Szuper vasárnap

Lilit reggel anyuék elvitték magukhoz. Mi pedig összepakoltunk és elmentünk Győrbe a termálfürdőbe. Legutóbb talán napra pontosan két éve jártunk ott, igaz akkor 3 napunk volt "győrözni", most csak egy fél, de ez is isteni volt, tekintve, hogy lassan 8 hónapja sehol sem voltam.

Szóval a fürdő továbbra is fantasztikus. Hangulatos, tiszta, otthonos. Az egyetlen ami nem tetszett, az az "étteremnek" csúfolt valami, ami kis jóindulattal is eléggé lepattant önki ráadásul pimaszul csillagászati árakon. Mindegy, ez van.

De a sétáló utcai fagyi..... na az aztán minden pénzt megért.

Szuper nap, nagyon rámfért. Köszi érte.

Lili labdázik

Ami azt jelenti, hogy négykézláb megfogja a labdáját, eldobja, majd utánateper. Ezerrel.
Egyszerűen meg kell zabálni.

Micsoda nap!

Reggel Zwack Péter testőr kíséretében vesz pogácsát a Vásárcsarnokban.
5 perccel később Kóbor János dübörög velem szemben a Szabadság-híd labilis pallóján.

És ma este Lilike felállt a járókában.

Az élet fontos történései kéremszépen.

google by Csilla

Ünnep

Kinek a tavasz ünnepe, kinek csak "nyulas" ünnep, kinek komoly hit kötődik hozzá, mindenesetre:

Kellemes Húsvétot mindenkinek!

Mi a fene?

Napok óta csak pislogok, urgásszerűen - mondhatni megháromszorozódott - a blogom látogatottsága. Fogalmam sincs, hogy ez minek, vagy kinek köszönhető, mert én nem tettem semmit, nem raktam fel sehová, nem reklámozom magam, nem csinálok "mentsükmegavilágot" projektet, nem jótékonykodom, úgyhogy passz.
Mindenesetre jólesik, bár gyanítom, hogy kedves vietnámi olvasóm elmolyolt egy darabig, mire kibetűzte a mondandómat. ;o)

Mostanában csak úgy kapom őket - de ez különösen aranyos

Jim újra a régi?

http://www.indavideo.hu/video/Jim_Carrey_furdokopenyben

Igen, Jim fürdőköpenyben adott interjút David Letterman showban. De legalább már normális frizurája van. Ééééédes. Figyelemreméltó a fekete zokni, fehér boholypapucs párosítás.

Hála

Köszönet annak, aki kitalálta, hogy a babák megtanulnak mászni. Lili nagyjából egy hete mászik, 4-5 napja keményen, napi több órában, minden nappal egy picit nagyobb távon.
Ma mondhatni egész délelőtt. És kérem most már negyed 4 múlt, és az én pici lányom 2 óra óta alszik. Vagyik már EGY ÉS EGYNEGYED ÓRÁJA!!!!! Ilyen még soha, SOHA nem fordult elő.
Akárki is intézte:

KÖSZÖNÖM!!!!!!!

Ez meg vízalattis-uszodás

Lemaradt 7 hónapos kép

7 hónapos lettem én

Sziasztok kedves mindenki, ma lettem 7 hónapos. Nagyon teperek afelé, hogy hipp-hopp 1 éves legyek. Szó szerint teperek, mert már nagyon ügyesen kúszom, sőt néha már a mászás is megy egy-két mozdulat erejéig. Aztán nagyon szeretek üldögélni - egyelőre ha tartanak - de vasárnap megültem egyedül is egy picit. Meg aztán felkönyökölök. Ettől anyuék meg akarnak szakadni a röhögéstől, mert szerintük oldalfekvésben könyökölve nézni a tévét, hááát, dehát nem értenek ezek az öregek a dolgokhoz. Én így szeretem aztán kész.
Voltam úszóvizsgán és a múlt héten megismerkedtem az új oktatónénivel. Nagyon kedves volt, énekelt is nekem, de lássuk be közel se volt olyan kedves a hangja mint anyunak és itt nem az uszoda akusztikája volt a ludas. Mindegy, azért próbálkozott. Aztán már barátkozom más babákkal is ami azt jelenti, hogy Flórától az usziban a vízben úgy elvettem a kék karikát, hogy csak na. Az én számban sokkal jobban néz ki, mint az övében. Anyuék nem győztek szabadkozni, meg elnézést kérni, aztán megsúgták, hogy az én számban tényleg szebb az a karika. Na ugye.
Beszélgetek. Mondom, hogy ba, brrrr, büüüü, hö, ga, aja. Egyelőre ez a szótáram, de ezzel mindent el tudok mondani. A legfontosabb mondanivalóm azonban még mindig az oáááá.
Ezt az utóbbi időben nem győzöm hangsúlyozni, anyu szerint egy kicsit már elég is a jóból, szerintem meg nem. Ezért gyakorlom. Sokat.
Viszont nagyon szeretem ha anya velem van. Mindig, egyfolytában, állandóan. Vagy ha mindig visz magával. Tök mindegy hova és hányszor, csak mindig vele lehessek, megfoghassam és megcincálhassam. Az olyan jó, mert akkor tudom hogy ott van és nem megy el, nem maradok egyedül. Egyedül. Ez a varázsszó, ami még kicsit nehéz nekem. De majd belejövök idővel.
Állítólag. Anyu mindenesetre már nagyon várja.
Ja, igen. Kinőttem a mózesemet. És lassan jó lenne, ha anyuék új autósülést vennének nekem, mert a bébihordót is kezdem kinőni. Apának be kell üzemelje a sportkocsis változatot, nem vagyok én már apróság. Abba meg majd megint ici-picinek érezhetem magam. Nem gond, abba is bele fogok nőni, mint a sicc.
És képzeljétek, mostanában anya nemcsak rugit ad rám napközben, hanem itthoni puha nacikat és finom pulcsikat is. Meg mellénykét. Meg kantáros gatyát, ha elmegyünk valahová.
És van cipőm is!!!! Gyönyörű kocsicipőm van. Anya elküldte apát, hogy vegyen nekem egyet. Apa vett. A legdrágábbat. Igaz, nagyon helyes kacsa van az oldalán és tépőzáras, de ez egyelőre engem még teljesen hidegen hagy. Simán lerugdosom ha nem figyelnek eléggé.
És valami mozgolódás van a számban. Nagyon utálom, mert fáj és nyálzok és mindig birizgálni kell a nyelvemmel. Anya néha kenegeti, mert ha tényleg fáj, akkor nagyon sírnom kell. Meg vannak fehér pici bogyók, amit vízben felold én megiszom és akkor egy kicsit jobb. Állítólag ezekből a fájdalmakból lesz nekem fogam. Már nagyon szeretném látni, asszem anyu is.
Na jó, továbbmászok, mert úgy látom van még egy kis maradék a kedvenc ikeás újságomból, olvasok egy kicsit, de a jövő hónapban megint jövök.
Addig is küldjétek már azt a fogtündért.

Hét

Lássuk csak.
A héten voltunk neurológusnál Lilivel, azóta ideges vagyok.
Voltunk úszni az új csoportban, na az nagyon jó volt, Lili elfáradt rendesen.
Lili ma egyedül ücsörgött úgy egy percet mindenféle támaszték nélkül, majd eldőlt. Ez már azért valami.
Jani két napra elmegy Szeghalomra, ennek nem örülök, annak viszont igen, hogy ha minden igaz, akkor teljesen kifizetik a tanfolyamát.
Egyre szebb idő van, egyre nagyobbakat lehet sétálni.
Lilire egyre aranyosabb rucikat lehet adni, oltárian néz ki a kertészgatyákban.
Nem lehet elfelejteni autót vezetni, még akkor sem, ha majdnem egy évet kihagy az ember lánya. Ez olyan, mint a biciklizés. És igen, ha az ember háta mögött szuszog egy héthónapos, na akkor sokkal-sokkal óvatosabban szlalomozik az úton. Vagy egyáltalán.
Tulajdonképpen amolyan teljesen szokványos hét volt.

Megint kaptam - köszönöm - Bell

Felnőni a feladathoz

A fürdetés. Komoly, (több) teljes embert igénylő feladat. Ezért nálunk ez a kitüntetett cselekedet J-t illeti az első, vagy tán a második alkalom óta. És azóta is egyfolytában.
Egészen a múlt hét hétfőéig. Mert akkor J. nem ért haza fürdetésre, sőt negyed óra múlva sem, és akkor Lili már nagyon-nagyon mérges, fáradt és nyűgös volt, hát nem volt mit tenni. És J. nem ért haza kedden és szerdán sem időben, valamint ma sem.
Az első fürdetést mindketten végigbőgtük - na jó Lili inkább üvöltötte - ő azért, mert nyilván érezte rajtam a bizonytalanságot, én meg azért, mert ő sírt de vígasztalhatatlanul.
Aztán kedden már csak egy kicsit kenődött el, mígnem szerdán egy hang nélkül sikerült az etetéssel együtt kb. 45 perces eposzt abszolválnom.
És ma is csont nélkülit dobtam. Igen, azt hiszem közel hét hónappal lányom születése után végre sikerült felnőnöm a feladathoz, hogy egyedül megfürdessem és átadjam őt az álommanónak. Nem szégyenlem, sőt hihetetlenül büszke vagyok magamra, újabb mumust sikerült leküzdenem. Jó úton vagyok.