Voltunk esküvőn. Semmi kanalam nem volt menni, mert Lilit nagyon nehezen hagytam itthon először úgy, hogy nem mi fektettük le. (utóbb bebizonyosodott, hogy nem volt hiábavaló a bajsejtelmem, de egyszer ezt is el kell kezdeni nagyon jól tudom)
Szóval voltunk esküvőn, Fenyőharaszton kastélyszállóban. Röviden annyit, hogy ha nem lett volna a nagyon romantikus és igazán szép helyszín, akkor egy igen ilyen-olyan esküvőn lettünk volna. Pl. nem volt süti. Az meg milyen már?
Jó, a menyasszonyi tortát nem vártuk meg, de akkor is, valami aprósüti vagy akármi.... mindegy. A leves és a főkaja között 45 perc telt el és ilyen minőségű kaját akármelyik sarki kifőzdében meg lehet kapni, nyilván nem ennyiért.
A pincérek kevesen voltak és lusták, a hoppmester inkább hitte magáról hogy dalostorkú pacsirta, egy buznyákot nem adtam volna neki a működéséért.
De a menyasszony és a vőlegény boldog volt és gyönyörű, noha inkább a barátokkal, haverokkal foglalkoztak, mint a rokonsággal, pechünkre mi ez utóbbihoz tartozunk.
Szóval ezen is túlvagyunk, a mi esküvőnk 3 éve volt, de szervezettebbnek érzem még mindig. Igaz, nem kastélyszálló volt, de legalább ennyire romantikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése