle keresztelőről beszélnek. Nem tudom mi a fene az, de ki fog derülni. Arról majd a következő irkálmányomban fogok bővebben beszámolni nektek. Most megyek, mert elálmosodtam és utána meg éhes leszek de nagyon. Sziasztok, jövök a következő hónapban és akkor már... és akkor már FÉL éves leszek!!!! Az már nagyon nagylányos dolog.

csak úgy

A héten konkrétan egyik nap sem tudtam, hogy pontosan milyen nap is van. A sok ünnepnek köszönhetően és valószínűleg annak, hogy már régóta itthon vagyok, tegnap meg mertem volna esküdni arra, hogy mondjuk kedd van, vagy csütörtök.
Ma voltunk hatodszorra uszodában Lilivel. Mostmár nagyon profin tudjuk csinálni az előírt feladatokat, nem tudom, hogy meg kellene-e várni a 10. alkalmat a vizsgázással, vagy menjünk tovább a következő szintre? Majd még megálmodom.
Alig hiszem, de Lili a jövőhéten 5 hónapos lesz. Elképesztő változásokon megy keresztül napról-napra. Lassan igazi ki partner lesz, nagyon bírom. Hát ennyit erre a nemtudommilyennapvanma hétről.

Hopszi, tegnap elfelejtettem