A holnapi nappal véget ér az itthon töltött 3 évem.
Még nem is múlt el és máris tudom, hogy ez soha vissza nem hozható, soha el nem felejthető, soha fel nem dolgozható és soha meg nem hálálható 3 év volt.
És lássuk be tele vagyok kérdéssel, feszültséggel, lelkiismeret furdalással; és nincs bennem egy csepp várakozás, kíváncsiság sem. És ez nem jó, de mivel született pesszimista vagyok, azért titkon remélem, hogy a sok hátrány mellett jut talán valami kicsi jó is a jövőben. Ha meg mégsem, akkor remélem, hogy lesz elég merszem ahhoz, hogy változtassak. Ha meg merszem sem lesz, akkor legalább valami kis kényszerítő erőm.
Mindenesetre csináltattam bérletet, és van érvényes bérletszelvényem is hozzá, ami iszonyú nagy szó, mert notórikus lógó vagyok/voltam (sicc!!) és tudom hogy nem szabad meg akármi, de nem voltam hajlandó kifizetni sose 320.-ot 2-3 megállóért, villamosbérlet meg sosem volt, legalábbis az én pályafutásom alatt.
Na mindegy, próbálok tiszta lappal indulni, de azt nem ennyi idősen már nem lehet. Pl. fogalmam sincs, hogy hétfőn melyik irodába menjek, azt nagyjából tudom, hogy kit keressek, de hogy én hová és egyáltalán.... hát nem.
De annyi baj legyen. Holnap nekünk nagyon fontos Marcipán cica bábszínházunk lesz, aztán ha rá tudom venni magam, akkor elmegyünk szavazni, aztán még egy finom ebéd, aztán nem tudom.
Aztán hétfő, én el dolgozni, J. viheti a várhatóan ezerrel ellenkező Lilit az oviba - én is akarom majd vinni naná, de nem kéne rögtön az első nap elkésni ugye? - és indulhat a soha véget nem érő lelkiismeret furdalás.
Mert én leszek az, aki várhatóan otthon marad ha beteg a gyerek, aki előbb elmegy, ha szülőire kell menni, vagy farsang van, vagy akármi, aki pont a munkaidő végén kirobban az irodából és ha egy mód van rá köszi nem kér a pluszmunkából és az is én leszek, akit ezért a többi nőnemű kollega valószínűleg rühellni fog (ugye Tobber?) . És lássuk be, piszkosul nem fog érdekelni. Mert akinek még nincs gyereke, az ezt úgysem érti meg (ezért nem is fogom nekik elmagyarázni), akinek meg már van gyereke, de mondjuk felnőtt annak elviekben meg kéne érteni, de ha mégsem teszi, akkor el fogom neki magyarázni, mert én ilyen vagyok. Meg egyébként is mindenki tehet ezügyben egy szívességet.
Nohát, pá nyugodt, békés 3 év, üdv nektek továbbiak, remélhetőleg jól megleszünk. Vagy majd kiderül.