Összes oldalmegjelenítés

2007. december 31., hétfő

Évzáró

Jó év volt, nagyon jó. És villámgyors.
Kezdődött azzal, hogy Lili bejelentette szándékát az Életre. Ígyhát végigizgultuk a bő fél évet, majd augusztus 11-én megszületett.
Egy hónappal előrébb kellett hozni a felújítást, hogy még Lili előtt időben kész legyen a lakás, következett tehát két és fél hónap totális felfordulás és ugyanennyi anyuéknál lakás.
Aztán hazaköltöztünk, de még mindig nem vagyunk teljesen berendezkedve, mondhatni néhány ruhadarabunkról fogalmunk sincs hol lehet, írjuk hát őket a manók számlájára.
Iszonyú sok pénzt költöttünk mindenfélére. Mesteremberekre, gépekre, bútorokra, orvosra, gyerekre, számlákra és még amire kell.
Rengeteg segítséget kaptunk anyuéktól - valószínűleg nem tudunk eléggé hálásak lenni érte.
Június 1-e óta nem dolgozom és meg kell mondjam, hogy egy fikarsznyit sem hiányzik.
És augusztus óta már igazándiból család vagyunk, Lili teljesen felforgatta a mi kis nyugis életünket, de mostmár így van ez jól. Bele- és összerázódtunk, nem is emlékszünk arra, hogy létezett élet Lili előtt is, pedig dehogynem.
Szóval nagyjából így telt ez az év. Nagyon-nagyon sokminden történt, végiggondolni is sokáig tart, de mostmár így kerek a világ. Van kis takács, nagy takács és egy takácsnagy. És így hármasban éldegélnek az elkövetkezendő évek során. Remélhetőleg még nagyon-nagyon sokáig.

Boldog Új Évet mindenkinek!!

2007. december 29., szombat

Hmmm

Két héttel ezelőtt egy hétig fájt a hasam és hányingerem volt.
A múlt héten iszonyúan meg voltam fázva, alig éltem.
Ezen a héten J. elrontotta a gyomrát, hatodik napja agonizál.
Változatos a házasélet.
Lili második napja a saját szobájában alszik. Egyedül, sötétben és nagyon.
Már hetek óta nyüglődtünk az alvással, valószínűleg zavarta a tv hangja és a képernyő vibrálása, meg a beszélgetésünk, a mozgolódás.
Csodák-csodájára ma fél 8-ig aludt egy nyikkanás nélkül. Az persze már más kérdés, hogy olyan éhes volt, hogy majdnem egybe lenyelte a cumisüveget, de akkor is aludt egyhuzamban nyikkanás nélkül 11 órát. Juhéjj.

2007. december 17., hétfő

666.

A számláló szerint ez a 666. bejegyzés. Hát nem is tudom.
Na szóval szombaton volt az első alkalom, hogy Lili élvezte az úszást. De nagyon, elejétől a végéig. Teli szájjal kacagott, néha prüszkölt egy kicsit de egyszer se görbült le a szája. Vasárnap is jó volt a kedve, és ma is egészen addig, míg haza nem jöttünk az orvostól, ahol pedig kétféle oltást is belediktáltak. Na itthon aztán vége lett az aranyéletnek. Minden normális gyerek elkókad az oltásoktól. De nem úgy az én gyerekem. Nem, az nem. Este fél 8-kor már kétségbeesetten hívtam J-t, hogy jöjjön már haza, mert nem bírok a négyhónapossal.
Villám tempóban fürdettem meg és tettem le aludni. De azóta egy nyikkanás sincs.
Na, becsomagoltam az ajándékokat. Mind az összeset. Egyedül Lili játékaival vagyok gondban. Most azért csomagoljam be, hogy aztán kibontsam? Mindegy, még kitalálom mi legyen.
Azt hiszem fáradt vagyok. A múlt hét első 6 napját azzal töltöttem, hogy fájt a gyomrom és hányingerem volt egyfolytában. A hétvégét a klotyin töltöttem, ma meg fáj a torkom, és érzem hogy náthásodom. És fáradok. Egyre inkább fáradok. Idén elmarad a karácsonyi nagytakarítás. Érdeklődés hiányában. Ez azt jelenti, hogy becsukom a szemem és akkor nem látom, hogy hol van a kosz. Merthogy van. És nem is csinálja meg senki helyettem, bár már gondolkodtam azon, hogy este fél 9-kor leteszem a gyereket aludni és utána begerjesztem a porszívót meg a kárpittisztítót. Biztosan tök jó lenne. És hülyét kapok az okos megjegyzésektől, hogy óóó ne törődj idén a karácsonnyal, te csak a gyerekkel törődj. Na persze. Nemtom milyen lenne a karácsony ajándék és - jelen esetben - karácsonyi ebéd és sütemények nélkül. De azt sem tudom, hogy velem mi lesz.
666. bejegyzés. Mondom én, hogy az ördögé. Jó éjszakát.

2007. december 14., péntek

Hiszti

Ha jön a hideg, hisztis
Ha megy a hideg, hisztis
Ha jön a meleg, hisztis
Ha megy a meleg, hisztis
Ha hó jön, hisztis
Ha nem jön, akkor is
Ha eső esik, hisztis
Ha nem esik, akkor azért.
Azt mondják frontérzékeny a gyerek.
Nem, nem az. HISZTIS!!!!!!

2007. december 11., kedd

Lili negyedik irománya

Sziasztok, megint itt vagyok. Hogy elszaladt ez a hónap, szinte észre sem vettem. Biztosan azért, mert egy csomó minden történt velem. Lássuk csak.
Járok gyógytornász nénihez. Hát mint mondjak, nem az esetem ez a macera, de anya azt mondta, hogy fontos. Jó, legyen igaza. De azért az óra végefelé már nagyon tele van a pelenkám az egésszel. Meg is mondom nekik.
Aztán járok úszni is. Na ez azért jobb, mint a torna. Lebegtetnek, meg lenyomnak a víz alá én meg felúszom hozzájuk. Ez azért jó, mert mindig ölelgetnek és puszilgatnak, hogy milyen ügyes vagyok. Mert egyébként egyáltalán nem áááááá, nem.
Képzeljétek, hasalok. Ez nagyon klassz dolog, magamtól megfordulok, így teljesen másképp látom a világot. Csak az a gond, hogy tartani kell a fejem, ami eleinte nem gond, de aztán kicsit nehéz lesz és akkor bummm, belebuccolok a takaróba, vagy az éppen aktuális játékba. Aztán meg sírok. Anya azt mondja, hogy akkor lesz a jó, ha már magamtól vissza is tudok gurulni a hátamra. Biztosan igaza van, de én egyelőre azt is élvezem, hogy ő fordítgat vissza kétpercenként. Ő nem annyira.
Viszont ami a legklasszabb, tudtatok ti arról, hogy nekem van hangom? Mármint a síráson kívül. Hát ez eszméletlen! Úgy bő egy hete egyszer csak kicsusszant a torkomon valami nagyon érdekes hangocska. Én úgy, de úgy meglepődtem, anya meg nagyot kacagott. Na, azóta ezt próbálom a tökélyre fejleszteni. Vagyis egyfolytában gyakorlok. Apu szerint nekik nem is lányuk van, hanem vércséjük. Anyu szerint meg egy éhes sirály hangját produkálom. Hát nem tudom, nekem tetszik. Szerintem nekik is, csak direkt cukkolnak.
Éhes sirályról jut eszembe. Már második hete napi egyszer anya valami mást ad. Szerinte krumpli almával, szerintem meg nagyon finom. A legjobb benne, hogy nem büfizem vissza egyáltalán. Ennek anya is nagyon örül. A krumpli répa variációt köszi nem kértem, pfujjj nagyon pocsék volt az íze. Anya utólag bevallotta, hogy szerinte is, bár ő örülne neki ha megenném, elősegítendő a későbbi jó fütyülési készségemet. Ám én úgy döntöttem, fütyülni ráérek később is.
És ja igen, a múlt héten volt itt a Mikulás. Kaptam egy olyan kacsát, mint ami az uszodában van. Tök rendes volt tőle, hogy a kedvemért elúszott ide mihozzánk. Szeretem őt nagyon. Kaptam még egy finom meleg takarót és egy macit is, aminek mikulás sipka van a fején. A bojtját megragadom és úgy, de úgy meg tudom cincálni... anyuék valami Jézuskáról meg karácsonyról beszélnek, ami nemsokára itt lesz. Még nem tudom mi az, de biztosan jó dolog. Anya az utóbbi hetekben egyfolytában kuglófot süt, hogy karácsonyra a legfinomabbat tehesse az asztalra. De én ebből még nem kaphatok, majd csak jövőre. Á, irigyek ezek a felnőttek. Kíváncsi leszek a jövőheti őszibarackra. Ezt ígérték.
Na jó, most megyek, mert álmos lettem egy kicsit, megyek álmodni macikkal, meg álom manókkal. Sziasztok, készüljetek a karácsonyra és szeressétek nagyon a gyerekeket. Ők is szeretnek titeket.

2007. december 10., hétfő

Igazság szerint semmi különös nem történik mostanában. "Járunk" gyógytornára - kétszer voltunk - és járunk úszni - háromszor voltunk. Utálom a sötétséget és az esőt.
Készülünk a karácsonyra, a hétvégi nagyipapi segítségnek köszönhetően a mi ajándékunkon kívül már egészen jól vagyunk.
Már csak a kajának valókat kell beszerezni és minden klappol. Hát, röviden ennyi.
Ja és Lili holnap 4 hónapos, úgyhogy már bejelentette igényét a gépre. Kis piszok, nagyon gyorsan rászokott a jóra.