Mivel fogalmam sincs, hogy legközelebb mikor tudok fodrász közelébe menni, ezért ma hirtelen felindulásból levágattam jó 15 cm-t a hajamból, ha már egyszer úgyis festetni mentem. Egyelőre egyáltalán nem bántam meg, J. meg majd frászt kap, de nem baj. Leszek én még barna is. Majd rábeszélem, hogy vegye úgy, mintha új felesége lenne.
Megint melegszik az idő. Egyszerűen már rühellem. Miért nem lehet békés 27-28 fok? Alig várom, hogy a hét második felében - azt ígérik - lehüljön az idő megint. Én megértem a nyaralókat, és ellenkező esetben valószínűleg én is azért brusztolnék, hogy 50 fok legyen, de x kiló túlsúllyal, utolsó utáni idősen, lakásban ülve, sokmindent kíván az ember, csak harmincsok fokot nem.
A mai nap csúcspontja: sétálok hazafelé a Bartókon, szembejön velem egy marha régen nem látott ismerős. Rámcsodálkozik: Nahát te babát vársz???? Jézus ereje! Nem bazmeg tehenet. Igen, tudom hogy már nem kell sokat kibírni és megszűnnek ezek a kérdések, de akkor majd jönnek - gondolom - a következők, hogy amikor majd tolom babót a kocsiban, akkor majd így csodálkoznak rám: Nahát, gyereked született? Nem bazmeg, lódarazsam. Igen, az emberek elmések és igen, a kismamáknak türelmet kell növeszteni. Mondjuk a hátukra, mert a hasukra ugye már nem fér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése