Olimpiai összes Googletól és Csillától ;o)

Ilyen volt, ilyen lett

1 éves vagyok már egy hete és pár napja

csak nyaralni voltam és ezért nem jelentkeztem.

Voltam Balcsin anyuval, apuval, mamival és a papival. Sokminden történt ám velem, volt szülinapom - nagy-nagy bulival - kaptam sok ajándékot, kinőtt 3-4 fogam - így már 7-8 van - és lassacskán már csak egy kézzel kapaszkodom anyuba úgy megyek. Bocsánat nem megyek, rohanok. Mert menni nem érek rá.

Kanállal továbbra sem eszem, viszont egyre inkább eszem mindenfélét. Falatonként tulajdonképpen mindent megkóstolok. Tegnap pl. anyu bazsalikomos paradicsomlevese olyan finom volt, hogy kétszer is ettem belőle.

Szépen lebarnultam, általában jó kedvem van és mióta megyek nem szeretek hintázni, mert azzal nem haladok és az ugye megengedhetetlen.

Van már egy nagy csomó homokozóm, anyu alig győzi hozni őket a játszótérre és tegnap először nem sikerült kikapni a kezemből a nagylánynak a lapátot, mert nem adtam oda neki. Nem, ez az enyém vedd tudomásul.

Viszont a csúszda, na az nagy sláger. Imádom, bár egyelőre még nem tudok felmászni rá, anya ebben is segít.

Hát így telnek a napjaim nagylány vagyok már kérem szépen, nem holmi bébi, hanem csinom baba hihetetlen mennyiségű csigával a fejemen.

Imádom, ha anya csatot rak bele, átlag 10 másodpercenként óvatosan megérintem, hogy ott van-e még, csak sajnos kicsúszik, mert mér nem elég hosszú. Mármint a hajam.

Nos, mostanra ennyit, mert mennem kell. De tényleg.

Azt hiszem most vannak az utolsó szabad perceim az elkövetkezendő két napban, úgyhogy leírom, hogy holnaptól végre nyaralunk egy kicsit.

Net nem lesz a közelben, de azért néha megpróbálok bejelentkezni vagy sikerül,vagy nem.

Közben Lilinek vasárnap lesz az első szülinapja, készülünk ezerrel, reméljük jó lesz az idő és minden úgy fog sikerülni, ahogyan azt szeretném.

Szóval mindenkinek jó pihenést - legfőképpen magunknak szép időt és jó nyaralást.

(azért ne feledjétek az Olimpiát sem)

Olimpia Googlnál

Na még ilyen se

történt velünk. Gyógyszertárból, piacról, játszótérről hazafelé bekúsztam a Mekibe, mert már taplót köptem. Kértem egy kólát jég nélkül - és kérésem meghallgattatott.
Aztán elindultam kifelé és láss csodát, kettő, azaz KETTŐ mekis alkalmazott segített kilavírozni a babakocsival a 600 lépcsőn lefelé. Egy emelte, a másik meg kitárta az ajtót, majd becsukta mögöttünk "További szép napot!" felkiáltással.
Rég esett ilyen jól a Coke Zéro. Jég nélkül.

Lili tegnap minden bizonnyal azt hitte, hogy elhagytuk. Hiába volt a keresztanyja teljeskörű és tökéletes helytállása - mégegyszer köszi - Lili ma reggel teljesen abban a hitben volt, hogy ő bizony már nem kell nekünk, útilaput kötöttünk a talpunkra és illa berek, nádak erek soha többet nem lát minket.
Ezt megakadályozandó ma egy lépést sem tudtam tenni nélküle, és ez már istenes ahhoz képest, hogy a délelőttöt szabály szerűen végigüvöltötte és hisztériázta felváltva. Reggel fél 6-kor ébredt és nem aludt vissza, sőt fél 1-ig el sem aludt, mintha attól félt volna, hogy mire felkel megint nem leszünk sehol sem.
Szóval nem volt túl sikeres az első "elmegyünkagyereknélkülvalahová" projekt, pedig minden résztvevő kitette a lelkét. Lili a tüdejét leginkább.
Tanulság: amit elkezdtünk folytatni kell. Lassan rá kell szokjon a ded, hogy anya meg apa néha elmegy, de visszajön ám, nem vagyunk olyan könnyen levakarhatók. De nem ám. Ha egyszer megnyert minket magának, akkor mostmár így is maradunk. Egy család.

Esküvő

Voltunk esküvőn. Semmi kanalam nem volt menni, mert Lilit nagyon nehezen hagytam itthon először úgy, hogy nem mi fektettük le. (utóbb bebizonyosodott, hogy nem volt hiábavaló a bajsejtelmem, de egyszer ezt is el kell kezdeni nagyon jól tudom)
Szóval voltunk esküvőn, Fenyőharaszton kastélyszállóban. Röviden annyit, hogy ha nem lett volna a nagyon romantikus és igazán szép helyszín, akkor egy igen ilyen-olyan esküvőn lettünk volna. Pl. nem volt süti. Az meg milyen már?
Jó, a menyasszonyi tortát nem vártuk meg, de akkor is, valami aprósüti vagy akármi.... mindegy. A leves és a főkaja között 45 perc telt el és ilyen minőségű kaját akármelyik sarki kifőzdében meg lehet kapni, nyilván nem ennyiért.
A pincérek kevesen voltak és lusták, a hoppmester inkább hitte magáról hogy dalostorkú pacsirta, egy buznyákot nem adtam volna neki a működéséért.
De a menyasszony és a vőlegény boldog volt és gyönyörű, noha inkább a barátokkal, haverokkal foglalkoztak, mint a rokonsággal, pechünkre mi ez utóbbihoz tartozunk.
Szóval ezen is túlvagyunk, a mi esküvőnk 3 éve volt, de szervezettebbnek érzem még mindig. Igaz, nem kastélyszálló volt, de legalább ennyire romantikus.

Ruha

Akárki is intézte, köszi neki, hogy a holnapi esküvőre rámjön az a gyönyörűséges fekete-fehér álomszép nyáriruha, amit még tavasszal vettem a Marks and Spencerben, amikor kiderült, hogy esküvőre kell mennünk és ami akkor bizony kicsi volt, de úgy gondoltam, hogy egyszerűen bele kell férjek augusztusra és lám. Tádáááááám.
Pedig még 3-4 héttel ezelőtt sírógörcsöt kaptam, iszonyúan állt rajtam. És most kéremszépen király.
Már csak az a baj, hogy a hátam közepére kívánom a holnap egész felfordulást. Brrrrrr...