Lili tegnap minden bizonnyal azt hitte, hogy elhagytuk. Hiába volt a keresztanyja teljeskörű és tökéletes helytállása - mégegyszer köszi - Lili ma reggel teljesen abban a hitben volt, hogy ő bizony már nem kell nekünk, útilaput kötöttünk a talpunkra és illa berek, nádak erek soha többet nem lát minket.
Ezt megakadályozandó ma egy lépést sem tudtam tenni nélküle, és ez már istenes ahhoz képest, hogy a délelőttöt szabály szerűen végigüvöltötte és hisztériázta felváltva. Reggel fél 6-kor ébredt és nem aludt vissza, sőt fél 1-ig el sem aludt, mintha attól félt volna, hogy mire felkel megint nem leszünk sehol sem.
Szóval nem volt túl sikeres az első "elmegyünkagyereknélkülvalahová" projekt, pedig minden résztvevő kitette a lelkét. Lili a tüdejét leginkább.
Tanulság: amit elkezdtünk folytatni kell. Lassan rá kell szokjon a ded, hogy anya meg apa néha elmegy, de visszajön ám, nem vagyunk olyan könnyen levakarhatók. De nem ám. Ha egyszer megnyert minket magának, akkor mostmár így is maradunk. Egy család.