Sziasztok, megint itt vagyok. Hogy elszaladt ez a hónap, szinte észre sem vettem. Biztosan azért, mert egy csomó minden történt velem. Lássuk csak.
Járok gyógytornász nénihez. Hát mint mondjak, nem az esetem ez a macera, de anya azt mondta, hogy fontos. Jó, legyen igaza. De azért az óra végefelé már nagyon tele van a pelenkám az egésszel. Meg is mondom nekik.
Aztán járok úszni is. Na ez azért jobb, mint a torna. Lebegtetnek, meg lenyomnak a víz alá én meg felúszom hozzájuk. Ez azért jó, mert mindig ölelgetnek és puszilgatnak, hogy milyen ügyes vagyok. Mert egyébként egyáltalán nem áááááá, nem.
Képzeljétek, hasalok. Ez nagyon klassz dolog, magamtól megfordulok, így teljesen másképp látom a világot. Csak az a gond, hogy tartani kell a fejem, ami eleinte nem gond, de aztán kicsit nehéz lesz és akkor bummm, belebuccolok a takaróba, vagy az éppen aktuális játékba. Aztán meg sírok. Anya azt mondja, hogy akkor lesz a jó, ha már magamtól vissza is tudok gurulni a hátamra. Biztosan igaza van, de én egyelőre azt is élvezem, hogy ő fordítgat vissza kétpercenként. Ő nem annyira.
Viszont ami a legklasszabb, tudtatok ti arról, hogy nekem van hangom? Mármint a síráson kívül. Hát ez eszméletlen! Úgy bő egy hete egyszer csak kicsusszant a torkomon valami nagyon érdekes hangocska. Én úgy, de úgy meglepődtem, anya meg nagyot kacagott. Na, azóta ezt próbálom a tökélyre fejleszteni. Vagyis egyfolytában gyakorlok. Apu szerint nekik nem is lányuk van, hanem vércséjük. Anyu szerint meg egy éhes sirály hangját produkálom. Hát nem tudom, nekem tetszik. Szerintem nekik is, csak direkt cukkolnak.
Éhes sirályról jut eszembe. Már második hete napi egyszer anya valami mást ad. Szerinte krumpli almával, szerintem meg nagyon finom. A legjobb benne, hogy nem büfizem vissza egyáltalán. Ennek anya is nagyon örül. A krumpli répa variációt köszi nem kértem, pfujjj nagyon pocsék volt az íze. Anya utólag bevallotta, hogy szerinte is, bár ő örülne neki ha megenném, elősegítendő a későbbi jó fütyülési készségemet. Ám én úgy döntöttem, fütyülni ráérek később is.
És ja igen, a múlt héten volt itt a Mikulás. Kaptam egy olyan kacsát, mint ami az uszodában van. Tök rendes volt tőle, hogy a kedvemért elúszott ide mihozzánk. Szeretem őt nagyon. Kaptam még egy finom meleg takarót és egy macit is, aminek mikulás sipka van a fején. A bojtját megragadom és úgy, de úgy meg tudom cincálni... anyuék valami Jézuskáról meg karácsonyról beszélnek, ami nemsokára itt lesz. Még nem tudom mi az, de biztosan jó dolog. Anya az utóbbi hetekben egyfolytában kuglófot süt, hogy karácsonyra a legfinomabbat tehesse az asztalra. De én ebből még nem kaphatok, majd csak jövőre. Á, irigyek ezek a felnőttek. Kíváncsi leszek a jövőheti őszibarackra. Ezt ígérték.
Na jó, most megyek, mert álmos lettem egy kicsit, megyek álmodni macikkal, meg álom manókkal. Sziasztok, készüljetek a karácsonyra és szeressétek nagyon a gyerekeket. Ők is szeretnek titeket..JPG)
Járok gyógytornász nénihez. Hát mint mondjak, nem az esetem ez a macera, de anya azt mondta, hogy fontos. Jó, legyen igaza. De azért az óra végefelé már nagyon tele van a pelenkám az egésszel. Meg is mondom nekik.
Aztán járok úszni is. Na ez azért jobb, mint a torna. Lebegtetnek, meg lenyomnak a víz alá én meg felúszom hozzájuk. Ez azért jó, mert mindig ölelgetnek és puszilgatnak, hogy milyen ügyes vagyok. Mert egyébként egyáltalán nem áááááá, nem.
Képzeljétek, hasalok. Ez nagyon klassz dolog, magamtól megfordulok, így teljesen másképp látom a világot. Csak az a gond, hogy tartani kell a fejem, ami eleinte nem gond, de aztán kicsit nehéz lesz és akkor bummm, belebuccolok a takaróba, vagy az éppen aktuális játékba. Aztán meg sírok. Anya azt mondja, hogy akkor lesz a jó, ha már magamtól vissza is tudok gurulni a hátamra. Biztosan igaza van, de én egyelőre azt is élvezem, hogy ő fordítgat vissza kétpercenként. Ő nem annyira.
Viszont ami a legklasszabb, tudtatok ti arról, hogy nekem van hangom? Mármint a síráson kívül. Hát ez eszméletlen! Úgy bő egy hete egyszer csak kicsusszant a torkomon valami nagyon érdekes hangocska. Én úgy, de úgy meglepődtem, anya meg nagyot kacagott. Na, azóta ezt próbálom a tökélyre fejleszteni. Vagyis egyfolytában gyakorlok. Apu szerint nekik nem is lányuk van, hanem vércséjük. Anyu szerint meg egy éhes sirály hangját produkálom. Hát nem tudom, nekem tetszik. Szerintem nekik is, csak direkt cukkolnak.
Éhes sirályról jut eszembe. Már második hete napi egyszer anya valami mást ad. Szerinte krumpli almával, szerintem meg nagyon finom. A legjobb benne, hogy nem büfizem vissza egyáltalán. Ennek anya is nagyon örül. A krumpli répa variációt köszi nem kértem, pfujjj nagyon pocsék volt az íze. Anya utólag bevallotta, hogy szerinte is, bár ő örülne neki ha megenném, elősegítendő a későbbi jó fütyülési készségemet. Ám én úgy döntöttem, fütyülni ráérek később is.
És ja igen, a múlt héten volt itt a Mikulás. Kaptam egy olyan kacsát, mint ami az uszodában van. Tök rendes volt tőle, hogy a kedvemért elúszott ide mihozzánk. Szeretem őt nagyon. Kaptam még egy finom meleg takarót és egy macit is, aminek mikulás sipka van a fején. A bojtját megragadom és úgy, de úgy meg tudom cincálni... anyuék valami Jézuskáról meg karácsonyról beszélnek, ami nemsokára itt lesz. Még nem tudom mi az, de biztosan jó dolog. Anya az utóbbi hetekben egyfolytában kuglófot süt, hogy karácsonyra a legfinomabbat tehesse az asztalra. De én ebből még nem kaphatok, majd csak jövőre. Á, irigyek ezek a felnőttek. Kíváncsi leszek a jövőheti őszibarackra. Ezt ígérték.
Na jó, most megyek, mert álmos lettem egy kicsit, megyek álmodni macikkal, meg álom manókkal. Sziasztok, készüljetek a karácsonyra és szeressétek nagyon a gyerekeket. Ők is szeretnek titeket.
1 megjegyzés:
cukorfalat :)
Megjegyzés küldése