Dolgok

Tulajdonképpen békésen telnek a napok. Lili növekszik, kerekedik, egyre többet mosolyog mi meg egyre inkább el vagyunk varázsolva tőle. Igyekszünk minden nap kimenni sétálni. Voltunk már többször a Citadellán, egyszer a Városligetben - marha Lizsé nincs nyitva ilyenkor?? - egyszer nagyinál a temetőben és egyszer a Gellért-hegy oldalában, mert nem volt kedvem felmászni a Citadellához. Az egy külön erőnléti edzés. Dilemma, hogy ha esni fog az eső a héten, akkor is kivigyem? Még nem tudom.
Ez az utolsó hét, hogy úgymond felügyelet alatt vagyunk. Anyu még itt van velünk a héten, aztán a jövő héttől indul az élet élesben kettesben.
Az már biztos, hogy Lili mellett egyelőre nem tudok sem vásárolni, sem pedig főzni. Hétköznap legalábbis. Így egyelőre a héten még eszünk amit csinálunk anyuval, aztán a jövőhéten feléljük a fagyasztóban lévő kész kajákat és aztán belekezdünk a kaja házhoz rendelésébe. Soha életemben nem ettem még ilyen kaját, J. sem, ő nem is túl boldog a dologtól, de egyelőre képtelenség Lili mellett teljes háztartást vezetni.
Igen, az utóbbi hónapok HTB státuszából átvedlek 24 órás bébiszityóvá. Ebbe pedig nem fér bele a főzőcske.
Mindez persze iszonyú lelkiismeretfurdalást okoz nekem, de kis könnyebbség, hogy anyu ma elmondta, hogy anno ők is hozatták a kaját majdnem 4 hónapos koromig, mert ő sem tudott mellettem másra figyelni. Igaz, akkor még nem voltak ilyen csilli-villi kajaszállítók, ő csak naponta leugrott a szomszéd kajáldába, ahol már várták a kiporciózott koszttal.
Hát ha az én szuper anyám sem tudta megoldani a helyzetet, akkor én hogy a fenébe tudnám? (igen, most dolgozom le a lelkiismeretemet)
Na szóval ezt néztem ki: http://www.jokerfood.hu/
Jónak tűnik, ezt fogjuk először kipróbálni, aztán majd meglátjuk. Tulajdonképpen J-n áll vagy bukik a dolog, én szinte mindent képes vagyok megenni, ebből a szempontból eléggé kisigényű vagyok. J. meg nem. Pech.
Most, hogy a kajatémát ilyen remekül körbekerítettem, asszem mennem kell, Lili hercegnő bejelentette igényét a bébiszityóra. És milyen igaza van...

Első séta

Megtörtént az első sétáltatás. Gyermek tökig felöltöztetve bekerült a vadi új kocsiba, benyomultam vele a liftbe (J. a következő menettel tud csak jönni, hogy rohadjon meg aki ilyen elbaltázott kicsi lifteket csinál) kinyomultunk a földszinten, és elindultunk felfelé a Gellért-hegyre. Mit ne mondjak izgultam. De csak én. J. peckesen tolta a kocsit, Lili pedig le se bagózta a gödröket, meg a bukkanókat, békésen végigszundította az egész sétát. Hát így alakult a mi első sétánk. Én leizzadtam mint a ló, apa büszkén tolta a kocsit, Lili aludt. Totó meg megsértődött, mert ő addig itthon gubbasztott.

Mik azok a dolgok?

Hogy mik azok a dolgok, amik megszűnek azzal, hogy Lili megszületett?
- gyomorégés
- lábdagadás
- kézdagadás
- állandó wc-re menés
- nehéz lélegzetvétel
- rendesen tudok enni

és hogy mik azok, amiket újra meg tudok csinálni?
- rendes cipőt felvenni
- rendes ruhát felvenni (rámjönnek a régi nacik)
- le tudok hajolni
- fel tudok állni
- normális ütemben tudok menni
- meg tudom mosni a lábamat a kádban
- nem kell pedikűröshöz járnom
- szőrteleníteni tudom a lábam
és még biztosan van egy csomó dolog, de így elsőre ennyi. Hát, nem is kevés azt hiszem.

Egy hét

Rohan az idő. Lili ma egy hetes. Komoly kor kérem, komoly kor.


Egy héttel ezelőtt bizony mindketten keményen megdolgoztunk azért, hogy ő most itt szuszoghasson mellettem a mózeskosárban, de megérte - remélem ezt ő is így érzi.


Egy héttel ezelőtt még nem ismerte, hogy ha a nyakába kerül a pártedli, akkor már csak pár másodpercig kell küzdeni az éhenhalás veszélyével és máris kapja a hamit. Ma már tudja.


Egy héttel ezelőtt még fogalmam sem volt hogy kell bepelenkázni egy visító újszülöttet. Ma már tudom.


Egy héttel ezelőtt nem tudtam egyáltalán hogyan foghatom meg, hogy ne "törjön" össze. Ma már ezt is tudom.


Egy héttel ezelőtt még nem tudtuk, hogy védőnőnek lenni a világ egyik legnagyobb humbuk melója. Ma már tudjuk.


Egy héttel ezelőtt még nem tudtuk, hogy vannak aranyos és kedves doktornénik is (még sosem találkoztunk egyetlenegyel sem), most már tudjuk.

Egy héttel ezelőtt még nem is gondoltuk, hogy egy rottyantás, vagy egy böffentés igenis égi zene tud lenni - néha abbamarad tőle a keserves sírás.

Egy héttel ezelőtt J. még nem tudta milyen csoda dolog apukának lenni és szerelembe esni egy 3, 5 kg-os csajjal. Ma már tudja.


Egy héttel ezelőtt fogalmam sem volt róla milyen remek dolog anyukának lenni, ma már tudom.

Egy kép Liliről

Egy kép Liliről végre nem telefonnal pöttymentesen, de alvóbabaként. :o)

MEGÉRKEZTEM!!!!

Tudja meg a nagy világ, hogy Takács Liliána 2007. augusztus 11-én délután negyed háromkor 3,60 kg-val, 53 cm-vel makk egészségesen megszületett.

Reggeli vicc

Fél órája kaptam egy sms-t egy régi kedves barátnőmtől, hogy gratulál, mert most hallotta, hogy lányunk született.
Hát nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Később megnevezte a forrást is, na az meg aztán végképp non plus ultra.
A vicc az egészben, hogy mi sem tudjuk pontosan, hogy Lilipeti Lili-e, vagy Peti-e?

Megkurtítva

Mivel fogalmam sincs, hogy legközelebb mikor tudok fodrász közelébe menni, ezért ma hirtelen felindulásból levágattam jó 15 cm-t a hajamból, ha már egyszer úgyis festetni mentem. Egyelőre egyáltalán nem bántam meg, J. meg majd frászt kap, de nem baj. Leszek én még barna is. Majd rábeszélem, hogy vegye úgy, mintha új felesége lenne.
Megint melegszik az idő. Egyszerűen már rühellem. Miért nem lehet békés 27-28 fok? Alig várom, hogy a hét második felében - azt ígérik - lehüljön az idő megint. Én megértem a nyaralókat, és ellenkező esetben valószínűleg én is azért brusztolnék, hogy 50 fok legyen, de x kiló túlsúllyal, utolsó utáni idősen, lakásban ülve, sokmindent kíván az ember, csak harmincsok fokot nem.
A mai nap csúcspontja: sétálok hazafelé a Bartókon, szembejön velem egy marha régen nem látott ismerős. Rámcsodálkozik: Nahát te babát vársz???? Jézus ereje! Nem bazmeg tehenet. Igen, tudom hogy már nem kell sokat kibírni és megszűnnek ezek a kérdések, de akkor majd jönnek - gondolom - a következők, hogy amikor majd tolom babót a kocsiban, akkor majd így csodálkoznak rám: Nahát, gyereked született? Nem bazmeg, lódarazsam. Igen, az emberek elmések és igen, a kismamáknak türelmet kell növeszteni. Mondjuk a hátukra, mert a hasukra ugye már nem fér.

Békés csütörtök

J. ma itthon maradt, mivel a következő néhány napban nagyjából csak álmosan fogom látni reggel és késő este. Úgyhogy most olyanok vagyunk mit a mintacsalád. Anya főz, vasal és szöszmötöl, apa meg szerel és éjjeli szekrényt újít fel. Ebéd együtt, aztán anya elmegy pihenni egy kicsit (jó közben el is szenderedik egy fél órácskára) addig apa tovább újít, majd anya felriad egy férfias szitkozódásra, mert apa lábára ráesett a cucc. (szegény-szegény apa) Hát, ilyen a mi békés csütörtökünk. Jó, nagyon jó.